Leszállt az éj, a maradék étel elfogyasztása és egy rövid búcsúzkodás után ketté vált a csapat. Savage útmutatás alapján Cain és Tyson elindultak felderíteni a terepet. Jó ideig különösebb rejtőzködés nélkül halad-

− Oké! − állt meg Cain − Jobb, ha innentől rejtőzködve megyünk.

Azzal már aktiválta is Shadow láthatatlanságát. Hangtalanul felnevetett mikor meglátta Tyson milyen arcot vág, sőt zavartan néz körbe.

− Nyugi! Itt vagyok − szólalt meg − De mostantól nem tudjuk egymást szemmel tartani, és ha lehet ne is próbálj meg hozzánk szólni, feltételezve a közelben vagyunk.

− Rendben − bólintott rá. − Baszki! Ez ijesztő!

Cain csak sóhajtott egyet Tyson reakcióját hallva, amikor rájött már ők sem látszódnak. Remélte Ty nem csinál semmi hülyeséget és hagyja Camouflage-t érvényesülni.

~ Menjünk − közölte Shad-del és átadta neki az irányítást.

- Én észak-keleti irányt tartok. Úgy látom kevés üveg maradt azon a részen az ablakokon. Nem zavarhat be a tükröződés a rejtőzködésbe − szólalt még meg Cam mielőtt elindultak volna.

− Azt mondod haladjunk a házak oldalán? − ment biztosra Shad, hogy jól érti-e az utalást.

− Pontosan.

És itt véget is ért a rövid útmutatás a rejtőzködés nagymesterétől. Shad elindult a legközelebbi épület felé, gyanította Cam nem fogja elkapkodni a dolgot, mert mindig is az a lassan járj, tovább érsz típus volt.

~ Remélem a haverodnak nincs tériszonya.

~ Tudtommal nincs, de biztos be lesz szarva, amíg meg nem szokja a közlekedést a ház oldalán.

Cain nem is tévedett. Tynak már az is nagy fokú koncentrálást igényelt, hogy ne ő akarjon lépni, hanem egyszerűen csak legyen. Mindent megtett, hogy legyűrje a kényszert és akarjon harcba szállni az irányításért.

~ Szeretném tudni mire készülsz, hogy ne érjen meglepetésként − szólalt meg mikor feltűnt neki egy épület fél tartanak.

~ Biztonságosabb a falon közlekedni. Nagyobb tered ad, ha netán védekezni kell − kapott választ.

~ Oh baszki! − nyögte mikor nekiálltak felfelé mászni, majd nyelnie kellett, amikor oldalazva előre haladtak.

~ Nyugi. Vigyázok rád.

~ Nem vagyunk túl magasan? Ha innen leesünk − és lógva hagyta a mondat végét mivel a genosym társa elnevette magát. ~ Mi olyan vicces?

~ Azt mondod magasan vagyunk? − Ty érezte felfelé néznek. − Cain és Shad kétszer ilyen magasságban közlekednek. Legalábbis az áruló jelek alapján. És gyorsabbak is nálunk. Lehetne több esze Shadnek, de annyira nem lep meg a rohanása.

Ty felnyögött magában. Cain nem fél? Oké. Régebb óta társa egy genosym, és talán már volt is része ilyen sétában, de ez akkor is ijesztő. Meg lehet egyáltalán szokni a természetellenes pózt, amiben közlekednek, fittyet hányva a gravitációnak?

~ Még élvezni is fogod idővel − biztosította Can, ugyanakkor érezte rajta jól szórakozik az ő félelmén.

~ Kétlem. Hogyan tervezted az átjutást egyik épületről a másikra? − kérdezte meg inkább.

~ Átugrom.

~ Á-á-átugrasz? − dadogott még a gondolata is. ~ Tudod mit! Szólj előtte, mert inkább becsukom a szemem, hogy ne lássam, ha netán lezuhanunk.

~ Nem fogunk, de ha mégis, akkor sem töröd magad össze. Ellenállóbbak vagyunk, mint ti. Innen leugrani nekünk, nagyjából annyi, mint neked egy székről.

~ Ezt jó tudni − bár ez sem tudta ténylegesen megnyugtatni annyira, hogy jól érezze magát.

Lassan elérték az őrök első vonalát, Tyson is kiszúrt néhányat. Egyikük sem figyelt felfelé, az utcát pásztázták. Tényleg praktikusnak bizonyult a falon közlekedni.

~ Ott van Shadow − jegyezte meg Cam.

~ Hol? − próbálta kivenni, mit lát a genosym.

~ Átellenesen fent látod azt az üveget? Megtörik Shadow alakján a Hold fénye. Ezért mondtam, kerülje a tükröződő felületeket − magyarázta mit kell figyelni, de Tysonnak még így is beletelt jó időbe, mire kivette, amit kellett.

~ Fejjel lefelé vannak? − döbbent le, mikor rájött milyen helyzetben álltak meg, de Camouflage megint csak nevetett a fejében.

~ Valahogy le kell jönniük és ez a legjobb módja.

~ Én azt hiszem lefelé menet is becsukom a szemem − közölte Tyson.

~ Ha attól jobban érzed magad − nevetett rajta továbbra is Camouflage, majd ő is lefelé vette az irányt.

Tyson kifejezetten jobban érezte magát, mikor újra normális pozícióba került a teste és úgy haladtak. Azért a félsz is benne maradt, főleg mikor egy-egy épületet megközelítettek, hogy benézzenek.

~ Kicsit fázom − jegyezte meg mikor végigfutott rajta a hideg.

~ Hő kameráik vannak, és ha nem szabályozom le a test hődet, akkor kiszúrnak minket, amit gondolom nem akarsz.

~ Nem, azt nem − és így már azt se bánta, ha enyhén fáznia kell.

A legkevésbé sem vágyott a lebukásra. Túl erő ellen kéne harcolnia és pontosan még nem tudta mire képes Cam. Természetesen a fegyvertáron kívül, amit a jó ég tudja hol rejteget magában. Vajon, ha megkérné megmutatni mi minden lapul benne, amit használhatnak harc közben?

~ Sort kerítünk majd arra is − kapott választ a ténylegesen fel nem tett kérdésére. ~ Ott lesznek.

Megindult egy épület felé, amit nagyon sok fegyveres vett körbe. Könnyedén haladt át közöttük, senki még csak gyanút sem fogott. Bejutni az épületbe már nehezebbnek bizonyult, de találtak egy nyitott ablakot feljebb.

A felső szintek üresen kongtak, talán ezért se tűnt még fel, a nyitva hagyott ablak. Darkness nem hagyna neki módot a bejutásra, annál sokkal alaposabb és előre látóbb. A lépcsőt használva mentek mindig egy szinttel lejjebb.

Az egyiken, ahogyan körbenéztek egy idegesen járkáló alak tűnt fel. Tyson nem ismerte. A Sötét Védelmezők közé tartozhatott, vagy pedig egy távolabbi körletből jöhetett ide és csatlakozott hozzájuk. A férfi megállt, majd repült egy szilánk ami az orruk előtt állt bele a falba.

~ Baszki! − hangzott el ma már sokadszorra a káromkodás.

Cam nem mozdult. Érezte rajta a feszültséget és hogy ugrásra, harcra kész. Tyson belülről remegett és automatikus megemelkedett az adrenalin szintje.

− Mi a francot csinálsz? − jelent meg Matt és vonta kérdőre a másikat.

− Unatkozom! Nem ehetem meg ezeket a nyomorultakat, nem kínozhatom őket! Nincs mit csinálni4 − morogta Razor.

− Attól még nem kéne romba döntened az épületet penge hajigálásokkal. Különben is. Csak ezeket nem bánthatod − tette hozzá.

~ Ezeket? − ütötte meg Tyson fülét ez az egy szó.

Razor is lassan felfogta a mondat valódi jelentését, és megjelent egy kéjes vigyor az arcán. Elindult, de hirtelen egy kar állta az útját.

− Ne rendezz vérfürdőt és ne maradjon nyoma! − figyelmeztette Darkness. − Semmi szükség a pánikra a többi városrészekben. Ezt még Freak is felfogta, szóval ne pont te legyél, aki a bajt hozod a nyakunkra. Amíg a katonák nem adnak választ, addig nem csinálhatunk kedvünkre, amit akarunk. Utána, majd lehet, mert valahogyan rájuk kell őket usztítanunk!

− Jól van! Megértettem − ettől függetlenül látszott rajta annyira nem tetszenek neki a feltételek.

Ennyi is elégnek bizonyult, mert Darkness már nem állta az útját és elindulhatott. Egyenesen feléjük közeledett, ami miatt Tysonnak nyelnie kellett. Cam továbbra sem mozdult, miközben ő legszívesebben elfutott volna. Razor megállt egy pillanatra, és mintha egyenesen rájuk nézett volna. Aztán egy mozdulattal kihúzta a falba állított pengét és magába olvasztotta. Lement a lépcsőn, Darkness pedig eltűnt egy ajtó mögött.

~ Komolyan levert a víz és azt hittem összecsinálom magam − vallotta be Tyson és az sem érdekelte, hogy ez ciki.

~ Elhiheted nekem, ezerszer jobban viselted, mint néhány előzőleg választott társam − nyugtatta meg Cam. ~ Akadt, akivel komoly csatát vívtam az irányításért, mert ha sikerül átvenni, elrohan és azzal le is buktat minket.

~ Köszi. De attól még mindig bazira kalapál a szívem. Hogyan bírja Cain elviselni ezeket az izgalmakat?

~ Bízik magában és Shadben, hogy képesek megcsinálni és sikerrel venni a helyzetet, amibe kerültek. Csak akkor működik jól egy kapcsolat genosym és társsa között, ha megvan a bizalom. Ehhez még kell a teljes összhang is.

Tyson pontosan tudta mire próbál utalni. Bízzon meg benne, amit meg is tett, még ha közben félt és kétségek is gyötörték az előbb. Ugyan ezt megkapta tőle múltkor, mikor hagyta neki legyőzni a katonákat.

Igaz akkor nem félt. Talán, mert emberek ellen kellett harcolnia, na meg Tina épsége és élete volt a tét. Érte bármire képes lenne.

~ Keressük meg őket! − vett erőt magán.

~ Ez a beszéd! − mosolyodott el Cam.

Újabb két szinttel lejjebb a folyosón katonákat láttak, akik az ajtók előtt álltak őrt. A túl végen pedig egy alak guggolt és unottan csettintgetett, amitől szikrák keletkeztek az ujjai között.

~ Spar − jegyezte meg Cam.

Darkness csatlósai közül az egyetlen, akivel nem állt volna le harcolni, mert túl érzékenyen érintette a másik genosym elektromos képessége. Kinézett az ablakon, a szemben lévő épület segítségével saccolta meg, melyik emeleten lehetnek, majd úgy döntött ideje lelépni.

Eleget tudtak meg ahhoz, ha később visszatérve ki tudják szabadítani a foglyokat. Ehhez persze nem ártana Darknesst és minél több társát elcsalni innen.

~ Hogyan találjuk meg Shadowt és Caint? − kérdezett rá Tyson mikor már visszafelé tartottak.

~ Shad szereti a magasságot, az egyik tetőn fog várakozni, ahol nagy eséllyel senki nem fogja észrevenni − azzal Cam már felfelé is tartott az egyik épület oldalán.

Már a tetőn állva Tysonnak el kellett ismernie a látvány ebből a magasságból lenyűgözte, még úgy is, hogy elég romos képet mutatott. Valamivel később pedig feltűnt neki egy fekete guggoló alak. Elképesztette milyen messze ellát Camouflage-nak köszönhetően.

~ Ott vannak − bár tudta teljesen feleslegesen jegyzi meg, mert genosym társa is ugyan azt látja, amit ő.

~ Túl romosak arra az épületek, hogy megkockáztassam az ugrásokat. Kerülő úton megyünk.

Azzal már neki is állt a legoptimálisabb út kiválasztásának. Tyson rábízta a feladatot és türelmes maradt, pedig már nagyon szerette volna magukat a környéktől távol tudni.

Időbe telt, de viszonylag rövid időn belül már arra az épületre másztak fel, aminek a tetején a másik páros várakozott. És Tysonnak igazat kellett adni Camnek. Tényleg kezdte élvezni mindenre képes vele.

− Megvannak! − szólalt meg teljes nyugalommal, Shad pedig megfordult és nem tűnt idegesnek.

− Remek! Már kezdtünk azon gondolkodni Cainnel utánatok megyünk.

− Feleslegesen aggódtatok − tette magát Cam láthatóvá. − Amúgy sem találtatok volna meg-

− Nem érted − világosította fel fekete fajtársa. − Tysonért aggódott Cain, hogy mennyire tudja viselni a megpróbáltatásokat.

− Nem olyan beszari, mint amilyennek Savage gondolja

~ Köszi − morogta Ty belül. ~ De nem lehetne túllépni ezen a témán? Vagy készüljek rá lelkileg, hogy még jó darabig ezt kell hallgatnom?

~ Csak, amíg nem bizonyítasz neki. Utána békén hagy − nyugtatta meg Cam.

~ Hurrá!

− Áruld el nekem Shadow. Miért szereted a magas helyeket? − fordult fekete fajtársa felé.

− Leginkább a kilátás miatt. Annyira más a táj felülről. Ha lenne mód, szívesen megtanulnék repülni.

− Értem.

~ Repülni? Micsoda vágyaid vannak − jegyezte meg Cain. ~ És mi akadályoz meg benne? Elvileg bármilyen alakot meg tudsz formálni nem?

~ Gyakorlatilag is, de attól még hiányzik belőlem az az információ, ami kell a repüléshez. Nem pontosan értjük még mi se, mi az oka annak, hogy nem mindegyikünk képes rá.

~ Aha − és Cain annyiban hagyta a témát.

− Menjünk! − javasolta Shad. − Lassan világosodik és biztonságosabb lesz tisztes távot magunk mögött tudni.

− Rendben. Akkor majd később elmondom a részleteket − bólintott rá Cam.

Mind a ketten újra a szemnek láthatatlanná váltak és gond nélkül hagyták el a környéket. Ugyan nem lett megbeszélve, de a kiindulási pontra tértek vissza mind a ketten. Cam röviden beszámolt arról, amit láttak és megtudtak.

Most már tényleg sürgetővé vált a kapcsolatfelvétel a katonákkal, különben tényleg ők húzzák a rövidebbet. Persze nem ártana bizonyítaniuk is valamivel, ők a jók, de ezt még ráérnek kitalálni. Hiába kezdődött meg lassan a nappal, pihenés helyett a többiek keresésére indultak.