Claw hozta Tinat, akinek az útmutatása alapján elérték a területet. Senkit nem találtak a környéken, Savage is csak a pár napja történtek nyomait érzékelte enyhén. Felmerült a kérdés, visszatérnek-e a katonák még egyáltalán.

Rövid tanácskozást tartottak menjenek tovább vagy várják be Caint és Tysont, akik lehet nem fogják őket megtalálni, ha nagyon messze mennek és talán a legrosszabbat feltételezik egyből.

A továbbhaladás mellett szólt, hogy talán a katonák tematikusan nézik át mindig arrébb az adott körzetet, és lemaradnak róluk, ha csak itt várakoznak.

− Van egy ötletem! − szólalt meg némi hallgatag tanakodás után Savior.

− Nem! − vágta rá Savage.

− De hát még nem is mondott semmit! − értetlenkedett Cecile.

− Akkor sem! − erősítette meg álláspontját a barna genosym.

− Undok vagy Savage − tette a sértettet Savior.

− Ne foglalkozz vele! Engem érdekel az ötleted − próbálta a kislány megvigasztalni.

− Ne izgulj! Mindenképp elmondtam volna − mosolygott rá a piros-fehér genosym. − Nem az a típus vagyok, akibe a szót bele lehet fojtani.

− Sajnos − morogta Savage, Claw pedig megcsóválta a fejét.

− Szóval mi lenne, ha némi aktivitást produkálnánk? Ha érzékelik, akkor kijönnek miatta megnézzék minek köszönhető − állt elő a javaslatával.

− Mire gondoltál? Rendezzük át a városrész látképét? Szerinted azzal jó benyomást keltenénk? − morogta oda szkeptikusan Savage.

− Nem mond hülyeséget − szólalt meg Tina elgondolkodva. − Tysonnal mi is használtuk a vizet a házban, ahol meghúztuk magunkat nappalra. Nem jutottunk messzire miután éjszaka elindultunk, mert elég hamar felbukkantak. A tiszt pedig parancsba adta a házak átkutatását. Márpedig mi értelme lett volna visszajönni, ha egyszer innen már elvitték az embereket? Csak azért, mert feltűnt nekik valaki fogyasztott vizet, csak a pontos helyet nem tudták bemérni.

− Innotok úgy is kell − bólintott rá Claw, támogatva ezzel az ötletet.

− Én szeretnék fürödni, mert már nagyon büdinek érzem magam − tette fel Cecile a kezét.

− Úgy rémlik a környéken van egy uszoda. Keressük meg! − ajánlotta Tina.

− Hurrá! − kiáltott a kislány lelkesen és senki nem tiltakozott ellene.

Nem sokkal később meg is találták az épületet, ami elsőre borzalmas képet mutatott. Végül akadt egy kisebb, egykori pezsgőfürdő medence, ami alkalmasnak tűnt a használatra. Nekiálltak kitakarítani, Tina pedig elindult kideríteni hol lehet a víz fűtését bekapcsolni.

Elsőre nem akart a gépezet elindulni, de nem esett kétségbe. Feltúrta a táskáját és a legaljáról előkerült egy kisebb szerelő készlet. Nekiállt kideríteni a problémát, hogy ki tudja javítani. Már szürkült mire sikerült neki beüzemelni.

− Kész! − jelent meg és még a homlokát is olajfolt díszítette, a kezéről nem is beszélve, bár nem zavartatta magát miatta és elégedettség csillogott a szemében.

− Klassz! − lelkesedett Cecile.

− Mikor fogunk tudni fürödni? − érdeklődte meg Jess, mert ő is nagyon vágyott már rá.

− Leengedtem a tartályból a poshadt vizet. Mázlinkra találtam még valamennyi fertőtlenítő és tisztítószert, amivel elindítottam egy tisztító programot, az megy most. Nagyjából egy-másfél óra míg végez. Utána feltölti tiszta vízzel és talán két-három óra alatt lesz olyan meleg, hogy legyen értelme már a medencébe engedni.

− Bőven benne leszünk a reggelben − vonta le a következtetést Ray. − Azaz ma éjszaka már nem számíthatunk rájuk.

− Bocs, de nem tudtam előbb megcsinálni. Eléggé megviselte az idő és a karbantartás hiánya. Örültem, hogy sikerült életet lehelnem bele − védekezett Tina.

− Semmi baj − mosolygott rá Jess. − Már ez is nagy szó. Legalább lesz időnk felkészülni az érkezésükre és pihenhetek is leszünk.

− Meg tiszták! − vigyorgott Cecile, kijelentése mindenki arcára mosolyt csalt.

− Talán Cain és Tyson is megtalál minket, már ha nem lesznek lusták elindulni keresni − jegyezte meg Ray.

Nem is tévedett, mert épphogy elkezdték áztatni magukat, amikor betoppant a két srác. Kicsit ugyan meglepődtek mikor meglátták mi a helyzet. Főleg Savioron, aki szintén a medencében kuporgott, bár alig ért a mellkasáig a víz, míg a többiek nyakig merültek.

− Jó világ van látom − nézett rajtuk végig Ty.

Camouflage teljesen visszavonult, és már a saját ruhájában ért oda, amitől nekiállt megszabadulni. Talán még az alsót is lehúzza, ha Tina nem szól rá, azt nem kéne. Cain sem hagyta ki az alkalmat és csatlakozott.

− Ah! − csúszott bele elégedett nyögéssel a nagydarab srác. − Mondjuk lehetne egy kicsit melegebb.

− Örülj neki Maci, hogy egyáltalán meleggé tudtam varázsolni a vizet − sértődött meg Tina.

A megszólítás miatt Cain és Jess szeme elkerekedett, Cecile viszont csak halkan kuncogott. Ty természetesen zavarba jött, amiért a lány a többiek előtt így szólította, de próbált túllépni rajta.

− Mindig is tudtam, hogy csodákra vagy képes a kis kacsóiddal − bókolt kissé feszengve, hátha sikerül a lányt kiengesztelnie.

Tina csak pufogott és elfordította a fejét. Azért hagyta, hogy Ty közelebb araszoljon hozzá és gyengéden átkarolva magához húzza. Megadta magát, ránézett és elmosolyodott.

− Olyan cukik − jegyezte meg Savior, amivel elérte szétrebbenjen a pár.

− Te is tudod hogyan tegyél tönkre egy meghitt pillanatot − dörgölte Ray az orra alá.

− Én nem akartam − védekezett a genosym.

− Mégis sikerült − mutatott rá a fekete hajú srác a feszengő párosra.

− Bocsánat − motyogta Savior, aztán odahajolt bizalmasan Cecile-hez és megpróbálkozott a suttogással. − Ez a srác tisztára olyan, mint Savage, csak kisebb és nem olyan ronda.

A kislány felnevetett, a többiek pedig Ray kivételével mosolyogtak, hisz halkan, de nagyon is lehetett hallani a szavakat.

~ Egyszer úgyis megölöm − morogta Savage a srácnak gondolatban.

~ Segítsek? − kérdezte meg.

~ Szerintem menni fog egyedül is.

− Cain! − nézett Jess a srácra. − Mit tudtatok kideríteni?

− Sók jót nem, de majd Tyson beszámol róla − adta át a szót.

Minden szem a vörös hajú srác felé fordult, ami miatt nyelt egyet. Eszébe jutottak Cam szavai. Csak egyszer kell bizonyítania, utána békén hagyják. Egy torokköszörülés után nekiállt elmesélni a történteket és amit láttak.

Ray tekintette egyre sötétült és ökölbe szorult a keze. Nem értette miért engedelmeskednek a Védelmezők ezeknek. Többen vannak, még fegyvert is adtak a kezükbe, amit ellenük fordíthatnak, mégsem teszik meg, hanem hagyják sínylődni a többieket.

Miért? Mit ígértek nekik? Vagy ennyire rettegnek, hogy még csak eszükbe sem jut ellenszegülni? Netán nem érdekli őket mások sorsa, csak a sajátjuk? Mocskos banda, akik közül egynek sem fog kegyelmezni, ha végre odajutnak, hogy kiszabadítsák a Farkasokat.

~ Nyugi − szólt rá Savage.

~ Nyugodt vagyok! − morogta vissza.

~ Forrnak benned az indulatok, a bosszú viszont nem vezet sehova − azt nem tette hozzá genosym társa, ha átragad rá az érzés és bekattan, akkor nem marad körülöttük semmi egyben, vagy életben.

~ Nem akarok bosszút állni. Egyszerűen csak megkapják, amit érdemelnek.

Savage jobbnak látta nem vitatkozni vele, hanem ráhagyni.. Remélte mire sor kerül a mentésre, vagy nem engedik a srácot jönni, vagy ha igen, addigra megnyugszik és átgondolja a dolgokat.

A beszámoló után csendben ültek és teltek a másodpercek. Cecile kezdett elálmosodni, hatalmasat ásított, de még nem akart kiszállni a vízből, pedig már teljesen beráncosodtak az ujjai.

− Nézd Savior! Megöregedtek az ujjaim − mutatta vigyorogva a tenyerét a mellette ülő genosymnek.

− Micsoda? Ti megöregedtek a vízben? Azonnal ki kell szállnod! − azzal már ki is rakta a medence szélére a kislányt, aki meglepetten állt, majd hangosan felnevetett.

− Dehogyis! − legyintett. − Ez csak ideiglenes.

− Ja! Akkor jó − nyugodott meg Savior.

− Ettől függetlenül talán tényleg nem ártana, ha kiszállnánk a vízből − állt fel Jess is, majd megfordult.

Cain vére pedig egyből az ágyéka felé tódult, amint meglátta a lány formás csípőjét, popsiját és lábait. Azon gondolkodott, hogy vajon mikor lesz alkalma kettesben maradnia Jess-szel.

Egyből két másik dolog is eszébe jutott. Mit fog szólni, ha megkörnyékezi? Illetve az, mi van, ha teherbe ejti, közben pedig túl sem élik ezt az egészet Shadow-val.

~ Mondtam már neked, hogy túl sokat gondolkodsz a következményekről? − jött a kérdés genosym társától.

~ Igen − jött a kelletlen válasz.

~ És, hogy élj a pillanatnak és használd ki?

~ Igen, valami ilyesmi is volt már.

~ Akkor mi a fenéért nem fogadod meg a tanácsaimat? − méltatlankodott Shadow.

− Tyson! − szólalt meg hirtelen Cain, mire a nagydarab srác a széléről visszafordult felé. − Mit szólnál néhány menetnyi gyors halálhoz?

~ Tessék? − lepődött meg Shadow és zavarodott össze.

− Mi? − fülelt Savior is döbbenten.

− Benne vagyok − vigyorodott el Tyson és már hívta is elő Camouflage-t

− A-a-a! − állt fel Cain és lépett ő is ki. − Genosymek nélkül. Shadow leválnál rólam?

~ Ez megint valami olyan dolog, amivel ki akarsz bújni a Jess-szel való együttlét lehetősége alól − jegyezte még meg, aztán önálló alakot öltött.

− Francba! − múlt el Ty lelkesedése, Cam pedig otthagyta.

− Ray? − fordult felé Cain.

− Passzolom − jött a kedvetlen válasz.

− Kár. Pedig kipróbáltam volna mire megyek ellened, miközben hátra van kötve a jobb kezem − azzal visszafordult Tyson felé.

~ Nem tudhatod nem-e szakítanak le rólad harc közben. Nem ártana megtanulnod hogyan boldogulj egy kézzel. Ez pedig jó alkalom − jegyezte meg Savage.

Ray utálta érte a genosymet, mert tudta igaza van. Amúgy sem ringatta magát abba a hitbe, hogy mostantól végleg együtt maradnak. Egy szép nap újra önmaga lesz.

− Jól van! − adta meg magát a fekete hajú srác.. − Úgy benne vagyok.

− Ez-az! − lelkesedet Cain, mert szerette a kihívásokat.

− Mégis mi a fenére készültök? − jelent meg Claw is önálló alakban és idegesnek tűnt.

− Néhány menetnyi gyors halálra − mosolyodott el Cain.

− Gyors halál − kezdett bele Jess magyarázatba. − A harc azon formája, amikor nem viszik végig az összecsapást, hanem az veszít, akinek a válla először ér le a földre. Mindegy, hogy elölről, oldalról vagy hátulról.

− Ez érdekesnek hangzik − és Cam várakozó testtartást vett fel.

− Semmi érdekes nincs abban, hogy Cain állandóan két vállra fektet − morogta Ty. − Veled még lett volna esélyem.

− Nagyobb darab vagy, mint ő és azt mondod erősebb nálad? − nézett rá White Claw értetlenül, mert náluk a kettő egyenes arányban állt.

− Láttad már harcolni? − kérdezett rá Tyson erélyesen és most nem tűnt úgy, mint aki tart a fehér-fekete genosymtől. − Én tudom mire képes. Tapasztaltam!

Nem kapott választ, és miután felhúzta a nadrágját Cain után indult. A srác bejövet látott egy gyerek sarkot és biztosra vette ott puhább a padló, mint itt. Senki nem maradt le mögötte.

− Kész vagy? − vett fel egy alapállást Cain.

− Persze! − és Tyson láthatóan védekezéshez állt fel.

− Három pontig megyünk.

− Akkor van esélyem legalább egyet szerezni − nem tűnt boldognak, de ha azt nézi több a semminél.

Körbeállták őket a többiek. Savior leült, Cecile pedig egyből élt a lehetőséggel és az ölébe kuporodott. Zuzu, a macska is előkerült valahonnan, ő pedig a kislány ölébe gömbölyödött, cserébe kapott némi simogatást.

Cam pedig megtámasztotta a közeli falat. Claw és Shadow állva maradtak és úgy figyelték a két srácot, mintha attól tartanának, tényleg ölre mennek.

Cain villámgyorsan támadott, de Ty blokkolta, számítva arra mivel kezd, majd kontrázott. Néhány ütésváltás után a nagydarab srác hátrányba került, amit a barátja kegyetlenül kihasznált és elkaszálta a lábát.

− Egy-null ide − vigyorodott el Cain, Tyson pedig feltápászkodott.

A második összecsapásra nem kellett annyit várni. A vörös hajú srác most sokkal kezdeményezőbbnek bizonyult. Cain elindított egy oldalrúgást, amit hagyott találni, majd ráfogott a lábra, csapdába ejtve azt.

Nem mintha Cain ettől kétségbeesett volna. Elrugaszkodott, megfordult maga körül, hogy másik lábbal vihessen be egy rúgást, de alig kezdett bele Ty elengedte a fogva tartott lábát és hátralépett, ő pedig a földre esett támaszték híján.

− Egy-egy − vigyorgott most a nagydarab srác. − Tudhatnád, hogy ismerem ezt a technikád.

− Cöh! − jött a rövid válasz.

Cain nem bajlódott a felállással. A hátára fordult, letette a feje mellé a kezét, lendületet vett és talpra ugrott.

− Váo! − ámuldozott Savior.

A következő két kört Cain megnyerte, bár nem kapta könnyen a győzelmet. Tyson egyáltalán nem kímélte és néhány betalált ütés nyomán vörösödött a teste. Nem mintha a nagydarab srác megúszta volna, mert vér szivárgott a szája sarkából. Ennek ellenére vigyorgott és lepacsizott vele, elismerve a győzelmét.

− A-a! − állította meg Cain Shadowt, aki megindult felé gyógyítási szándékkal.

− Ray? Készen állsz?

− Felőlem kezdhetjük − vont vállat.

Kicsit rosszul érezte magát, mikor Savage levált róla és érzékelte a többiek is enyhén feszengnek. Nem tudta eldönteni a látvány miatt, vagy mert nem akarták kimutatni a sajnálatukat. Akárhogy is, igyekezett nem tudomást venni a jelenlétükről.

− Jess! − fordult Cain a lány felé, aki már jött is.

Előkészített már egy ruhadarabot kötél gyanánt, amivel a srác kezét hátra tudta úgy kötni, hogy ne használhassa még véletlenül se. Ő pontosan tudta, hogy a nagybátyja miket tanított a srácnak és azt is, felkészítette az ilyen helyzetekre. De ezt nem mondta a többieknek.

Azt nem tudta Ray kitől és hogyan tanult harcolni, kapott-e ilyen leckéket. Ha nem, akkor most gyorsan meg kell tanulnia alkalmazkodni, mert Cain nem lesz kegyes hozzá.

Az első pontot a srác nagyon hamar megszerezte és Ray meglepetten pislogott a padlón, mintha nem tudná hogyan is került oda. Odalépett hozzá és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse, amit el is fogadtak.

− Próbálj meg másképp gondolkodni, reagálni, mint eddig tetted harc közben − adott tanácsot. − Sokkal inkább lábbal támadj, fent pedig csak védekezz vagy térj ki.

− Ez pont úgy hangzott, mint aki pontosan tudja hogyan kell hátra kötött kézzel harcolni − szólalt meg Claw.

− Mivel pontosan tudja − világosította fel Tyson. − Az öreg őt sokkal több mindenre megtanította és felkészítette, mint minket.

− Milyen öreg? − fordult felé Savage.

− Jess nagybátyja. A katonaságnál szolgált tisztként, de már nyugdíjazták mikor a pajzsot leengedték. A kinn rekedtek többségét ő tanította meg a harc alapjaira, de Cainnel külön is foglalkozott, mert tehetségesebbnek látta, mint minket. Én végignéztem néhány ilyen különórát és egyáltalán nem bántam, hogy kimaradtam − hadarta el Ty, amit Ray is végighallgatott.

~ Szóval nem csak kibúvót keresett a Jess-szel való kettesben maradás alól − morfondírozott Shadow ~ Ki akarta használni az időt, hogy Raynek segítsen, hátha szüksége lesz rá.

− Neked megint mázlid van Shad! − jegyezte meg Savage. − Kifogtál egy olyan társat, aki ad neked annyi pluszt, hogy Darkness ne nyírjon ki egyből mikor egymásnak estek.

− Te megint undok vagy Savage − dörgölte az orra alá Cecile, látványosan karba fonta a kezét és csúnyán nézett rá. − Így senki nem fog téged szeretni. Talán nem ártana csiszolni a viselkedéseden.

A barna genosym meglepetten meredt a kislányra és nem jutott szóhoz. Komolyan beszólt neki egy gyerek, aki talán, ha a térdéig ér. Ráadásul a periférián látta, hogy Claw, Cam és Shad roppant jól szórakozik ezen.

− Ezt megkaptad! − vigyorgott pofátlanul Savior. − Pacsi?

Tartotta fel a kezét, amibe Cecile bele is csapott. Igaz az ő apró tenyere elveszett a genosyméban. Aztán visszafordult a bátyja felé.

− Pff! Mégis ki a fenének van arra szüksége? − motyogta maga elé, amit a kislány nem, de Shadow hallott.

Cain újra felállt Ray-jel szemben, aki alaposan végigmérte őt, majd átgondolta a lehetőségeit. Behunyta a szemét, mély levegőt vett, majd felvett egy alapállást. Ránézett a vele szemben állóra és bólintott.

A másik srác megtámadta, ő pedig egyelőre nem tett mást, mint védekezett. Tartotta sebességben a lépést Cainnel, de nagyon kellett figyelnie.

− Kurva gyorsak mind a ketten − dörmögte maga elé a nagydarab barátjuk.

− Ty! − szólt rá Tina, de Cecile mintha meg sem hallotta volna a káromkodást.

− Bocs − motyogta oda, de sokkal inkább a harcot figyelte.

Ray továbbra is inkább a védekezésre és az elhátrálás mellett döntött és figyelte Cain mozdulatait. Próbálta kiismerni őt, ami nem bizonyult könnyűnek. A srác visszalépett és akadt egy tippje mi fog következni. Alig egy szemrebbenéssel lemaradva indította ugyan azt a körívás rúgást. A két láb pedig hangos csattanással találkozott.

− Ez fájhatott − borzongott meg a hang hallatán Savior.

A két fiú viszont mintha meg sem érezte volna, mert nem mozdultak és kitartották a pózt és onnan néztek egymásra. Ray mozdult előbb és visszatámadott, Cain pedig hátrált és elhajolt a gyors egymás után érkező rúgások elől.

Majd ugyan azt tette, amit Tyson. Megfogta a fekete hajú srác lábát és magához szorította. Ray ugyan látta az előbb hogyan csinálta Cain azt a rúgást. Nem tanulta, nem gyakorolta, de úgy döntött tesz egy próbát. Visszaidézte a mozdulatot, elrugaszkodott és igyekezett lendületet venni a támadáshoz.

Körbefordult, de Cain enyhén hátrahajolt és a lába az arca előtt húzott el, miközben továbbra sem engedte el. Lefelé esett, de még időben le tudta tenni a kezét, hogy tompítsa az esést. A válla így is leért, mert nem tudta megtartani a súlyát, a csuklója pedig megreccsent.

− Oké! − rontott be Jess. − Szerintem mára ennyi elég!

Cain elengedte Ray lábát, aki fájdalmasan grimasszal gördült oldalra és ült fel. Savage már érkezett és eltűnt benne. A csuklója visszaállt a normális szögbe, a fájdalom elmúlt.

− Azt hiszem elrepesztetted a sípcsontom − lépett bicegve oda Cain.

− Megérdemelted! − küldött felé dühös pillantást Jess.

− Igen. Talán − ismerte el a srác, hisz aljas módon vette rá Rayt a harcra, mert gyanította különben nem fogadja el a segítségét.

− Megérdemelnéd, hogy Shadow hagyjon kicsit szenvedni − morogta oda és közben kioldotta a hátra kötött kezet.

− Szeretnéd? − kérdezett rá a fekete genosym.

− Áh! − legyintett a lány. − Ki tudja mikor jelennek meg a katonák. Talán ideje is lenne aludni menni.

Senki nem vitatkozott vele. A genosymek visszatértek a társaik hoz, csupán Savior árválkodott magányosan, de nem látszott meg rajta, hogy bántaná, mert lekötötte Cecile babusgatása.

~ Szóval hagytál volna szenvedni? − kérdezte meg Cain.

~ Ugyan! Csak jó pontot akartam szerezni Jess-nél − vidult a fekete genosym.

~ Jess-nél vagy Claw-nál? − gyanakodott a srác, de nem kapott választ. ~ Gondoltam. Roppant kedves tőled.

Shad felnevetett a fejében, és egyáltalán nem tudta mit tart ezen mókásnak. Inkább nem firtatta, mert már tapasztalta nagyon fura humora tud lenni a genosym társának.

Az itt lévő puhább padló mindenkit csábított, és mindenki keresett magának egy kis zúgott. Cain megfogta Jess kezét, jelezve tartson vele. A lány nem ellenkezett és hamarosan befúrta magát a srác ölelő karjiaba.

− Szerinted magunkra hagynának? − kérdezte meg suttogva.

− Kétlem. Roppant kíváncsiak − motyogta Jess a mellkasának, pontosan tudta mire gondol.

− Azt hittem csak Shad az, de ezek szerint fajta betegség náluk a kíváncsiság − a lány halkan felnevetett a megjegyzésen. − Claw épp most tett ígéretet a kiherélésemre?

~ Ez nem volt szép tőled, de szerintem élve nyúzást helyezett kilátásba − közölte vele Shadow, de nem figyel rá különösebben.

− Nem éppen, de valami hasonlót − mosolygott fel rá Jess. − De nem hagyom, hogy bántson.

Cain viszonozta a mosolyt, majd csókot nyomott a homlokára és közelebb húzta magához. Nagyon úgy tűnt a helyzet, még várniuk kell a kettesben maradásra.

− Micsoda mázlista vagyok − suttogta még oda és komolyan is gondolta.

~ De még mennyire − jegyezte meg Shadow.

~ Ez a te szerencséd, amíg bennem van Claw nem fog tudni bántani téged sem! − dörgölte az orra alá.

~ Igazából még sosem váltotta be, amiket kilátásba helyezett már néhányszor számomra. Szóval azt hiszem, tényleg kedvel, de azért inkább nem kockáztatok. Ki tudja mikor fogy el a türelme.

~ Ha szerencséd van, eltanulja Jesstől hogyan kell kiabálni és beéri annyival, hogy leordítja a hajad, ami nincs − válaszolt neki jókedvűen, az előbbi mogorvaságának nyoma sem maradt.

~ Hmm − Shadow nem mondott mást, láthatóan elgondolkodott a lehetőségen.

Lassan pedig mindenhonnan halk, egyenletes szuszogás jeleztem mindenki elaludt.