− Nicsak kit látnak szemeim! − simult Ziarhoz egy mélylila hajú nő, feketére rúzsozott ajkát csábos mosolyra húzta.

− Szia Xana! − görbültek felfelé a férfi szájsarkai, majd ráfogott a nő csuklójára, és távol tartotta magától őket. − Még mindig nem vagy elég jó.

Utalt arra, hogy nem sikerült az erszényét elcsennie. A nő szemében némi pajkosság csillant, majd távolabb lépett, mire a férfi utána nyújtotta szabad tenyerét. Ekkor viszont csalódottság ült ki az arcára és lebiggyesztette az ajkait, majd a lapos bőrtokot Ziar tenyerébe tette és ekkor engedték csak el a csuklóját.

− Egyszer úgy is összejön − emelte fel a fejét Xana, majd ringó csípővel távolodni kezdett.

− Száz év előnyöm van szívecském − szólt utána Ziar, mire kapott egy legyintést.

~ Még mindig formás hátsója van − nézett utána még egy darabig a férfi.

~ Nem fenekeket jöttünk nézegetni − emlékeztette Dark mogorván.

~ Pedig némely gömbölyded popsi tulajdonosa nagyon sok információval tud szolgálni, és nem mindig pénzt kérnek cserébe.

~ Remek − morogta a fejvadász. Pont arra vágyott, hogy ennyi évszázad után tapasztalja meg más fajok párosodási szokásait miközben eddig sikerült ezt elkerülnie. Ráadásul érzékelte Ziar roppant jól mulat a helyzeten.

A sötét bőrű férfi könnyed léptekkel folytatta az útját, de azért ügyelt a nála lévő hoomikra is. Itt még a látszólag játszó, futkározó gyerekek is mind zsebtolvajok voltak. Aki itt született, annak biztos, hogy nem lett tisztességes szakmája.

~ Úgy látom felújították − állt meg egy két szintes épület előtt Ziar, ami a Tülkös Bajkeverő nevet viselte.

A tetőt friss szalma borította, a fal sokkal világosabbnak tűnt, mint mikor legutóbb járt itt és mintha néhány ablakot is kicseréltek volna. Lebukásra, ugrásra készen nyitott be, hátha épp verekedés zajlik bent. De csak tömeg, zsivaly, sör és testek szaga fogadta.

~ Undorító férgek − morogta Dark Blade, amikor végignéztek a bent lévőkön.

~ Mindenkinek megvan a maga szerepe és helye a galaxisban − közölte vele Ziar, majd jókedvűen hozzátette. ~ Nekik az, hogy undorító férgek legyenek.

Csak ellenséges csendet kapott válaszként, így gondolatban megrántotta a vállát és a sűrűre rakott asztalok között a söntés felé igyekezett. Bravúrosan elkerülve a lendületesen magyarázó, sztorizó egyéneket.

~ A csapos új, legalábbis nekem − állt meg a pult végében az egykori bérgyilkos.

~ Még én se láttam − ismerte be Dark, pedig ő is elég gyakran megfordult itt.

− Hello − köszön oda a shy'mari, hogy felhívja magára a figyelmet.

− Mit adhatok? − lépett oda a négykarú férfi.

~ Hogy bírod a piát? − tette fel társának a kérdést gondolatban Ziar.

~ Nincs rám hatással − jött azonnal a válasz.

~ Remek, akkor töményet iszunk. Én ledöntöm, te semlegesíted! − döntötte el a sötétbörű

− Metont kérek, ha van, akkor randarit − adta le a rendelését.

A pultos egy pillanatra meglepődött, de mikor az asztalra került a fizetséget rejtő, csörgő erszény, egy szó nélkül fordult el és nem sokkal később már koppan is a pulton a vastag üvegű pohár, benne a kétes színű, sűrű löttyel. A kézzel fogható fizetőeszközt jobban preferelták errefelé, mint a krediteket rejtő chipeket, amit az EGE le tudott nyomozni, ha akart.

Ziar, kezében az italával hátat fordított a söntésnek, a vendégeket vizslatta, hátha talál valakit, akiről tudta, szolgálhat némi hasznos információval ilyen kérdésben. Viszont számára nagyon sok ismeretlen arcot látott, ami elgondolkodtatta, hogy vajon hova lettek a régiek? Csupán néhány év telt el, hogy utoljára itt járt, és nem évtizedek.

Az egyik sarok felől, hatalmas hördülés vonta magára a figyelmét, és hamarosan az okára is rájött. Egy kivetítőn, Caelieu Bajnokságot közvetítették és alant bizonyára az egyik csapat szurkoló tábora ülhetett.

~ Látod, amit én? − tudakolta a benne rejtőző genosymtől Ziar.

~ Sosem érdekelt ez a sport − válaszolt elutasítón Dark.

~ A játékost nézd, aki a bíróval veszekszik − hívta fel a figyelmet arra, ami neki szemet szúrt.

Mivel ezt a sportot a levegőben játszották, így a játékosok vagy technika vagy faji adottságnak köszönhetően tudtak repülni, mint az is, akit most a képernyőn lehetett látni. Viszont az egyik szárny mechanikus volt, és ugyan olyan neon zöld folyadék járta át, mint Ray karjáét, ami most, hogy semlegesítették a mérget, kék színre változott.

A férfi arcát düh torzította el, kiabált a bíróval. Szabálytalankodhatott, a felhördülést is ez okozhatta. Most a viselkedésével elérte, hogy kiállítsák. A játékos szeme egy pillanat alatt megszíneződött, majd már lendült is a keze és bemosott egyet a bírónak. A tumultus hamar kialakult, a többiek igyekeztek lefogni a társukat, de nem sok sikerrel. Aztán a közvetítést megszakították.

− Érdekes − motyogta maga elé Ziar, majd egy mozdulattal leküldte az italt, ami a nyelőcsövét égetve siklott le a gyomrába. Az érzés hamar el is múlt.

~ Mi a jó ebbe? − tette fel a kérdést Dark Blade.

~ A hatása − válaszolt neki a sötét bőrű. ~ Eltompítja az agyat és így nem kell a valósággal foglalkozni.

~ És neked most mi a hasznod belőle? − tudakolta a fejvadász, egyelőre nem tett semmit, mert úgy érzékelte nincs hatása a shy'mari szervezetére különösebben.

~ Hogy néhány pohár után eljátszhatom, hogy nem vagyok beszámítható és nem jelentek veszélyt − világosította fel Ziar gyilkos társát, aki magában elismeri, hogy nem is rossz a terv.

− Ziar! − kiáltotta valaki a bérgyilkos nevét, mire arra fordult. Közben kikérte a következő pohár italt is.

− Ferguson! − engedett meg magának egy fél mosolyt a sötétbörű.

~ Hadd öljem meg ezt a tenyérbemászó alakot − szólalt meg Dark. A shy'mari érezte az ellenszevet és a gyilkolási vágyat, ami a genosymből kezdett áradni.

~ Előbb nézzük meg mit tud − csitította le a társát Ziar.

− Évek óta nem láttalak! − nyújtotta a másik férfi a karját, amit az egykori bérgyilkos óvatosan, de elfogadott, majd helyet mutatott maga mellett. − Mit iszol?

− Másfelé vitt az utam − vont vállat Ziar, mintha nem lenne fontos miközben reagált az első megjegyzésre. − Metont. Kérsz?

− Nem kösz. De te meg a tömény? − nézett kétkedve a shy'marira Ferguson.

− Most erre vágytam. Épp elég zűr van a hátam mögött, megérdemlem − hárított Ziar.

− Az a pletyka járja, hogy beálltál a Főnökhöz. Igaz ez? − faggatta őt nyíltan az informátorként és közvetítőként tevékenykedő férfi.

− Múlt idő − kortyolt bele az italba a bérgyilkos. − Nem tudom mibe keveredett bele, de legutóbb egy csatahajó akarta szétlőni a hátsómat. Kösz, ebből nem kérek.

− Hehe − nevetett fel Ferguson, mintha Ziar valami vicceset mondott volna. − Hát igen, beleszólt valamibe, amibe nem kellett volna.

− Nem akarom tudni! Szereztem én az évek alatt épp elég ellenséget, az övéi nem kellenek, szóval ne folytasd! − emelte fel a kezét tiltakozón a shy'mari.

~ Azért vagyunk itt, hogy megtudjuk ki van a támadások mögött, te meg... − morogta Dark, de nem tett semmit, hisz már tapasztalta, hogy a sötétbörű elég csavarosan tud gondolkodni, és nem feltétlenül hibásan.

~ Nyugalom, meg fogjuk tudni − intette türelemre Ziar a genosymet.

- Én eddig azt hittem szereted a kihívásokat − nézett Ferguson gyanakodva a shy'marira.

− Bejutni valahova, és megölni valakit más dolog, mint olyanokkal harcolni, akiknek csatahajója van. Ha már harc, akkor testközeli − magyarázta ki magát a sötétbörű.

− Igaz, te arra specializálódtál − bólintott rá Ferguson, a válasz láthatóan megnyugtatta.

− Mióta közvetítitek a Caelieu Bajnokságot? − váltott témát Ziar.

− Amióta akad néhány egyén itt, akiknek érdekeltsége van ott − húzta el a száját a informátor, láthatóan nem örült ennek.

− Úgy hallottam egy részeg barbártól, hogy megrendezett az egész hercehurca − használta fel a nemrég szerzett információt Ziar.

− Jah, ezt pletykálják − adott kitérő választ Ferguson, amiből a sötétbőrű arra következtetett, hogy valószínű megpróbált bekerülni a körbe, de nem jött össze és emiatt durcás.

− Vajon az ilyen verekedések is, mint ami miatt most megszakították, be van tervezve? − elmélkedett tovább fennhangon a shy'mari, és a továbbra is sötét képernyőt nézte a másik férfi helyett.

− Kétlem. A játékosok elég kiszámíthatatlanok − vágott unott arcot Fergus.

− Az egyiken láttam egy mechanikus szárnyat − fordult a másik férfi felé Ziar elgondolkodva. − Én is elfogadnék egy olyat. Arról tudsz valamit?

Ferguson arcára kiült egy olyan mosoly, amiből Ziar tudta, hogy célba talált. Az informátor óvatosan körbenézett, majd közelebb hajolt hozzá, suttogóra fogta a hangját.

− Ismerem azt, aki segíthet szerezni olyat, de mélyen a zsebedbe kell nyúlnod − nézett körbe újra Ferguson, mintha attól tartana valaki meghallja.

− A képességeimet is figyelembe véve, szerintem meg tudok egyezni az illetővel − villantott fel egy mosolyt a shy'mari, majd egy mozdulattal ledöntötte a pohár maradékát.

− Maradj itt − szólalt meg Ferguson némi hallgatás után. − Megkérdezem tud-e fogadni téged.

− Itt leszek! − biztosította Ziar és kikérte a harmadik pohárral.

A férfi felállt, távozott, amit a shy'mari a szeme sarkából követett nyomon, majd az elé lerakott újabb adagra pillantott rá. Mire visszajön Ferguson, addigra már bizony el kell játszania, hogy van az italnak hatása.

Főleg, hogy a söntés melletti asztalnál ülő, köpenyes alak le sem vette a szemét róluk, míg beszélgettek. Arra is mert volna kisebb összeget tenni, hogy kiválóan olvas szájról az illető. Hamarosan azt is megtudják kinek dolgozik a csuklyás alak.