− Hello − köszönt rájuk mosolyogva az érkező.

− Cain? − lepődött meg Shadow.

− Cain! − Cecile felkiáltott örömében és olyan erővel vetette a bátyjára magát, hogy majdnem fellökte.

− Én is örülök neked húgi, de összeroppantasz − nyögte Cain. Híján volt Shadownak, hogy megvédje Cecile ölelésétől, amit két genosym is felerősített, és amire most egyáltalán nem figyelt.

− Bocsi − lépett el a nő, de a mosolya nem hervadt le.

− Remek! − morogta Dark, majd tovább folytatta a roncs eltakarítását, egy nagyobb darabot hajított félre.

− Savage-Ray párosnak jobban örültél volna? − nézett rá Cain, de nem kapott választ, így inkább a genosym társa felé felé fordult.

~ Apa? − mozdult Zack, aki most ócsudott fel a meglepetéséből, hogy kit is lát éppen és egészségesen. Shad kiengedte, de a srác két lépés után megtorpant bizonytalanul.

− Megérdemelnél egy alapos seggbe rúgást − komorodott el Cain arca, a srác lehajtott fejjel állt. Szégyellt magát, hisz ez az egész az ő ostoba húza miatt indult el. − De örülök, hogy semmi bajod.

Kitárt karral lépett közelebb Cain a fiához. Zack megkönnyebbülve mozdult és viszonozta az ölelést, pedig az utóbbi időben utált minden ilyen gyengéd megnyilvánulást, hisz ő már felnőtt, nem kell őt babusgatni. Cain elengedte és megborzolta a haját annak tudatában, hogy ezt mennyire utálja a fia, de most csak egy mosolyt csalt elő vele. Még lelapogatni se egyből állt neki, csak valamivel később.

− Egy kokit igazán megérdemelt volna − szólalt meg Cecile.

− Gondoltam tőled már kapott, miután megtaláltad − nézett rá Cain.

− Ööö. Annyira örültem neki, hogy jól van, eszembe se jutott − vallotta be a húga.

− Ha lehet ne pótoljátok − eresztett meg egy kényszeredett fél vigyort Zack.

− Anyádtól úgyis kapunk, amint újra a lábunkat a Földre tesszük. Csoda lesz, ha nem köt minket pórázra − kacsintott egyet Cain, majd szélesen elmosolyodott, hátha Zackben oldódik kicsit a feszültség.

− Jó látni, hogy nincs bajod Cain − szólalt meg Shadow is. − Valami nem stimmel velük.

− Tudom. Nekiugrott a siklómnak, pont, mint Dark hajójának. Még jó, hogy volt katapult benne.

− Mióta vagy itt? − lépett közelebb Cecile.

− Nagyjából másfél napja. Él itt egy természeti nép, ismerik Rayt, befogadták, cserébe védelmezte őket. Régóta itt lehettek, mert néhányan egész jól megtanulták a nyelvünket. Tőlük tudom, hogy nagyjából másfél hónappal ezelőtt járt itt valaki, aki csupán műszaki hiba miatt landolt a bolygón. Állítólag Ray kapott tőle egy robotkart, és utána kezdett megváltozni és agresszívvá válni. Nem tudom mi lehet benne, de mivel Savage vele van, gondolom őt is megmérgezte. Szóval, ha leszedjük valahogy a kart, visszakapjuk őket, jó esetben. Elárulnád, hogy miért méregetsz? − fordul aztán Cain Nord felé.

− Hát, te sem vagy valami magas − bökte ki a barbár, mire Cecile és Shad úgy nézett rá, mintha idióta lenne.

− Attól még szét tudom rúgni bárki hátsóját − biztosította Cain. − Mit kerestek a roncsban?

− Dark-nak van egy Zen-cellája − válaszolt neki Zack. − Bezárta Skarlátot, hogy ne legyen baja, és ha sikerül megoldanunk, akkor Savage-t is be fogjuk tudni, és onnan nem törhet ki. Asszem.

− Nem tudom ki az a Skarlát, de jó ötlet. Viszont Ray nélkül kéne, hátha ő rendbe jön magától idővel, ha a méregnek nem lesz a szervezetében pótlása − bólint rá Cain a tervre. − Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan bontsuk meg a kapcsolatukat.

− Érzékeny a hangra − lépett vissza Shad is roncshoz, hogy segítsen Dark Blade-nek. − De gyanítom még egy hanggránát sincs nálad.

− Nincs. Ezt a kardot is úgy kaptam azon a kolónián, valami Ziartól − mutatott a hátára szíjazott fegyverre.

− Akkor hamarosan ő is itt lesz − jelent meg a szerelő kifulladva. − Meg akar veled verekedni. Én, amúgy Ceverik vagyok.

− Cain − viszonozta a bemutatkozást. − Miért akarna velem harcolni?

− Mert tesztelt engem és sikerült megrúgnom. Ceverik pedig azt mondta keresi a jó harcosokat, hogy megmérkőzzön velük − ismerte be Zack, és ugrásra készen nézte az apját, hátha mégis lesz koki a hülyesége miatt.

− Aha − ejtette ki két szótagban az amúgy is rövid szót Cain, majd a fiára nézett. − Te nem csak magadat, hanem engem is bajba keversz?

− Bocsi, nem akartam − motyogta a srác. Legnagyobb meglepetésére egy legyintéssel elintézték a tényt.

− Megoldjuk ezt a problémát is, amint aktuális lesz − hagyta annyiban Cain.

− Régen nem ilyen voltál − szúrta oda mosolyogva Cecile.

− Shad rossz hatása − mutatott vádlón a genosymre, aki elvigyorodott.

Aztán végre az utolsó nagyobb darabot a hajóból is el tudták feszegetni a Zen celláról, ami kicsit oldalazva állt az alatta lévő törmeléken, de láthatóan semmi baja nem volt. A két fekete genosym kiemelte a sima talajra. Dark nem húzta az időt, egyből kinyitotta.

Skarlát, vörös villanásként került elő és nézett körbe. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a fejvadász is él, még ha kicsit megviselt állapotban is van. Majd tekintette Zack-re esett és a mellette álló férfira.

− Apa, ő Skarlát. Razor fia, leszármazottja, vagy nem tudom én minek mondják. Irányítani tud minden technikai cuccot, meg felturbózni a képességüket. Immunis az elektromosságra és menő tüskék jönnek elő az alkarjából − mutatta be Zack az ifjú genosymet.

− Értem, tényleg nagyon klassz − értett egyet Cain, majd egy mindentudó, sőt beletőrödő pillantással mérte végig a fiút, aki ezt észre sem vette.

Aztán Cain tekintete Shadow-ra esett, aki felemelte megadón a kezét, hogy semmi köze hozzá, így Cecile felé fordult, aki szintén ártatlanul tárta szét a karját, hogy ez van. Így kénytelen volt magában elkönyvelni a tényt, ezen már nem változtathat.

− Remélem Ziar hamar itt lesz, és hamar el tudunk húzni innen a hajóvál − jegyezte meg teljesen függetlenül az eddigi témától Ceverik.

− Ha azt is le nem lövik, vagy szedi le Savage − jegyte meg szarkasztikusan Shadow. − A lehető leghamarabb be kell zárnunk.

− Ziar hajója egy leselejtezett rabszállító − közölte a kékség. − Nem lehet csak úgy leszedni.

− Emlékeztetnélek rá, hogy Dark leszedett egy cirkálót − jegyezte meg Shad, mire a szerelő elhúzta a száját.

− Kiét lőtték le? − kérdezett rá Cain, amint szóhoz jutott és felváltva nézett a társára, és a húgára.

− Hát először az enyémet, aztán Cecile-ét. Most meg Dark hajóját kapta szét Savage − sorolta Shad gondolkodás nélkül. Nem vette Cecile figyelmeztető jelzését, hogy tartsa a száját, ha már hazudni nem tud.

− Én úgy tudtam, hogy te műszaki hiba miatt landoltál azon a bolygón, ahol Cecile felvett − nézzett összehúzott szemmel Cain a társára, majd a húgára, aki megeresztett egy bocsi vigyort.

− Azt csak azért mondtam, hogy ne izgulj feleslegesen − vallotta be a nő végül. − Mert akkor tuti követeled, hogy azonnal menjünk a Földre és nem egyezel bele abba, hogy Zack velünk jöjjön a találkozóra. Bár utólag belegondolva, nem lennénk ekkora kalamajkában, ha kicsit erélyesebb vagy.

− Persze, kend rám! Az egész az én hibám, igaz? − küldött Cecile felé Cain egy lapos pillantást.

− Én nem egészen ezt mondtam − szabadkozott a húga.

Nem maradt ideje kimagyarázni a helyzetet, mert recsegő-ropogó hang vonta magára mindenki figyelmét. Egyértelműen valaki, vagy valami nagy lendülettel érkezett és nem vette a fáradtságot, hogy kerülgesse az akadályokat, hanem egyszerűen áttört mindenen, ami az útjába került.

− Shad! − mondta ki Cain a nevet. Ennyi elég is volt, már genosym társa körbe is vette és egyesültek. − Skarlát, vigyázz Zackre!

Adta utasításba anélkül, hogy ránézett volna a fiatal genosymre. Mellette Cecile is harci formát öltött, teljes testét befedte két társa, és ennek megfelelően lila szemek figyelték az erdőt, ahonnan várták a támadót. Dark is felállt és pengéket formált a kezéből. A háttérben Skarlát Zack mellé állt és kérdőn ránézett, majd egy bólintás után körbevette a srácot és kapcsolódtak egymáshoz.

Ceverik jobbnak látta inkább ebből kimaradni, hisz már a pókok is nagy falatnak bizonyultak neki, nemhogy egy dühöngő genosym, aki nincs az eszénél. Nord is felállt a kis csapat mellé, és megjelent a kezében a pallosa.

− Szép fegyver − pillantott oldalra Cain.

− Kösz. Azt mondtad érzékeny a hangra? − nézett rá Nord.

A férfi és mellette Cecile is meglepetten pillantottak rá, mert ezek szerint figyelt azért a beszélgetés részleteire, még akkor is, ha épp Cain magassága foglalkoztatta leginkább.

− Igen − válaszolt, ugyan Shad mondta nem ő, de most épp egyek.

− Akkor maradjatok hátul − lépdelt előre a barbár és a pallost maga előtt a földbe szúrta. Cain Cecilere nézett, aki csak vonogatta a vállát. Fogalma sem volt mire készülhet Nord, vagy mit akar a pallosával.

Másodpercekkel később a neon zöld szemű, elborult elméjű, őrjöngő Savage kitört a fák közül és állt meg a kis csapattól nem messze. Dühödten mérte végig a jelenlévőket, és a végén Darkon állapodott meg a tekintete.