~ Mire készül? − morfondírozott el Shadow.

~ Honnan tudjam. Alig pár perce találkoztam vele − ad választ Cain. ~ Vagy ez költői kérdés akart lenni részedről?

~ Valami olyasmi.

− Gyere te behemót! − ordította el magát Nord. − És halld Sjelblad énekét!

Savage-t nem igazán kellett biztatni, már ugrott is a barbárnak, aki ököllel rávágott a pallos lapjára, ami ettől berezonált. A barna genosym a földre került, fájdalmasan vonaglott és szenvedett, de nem csak ő.

A hangtámadást semmi sem szabályozta, így nem csupán előre terjedt, hanem hátrafelé is, bár gyengébben, de ennyi is elég volt, hogy földre kerüljenek. Cecile a füléhez kapta a kezét, miközben térdre esett. Próbálta kizárni a fájdalmat, ami Blacket és Angelt kínozta.

Cain se volt képes két lábon maradni, átélte Shadow fájdalmát. Már volt alkalma tapasztalni hasonlót régebben, és tudta, hogy ilyenkor a társa élete tőle függ, így igyekeztt ő kezelni a helyzetet. Felpillantott, hogy lássa Savage hogyan áll, közben magában szidta a barbárt, amiért nem kötötte az orrukra, mit is tervez.

Dark Blade hordózó híján alaktalanná esett össze, de nem adott hangot az átélt kínoknak, amiket átélt. Skarlát is szenvedett, de ő a legkevésbé, mert a leghátrébb álltak Zackkel, akinek viszont új volt, hogy nem a saját fájdalmát élte meg, és nehezen is viselte. Hiába tudott sokat a genosymekkel való kapcsolatról, tapasztalni és így kezelni teljesen mást jelentett. Erre semmi nem készíthette fel.

− Idióta! − dörmögte Ceverik, akire semmilyen hatással nem volt a hangtámadás.

− Mi? − fordult hátra Nord értetlenül, hisz nem szerepelt a tervében, hogy a társait is a földre küldi.

Pillanatnyi figyelmetlensége majdnem a vesztét okozta, mert a következő pillanatban kapott egy gyomrost Ray-től a mechanikus karjával, a másikkal állcsúcson vágta. A barbárnak esélye sem volt magához térni, mert következőnek egy térd csapódott bele keményen. A mesterséges karon egy neon zölden világító csík jelent meg, és egyre feljebb kúszott, mintha töltöttséget jelzett volna. A következő ütéstől Nord a hátrébb álló társai között repült el, be a fák közé.

Ray következő célpontja a hozzá legközelebb álló Shadow volt, pontosabban Cain, akiről a genosym nagyrészt lehámlott. A kar a magasból csapott le, de nem találta el a férfit, mert Ceverik érkezett oldalról és lendületből a földre döntötte.

Csakhogy míg a szerelő nem volt képzett harcos, addig a fekete hajú ember nagyon is annak minősült. Tovagördült ellenfelével együtt, majd fölé kerekedett, felült és már le is csapott először a bal, majd a jobb ököl. Ceverik igyekezett védeni magát a karjával, de a harmadik ütéstől elvesztette az eszméletét. Ray addig csépelte volna, míg meg nem hal, de nem került rá sor, mert Cain kellően összeszedte magát és most ő teperte le rég nem látott barátját.

Mondhatni megismétlődött az előző jelenet, azzal a különbséggel, hogy az őrjöngő férfi támadása célt tévesztett és a földbe csapódott Cain feje mellett, aki időben húzta el magát a robotkar támadása elől. A másik csapást megfogta, de hátrányos helyzetéből kifolyólag nehezen tartott ellent. Szabad kezével állcsúcson vágta a barátját, aki ettől megszédült, így le tudta magáról lökni, és már fel is állt.

− Ray! Nem akarok veled harcolni. Cain vagyok. A barátod − próbálta meg szóval megállítani, hátha az emlékek előjönnek és észhez térítik.

Tudta nem sok esélye van rá, mert megmondták nekik az itt élők, hogy senkit nem ismer meg és mindenkiben ellenséget lát. Ugyanakkor a helyieket mégsem irtotta ki, mintha valami megakadályozta volna benne. Cain úgy gondolta, hogy Ray valahol legbelül még ott van, egyfajta gátként, csak épp az irányítást vesztette el.

− Cain azt mondta gyűrjük le Savage-t, ő megbirkózik Ray-jel − szedte össze magát Shadow annyira, hogy meg tudjon szólalni, és közölni a tervet a többiekkel.

− Jó − nyögte Cecile. Összeszorította a fogát és elsőként támadt a barna genosymre, aki felöltötte saját alakját és roppant dühösnek tűnt. − A tüskéit kerüljétek el!

− Mintha nem tudnám − morogta Dark, és némi koncentrálás után, de sikerült pengévé formálni a karjait, majd ő is belevetette magát a harcba.

− Zack maradj ki! − fordult hátra Shadow. − Ha kell segíts be Cainnek.

− Oké − nyögte a srác még mindig kicsit kábán, az előbbi fájdalom hullám miatt.

~ Te hagyod, hogy így kispadra ültessenek? − lepődött meg Skarlát, mert eddig úgy vette ki Zack nem szeret kimaradni semmiből.

~ Nem azért, de múltkor te sem nagyon igyekeztél kivenni a részed a harcból − vágott vissza a srác.

~ Az más helyzet volt. Akkor még − elhallgatott a vörös genosym egy pillanatra ~, nem volt érdekem segíteni.

~ Aha − hagyta rá Zack.

~ Ugye azért az tudod, hogy nekünk nincs nemünk, és általában alkalmazkodunk a hordózónkhoz?

~ Ez most hogy jön ide? − ráncolta értetlenül a homlokát a srác, miközben a harcokat figyelte.

~ Azt mondtad az apádnak, hogy Razor fia vagyok, de nálunk nincsenek nemek − adott Skarlát magyarázatot.

~ Hát, jah, tudom, de te mégsem olyan alakot öltesz önmagadban, mint Black vagy Angel, hanem mint Shad, vagy Dark, csak még kicsit gizdább verzióban − válaszolt Zack.

~ Mindegy, csak azért ezt tartsd észben, nehogy valaki sértésnek vegye, hogy beskatulyázod olyan nembe, ami a fajtádra jellemző − figyelmeztette őt Skarlát, mert a galaxisban nem ők voltak az egyetlen faj, aki nemtelennek minősült, sőt akadtak olyanok is, ahol több nem is létezett.

~ Oké − nyújtotta el a szót gondolatban Zack, és nem bánta, hogy ez az érdekes beszélgetés véget ért.

− Baszki! − káromkodott Black miközben blokkolt egy ütést, ami még így is hátralökte őt.

Cecile átadta az irányítást neki, mert ő tudta a Black Angellé való egyesülésből származó előnyöket leginkább kihasználni harcban.

− Vigyázz a szádra! − szólt rá Shadow és közben lebukott egy ütés elől, cserébe kapott egy rúgást.

− Hárman vagyunk egy ellen és nem bírunk vele! − akad ki a fiatal genosym. − Ráadásul Dark és mi is bőven kiteszünk kettőt erőben külön-külön is.

− Dark sérült, ti pedig még nem értétek el a teljes kifejlettséget − vágott vissza Shad, amint összeszedi magát. Azt már nem tette hozzá, hogy ő se volt a toppon.

− De akkor is! − méltatlankodott továbbra is Black, miközben szélesen lendítette meg a kaszáját, amit Savage egy tüskével könnyedén akasztott meg, és lökte hátra a támadóját.

− Pofázás helyett koncentrálhatnátok a harcra inkább − morogta oda Dark, aki kivédett egy ütést, majd kiosztott egyet, amit a barna genosym látszólag meg sem érzett.

− Valahogy be kéne vágnunk a cellába − vetette fel ötletnek Shad, miközben bontotta az alakját és megpróbálta Savage lábait összehúzni, hátha a földre tudják küldeni.

Egyetértően morogott két társa, de egyelőre talán, ha két lépésnyi távot sikerült rákényszeríteniük dühöngő társukra, aki határozottan megvetette a lábát ott ahol volt.

Ray és Cain között igazi közelharc alakult ki, amiben utóbbi igyekezett a robotkar minden ütését elkerülni, hisz látta mire képes, még a barbárt is kiütötte, aki azóta se került elő. A fekete hajú férfi megunta a játszadozást, mert megállt egy pillanatra. Aztán a robot karból kicsúszott egy penge.

− Oké − mérte fel a fegyvert Cain, majd jobbnak látta előhúzni a pengét, amit kapott.

~ Talán be kéne segítenünk az apádnak − szólalt meg Skarlát, mire Zack arra fordult.

A két penge összecsapott, majd kialakult egy félig fegyveres, félig pusztakezes harc, amit rúgásokkal tarkított a két fél. Csakhogy a másik csapat sem állt túl jól, nekik is el kellett volna a segítségük. Zack vacilált. Ugyan Shad azt mondta az apjának segítsen, ha kell, de egyelőre nem úgy nézett ki, hogy hátrányban lenne.

~ Van egy ötletem − szólalt meg gondolatban.

~ Már most sem tetszik, később se fog − reagált rá Skarlát.

~ Esetleg tudsz jobbat? − kérdezett rá a srác.

~ Nem, de akkor se tetszik. És őszintén szólva, rohadtul parázok.

~ Nem csak te, de meg tudod csinálni. Láttam mire vagy képes. Ha más nem is, én hiszek benned − próbálta motíválni a fiatal genosymet és részben magát is Zack.

~ Köszi − motyogta Skarlát. ~ Hát jó, essünk neki!

~ Akkor váljunk ketté − mosolyodott el Zack. Jobbra lépett, az apja felé, miközben Skarlát balra vált le tőle, hogy a srác tervének rá eső részét kivitelezze.

Cainnek minden erejére szüksége volt, hogy hárítsa a robotkar csapásait. Akármi is mérgezte Ray testét, erősebbé is tette. Látszólag nem is fáradt, amit ő nem mondhatott el magáról. Persze az is lehet, hogy csak öregszik és kezd kijönni a formából.

Mindenesetre a következő penge találkozásnál az övé megadta magát és csupán a csonk maradt a kezében. Ráadásul egy jól kivitelezett rúgás mellkason találta, és keményen csattant egy fának. Nem csak a háta, de a feje is, amitől megszédült és elsötétült a látása.

Igyekett kitisztítani a fejét, mert tudta, ha nem mozdul meg időben, az az életébe kerül. Kiáltást hallott, próbált pislogni, hátha segít, de csak homályosan látta maga alatt a talajt. Felemelte a fejét bármennyire is fájt. Egy elmosódott alakot látott, aki körbeforogott, és mintha lett volna valami a hátán. Ray volt az alak, más nem lehetett, de ki lehetett az a hátán? Ceverik kiütve feküdt valahol, Nordhoz képest meg túl kicsi volt.

− Zack! − kapcsolt lassan, amikor rájött mi is történhetett.

Megpróbált ellépni a fától, de egyelőre még mindig az ütés hatása alatt volt, ami miatt a teste nem úgy engedelmeskedett neki, ahogy szerette volna. Ráadásul a lábai sem akarták egyelőre elbírni.

Zack hátulról vetette rá magát Ray-re, és felcsimpaszkodott a hátára. A férfi először a rendes kezével nyúl érte, de ennyi nem volt elég, hogy a támadójától megszabaduljon. Így a mechanikus karral is hátranyúl, de Zack résen van és ráfog az alkarra, hogy ne érje el a kéz, sem a penge.

Nem vehette fel erőben a versenyt Ray-jel hosszú távon, de most nem is az volt a lényeg, hanem hogy időt nyerjen az apjának magához térni. Az a néhány másodperc is, amit sikerült szerezni is kínszenvedéses óráknak tűnt számára. Végül a földön kötött ki.

Az első csapás elől arrébb gurult, a szíve hevesen kalapált, az adrenalin száguldott az ereiben ez, a sok gyarolás, és az ösztön tartotta mozgásban. Ezeknél pánikolt volna, de a sok meditációs óra most bebizonyította nem volt hatástalan az önkotroll, amit tanulnia kellett. Küzdött, mert ezt látta az apjától, és benne is az ő vére folyt. Ő sem volt másabb, csak lázadóbb. Ettől függetlenül nem adott fel soha egy harcot se a videójátékokba, küzdött a legvésőkig. Miért ne tenné ezt a valóságban is?

Tudta fel kell állnia, de nem hagytak neki lehetőséget. Ray utána lépett, majd lendült a láb és oldalba találta. A levegő kiszorult a tüdejéből, az oldala pokolian fájt, törést jelezve. Ennek ellenére a hátára fordult, még ha kínnal is járt. Látta a lecsapó pengét és felkészült a legrosszabbra, mert ezt esélye sem volt védenie.

Két fekete kard kereszteződött felette, ami megállította a támadást és ahogy feljebb pillanatott meglátta Ziart, aki rámosolyogott az ellenfelére. Cserébe csak egy vicsorgást kapott Ray-től, aki rávetette magát. De hiába a méreg, ami erősebbé és agresszívabbá tette a fekete hajú férfit, sötét bőrű ellenfele friss volt és állta a tempót, amit diktált. Nem sokkal később a két fekete penge úgy keresztezte egymást, hogy Ray saját fegyvere letört.

Ray a fegyvere elvesztését egy morgással vette tudomásul, majd puszta ököllel ment neki Ziarnak, aki nem használta ki az előnyét. Eltáncolt könnyedén a rohamozó ellenfele elől, a két pengét rutinosan csúsztatta vissza a hátán lévő tokba, majd elégedett mosollyal fordutl szembe a józan eszét vesztett férfival, hogy fogadja annak támadásait.

− Apa! − állt fel Zack a fájdalma ellenére és indult meg felé, de közben figyelte a harcot is, nehogy véletlen célponttá váljon.

− Jól vagyok − motyogta Cain, bár még mindig szédelgett, a látása viszont már kitisztult. − Ez a Ziar legalább olyan jól tud időzíteni, mint Savior. Na segítsünk neki kiütni Rayt.

− Oké! − motyogta Zack. Megindult az apja után és csodálattal figyelte, hogy az előbbi után is kihúzza magát és félelem nélkül veti magát bele a harcba. Ő viszont jobbnak látta, hacsak figyel, és akkor avatkozik közbe, ha garantáltan nem esik nagyobb baja.

− Gyerünk Skarlát, meg tudod csinálni! Zack bízik benned − biztatta magát a vörös genosym. − Áááá! De szarból én se tudok csodát csinálni!

Akadt ki, de aztán elnézett a harcolok felé. Savage épp Darkot próbálta meg darabjaira szedni, miközben Black Angel hátulról azon volt, hogy ezt megakadályozza. Shadow-t is meglátta nem sokkal később, aki elég rosszul festett, ennek ellenére újra nekiugrott a nála jóval nagyobb fajtársának.

− Na jó, talán ez használható lesz. Meg ez is − folytatta a gyűjtögetést a roncsok között Skarlát.

Percekkel később egy igen érdekes és kétes működésű kreálmányával megállt a Zen-cella ajtaja előtt. Leginkább ő tartotta össze a részeket, és remélhette a talált energiacella elég lesz néhány erejű lövéshez.

− Működj! − motyogta elszántan, majd célra tartotta a rögtönözött fegyvert, ami pár másodperccel később elsült és egyenesen vállon találta Savage-t, aki felordított a fájdalomtól, majd fejét a támadója felé fordítta és rávicsorogott.

− Működött! − vigyorodott el elégedetten Skarlát.

Aztán ez le is hervadt, mert a nagydarab barna genosym újra elbődült és felé robogott. Nem voltrest újra tüzelni, de hiába talált minden lövés, nem állította meg Savage-t, sőt még csak nagyon nem is lassította le. Mondjuk nem is ez volt a célja, hanem, hogy a cellához csalogassa, és ez be is jött.

− Mi a fene? − próbált Dark Blade alakot ölteni a földön.

− Megőrült! − kommentálta Black Angel és már tárta is a szárnyait, hogy Savage után induljon, hátha eléri és megmentheti Skarlátot.

− Várj! − szólt rá Shadow, mire megtorpant.

− Megöli! − mozdult Dark Blade, de esélye sem lehetett utolérni a barna genosymet, aki ebben a pillanatban odaért Skarláthoz és egy hatalmas ugrással rávetette magát.

Skarlát bízva a gyorsaságában, vörös villanásként siklott el Savage alatt, aki a Zen-cellában landolt. Fordult egyből, de nem tudott kijutni, mert az ajtó az utolsó pillanatban rácsukódott. Előtte pedig Skarlát állt, és igencsak riadt arcot vágott, ennek ellenére minden erejével azon volt, hogy benntartsa a genosymet, ami sikerült is, mert végül felhangzott a jól ismert szisszenés, ami az ajtó záródását jelezte.

Óvatosan lépdelt el, benn pedig Savage dühöngött, de azon kívül, hogy a cella enyhén mozgott, nem ért el semmit. Dark Blade eddig leginkább siklott feléjük, de most megállt és felöltötte eredeti megjelenését. El kellett ismernie, hogy Skarlát ezzel felülmúlta, amit eddig feltételezett róla.

− Megcsinálta − lehelte Black Angel és ő is a vörös genosymet nézte elismerően.

− Nem csak ő − nyögte Shadow és elnézett a másik harc irányába.

Cain és Ziar Ray egy-egy karját hátracsavarva térdelt a hátán, miközben Zack a férfi lábára ült és így próbálták meg lefogni teljesen, de még néha így is sikerül neki elemelkednie. Továbbra is vicsorgott, a fekete haj a szemébe hullt, hosszúra megnőtt szakállával egy vadember képét festette.

− Győztünk? − jelent meg Nord.

Az arcát, a szakállát és a mellkasa egy részét a saját vére borította, ami az orrából ömlött ki, Ray ütése nyomán, és hátul a tarkója is vérezhetett, ha valami keményebbnek csapódott neki. Nem csoda, hogy kiütötték egy időre, de legalább élt.

− Ahogy vesszük − kapott választ Shadow-tól, aki odaért Ray-hez. − Kiütöm.

− Ne érj hozzá! Megmérgezhet téged is! − szólt rá Cain, társa megmerevedett mozdulat közben. − Van egy cellád?

− Olyan nincs, de egy erőteres van − adott választ Ziar. − Idehívom a hajót, és ki is ütöm, ha barbár átveszi tőlem a fogását.

− Persze − motyogta Nord még kicsit kábán.

Sikeresen helyet cseréltek, Ziarnak így, hogy nem kellett fognia Rayt felszabadult egy keze. A fekete hajú férfi tarkóján egy ponton nagyobb erőt fejtett ki, amivel elérte, hogy az elveszítse az eszméletét. Cain megkönnyebbülten engedte el mikor megérezte az izmok ellazulását. Ő is gondolt erre, de kockázatos lett volna megpróbálni, hisz Ray még kettőjük fogása alatt is folyamat mocorgott.

Ziar elővett egy panelt, amivel magához hívta az űrhajót, közben odasétált Ceverikhez is, és ellenőrizte a pulzusát. A szerelő nem tért magához, őt a hajó érkezése után Black Angel vette a hátára, vitte fel és fektette ágyba. Ray-t Cain és Nord fogta közre és hozták, míg a tomboló Savage celláját Shad és Dark Blade fogta fel és cipelte fel a hajóra. A fekete hajú férfit egy energiacellába helyezték el, míg genosym társát vele szemben állították fel, aki továbbra sem nyugodott el.

− Te kínzókamrát tartasz fenn? − dörmögte ellenségesen Nord, ahogy alaposabban körbenézett.

− Nem. Eredetileg rabszállításra, illetve fegyverszállításra használta ezt a hajót az Ugordi hadsereg. Megvettem, amikor modernebbre cseréljük címszóval kiselejtezték. Jó kis masszív, nehéz benne kárt okozni. Ugyan a fegyvereket leszerelték róla, de azt azóta már pótoltam − eresztett meg egy vigyort a shy'mari.

− Nem túl nagy ez egymagadnak? − kérdezett rá Cecile, akiről Black és Angel levált, hogy pihenhessen a teste a harc után.

− Nem vagyok egyedül − válaszolt Ziar miközben a vezérlő felé vezette őket. − A srácok alszanak, nem keltettem fel őket. Felesleges lett volna.

− Értem. De, ha a bátyám után jöttél, nem lett volna alkalmasabb egy kisebb és gyorsabb hajó? − faggatta tovább Cecile.

− Akaratlanul − biccentet Cain felé −, támadókat hozott a nyakunkra és szétváltunk. Ez pedig az én részem.

− Aha − nyögte Cecile, mert eszébe sem jutott, hogy talán több hajó alkotja azt a hatalmas kolóniát, amin jártak.

− És még te mondtad nekem, hogy nem csak magamat keverem bajba, hanem téged is. Akkor te mit csináltál a Főnökékkel? − fakadt ki Zack, akinek törött bordáit Skarlát mostanra begyógyította, így könnyebben mozgott.

− Nem volt szándékos! − védekezett Cain, még a kezét is felemelte.

− Le sem tagadhatnátok egymást − küldött feléjük Cecile egy lapos pillantást.

− Te csak egy szót se szólj, utánad nyomoztam és jutottam el hozzájuk. A te haragosaid eredtek a nyomomba − vágott vissza Cain.

− Már nem számít − intette le őket Ziar. − És egyikőtöket se okol senki a történtekért.

− Mit csináljunk Ray-jel − tette fel néhány pillanattal később Cecile a kérdést.

− Ha a kar okozza, akkor le kéne vágni − javasolta Nord.

− Az a halálát okozná, mert hirtelen szűnne meg a testében a méreg utánpótlása − csóválta meg Angel a fejét.

− Akkor nincs ötletem − vonta meg a vállát a barbár.

− Nekem van − szólalt meg Ziar mire mindenki ránézett. − A Flora colossikhoz megyünk. Ők szinte bármilyen méregre képesek ellenmérget termelni.

− Gra Grana! − jegyezte meg Zack hangosan.

Cecile, a genosym testvérpár és Shad csak elmosolyodott, Skarlát és Cain viszont értetlenül meredt rá, mintha elment volna az esze. Dark mogorva képet vágott, mert egyáltalán nem kedvelte a Flora colossikat, de nem tiltakozott. Nem ért volna el vele semmit, és jelenleg nem is nagyon nyithatta ki a száját. Le volt gyengülve, és még a hajóját is elvesztette. Akármennyire is gyűlölte jelenleg Ziartól és a kis csapattól fügött a sorsa. Ha ők úgy döntenek kirakják, vagy megszabadulnak tőle, akkor semmi esélye nem lenne velük szemben. Jelenleg.