− Igazán lehetnél barátságosabb Zack! − torkolta le Ivory.

− Semmi baj − mosolyodott el Ika. − Érthető a bizalmatlansága, hisz az EGE tagja vagyok, akit nem szívesen látnak mindenhol. Amúgy sejtem hova megyünk.

− Valóban? − pillantott hátra a srác és a másik lány is meglepetten nézett rá.

− A Főnök kolóniájára − válaszolt úgy Ika, mintha természetes lenne, ha valaki információt akar, akkor oda megy. Zack döbbent arcán majdnem felnevetett. − Kár, hogy Zephyr az Allurian van, hogy tovább képezze magát. Olyan rég találkoztunk.

Azzal Ika megengedett magának egy sóhajt, hisz hiányzott neki a hegyes fülű srác. Ritkán találkoztak, olyankor is csak rövid időre, így általában minden pillanatot kihasználtak.

− Te ismered Zephyrt? − jutott szóhoz nagy nehezen Zack.

− Persze! Ő a barátom, bár lassan egy hónapja nem láttam.

− A barátod? Mármint úgy érted, hogy a barátod? − tátotta el a száját a srác.

~ A sóhajból ítélve egyértelmű, hogy úgy értette − szólalt meg Skarlát hangja a fejében.

− Igen. Talán baj van ezzel? − Ika szeme összeszűkült, ha Zack bármi rosszat mert mondani, akkor nagyon megjárja.

− Nem, dehogy! − tiltakozott hevesen. − Csak nem gondoltam, hogy van barátnője.

Inkább visszafordult a kijelző felé, hátha elkerüli ezzel a további beszélgetést. Épp elég volt, hogy Skarlát ott kuncogott a fejében, amiért ő visszavonulót fújt. Pedig biztosra vette ő sem ismerkedne meg közelebbről azokkal a karmos kezekkel. Egy biztos, Zephyrnek fura ízlése van csajok terén.

− És neked van barátnőd? − hajolt a füle mellé Ika.

− Igen, bár lehet mire ennek az egésznek a végére járok már nem lesz − morogta Zack.

Sértette a hangnem, hisz azt sugallta, neki talán nincs. Már miért ne lenne? Oké, nem egy magasság, de sportos, jó kiállású, okos, humoros és jóképű. Bármelyik lányt Shelter Cityben megkaphatná, ha akarná.

~ De neked pont Cinthy kellett − jegyezte meg undok módon Skarlát.

− Hogy érted, hogy nem lesz? − vonta magára a figyelmet Ika és összenézett Ivoryval, aki szintén meglepetten nézett a srácra.

− Nem vagyok túl sokat otthon, és pont azért akartam hazajönni, hogy vele találkozzak. Most a következő versenyszezon előtt lett volna alkalmam több időt tölteni vele. De ez most nem jön össze. És ki tudja mikorra végzünk, lehet két hét, lehet másfél hónap, ha sokat kell furikázni az űrben. Márpedig miért akarna egy olyan sráccal járni, aki többet van tőle távol, mint vele? − tette fel a kérdést, bár gyanította nem fog rá választ kapni, nem mintha várt volna.

− Miért nem hoztad magaddal legutóbb? − szólalt meg aztán Ivory.

− Akartam, de ódzkodik elhagyni a Földet − vágott egy fintort az emlék hatására Zack, amikor ezt felhozta Cinthy-nek.

~ És engem sem komál − tette hozzá Skarlát.

− Hát, ha érdekel a véleményem − egyenesedett ki Ika. − Szerintem ez a csaj nem szeret téged igazán.

− Nem is ismered! − fordult hátra Zack felháborodottan. − Honnan veszed ezt?

− Kezdjük ott, hogy nem volt hajlandó veled jönni mikor hívtad − fonta maga előtt össze a karjait Ivory, és felvett egy királynői pózt ültében.

− Ráadásul nem hajlandó rád várni − tette hozzá Ika, az előző megjegyzést egy bólintással erősítette meg.

− Igenis szeret! − makacskodott Zack, majd bosszúsan visszafordult a kijelző felé, mert közben kiléptek a hipertérből. Mögötte a két lány kétkedő arcot vágva küldött a hátának egy lapos pillantást.

~ Én velük értek egyet − jegyezte meg Skarlát.

~ Fogd be!

~ Szerintem csak menőnek tart és ennyi − folytatta tovább a genosym, tudomást sem véve a srác mondatáról.

~ Nem érdekel a véleményetek! − dühöngött magában Zack.

Annak meg kifejezetten örült, hogy a kolónia megjelent a kijelzőn. Legalább őket nem kell keresgélnie. Beszél a Főnökkel, hátha tudja Reaper merre jár, ha nem, akkor megkeresi a nagynénjét és vele együtt kiderítik mi van.

A gépét már messziről megismerték az egyedi festésnek hála, ami Skarlát színét viselte, némi fekete mintázattal. A genosym ennek köszönhetően észrevétlenül tudott rákapcsolódni, a hajtóművekre és senkinek nem szúrt szemet.

Letette finoman a gépet és már ment is az ajtó felé, nyomában a két lánnyal. Néhányan odaintettek neki mosolyogva, amit viszonzott, bár nem épp lelkesen. A járást ismerve egyenesen a központ felé tartott, sietős tempóban. Ivory nem is tudta vele tartani a lépést, és bár Ikanak nem okozott volna gondot, de inkább a mágussal maradt, hisz ő ismerte a járást, és gyanította merre fog menni Zack.

A srác befordult egy folyosóra, ahol Akashi jött vele szemben, akinek már jól láthatóan kezdett gömbölyödni a pocakja. Ziarral való első közös babát várták. Igaz a nő nem volt hajlandó elárulni milyen nemű lesz, így mindenkit furdalt a kíváncsiság.

− Szia Zack − mosolygott rá a nő.

− Hali, Főnök van? − tért egyből a lényegre, amivel meglepte a shy'marit, aki viszont nem tette szóvá.

− Főnök nincs, szóval most Ziar a főnök.

− Hol találom?

− Valami biztonsági probléma lépett fel a kettes nagy hangárban, oda indult az előbb − tájékoztatta Akashi, ő meg már indult is tovább. − Zack valami baj van?

De nem kapott választ, mert otthagyták. Vágott egy fintort és megjegyezte magának a viselkedést. Megtehette volna, hogy mentális falat állít elé és nem engedi tovább, amíg nem kap válaszokat, de ennél bölcsebb volt. Biztos okkal viselkedett így az ifjú.

− Szia Akashi − szólalt meg Ika hangja a nő mögött, mire meglepetten fordult meg.

− Ika? − jelent meg széles mosoly a shy'mari arcán és odahajolt egy baráti ölelésre. − Mi járatban erre?

− EGE küldetésen vagyok − válaszolt neki készségesen a soly'ma.

− Valaki csinált valamit a kolóniából? −ráncolta Akashi aggodalmasan a homlokát.

Igen, néha nem épp törvényes úton szereztek meg néhány hajót, de mindig figyeltek arra, hogy olyantól lovasítsanak meg bármit, aki megérdemelte. Eddig soha egyet sem tudtak rájuk bizonyítani. Nem mintha az EGE foglalkozott volna ilyennel.

− Azt nem tudom, de őket ismerve bizonyára nem − mosolygott sokat tudóan Ika. − Oh, ő itt Ivory Deen.

Mutatott, a mellette eddig csendben álló lányra, aki erre barátságosan intett.

− Akashi Ranina vagyok. Örvendek − nyújtott kezet a nő.

− Szintén − mosolyodott el Ivory.

− De akkor milyen EGE ügy hozott ide? − tért vissza a témához Akashi.

− Ha megmondod merre rohant tovább Zack, akkor útközben elmesélem − nézett el Ika a folyosó irányába, ahol a srác már régen eltűnt.

− Miért van az az érzésem, hogy a genosymekkel kapcsolatos a dolog? − kérdezte meg óvatosan a shy'mari.

− Mert velük kapcsolatos a dolog − erősítette meg a gyanúját Ika.

− Hurrá − lelkesedett szarkasztikusan a Akashi. − Na menjünk a kettes nagy hangárba, hátha még ott érjük őket.

Ika bólintott, majd a három nő elindult a hely felé, közben pedig a soly'ma beszámolt arról, amit tudott.

~ Nem volt szép, hogy így otthagytad őket − közölte Skarlát, de a srácot ez érdekelte a legkevésbé.

~ Nincs időm arra, hogy andalogva közlekedjek − morogta Zack.

~ De bajban leszel, ha Ika ezt jelenti − hívta fel a genosym a figyelmet egy nem elhanyagolható tényre.

~ Nem fogja. Zephyr barátnője.

~ Jah, a nagybátyja meg az EGE egyik parancsnoka − tette még hozzá Skarlát, hogy akármilyen a kapcsolata is a a shy'mari sráccal, elsődlegesen engedelmességgel tartozik a nagybátyjának a katonai kötelék miatt.

~ Az igaz − ismerte el Zack.

Talán tényleg meg kellett volna várnia őket, de a beszélgetésen annyira felhúzta magát, ami hozzájött ehhez az egész helyzethez is. Úgy érezte muszáj tempósabbra vennie, hogy legalább némileg levezesse a benne lévő feszültséget.

Szerencsére Ziart még itt érte, aki kiadott éppen néhány utasítást, majd fordult, hogy távozzon, de aztán a szeme sarkából kiszúrta őt és meglepetten fordult felé.

− Ne mond, hogy szerelésre szorul a hajó! − fogadta őket az ex bérgyilkos ezzel a kijelentéssel, köszönés helyett.

− A hajónak semmi baja. Tudod hol van a Főnök? − tette fel a kérdését.

− Én már nem is vagyok jó? − tette a sértettet Ziar. − Amúgy nem. Úgy egy hónapja megjelent Reaper és elmentek.

− Ne már! − fakadt ki a srác.

− Mi lenne, ha megosztanád velem a részleteket? − húzta fel kérdőn a szemöldökét a sötét bőrű.

− Baj van − kezdett bele Zack.

− Igen, azt rögtön gondoltam − közben intett a férfi, hogy menjenek, mert itt túl sok a kíváncsi fül.

− Mentem volna haza, de odaérve azzal szembesültem, hogy az EGE blokád alá vette a Földet.

− Mit csináltatok? − vágott döbbent arcot Ziar, mert ilyenre nem volt mostanában példa.

− Mi semmit. Talán néhány fiatal genosym, de még ez se biztos. Igazából ezt kell kiderítenem. Mondom, mit tudok.

− Majd az irodában − vágott a többi elé a shy'mari.

Az oda úton összefutottak a hölgyekkel és egy gyors bemutatkozás után folytatták az iroda felé a haladást, ahol Zack beszámolt arról, amit tud. Ika is elmondta azokat az információkat, amihez ő jutott, mint EGE katona.

− Ziar, gondolod Reaper tudhatott erről? Ezért mondott le a Tanácsbeli tagságáról? − nézett az ifjú a jóval tapasztaltabb férfira.

− Inkább a Főnök tudhatott valamit meg és értesítette őt. Hogy ez összefügg a lemondással vagy sem, nem tudom, de esélyes − ült elgondolkodva a sötét bőrű.

− Nem tudod őket utolérni, ugye? − tette fel a kérdést Zack, pedig sejtette a választ, a fejcsóválás meg is erősítette ezt.

− De tudom hol van éppen Cecile − lepte meg a kijelentésével a srácot Ziar.

− Honnan? − lepődött meg, hiszen a nagynénje mozgása eléggé kiszámíthatatlannak bizonyult.

− Dark Blade itt volt − szólalt meg Akashi sötéten. Nem igazán lelkesedett a fejvadász genosymért.

− Kellett a Fecskén némi karbantartást végezni − világosította fel a jövetel okáról Zacket Ziar. − Még itt volt, amikor Angeltől kapott egy üzenetet hol találja meg. Tudod lassan aktuálissá vált megint a randijuk és mivel néhány napra megálltak, így értesítette Darkot a helyzetéről, meg közölte vele menjen oda.

− Na ez legalább jó hír. Mikor ment el? − csapott le az információra a srác.

− Előtted néhány órával, szóval ott fogod még őket érni.

− Akkor megyek is! − állt fel Zack.

− Megyünk! − javította ki Ivory.

− Igaz − ismerte el.

− Lehet egy kérdésem? − szólalt meg újra a máguslány.

− Persze − mosolygott rá Akashi.

− Akik most szóba kerültek, ők mind genosymek?

− Dark Blade és Angel igen, de Cecile ember, Zack nagynénje − világosította fel Ziar, aztán a srác felé fordult. − Vöröske itt marad, kapsz helyette egy nagyobb hajót, ami alkalmasabb hosszú távú utakra. Na meg kényelmesebb is lesz ennyi főnél.

− Oké − nyögte ki, mert először azt hitte Skarlátra gondol a shy'mari.

− Menjetek egyetek valamit, kell egy kis idő míg felkészítjük a hajót − állt fel most már Ziar is a többiek követték a példáját.

A kis társaság lassan kifelé indult, Akashi vezette őket, pedig Ika ismerte a járást. Ivory szó nélkül követte a párost. Zack is indult volna, de Ziar a vállára csapott és visszatartotta.

− Csini a csaj. A vörösek a gyengéid? − kérdezte vigyorogva a férfi.

− Mi? − vágott értetlen fejet.

− Ivory-ra célzott − vált le róla Skarlát és vigyorgott, hisz ő értette a célzást. − Na meg én is vörös vagyok.

− Nagyon humoros − vált morózussá Zack. − Nincs köztem és Ivory között semmi.

− Akkor hajts rá! − tanácsolta Ziar. − Mindig jól jön egy mágus a családban, hidd el nekem!

− Nem kedveli a genosymeket! − közölte kissé lendületesebben a srác.

− Mert nem ismeri őket, de majd megkedveli Skarlátot. Csak mutasd be neki, meg adj időt hozzá. Persze erre még az előtt keríts sort, hogy nekiállnád meghódítani − tanácsolta a shy'mari.

− Nem akarom meghódítani! Nekem ott van Cinthy!

− Ez az a csaj, akiről meséltél? − nézett Ziar Skarlátra, aki felvette közben egy ember alakját, hogy külön le tudjon menni kajálni.

− Jah − bólintott rá a genosym.

− Azt felejtsd el Zack! Ezzel a csajjal jobban jársz − paskolta meg a srác hátát a férfi.

− Örülök, hogy kibeszélitek a magánéletemet a hátam mögött, de ha lehet, szeretném én eldönteni, hogy ki a barátnőm és ki lesz az. Cinthy az, Ivory nem és nem is tervezem −akadt ki, majd elindult az étkező felé, otthagyva a párost.

− Érzékeny a téma − jegyezte meg Skarlát.

− Fog változni a véleménye − maradt optimista Ziar. − Egy darabig össze lesznek zárva.

− Remélem igazad lesz, mert Cinthy-től ki tudok borulni − vágott fintort a genosym. − Na együnk valamit!

− Menj csak! Addig intézem a hajót − intett neki a shy'mari, Skarlátot nem kellett biztatnia.