− Ki kell szabadítanunk a többieket! − vágta rá gondolkodás nélkül Ray. − Ez nem kérdés.

− Nem − közölte Cain.

− Mármint miére érted, hogy nem? − nézett rá a fekete hajú srác.

− Nem fogjuk kiszabadítani őket.

− Mi az, hogy nem? − háborodott fel Ray.

− Először is, te néhány órával ezelőtt még élet és halál között lebegtél. Lehet, most úgy érzed semmi bajod, de ez csak Savage miatt van. Attól még szükséged van pihenésre. Másodszor, öngyilkos húzás lenne odamenni, mert Darkness pajzsként használhatja őket.

~ Hallgass a srácra! Több esze van, mint Shadownak − állt Cain pártjára a barna genosym, Ray keze viszont tehetetlenségében ökölbe szorult.

− Meg fognak halni! − szűrte a szavakat dühösen.

− Igen, lesznek olyanok − Cain szavai úgy csengtek, mintha ez természetes lenne már számára.

− Téged nem is érdekelnek azok az emberek! − esett neki Ray. − Soha nem akartál csatlakozni, mert nem érdekelt másoknak a túlélést jelentheted. Te csak önző módon magadra és a húgodra gondoltál!

− És hányan gondoltak a húgomra az öregen kívül? Szerintem kevés olyan embert tudsz mondani, aki nem költöztette volna ki szívesen, csakhogy ő tölthesse a napjait egy olyan szobában, mint Cecile! − erre Ray nem tudott mit mondani. − Tudom Tysontól, hogy sokan morogtak miatta, mondván nem fair. Nekem csak a húgom maradt! Nincs itt kinn más rokonom. Számomra egyértelmű, hogy ő fontosabb, mint bárki más. Mond meg, miért kellett volna tennem bármit olyanokért, akik nem foglalkoztak az ő betegsége súlyosságával és csak irigykedni tudtak?

− Elég! − állt közéjük Jess, mert a két srác kezdett túl közel kerülni egymáshoz. − Eltértetek a tárgytól. Ray hűtsd le magad! Cainnek jelen helyzetben igaza van. Ha odamennénk, megöletnénk csak magunkat és azzal senkit nem mentünk meg. Ettől függetlenül nem fogjuk őket cserben hagyni, ezt megígérem neked. Cain sem arra gondolt, hogy végleg Darkness karmai között hagyjuk őket. Igaz? − nézett a barna hajú srácra, remélve van már valami terve.

− Savage mennyire jutottál közel hozzájuk? − nyelte le a mérgét és kérdését a genosymnek címezte.

− Nem rendelkezem a rejtőzködés egyik formájával sem − jelent meg részlegesen Ray jobb válla felett.

− Ez még mindig morbidan néz ki − motyogta Ty, de senki nem foglalkozott vele.

− Őröket állított fel, szinte lehetetlen észrevétlen bejutni, így nem tudtam túl a pontos helyet, csak a kerületet − folytatta Savage, mintha nem szólt volna közbe senki. − Camouflage a képességével gond nélkül be tud jutni és felmérni a terepet.

Minden fej Tyson felé fordult, aki bizonytalan arcot vágott, hogy vajon most mit is várnak tőle.

− Persze, megoldja! Megoldjuk. Gondolom − állt zavartan.

− Miért pont ezt a szerencsétlent választotta magának? − tette fel a kérdést Savage és Cainnek címezte.

− Majd belejön, csak szoknia kell a helyzetet − biztosította a srác.

− Én is itt vagyok! − sértődött meg Tyson.

− Meg tudod csinálni! − biztosította róla Cain, ő hisz benne. − Csak bízd inkább Camouflage-ra az irányítást és ne ess kétségbe, amikor nem látod magad. Nem lesz gond akkor.

− Tényleg − húzta el a szót a nagydarab srác. − Nagyon bízol bennem.

− Régebb óta vagyok együtt Shaddel, mint te és Cam, mégis, ha úgy alakul a helyzet, hagyom őt irányítani, mert jobban ismeri a saját képességeit és erejét, mint én. Ezen kár megsértődnöd.

− Jól van! − fújt egyet Tyson. − De előbb aludnék egyet, ha nem gond.

− Egyértelmű! Kipihenjünk magunkat előtte. Mindenki − nézett nyomatékosan Rayre.

− A katonasággal viszont tényleg nem lenne hülyeség beszélni − váltott témát Jess. − Csak ki kéne találnia hogyan érhetnénk el őket.

Cain elgondolkodott a lehetőségeiken. Rádiójuk nem volt, és a jelek amúgy sem biztos, hogy bejutottak volna a pajzson belülre. Ha tudnák hogyan érte el őket Matt, akkor alkalmazhatnák azt a módszert.

− Mikor odaértünk a másik városrészhez − kezdett bele Tyson. − Eléggé kihaltnak tűnt. Ráadásul a katonák azért jöttek, mert embereket keresték, hogy bevigyék őket. Mégsem tolongott senki az utcán, mintha elhagyták volna a környéket, vagy szándékosan bújkálnának.

− Milyen katonák? − nézett rájuk Jess felváltva.

− Ezért voltak ott? − lepődött meg Cain.

− Igen. Jobbnak láttam, ha Tinaval lelépünk, mert gyanús volt az egész, de nem jött össze. A történések egy részét meg ismered.

− Mi szükségük van az emberekre kintről? − tett fel egy fontos kérdést Ray. − Ha nem a beköltöztetés a cél.

− Akármi is, kideríthetjük, ha odamegyünk és várunk. Elkapunk egy tisztet mikor megjelennek és kiszedjük belőle az infót, ami kel. Talán még a kapcsolatot is fel tudjuk venni a felsőbb vezetéssel − morfondírozott a lehetőségeken Cain. − Jó. Szerintem egyelőre maradjunk ennyiben. Tyson megy kideríteni hol tartják a Farkasokat, mi meg fogunk néhány katonát.

− Egyedül? − döbbent le a nagydarab srác.

− Nem vagy egyedül, de igen, csak ketten mentek. Miért? − nézett rá a barátja.

− Nem kéne valakinek fedeznie a hátamat? − és kétségbeesettnek tűnt.

~ Mégiscsak beszari − jegyezte meg Savage gondolatban és Ray nem igazán értette miért olyan fontos ez.

− Kicsi szívem! − jelent meg Jess mellett Claw. − Még Savagenek is gondot okozna Cam nyomában maradni, nemhogy bármelyikünknek. Ügyeskedj és old meg anélkül, hogy bárki felügyelné a hátsódat.

− Oké! − nyögte valamivel vékonyabb hangon Tyson, mint amit tőle megszoktak.

Egyértelműen tartott a fehér-fekete genosymtől. Ray felemelte a kezét, mintha ásítana, de csak a mosolyát akarta elrejteni, bár nem értette Ty miért viselkedik így. Gyanította előzményei lehetnek, ha a barátja ennyi tart tőle. Ránézett Cainre, aki csak csóválta a fejét.

− Claw! − szólalt meg Jess. − Tudom, hogy nem vagy oda Tysonért, de azért, ha lehet ne terrorizáld. Amúgy igazad van. Ty, nagyfiú vagy. Old meg! − fordult a srác felé.

− Jó-jó − védekezett. − Nem arról van, szó, hogy nem tudnám. Csak azért elég para tök egyedül besétálni egy helyre, ami tele van fegyveresekről, nem beszélve arról az ötről.

− Már mondtam, nem leszel egyedül − utalt Cain Camouflage-ra.

− Tudod, hogy értem! − küldött felé Ty bosszús pillantást.

− Talán tényleg jobb lenne, ha Cainnel a közelében maradunk − jelent meg Shadow. − Amíg nincsenek hő kamerák, addig minket sem tudnak kiszúrni. Ha pedig valami csoda folytán mégis kiszúrnák őket, akkor segíthetünk kitörni. Nem tudjuk milyen eszközöket szerzett Matt segítségével Darkness. Nagy eséllyel számít Camre.

− Jogos − bólintott rá Savage. − Annyi katonát meg szerintem nem fognak küldeni, amivel hárman nem bírnánk el.

− Tinat magatokkal viszitek, ő meg tudja mutatni hol bukkantak fel a katonák − kezdett intézkedni Shad. − Cecile is megy veletek, mert nem maradhat itt egyedül.

− Rendben. Beszéljünk meg egy helyet találkozónak valamikorra, vagy majd megkerestek miután végeztetek? − kérdezett rá Savage.

− Majd megkeressünk titeket, mert nem biztos, hogy az első éjjel belefuttok néhány katonába − a barna genosym rábólintott, jogos a feltételezés.

− Akkor mehetünk aludni? − ásított Tyson akkorát, majd kiakadt az állkapcsa. − Mindjárt megint itt az éjszaka, mi meg itt ácsorgunk és társalgunk.

− Persze! − bólintott rá Cain, mert előző nappal ő sem aludt, mert meg kellett keresni a barátját és Tinat.

Nem kellet több a nagydarab srácnak már el is indult keresni maguknak egy helyet. Cecile pedig odaállt Savior elé és fáradtan, de rámosolygott édesen. A piros-fehér genosym viszonozta, majd lehajolt és felvette.

− Próbálj meg aludni! − szólt oda még Cain Raynek. − Meglátjuk mit talál Tyson és Camouflage. Ha van rá mód, akkor kiszabadítjuk őket, de addig is légy türelmes.

− Rendben! − ereszkedett meg a fekete hajú srác válla. − Sajnálom az előbbit, én csak...

− Semmi baj. Neked ők fontosak. megértem. De nem csupán ez az egyetlen probléma, amit meg kell oldanunk − azzal otthagyta Rayt magyarázat nélkül és Jess-szel az oldalán elindultak ők is maguknak helyet keresni.

~ Te tudod mire gondolt? − kérdezte meg a benne lapuló genosymet.

~ Shadow ivadéka a katonák kezében van. Vissza kell szereznünk még mielőtt rá nem jönnek a védőtartály kinyitásának módjára − válaszolt a kérdésére.

~ Aha.

~ Darkness nem fogja bántani az embereket feleslegesen, mert szüksége van rájuk. ráadásul tudja, a félelemmel maga mellé állítottak nem hűségesek, nem fog megkockáztatni egy zendülést, mert fegyvert adott a kezükbe.

− Legyen igazad! − Ray közben ránézett a jobb kezére, ami nem a sajátva volt.

Nagyon is emlékezett még a fájdalomra, ami átjárta, amikor a penge levágta. Nem kívánta senkinek, hogy át kelljen élnie,de azt csak remélhette, nem fog megtörténni.

~ Próbálj meg aludni − ismételte meg Savage Cain mondatát. ~ Ha nagyon nem megy, tudok segíteni.

~ Tehetek egy próbát − egyezett bele és ő is elment keresni magának egy helyet.

− Fáradtnak tűnsz − szólalt meg halkan Jess.

− Egész nap Tysonéket kerestem, aztán még harcoltam is katonákkal, utána jöttünk egyből vissza. Lassan két napja talpon vagyok. Szerintem azért nem estem még össze, mert Shadow nem hagyja.

− Ők nem alszanak? − ültek le a fal mellé.

− Tudtommal nem. Számomra teljesen érthetetlen módon működik a szerveztük, de majd úgy is fogod tapasztalni.

Várta Jess nekidől, de a lány az ölébe mutatott, hogy feküdjön el és hajtsa oda a fejét. Cain nem tiltakozott és amilyen fáradtnak érezte magát, a kemény padló sem számított. Bár nem tűnt annyira annak, mint emlékezett. Talán Shad csinált valamit amivel segítheti az alvását.

Jess beletúrt Cain hajába, és figyelte hogyan alszik el néhány pillanat alatt. Ült és csak figyelte. Eddig csak egy fiatal srácnak ismerte, akinek a legnagyobb gondja élelmet szereni magának és a húgának. De most ennél sokkal több minden nyomja a vállát. Csodálta, amiért nem omlott össze még és teszi, amit kell.

Hogyan is fogalmazott Claw? Hós típusú? Réges-régen, még kislányként úgy gondolta élnek hősök, de amióta kizárták őket a városból és senki nem jött a segítségükre arra jutott nem léteznek. Talán soha nem is léteztek, csak a történetekben.

Most pedig egy itt feküdt a fejét az ölébe hajtva és megtett mindet azért, hogy embereket szabadítson ki, kis genosymet mentsen meg és talán az egész bolygót, ha sikerül a két faj között valahogyan egyezséget létrehozni.

Jess nagyon remélte minél előbb összejön mindez, mert ha nem, ki tudja mi lesz. Cain ereje és elszántsága sem tart ki örökké. Ha pedig elbuknak, akkor nem lesz hova menniük a Földön.

~ Magunkkal viszünk titeket − szólalt meg Claw.

Nem tudta mit mondjon erre. Jól esett ezt hallani, mégis összeszorult a torka a kedves gesztus miatt. Nem akart arra gondolni, ez azt jelenti el kell hagyniuk a bolygót, amin születtek, felnőttek. Akármilyen rossz is a helyzet itt, mégiscsak az otthona.

Ennek ellenére elmenne Claw-val. Nem gyávaságból, de képtelen lenne végignézni a pusztulását tehetetlenül.

~ Nem fog megtörténni! Mindent megteszünk érte most és később is, ha úgy alakul a helyzet. Nem mindenki gyűlöl minket a galaxisban. Találnánk szövetségeket, akik segítenének.

~ Kösz Claw − mosolyodott el hálásan.

Körbenézett a teremben. Tyson Tinat átölelve hortyogott. Cecile befúrta magát Savior ölébe, ismét ágynak használva a genosymet. Ray is talált magának egy helyet, bár még nem aludt.

Sajnálta a srácot. Alig lehetett idősebb nála, és olyan dolgon ment keresztül, ami a legtöbb embert megtörte volna. Egy ilyenen pedig nem is lehetett csak úgy túllépni. Nagyon remélte neki sikerül feldolgozni és rendben lesz.

Savage láthatóan mellette állt. Nem ismerte a nagydarab genosymet, de ha csak kicsit hasonlít Claw-ra és Shadre, akkor mindent megtesz érte és nem hagyja magába zuhanni. Most még van motivációja Raynek, de utána mi lesz? Mihez kezd magával?