− Hamarosan elérjük a találkozási pontot − közölte Ziar miközben az irányító székben ült.

Cecile is elfoglalt egyet és unalmában a térképet nézegette, amit felhozott. Nord, mint valami őr állt mellette, leginkább azért nehogy kihagyjon egy alkalmat, amikor próbálkozhat nála.

Cain és Ray hátrébb beszélgettek állva, Zack és Zephyr foglalták el a másik két széket.

− Én nem látok sem a radaron sem előttünk semmit − motyogta Zack.

− Főnök hajóját nem is fogod, mert ő maga rejti el − szólta le a másik srác.

− És mi van, ha még nincs itt? − szállt vele vitába Zack csakazért is.

− Itt van! − erősködött Zephyr.

− Igen, itt van előttünk − bólintott rá Angel is. − Nem kéne lassítanunk? Vagy szó szerint értetted a koccanást vele?

− Igen, ideiglenesen összekapcsolódunk az ő részével, így könnyebb az átjárás, de talán valóban nem fog megártani, ha visszaveszem a hajtóművek teljesítményét − értett egyet Ziar, egy mozdulattal lejjebb is húzta az értékeket, amitől a hajó érezhetően lassulni kezdett.

Aztán megremegett előttük a kép és lassan láthatóvá vált egy speciális űrhajó, amit valójában három összeépítéséből hoztak létre. A három fő test egymás mellett helyezkedett el, a szárnyakat úgy illesztették össze és alakították át, hogy átjárást biztosítsanak közöttük.

− Hogy fogunk ehhez kapcsolódni? − vált érdekessé a helyzet Zack számára.

− Alulról − kezdte meg a süllyedést Ziar.

Majd a hajót úgy manőverezte, hogy a középső rész alá kerüljön, fordított még rajta egy kicsit, aztán egy koccanást lehetett érezni, amit kattanó hang kísért.

− Meg is vagyunk − állt fel a sötét bőrű a székéből. − Zephyr menj a cuccodért és egy szót sem akarok hallani!

A srác húzta a száját, de végül nem mondott semmit, hanem elindult a szobája felé. Ziarral az elmúlt pár napban többször összevitázott azon, hogy ő nem akar a Főnökkel maradni, hanem a nagybátyjával, de az egykori bérgyilkos sejtve milyen veszélyek várnak rájuk nem engedte.

Túl veszélyesnek tartotta, és nem gondolta, hogy kellően felkészült rá az unokaöccse. Ráadásul ott volt a tény, hogy rivalizált Zackkel, ami miatt akár olyanra is vetemedhet, amiből tényleg baja esik. Ziar nem élte volna túl, ha a bátyja fiát is elveszíteni. Zephyrre már-már fiaként tekintett, mégha néha össze is zördült vele és talán pont ezért szigorúbban is fogta, mint a többieket.

Kicsit furcsának tartotta, hogy Cain nem utasította arra a fiát, hogy ő is maradjon, de úgy gondolta, a másik biztonságosabbnak érzi, ha vele marad és szemmel tarthatja. Az tény, hogy a kölyök vonzotta a bajt, vagy a baj őt. Na meg láthatóan Zack elég jól összecsiszólodott Skarláttal, ami segítette a túlélését.

Mindenesetre Ziar nem akart kimaradni az elkövetkező eseményekből, amik nagyon is izgalmasnak ígérkeztek és persze talán lesz lehetősége rávenni Caint, hogy fejezzék be azt az elkezdett harcot.

− Öööö, Ziar − állta el Cecile az útját. − A Főnök mennyire szokott megorrolni arra, aki megtéveszti?

− Általában az olyanok agyát szokta reggelire enni − válaszolt a férfi halálosan komolyan.

− Mi? − kerekedett el a nő szeme és a két genosym társa is egyből odafordult, mellette Nord döbbenten tátotta el a száját.

− Vicceltem − tette a kezét Cecile vállára a shy'mari és elmosolyodott.

− Morbid humorod van − küldött felé a nő egy lapos pillantást.

− Nyugi. Skarlátra szerintem jobban haragszik, amiért lenyúlta a magánhajóját, de őt sem fogja most emiatt cafatokra robbantani. Annál bölcsebb és érettebb ő − jegyezte meg Ziar, és tényleg csodálta a Főnök nyugalmát, amivel tudta a helyzeteket kezelni. Néhányszor ő már rég kinyírta volna az illetőt, aki ostobaságot csinált, vagy ujjat húzott a Főnökkel.

− Tényleg nem fog? − jelent meg a nevezett a műszarfalon keresztül, mert már jó ideje elbújt.

− Szerintem nem. Mit csináltál a hajójával? Eladtad? − tudakolta Ziar.

− Eladni? Egy olyan jó hajót? − hökkent meg a genosym. − Ne szórakozz velem! Elrejtettem az Andalúzián.

− Szóval az Andalúzián van a hajóm? − lépett a teremben a Főnök.

Skarlát ijedt arcot vágott és megpróbált eltűnni, de nem ment, mert egy láthatatlan erő kihúzta és skatulyába fogta. Nem ellenkezett, inkább picire összehúzta magát.

− Tegye le! − jelent meg Black kezében a harci kaszája és fenyegetőn közelebb lépett egyet a férfihoz.

− Az ivadéktársad nagyobb kihívás lenne ellenfélként, mint te − közölte vele Főnik úgy, mintha csak az időjárásról beszélne. Black megtorpant és ránézett Angelre.

− Az én erőm sehol sincs a tiédhez képest − válaszolt szerényen az említett.

− Már most olyan erős vagy, mint Sage, még ha nem is olyan tapasztalt. És nem érted el az erőd és képességeid határát − világosította őt fel a Főnök a képességeiről, és hogy ne becsülje le magát.

− Ismeri az öreget? − nézett rá meglepetten Cecile.

− Volt egy-két közös száz évünk − emlékezett vissza az elfa az adott időszakra.

− Egy-kétszáz? Mégis hány éves? − bukott ki Black-ből nem túl finoman a kérdés, de válaszként csak egy mosolyt kapott.

− Beszélgessünk inkább nálam, sokkal kényelmesebb lesz − fordult meg a Főnök és indult kifelé.

− Ha megmondom a pontos koordinátát, elengedsz? − próbálkozott Skarlát, mert lebegett a férfi után.

− Nem − jött a tömör válasz.

− Zack! − nézett ki kétségbeesetten a srácra, aki eddig csendben figyelte az eseményeket, ahogy a két férfi is, de nem volt ötlete, amivel rávehetné a Főnököt, hogy elengedje a fiatal genosymet. Segítségért az apjára nézett, aki legalább olyan tanácstalannak tűnt, mint ő.

− Szükségünk van Skarlát képességére − kezdett bele Angel. − Zack védelméről is ő gondoskodik és gondolom Dark Blade dühét sem szeretnéd kivívni.

A Főnök megállt és hátranézett a fehér genosymre, arcáról semmit nem lehetett leolvasni.

− Arra kérsz engedjem el? − tette fel aztán a kérdését, ami amúgy is nyilvánvaló volt.

− Kölcsönös előnye származna abból mindenkinek. Hisz úgyis megpróbálna még egyszer megszökni, állandóan nem felügyelheti. És, mivel Dark Blade-et alkotó Razor az apja, így igényt is formálhat rá. Nem kell taglalnom ugye, hogy mi lesz, ha nem kapja meg... − Angel elmosolyodott, ami szokatlan és annál is ijesztőbb volt a részéről, mert eddigi viselkedéséhez egyáltalán nem illett. − Bizonyára tudja mire képes, ha bekattan és jelenleg, eléggé instabil az állapota.

Óvatosan fogalmazott, mert nem akart sok mindent elárulni a többieknek. Látta a Főnök elgondolkodik a szavain, majd Skarlát egyszer csak lehuppant a földre.

− Utóbbiban egyetértünk, és sajnálatos mód, igen ellenálló a mentális támadásokra, ami a specifikusságából ered − ismerte el az elfa, azzal tovább indult.

− Köszönöm − hajtott fejet hálásan Angel.

− Te vagy az én megmentőm, az adósod vagyok − nézett rá hálásan a vörös genosym, mire csak intett, hogy semmiség.

− Nem tudom hogy csinálod A, de nagyon irigylem, mert nekem ez sose fog menni − állt mellé Black, azt már nem mondta ki, hogy ivadéktársát még sose látta ilyen fenyegetően nyugodtnak és ijesztőnek.

− Tőlem tanulta − húzta ki magát Cecile. − Neked is menne, ha kicsit uralkodnál az érzéseiden.

− Te csak ne beszélj! Olyan semmitmondó dolgokon tudsz kiakadni, ami már abszurd! − fordult vele szembe harciasan Black.

− Felzabálni az utolsó morzsáig a kedvenc sütimet, egyáltalán nem semmitmondó dolog! − akadt ki a nő.

− Oh ne már! Mindig ezzel jössz! Ott állt már napok óta, mikor megettem − morogta a fekete genosym.

− Későbbre tartogattam! − vágta be a durcit Cecile.

− Bocsánat, hogy beleszólok, de várnak minket − igyekezett a további vitát megakadályozni Ziar.

Két nagyon csúnya pillantást kapott, amit rezzenéstelen arccal viselt. Elsőként Cecile fordult el és állt neki kivonulni, Angel követte és dühösen trappolva Black is csatlakozott hozzájuk. A sort mögöttük Nord zárta.

− Bátor vagy − jegyezte meg Cain mikor odaértek, hisz ő és Ray jobbnak látta csendben maradni.

− Hozzá vagyok szokva, hogy sokat kockáztatok − vont vállat a sötét bőrű.

− Azért ez a Főnök ijesztő egy fazon − jegyezte meg Ray.

− Ha jobban megismernéd, egyenesen rémisztőnek találnád − közölte Ziar, a két ember döbbenten nézett rá. − Keresd meg a barátod! A Főnök biztos tud nekünk némi információval szolgálni, hol álljunk neki keresni az illetőket, akik csapdába akartak csalni titeket.

− Rendben − bólintott rá Ray, és a legközelebbi kereszteződésnél elvált tőlük, hogy előkerítse Savage-t.

− Te nem keresed meg a társad? − nézett Cainre Ziar.

− Szerintem Savage-dzsel van − majd a shy'marira nézett. − Vagy tartanom kell valamitől, hogy szükségem legyen Shadow-ra?

− Nincs. A Főnök maga garantálja, hogy amíg az érkező nem támad senkire, akkor ugyanolyan épségben távozhat, mint érkezett − biztosította Ziar.

− Minden oké? − lépett oda a srác a vöröskéhez.

− Hogy a te szavaiddal éljek, eléggé be voltam szarva − vallotta be Skarlát.

− Bocs, de nem igazán tudtam mivel érvelhetnék melletted − húzta el a száját a srác. − De Angel megoldotta helyettünk.

− Hát igen. A Főnökkel nehéz egyezkedni − ismerte el Skarlát. − Asszem megkeresem Dark Blade-t és el sem mozdulok mellőle, míg el nem megyünk innen.

− Félsz, hogy meggondolja magát? − kérdezett rá Zack.

− Igen − bólintott rá.

− Csak nem − próbált némi lelket önteni belé a srác.

− Inkább nem kockáztatok.

− Te tudod. De szerintem, ha jó pontot akarsz szerezni, akkor leírod azt a koordinátát.

-. Igazad van. Kerítsünk valamit, amire leírhatom. Vagy meg tudod jegyezni? − nézett a srácra, aki kétkedő arcot vágott. − Oké, jobb, ha leírom.