Az uszoda egy üres, mélyebb medencéjébe terelték a katonákat, előtte megfosztották őket a fegyvereiktől és felszerelésüktől. Csupán az egyenruha maradhatott rajtuk, ennek ellenére akadt, aki megpróbált menekülni. Miután White Claw egy mozdulattal feltöröltette vele rövid távon a talajt, a többiek utána meggondolták magukat és letettek a szökésről.

Az aznapi éjjel és a rá következő nappal eseménytelenül telt. A genosymek szervezete nem szorult alvásra, és míg ember társaik aludtak, nélkülük figyeltek és őrködtek. Leszállt újra az éjszaka és Cecile roppantul unatkozott.

Tina és Jess hiába próbálkozott, minden javaslatukat elutasította. Cain is mondott néhány ötletet, de a kislány láthatóan nem érzett kedvet semmihez. Aztán felállt és odament a fekete hajú sráchoz.

− Ray! − nézett fel Cecile a magas srácra. − Hoznátok nekem halat? Angelnek és nekem nagyon ízlett − Hatalmas szemeket meresztett, és a srác nem igazán tudott mit kezdeni az intenzív pillantással.

~ Miért néz így? − tudakolta Savage gondolatban.

~ Hogy elérje a célját − közölte vele Ray.

~ Mond meg neki, hogy nem − morogta a genosym, mert őt aztán nem fogja a kislány behálózni, mint Saviort.

~ Nem fogok beletaposni a lelkivilágába. Mond meg neki te!

− Hát, ezt nem velem kell megbeszélned, hanem Savage-dzsel − bújt ki a válaszadás alól Ray.

− Oké! − mosolyodott el Cecile, a srác pedig előhívta a genosymet, akinek nem maradt választása.

~ Gyáva vagy! − morogta oda gondolatban Savage.

~ Hajrá! − biztatta Ray.

− Savage, hoznál nekünk halat? − és szinte teljesen hátra kellett hajtani a fejét Cecile-nek, hogy a szemébe tudjon nézni a termetes genosymnek.

− Vigyázni kell a katonákra − dörmögte még hangján a választ Savage.

− Cain és Jess megoldja, főleg Claw sebességével. És én is segítek figyelni. Meg szerintem a többiek is éhesek − próbálkozott tovább Cecile, nem adta fel.

− Ki fogják bírni, ha egy-két napig nem esznek. Tisztában vagyok vele, ennyi idő alatt egyikőtök sem hal éhen − hárított Savage.

− Ők lehet, de mi Angellel még növésben vagyunk. Fejlődő szervezetünk van, ami sokkal több táplálékot igényel. Az ideális az lenne, ha naponta ötször ennénk, ehhez képest, kétszer, de sokszor egy étkezéssel kell beérnem. Légyszi hozz nekem halat! Csak te tudod hol van az a tó.

Kék szemei az előbbinél is nagyobbra nyíltak, a maszk nem takarta most az arcát, látni lehetett lebiggyedő száját. Savage nem igazán tudta mit is mondhatna erre. Ráadásul feltűnt neki, hogy Jess és Cain mintha fogadást kötne, talán arról enged-e a kérésnek vagy sem, és ha igen mikor. Igazán kedvesek.

− Légyszi, légyszi, légyszi! − skandálta kérlelőn. − Megígérem nagyon segítek figyelni a katonákra és nem fogok nyavalyogni sem.

Savage egyre kényelmetlenebbül érezte magát, ha nem lett volna annyira büszke, akkor segítségkérőn néz Cainre, mert Cecile mégiscsak az ő testvére és bizonyára jobb belátásra tudja bírni.

− Jól van − adta meg magát. − De a katonáknak nem hozok!

− Éljen! − ugrott egyet örömében Cecile, Ray pedig belül vigyorgott.

~ Egy szót se akarok hallani − előzte meg mielőtt az orra alá dörgöli a srác a vereségét.

Megmerevedett, mert Cecile átkarolta a combját, mert nagyjából addig ért neki. Most viszont már tényleg segítségkérőn meredt a három másik emberre. Cain arcán csalódottságot látott, Jess szájáról pedig azt olvasta le, mondtam nem bírja ki addig.

− Köszi, köszi, köszi − hálálkodott a kislány.

− Jó-jó − próbálta meg finoman eltolni magától Savage. − Engedj el, mert így nem tudok elindulni.

− Bocsi! − mosolygott fel rá Cecile és Savage kezdte sejteni Savior miért nem tudott ellenállni neki és babusgatta egészen eddig.

Egy biztos, ha minden ember ivadék ilyen, akkor messziről fogja őket kerülni. Mégis hogyan rendszabályozzák meg őket a szüleik?

− Ne beszélgessetek, hanem figyeljetek! − csinált hátra arcot Cecile és szólt rá erélyesen Jessre és a bátyjára.

Savage jobbnak látta indulni és még mindig nem értette hogyan is hagyhatta magát meggyőzni. Egyszerűen csak el kellett volna engednie, amit mondott és odamorogni egy nemet. De mégis képtelennek bizonyult rá és be kellett vallania, nagyon jól érvelt a kislány.

− Ne izgulj, majd én szemmel tartom őket. Nem fognak lazsálni! − kiabált utána Cecile, pedig alig tett meg néhány lépést. − Bárki, aki szökni próbál, annak a lábáról egyesével húzkodjuk ki a szőrt Angellel.

~ Hogy mi? − torpant meg Savage az abszurd fenyegetést hallva.

~ Uh! − nyögte Ray. ~ A húgom egyszer nekiállt kihúzkodni a szőrt a lábamon, mert szerinte csúnya, hosszú és sötét színű. Vajon Cainnel is eljátszotta ezt Cecile?

~ Nagyon furák vagytok − rázta meg a fejét.

Újra elindult, mert minél előbb vissza akart érni. Ismerte Claw képességeit, és azért Shadow is tudott veszélyes lenni, de akkor vehette biztosra, hogy nem lesz baj, ha ő is itt van.

~ Kiszabadítjuk a húgod Darkness karmai közül − kapcsolt valamivel később és gyors iramban haladt a város széle felé.

Nem értette Rayt miért járja át szomorúság, egészen addig míg az emlékképek fel nem villantak. Fekete hajú kislány, aki nagyon hasonlított a srácra, betegen feküdt egy ágyon. Gyengének tűnt. Tehetetlenség, fájdalom és üresség. Ezek az érzések jöttek szépen sorba, amiből már tudta a választ. Meghalt.

~ Sajnálom.

~ Nem tudhattad − hárított Ray, de érzékelte rajta nem akar beszélgetni, ezért inkább a környezetére kezdett figyelni.

Néhány órával később Savage arra tért vissza, hogy a medence négy oldalán egyenként állnak és onnan figyelik a katonákat, akik viszont igyekeztek nem tudomást venni róluk. Jess és Cain egymással szemben ácsorogtak, míg Tina a kislánnyal átellenes oldalon kapott helyet.

− Mi történt? − lépett oda Jesshez, aki a legközelebb állt hozzá.

− Cecile szigorúan beosztott minket hova álljunk. Szerinte így mindet alaposan szemmel tarthatunk − vigyorgott a lány, láthatóan jól szórakozott a helyzeten.

Savage döbbenten nézett rá. Egy dolog, hogy azt az idiótát az ujja köré csavarta, de azért azt nem gondolta volna Claw és Shadow is hagyja magát ugráltatni. Mégiscsak egy kislány, akit bármelyikük könnyedén agyon tudna csapni.

− Aha − döbbenetében nem tudott mást kinyögni.

~ Hűha, úgy látom Cecile nagyon komolyan vette, amit ígért − lepődött meg Ray is. ~ Nem panaszkodhatsz.

− Savage! − kiáltott fel boldogan és rohant oda hozzá.

~ Ennyit a figyelésről − jegyezte meg a barna genosym.

− Tina, gyere csináljuk meg a halat! − kiabált oda a lánynak. − Megjött Savage szóval már hárman is bőven elegek figyelni.

Nem maradt le Savage mögött, aki a tegnapi tűzrakó hely felé vitte a zsákmányt. Hozott még néhány száraz ágat feldarabolva. Tina is igyekezett oda.

− Hű mekkorák! − álmélkodott Cecile. − Mi ezt a nagyot fogjuk megenni Angellel.

− Beléd se fér annyi − mosolyogta meg a lány, aki közben odaért.

− Akkor is megeszem, ha kipukkadok! − fogadkozott a kislány.

Savage otthagyta őket és visszatért Jesshez és Cainhez, akik ismét egymás mellett álltak. A genosym még nem adta vissza a terepet Raynek.

− Nagyon fura a húgod − morogta oda halkan a barna hajú srácnak.

− Akaratos, az biztos − értett egyet vele Cain.

− Én inkább céltudatosnak nevezném − jegyezte meg Jess. − Megszerzi, amit akar.

− Azt látom − morogta Savage, majd visszavonult.

De legalább megtudta miért kedveli a kislányt Claw és Shadow miért nem képes ellenállni neki. Savior meg egyszerűen imádja pátyolgatni a nála kisebbeket és gyengébbeket. Lehet ebből a csapatból Camouflage az egyetlen, aki képes nem tudomást venni róla? Bár ő könnyen van, mert láthatatlanná válik és Cecile nem találhatja meg őt.

− Ha nem jönnek meg holnap napnyugtáig megpróbálunk bejutni valamelyik járművel − közölte hirtelen Cain.

− És velük mi lesz? − bökött Ray a fejével a katonák felé.

− A többit tönkretesszük, így idő míg visszaérnek a pajzshoz és bejutni sem fognak tudni egykönnyen. Ezzel nyerünk magunknak némi időt.

− Aztán? − nézett rá kérdőn Jess.

− Aztán meglátjuk mi lesz − jött a meglepő válasz.

− Hűha! Mi történt azzal a Cainnel, aki mindig előre tervez és készül minden lehetőségre? Vagy netán beteg vagy? − azzal kezét a srác homlokára tette.

− Nem vagyok beteg − söpörte le magáról az érintést. − Csak hiába tervezek bármit is, ha teljesen más fogad a pajzson belül. Ráadásul lehet felfegyverkezve várnak minket és egyből harcba csöppenünk. Az ilyenre meg nem lehet felkészülni.

~ Alakulsz Cain − jegyezte meg Shadow elégedetten, hisz a srác végre egyszer hagyja magát sodorni az árral és a kínálkozó lehetőségekkel.

− Végül is mindegy kivel szemben halunk meg. A katonák meg nem lehetnek rosszabbak, mint Darknessék − gondolkodott hangosan Ray, mire kapott két meglepett pillantást.

~ Milyen optimista vagy − dörmögte Savage, mert erre nem számított a sráctól.

~ Csak nem ringatom magam abba a hitbe, hogy élve kerülök ki ebből az egészből. Jobb a rosszra készülni, mint aztán csalódni.

~ Ebben igazad van, de én azért nem temetném magunkat. Nem az a típus vagyok, akit könnyen le lehet nyomni.

~ Nem azt mondtam nem fogok harcolni a végsőkig, csak azt nem, nem fogok kétségbeesni, ha azzal szembesülök ennyi volt és az életem ott véget ért.

~ Ezt nem tudhatod előre, csak akkor derül ki valóban így érzed, ha olyan helyzetbe kerülünk.

~ Egyszer már majdnem meghaltam. Félek, nagyon is, de igyekszem elfogadni a tényt, hogy felülkerekedjek rajta és ne rettegjek egy életen át. Te mondtad, ha hagyom uralkodni, akkor már eleve vesztettem.

~ Furán fogadtad meg a szavaimat − adott választ és a beszélgetésük itt véget ért, a katonákra figyeltek újra.

Eltelt egy újabb nappal és Cain épp Cecile-t ébresztette fel, amikor közeledő rotor hangja ütötte meg a fülüket. Mindenki egyből harckészültségben állt. A genosymek előjöttek és ugrásra készen várakoztak. Aztán a helikopter lassan földet ért, a rotort leállították, majd két alak szállt ki belőle.

− Megjöttünk! − kiabált Savior jókedvűen, roppantul élvezte a repülést, főleg hogy ő és Fred vezettek.

− Hála a jó égnek! − motyogta Tina megkönnyebbülten, mert ez azt jelentette Tyson él és semmi baja.

− Savior! − futott oda lelkesen Cecile, aztán lelassított. − Máképp nézel ki.

− Mert Freddel vagyok és alkalmazkodtam hozzá. Azért menő nem? − mosolygott a kislányra.

− Aha. Bár kicsit olyan, mint valami kezes-lábas pizsama − mérte végig és mondta meg a véleményét őszintén.

− Ez kérlek hős ruha! − vigyorgott a genosym, de nem tudta meggyőzni a kislányt.

− Úgy hallom lesz mesélni valótok − mérte őket végig Savage.

− Jah, majd mindjárt belekezdek! − bólogatott piros-fehér társa.

− Hosszú lesz − jegyezte meg Claw Shadownak, ismerve Savior mennyire szeret beszélni.