− Hogy micsoda! − akadt ki Cain.

− Nyugodj meg! - próbálkozott Fred.

− Hogy mondhatod nekem, hogy nyugodjak meg? − Cain közel volt ahhoz, hogy kiabáljon.

− Zack okos srác. Mondtam neki, maradjon veszteg és ne hősködjön!

− Oh egek! − túrt a hajába Cain. − Meglátszik, hogy a te fiad még nem ért bele a lázadó korba. Ilyet mondani neki egyenes felkérés erre.

− Mi? − döbbent le Fred, majd megrázta a fejét. − Nem gondolnám, elég riadtnak tűnt. Nem hiszem, hogy ostobaságot csinálna.

A barátja csak fújt egyet miközben kételkedve nézett rá, majd nekiállt járkálni. Azt már eldöntötte, hogy hajóba száll és utána megy.

− Bízhatnál benne jobban is − szólalt meg Sage, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.

− Nálatok lehet, hogy a leszármazottaknak mindene egyből megvan a túléléshez, de az embereknél nincs így.

− Úgy tudom kiképezted harcosnak − az öreg genosym nyugodt maradt.

− Az még nem készíti fel az éles harcokra! – ellenkezett Cain.

− Arra semmi nem készít fel, az első alkalommal dől el, hogy képes-e élni azzal, amit kapott és megszerzett vagy sem – mondta ki a kemény igazságot Sage.

− Köszi − nézett fel Cain lapos pillantással a genosymre. − Van még bármi amit a megnyugtatásom végett akarsz mondani?

− Felkészítették a siklót, amivel el tudsz menni − közölte Sage, Fred meg döbbenten nézett rá, hisz azt beszélték meg, hogy megpróbálják Caint itt tartani.

− Remek! Végre egy jó hír! − indult meg kifelé az aggódó apa.

− Nem akarsz beszélni Jess-szel? − szólt utána a barátja.

− Nem! Még a végén kihasználná, hogy neki ott van Claw, lenyomnának és ők mennének az űrsiklóval én meg itt tipródhatnék. Majd te elmondod nekik! − közölte menet közben Cain.

− Én? − torpant meg Fred és leverte a víz. − Mi lenne, ha inkább veled mennék?

− Nem! Tyson egyedül bele is őszülne, ha neki kéne itt mindent felügyelni. Még Tisa vagy Jess is jobban elboldogulnia a helyzettel egymaga, mint ő.

− Egyszemélyes az űrsikló − közölte a nyomukban sétáló Sage csak úgy mellékesen.

− Cain! − a nevezett megpördült és Fred épphogy meg tudott állni, de a barna szemekben lévő határozottság láttán megakadt a szava.

− Én megyek! Te maradsz! − közölte úgy, hogyha a másik továbbra is ellenkezni mer, akkor itt és most leüti.

− Oké − nyögte ki végül megadóan.

Cain folytatta az útját, Fred meg letett arról, hogy lebeszélje. Csak remélni merte, nem lesz baja a barátjának, na meg azt, nem nyúzzák meg mikor közli a hírt a család női tagjaival. Nem tudta eldönteni melyikük a félelmetesebb, ha mérges. Látta már Jess-t is dühösnek, ölni lehetett volna azzal a tekintettel. Caint viszont még igazán dühösnek nem, pedig Zack tett róla, hogy az idegein táncoljon. Most viszont legalább olyan félelmetes aurát produkált maga körül, mint amit eddig csak a genosymektől érzett.

Elérték a hangárt, ahol számtalan űrsikló és néhány nagyobb űrhajó várta, hogy újra használatba vegyék őket. Az egyik mellett két genosym tevékenykedett, Cain arra vette az irányt. Habozás nélkül felmászott az előkészített gépre, Fred pedig csak nézte.

− Hogy működik? − tudakolta Cain, Sage könnyedén fellépett mellé, így belátott a belsejébe.

− Neked csak elindítani kell. Beprogramoztuk, a találkozó helyszínére visz − kezdett bele az öreg genosym.

− Miért oda? Zack nem ott van! − háborodott fel a férfi.

− Amit sikerült bemérnünk az nem pontos, nagyon nagy területet kéne átfésülnöd mire megtalálnád ő helyet. Az sem biztos, hogy még ott van az objektum, amire leszálltak az elrablók. Neked meg nincs gyakorlatod űrsikló vezetésben, így veszélyes lenne a kósza meteorok, vándor roncsok, vagy esetleges űrkalózok miatt. Szóval a találkozó helyére mész – közölte Sage határozottan.

− De nincs értelme odamennem! Cecile-t ismerve már szerzett másik űrhajót és Zack-et keresik − bízott a húgában, tudta, nem fogja az unokaöccsét cserben hagyni, ahogyan Shadow sem.

− Ha nincsenek ott, akkor is megtudhatod hova mentek. Cecile-t elég sokan ismerik galaxis szerte, fogsz találni valakit, aki információval szolgálhat. Aztán rádiózol nekünk és távolról beállítjuk az új célt − közölte Sage teljes nyugalommal, Fred a háttérben nagyon irigyelte őt.

− Rendben − morogta Cain, bár továbbra sem tetszett neki ez a döntés, de legalább elindulhat egy irányba, és nem kell tétlenül itt ülnie. − Mennyi idő míg odaérek?

− Nos, a Földön eltelik néhány óra, meg máshol is, de te a féregjárat miatt nem fogod annyinak érzékelni. Lesz egy hosszabb útad is az űrben, ezért az ülést kicseréltük, hátra lehet dönteni, tudsz aludni. Tettünk be több napra elegendő élelmet és vizet. És itt van ez − nyújtott át egy kis lapkát. − A legtöbb bolygón elfogadják, mint fizetőeszközt, ha pótolnod kéne valamit. A te érzékelésed alapján nagyjából fél nap múlva érsz oda.

− Oké − tette el az egyik zsebbe a lapkát, és ügyelt rá, hogy alaposan lezárja és ne veszítse el. Az utazási idő hosszára inkább nem tett megjegyzést Cain. − Egyéb tudnivaló?

− Ne kötekedj! Jó harcos vagy Cain, de csak egy ember −mondta ki az igazságot Sage, a nevezett megeresztett egy sóhajt, ezzel tisztában volt ő is, de kerüljön bármibe, visszahozza a fiát. − Mondanám, hogy valamelyikünk veled megy, de úgy nem tudnánk veled összehangolódni, mint Shadow.

− Tudom. És észben tartom, hogy ne ugráljak − ígérte meg.

− Bízom benned Cain, nem véletlen vagy itt parancsnok helyettes. Ha nem lennél alkalmas rá, akkor már rég elértük volna, hogy ne legyél ebben a pozícióban − az idős genosym megeresztett egy mosolyt a két férfi döbbent arca láttán. − Vigyázunk rád távolról, ha bármi van, megyünk utánad.

− Remélem nem lesz rá szükség − és most először érzett egy kis bizonytalanságot magában Cain. − Fred! Mond meg Jessnek és a csajoknak, hogy szeretem őket és hazahozom Zack-et.

− Megmondom! − ígérte meg a barátja.

− Jó utat! − kívánta Sage, majd megnyomott egy gombot és lelépett, a tető nekiállt lecsukódni. − Ne nyúlj semmihez!

− Jó-jó! − bólintott rá a férfi, pedig viszketett a tenyere, hogy nyomogassa a gombokat és ő irányítsa gépet, de be kellett látnia, tényleg nem ért hozzá.

Fred nézte, hogy viszi ki az automata az űrsiklót a hangárból, egy darabig haladt vele, majd figyelte, amíg egészen apró pontnak nem tűnt. Aztán mélyet sóhajtott, hisz rá várt egy feladat. Megdörgölte az arcát és megfordult.

− Fred! − az illetőre a frász jött, mert Jess állt vele szemben, aki akkor ért oda. − Hol van Cain? Tegnap óta nem láttam.

− Hát az a helyzet − nyelt egy nagyot.

− Cain most szállt fel egy űrsiklóval, hogy előkerítse Zack-et, aki bajba került, mikor ellopták Cecile űrhajóját − közölte Sage nyugodtan.

− Hogy mi van? − Jess hangja jóval magasabb sávba szökött, aztán elsötétül az arca. − Apja fia, le sem tagadhatják egymást! Bajból, bajba sodorják magukat! Csak jöjjenek haza, pórázra kötöm mind a kettőt!

Azzal sarkon fordult és elviharzott. Fred csak nézett utána, majd fel Sage-re, aki elgondolkodva figyelte a távozó nő alakját.

− Egész jól viselte, nem? − tudakolta a férfi.

− Ő igen, de White Claw tombolni fog, ha továbbadja neki − mindezt olyan nyugalommal, amit Fred újfent nagyon irigyelt tőle. Nem mintha az öreg genosymnek félnivalója lett volna. Nem úgy neki.

− Akkor jobb, ha keresek egy búvóhelyet? − tudakolta óvatosan Fred.

− Megártani nem fog − bólintott rá Sage, pedig a férfi jobb szerette volna azt hallani, hogy ettől azért nem kell tartania.

Cain feszülten várta, hogy elhagyja a légkört. Sokkal rázósabbnak gondolta, de a pajzsnak hála, minden gond nélkül átjutott rajta. Az űr sötétje lenyűgözte, aztán visszanézett a Földre, és ez a látvány még inkább. Úgy érezte, egy életre a retinájába ég a kék bolygó képe.

Nagyon is aprónak, sebezhetőnek érezte magát, miközben odahaza a legmagabiztosabb katonák közé tartozott. Tudta, igaza van Sage-nek. Ő csak egy ember lesz odakint, a sok faj közül. Nem védtelen, de sebezhető. Ennek ellenére mindent megtesz, ami az erejéből kitelik.