Zack ijedten ugrott újból hátrafelé különben ketté szeli a hatalmas, széles pengéjű fegyver. Fogalma sem volt miért akarja ez az alak megölni, nem csinált semmit.

~ Shadow! − esett kétségbe a srác. ~ Csinálj valamit!

~ Harcolj! − közölte a genosym nyugodtan.

~ De ennél kard van!

~ Az egy pallos, de mindegy. Nekem úgy rémlik kaptál erre is kiképzést, nem?

~ Igen, persze! De ez most nem olyan, ez tényleg meg akar ölni! − tért ki folyamatosan Zack.

− Harcolj te gyáva féreg! − mérgelődött a támadó, és továbbra is nyomult utána.

~ Komolyan? Nem gondoltam volna abból, mikor azt kiabálta, meghalsz! − Shadow megengedte magának a szarkazmust, és be kellett vallania kicsit élvezte szívatni a srácot. Közben erőteljesen figyelt, mert nem akarta, hogy baja essen.

~ Már mondtam. Harcolj! − ismételte meg a genosym

~ Ne már! Mégiscsak gyerek vagyok még − érvelt, hátha tud hatni a genosymre.

~ Akkor nem gondoltad magad annak, amikor elbújtál a hajómon? − Dörgölte az orra alá.

~ Nem gondoltam, hogy a találkozód ilyen rosszul sül el és még harcba is keveredem miatta − ismerte be Zack.

Úgy képzelte, leszállnak a siklóval, találkoznak az alakkal, míg Shadow beszél vele ő addig körbenéz alaposan, aztán hazamennek. De egyáltalán nem így alakultak az események, mert rosszul lett, mire magához tért, addigra lelőtték az űrhajójukat, kényszerlandolást hajtottak végre egy bolygón, ami életveszélyes gazokkal van tele. Ráadásul most ez az alak is rájuk támadt és meg akarta őket ölni ki tudja miért.

~ Aha. Hát én se így képzeltem el az eseményeket, de az űr mindig rejt veszélyt. − reagált a srác gondolataira Shad. ~ Na jó, ebből elegem van! Figyelj és tanulj!

Ezzel át is vette az irányítást és felvillantott egy vérmes mosolyt miközben felvette a szokásos alakját. A férfi egy pillanatra meglepetten megtorpant, aztán vigyorra húzta a száját.

− Szóval végre megmutatod az igazi valód, te féreg! − már újra támadásba is lendült.

Csakhogy Shadow ökölbe szorított kézzel csapott a pengére, félrelökve azt, majd megragadta a férfit a bőrpáncéljánál fogva, felemelte és messzire hajította. Néhány méterrel arrébb egy fatörzsnek csapódott, ami megreccsent a becsapódás miatt.

~ Ez durva volt. Él még? − kérdezett rá a srác aggódva.

~ Meg akart ölni minket, te meg azon izgulsz él-e még? Az öltözéke alapján barbár, azoknak meg ennyitől nem esik komolyabb baja.

~ Barbár, mint Conan? − lelkesedett be Zack.

~ Arra a képregényes alakra gondolsz?

~ Igen.

~ Olyasmi, bár kétlem, hogy lenne bármi közük egymáshoz.

− Hehe − állt fel közben a férfi. − Ez kezd mókás lenni, féreg.

− Még egyszer ezt mondod és leharapom a fejed! − ígérte meg Shadow a sértés hallatán.

− Előbb vágom én le a tiédet! − Azzal újra megrohamozta a genosymet.

A barbár maga mögött tartotta a pengét, majd meglendítette amint kellő közelségbe ért. Shadow ráfogott a csuklóra és könnyedén ellentartott, következő mozdulatként lefejelte a férfit, aki hátratántorodott, a fegyverét pedig elejtette. A genosym nem hagyott neki időt, már lendült is az ökle, ami először állon, majd gyomron vágta.

A harmadik ütését már alkarral blokkolta a harcos és visszatámadt. Zack felnyögött, pedig nagyon meg se érezte az ütést, de már maga a tudat előre vetítette neki mekkora fájdalomra készüljön. Shad is elismerte erős, de ennyi nem elég az ő legyőzésére, kard nélkül semmiképp.

Adok-kapok alakult ki, törtek-zúztak maguk körül, amit a növények és fák sínylettek meg. A barbár nekiugrott teljes súlyával és a háta mögött lévő akadálynak köszönhetően sikeresen feldöntötte. A harcot a talajon folytatták tovább, néha arrébb gurultak a birkózás közben, majd mind a ketten megmerevedtek. A talaj gyors ütemben süllyedt alattuk.

~ Shad? − esett kétségbe Zack, mert ők helyezkedtek el alul és alig látszottak ki.

~ Amíg élek nem fogsz megfulladni, még akkor sem, ha teljesen alámerülünk. Persze csak addig, míg a mocsárban lévő kis mikrobák neki nem állnak engem is felzabálni.

Ezt nem akarta megvárni, így amíg még akadt rá lehetősége a közelükben lévő fa felé nyúlt, hogy kihúzza magukat. Csakhogy a férfi félreértelmezte a szándékát és lenyomta a karját mielőtt érdemben cselekedni tudott volna.

− Nem menekülsz! Velem együtt fogsz elpusztulni itt! − kiáltotta elszántan.

~ Idióta! − mérgelődött Shadow, mert sikerült őt teljesen lenyomnia. ~ Az egyetlen esélyét játszotta el a túlélésre.

~ Kihúztad volna? − lepődött meg Zack.

~ Persze! Nem vagyok szívtelen szörnyeteg.

A továbbiakban inkább meg sem mozdult, remélve nem süllyed tovább és ezt az ostoba barbárt is fenn tudja tartani, akinek legalább most már volt annyi esze, hogy nem kapálózott tovább. Sajnos így is szép lassan egyre mélyebbre kerültek.

A mocsár túl sűrű volt, ha megpróbál a felszínére kitörni csak tovább nyomja magát lefelé, ezért nem próbálkozott. Teltek a percek, ők pedig merültek lefelé, a barbárnak is már csak az orra látszott ki, majd az is elmerült.

Megragadta valami Shadowt és egyszerűen kihúzta a mocsárból, majd partra tette. Mellette a férfi köhögött, prüszkölt ahogyan hasra fordult, igyekezett a szájába és orrába került bűzős trutyitól megszabadulni.

A genosym hozzá képest jól nézett ki, csupán helyenként hordta magán a mocsár nyomát. Pár pióca ugyan rácsimpaszkodott, kajának nézve őt, de nem sokra mentek vele. Nekiállt megszabadulni tőlük, amikor is egy fehér csizmás láb lépett a látóterébe.

A lábbeli térdig ért, egy szintén fehér, testre simuló nadrágot tűrtek bele. Térdnél oldalt nekiállt egy egyre szélesedő fekete csík futni, kihangsúlyozva a formás csípőt. A szintén passzos fekete felső rásimult a karcsú derékra és kiemelte a formás kebleket, rejtve hagyta a szépen ívelő vállat, beborította a kart, egészen az ujjak hegyéig, mint egy kesztyű.

A szájra és az orra fehér sál simult maszkként, amit hátul kötöttek meg, a szára egészen a térdig leért. Felette egy világos kék szempár nézett le a genosymre, a világos hajfonat előre kúszott a vállon.

~ Ne áruld el neki, hogy itt vagyok! − hadarta Zack gondolatban.

− Igazán hálás vagyok − fordult a nő egy faszerű teremtmény irányába.

− Gra rana Grana − jött a válasz.

− Esetleg van lehetőség valahol, ahol lemoshatják magukról ezt a szagot? − társalgott tovább Cecile.

− Gra gra rana Grana.

− Remek! Megteszi − a szempár Shadowra villant, aki biztosra vette a maszk egy kárörvendő mosolyt takar.

~ Én ebből csak annyit értettem gra meg rana, meg talán grana − jegyezte meg Zack.

~ Az entitanok szókincse igen korlátozott − világosította fel a genosym. ~ A közelgő fürdésnek nem fogsz örülni te se, rólam nem is beszélve.

~ Te értetted mit mond?

~ Igen, a legtöbb nyelvet megértjük.

~ És miért nem fogok örülni a fürdésnek?

~ Mert egy fagyos tó van a legközelebb, ami alkalmas a tisztálkodásra. Készülj fel, be fog fagyni a hátsód.

~ Forró tenger, fagyos tó, bazi nagy húsevő növények és beszélő, élő fák. Hol a fenében vagyunk? − tette fel a kérdést a srác, Shad közben a páros után indult.

~ Nos, ha sherlocki ösztönöm nem csap be, akkor az Entitanon, az entitanok bolygóján. Nem is tudtam, hogy errefelé van.

Megtorpant és villanás alatt hátrafordult, mert megragadták a karját. A barbár férfi volt, felkészült folytatni akarja vele a harcot.

− Te! Ki ez az istennő? − nézett rá elképedve eddigi ellenfele.

− A neve Cecile − rántotta ki a karját a szorításból Shadow és indult tovább.

− Cecile − ejtette ki áhítattal a barbár a nevet. − Micsoda dallamos név, istennőhöz méltó. Mutass be neki!

Felzárkózott mellé és igyekezett megszabadulni a ráragadt sártól, növényektől és piócáktól. De leginkább csak elmaszatolni tudta, amivel csak rontott a kinézetén.

− Nem is ismerlek! − morogta oda Shadow. − Mutatkozz be neki, ha akarsz.

− Mi? Hogyan gondoltad? Nem mehetek csak úgy oda egy istennőhöz, hogy Nord vagyok a Hét barbár törzs egyik vezérének a fia − háborodott fel Nord, majd fenyegető testtartást vett fel és megragadta megint a karját. − Bemutatsz neki!

− Ha még egyszer hozzámérsz, tényleg leharapom a fejed! − hajolt hozzá le Shad és farkasszemet néztek.

− Itt vagyunk − fordult hátra Cecile miközben Grana egy hatalmas levelet félrehajtott, utat nyitott ezzel oda. − Baj van?

− Semmi − villantott fel a barbár férfi egy mosolyt, majd meglökte Shadowt enyhén a karjával.

− Ez itt Nord − mutatta be darabosan a fekete genosym, majd a tó felé indult.

− A barátod? − nézett fel rá Cecile.

− Nem. Meg akart ölni − közölte az igazságot Shad, hazudni úgysem tudott volna.

− Tessék? − lepődött meg a nő, majd a férfi felé fordult. − Te meg akartad ölni az unokaöcsémet?

− Mi? Én? Nem! Az unokaöcséd? Ez a fé... genosym a rokonod? − dadogta a barbár összezavarodottan és eltátotta a száját.

~ Erről annyit, hogy nem tud rólad − jegyezte meg Shad.

~ Bajban vagyok − szontyolodott el a srác.

~ Már akkor abban voltál, mikor felszálltál az űrhajómra.

~ Ezt sokszor fogod még az orrom alá dörgölni? − sértődött meg Zack.

~ Épp elégszer − ígérte meg a genosym.

− Nem. Ő Shadow, bár bizonyos értelemben ő is a rokonom − Cecile nem részletezte hogyan is értette ezt. − A benne rejtőző fiúra gondoltam.

− Egy fiú van benne? − kerekedett el a férfi szeme.

− Igen, és te meg akartad ölni − küldött felé lapos és szúrós pillantást Cecile.

− Én, én, én... félreértés az egész. Biztosan összekevertem egy másik fé... genosymmel. Olyan egyformák − vágott egy kényszermosolyt.

− Aha − hagyta rá a nő, de nem enyhült meg és ellentmondást nem tűrően a tó felé biccentett.

Nordnak nem maradt választása, ha jó pontot akart szerezni nála. Kénytelen a tó felé vette az irányt, bár már előre reszketett a hidegtől.

− Grana rana − szólalt meg a humanoid fa.

− Igen, azok − értett egyet Cecile.

~ Ha ez jeges hőmérsékletű víz, miért nincs befagyva? − tudakolta Zack és egyből összekoccantak a fogai, amint Shadow belépett. ~ Nem tudnád elintézni, hogy én ne...

~ Nem gondoltad komolyan, hogy csak én fogok szívni miatta? − vágott közbe a genosym.

Nem mintha sokat tudott volna tenni ellene, mert a hőt még csak-csak leszigetelte a test, de az extrém hideg már más kategória volt. És amúgy is megérdemlte a leckét a srác. Sokáig mondjuk nem időzhetnek benne, mert hamar áthűl ő is, a sejtjei megdermednek és leáll a közöttük lévő kommunikáció is.

~ Ez nagyon hideg − nyögte Zack. ~ Le fognak fagyni az ujjaim és le kell majd vágni őket.

~ Azért ne ess túlzásokba! Mellesleg ez nem víz szerintem, mert sűrűbb, bár elsőre annak tűnt nekem is.

Mellette a barbár is megérkezett, egyből nekiálltak egymáshoz koccanni a fogai, mégis hősiesen elmerült benne, hogy a hajából is kimossa a mocsár darabkáit, amik fura módon egyből leoldódottak róla, amint kapcsolatba léptek a fagyos folyadékkal.

Shadow már partot ért, amikor darabosan a férfi is kifelé indult. A levegő párás, de még elviselhetően meleg volt, mégis percekig nem tudta abbahagyni a fogvacogást, és remegést.

− Hogy kerültél ide? − tudakolta meg Shadow a nőtől.

− Sage hívott, hogy örülne, ha tudnék hozzád csatlakozni a találkozóra. Gondolom voltak kétségei és nem akarta netán egyedül sétálj bele egy csapdába, ha annak szánták − fogalmazott úgy, ne gondolja a másik talán nem bízik benne az öreg genosym. − Láttam a hajódat megjelenni a térképen, aztán azt is, hogy vészesen gyorsan közeledsz a bolygó felé, így egyből útnak indultam. Miért ennyivel messzebb jöttél ki a járatból?

− Csapdától tartottam én is, ezért sem mentem egyből a megadott bolygóhoz. Messzebbről akartam megközelíteni, felmérni mennyire biztonságos. De egy űrcsata kellős közepébe sikerült érkeznem és engem is célpontnak néztek.

− Gra rana rana − szólt bele a társalgásba a faóriás.

− Igen, tudom. Régóta csatáznak, de nem gondoltam, hogy már ennyire távol is összecsapnak ezek ketten, ha összetalálkoznak. A jó szóra meg nem hallgatnak − fújt egyet dühösen, mert próbálta már békíteni a két félt.

− Rana gra gra Grana − reagált Grana, Cecile elmosolyodott a maszk alatt és Shad is jót vidult magában.

~ Mit mondott? − akarta tudni Zack.

~ Hogy ingyen tűzijáték nekik − tolmácsolt Shadow.

~ Haha − nem tudta értékelni az előbbi hideg után ezt a fajta fanyar humort.

− Na menjünk! − intett Cecile. − Köszönöm még egyszer.

− Grana grana! − intett búcsút a entitan nekik.

− Nem tudom milyen találkozóra mentek Lady Cecile, de hadd ajánljam fel szolgálataimat! − Nord vacogás nélkül képes volt elmondani a mondatot.

− Igazán kedves, de azt hiszem nem lesz rá szükségünk − próbált hárítani a nő.

− A barbárok sok másik fajjal állnak kereskedelmi kapcsolatban, segíthetek nyélbe ütni az egyezséget − ajánlotta fel a férfi, és közben enyhén meghajolt.

− Ez igaz − gondolkodott el Cecile. − Rendben, nem bánom, de utána elválnak útjaink.

− Ezt majd a sors eldönti Lady Cecile − villantott fel egy csábító mosolyt a férfi, és felhúzta az egyik szemöldökét.

− A pallosod elhagytad az erdőben. Inkább menj, keresd meg! − morogta oda Shadow, hátha mégis le tudják rázni a férfit.

− Sjelblad egy másik síkhoz tartozik és mostanra visszatért oda. Bárhol, bármikor újra tudom szólítani és megjelenik − adott lerázó választ a genosymnek Nord, majd újra a nő felé fordult. − Felajánlhatom a hajóm az utazáshoz?

− Köszönöm, de van sajátom − mutatott előre, egy villanás kíséretében az álcázó pajzs eltűnt.

~ Hűha! − álmélkodott Zack. ~ Barón néz ki.

~ Úgy látom telik neki miből ilyet venni −  Shadow-nak el kellett ismernie meglepte, amit látott.

Gyönyörű, ezüst színű, áramvonalas hajótestet helyenként fekete és fehér minta díszítette. A legújabb technológiával készült, két ágyúval is felszerelték. A belső teret minden kényelmi eszközzel ellátták, hat főt könnyedén elszállásolt.

− A Zennektől kaptam hálából, amiért sikerült kereskedelmi egyezményt kötniük a Nochktokkal. − dicsekedett el Cecile.

− De hát ők riválisai egymásnak! − tátotta el a száját Nord. − Valóban bámulatra méltó vagy Lady Cecile.

A lány megforgatta a szemét, felsétált a hajóra nyomában a férfival és Shaddel. Az irányító fülkébe ment, elfoglalta a helyét, hamarosan halkan felzúgott a hajtómű. Először lassan emelkedtek, a fák tetejét elérve gyorsított a tempón és rövid idő alatt elhagyták a bolygót.