− Hova megyünk? − tudakolta Black, ahogy a hajó hátuljából előre sétált a vezérlőbe.

− A Lexanra − válaszolt neki Cecile teljes nyugalommal, mostanában a fekete genosymhez sok türelem kellett, mert elég feszültnek tűnt.

− Minek? − állt meg a szék mögött a társa és összefonta a karjait maga előtt.

− Fesztivál lesz. Sok érdekes programot rendeznek és rengeteg féle kaját is lehet kóstolni − sorolta az érveket a nő, remélte utóbbi jobb kedvre deríti Blacket.

− Meg jó sörök − csatlakozott be a beszélgetésbe Nord.

− Utálom a tömeget − morogta a fekete társa, és visszaindult hátra.

− Mostanában mindent utál − suttogta Cecile maga elé, elképzelése sem volt mi baja lehet a társának.

− Megpróbálom jobb kedvre deríteni − ajánlotta Obsidian, aki néhány éve csatlakozott hozzájuk, mint Nord genosym társa.

− Cecile meddig maradunk? − tudakolta Angel, aki eddig csendben figyelt.

− Néhány napig, aztán indulnunk kell Ithurielre, mert felkértek minket vegyünk részt a tanácskozáson. Gyanítom leginkább azért, hogy elvegyük bárki kedvét a merényletektől.

− Ha olyan lesz, mint öt éve, akkor lehet két hetet is töltünk ott − emlékezett vissza a fehér genosym. − Szólok Dark Blade-nek, hogy jöjjön a Lexanra.

Azzal engedélyt sem várva ő is hátra indult. Cecile nem szerette ezeket a találkozókat, mert még mindig tartott tőle, hogy egy nap a fejvadász úgy dönt, elnyeli az ő társát. Viszont az lesz az utolsó napja ebben az életben.

Betáplálta a koordinátákat, és megnyitotta a féregjáratot. Nem közvetlen a bolygóhoz, mert gyanította nagy a forgalom most és jobb óvatosnak lenni. Csupán perceknek tűnt és már ki is léptek újra az űrbe. Egy jó órával később már meg is érkeztek.

Nem tévedett. Igazi tumultus alakult ki a fővárosi leszálló helynél, amit az itteniek hősiesen igyekeztek kézben tartani. Kicsit várniuk kellett, de végül kaptak egy parkoló helyet és leszálltak.

Cecile önmagaként lépett le a hajóról Norddal az oldalán. Mögöttük Obsidian lépkedett, aki szintén egy sötét hajú barbár férfi alakját öltötte magára. Angel következett a sorban elfaként. Szerette ezt a formát, mert használhatta a mentális képességeit anélkül, hogy bárki furcsán nézett volna rá miatta. Ráadásul a többség egy pillantásnál többet nem mert rá vetni. Kifejezetten utálta, ha mindenki őt nézi. Attól mindig zavarba jött.

Nem úgy Black, aki most is igen feltűnő megjelenést választott magának. Leginkább egy shy'marira hasonlított, de jóval hosszabb és hegyesebb füleket alkotott magának. Világos bőrétől élesen elütött éjfekete, rövid haja, amik tüskeként meredeztek az ég felé. A földön talán azt mondták volna rá, hogy rocker, vagy punk. Fekete testre simuló felsőt és nadrágot viselt látszólag, ami kiemelte a dús kebleket és a formás feneket. Nem igazán akadt olyan fajú hím nemű egyed, aki nem fordult volna utána nyál csorgatva. És bár nem viselt fegyvert, valahogy egész lényéből sugárzott a fenyegetés, a dominancia és a veszélyesség.

És bár nem volt rá szüksége, Angel mély levegőt vett, de megállta szó nélkül. Néhányszor megpróbált beszélni az ivadéktársával, hogy megtudja mi baja, de nem tudta szóra bírni. Végül úgy döntöttek Cecile-lel, amíg Black viselkedése nem veszélyezteti az együttműködésüket, addig békén hagyják és nem erőltetik a témát.

Nem bizonyult könnyűnek a tömegben haladni, de legalább a szállás miatt nem kellett aggódniuk, mert a nő már indulás előtt foglalt maguknak. Ilyenkor még a legkisebb lukat is ki lehetett adni, ami alváshoz megfelelt.

Először arra vették az irányt, hogy azt a kevés holmit, amit elhoztak a hajóról letehessék és szusszanjanak egyet. Cecile terve szerint utána körbenéznek a környéken hol milyen program lesz és mire érdemes elmenni és részt venni benne.

Mindenki meg lett kérdezve, Nordot leginkább a kaják meg a sör érdekelte, Cecile azt a kiállítást akarta megnézni, aminek keretében minden évben egy másik faj történelmét mutatják be. Ez Angelt is érdekelte, de tartottak itt most egy konferenciát is, amire szívesen beült volna, de ezt attól tette függővé Dark Blade mikor lesz itt. Black meg csak morgott és vonogatta a vállát.

Az első délután és este viszonylag eseménytelenül telt el, de másnap délelőtt Cecile és Nord összevesztek, mondhatni az utca közepén. A vita tárgya megint a férfi féltékenysége. Kifejezetten nehezen viselte, ha valaki rámosolygott a nőre és ő még viszonozta is a kedvességet. Megint ez volt a téma, pedig már annyiszor átrágtak magukat rajta és megbeszélték. Nord mégis újra és újra elkövette a hibát, hogy szóvá tette ezt a fajta viselkedést. Angel elgondolkodott rajta, hogy vajon Cecile ezt meddig fogja tűrni és mikor teszi ki a barbár szűrét.

Black egy olyan halovány mosollyal az arcán állt ember társa mögött a vita alatt, mint aki alig várja, hogy utasításba kapja a támadást. Obsidian is feszültnek tűnt, de ő sokkal inkább a harcot akarhatta megakadályozni, ha odáig fajulna a helyzet. Nem volt egy észlény, de azért az ilyen eseteket ő is felfogta. Ugyan mindent megtett, hogy Black figyelmét magára vonja, mégis Angel fogadni mert volna rá, hogy összecsapás esetén egyértelműen Nord védelmét választaná. Ők ketten eléggé hasonlítottak.

Már-már azon volt, hogy beleszól a vitába, amikor a nála lévő adóvevő jelzett. Dark Blade megérkezett és megkezdte a leszállást. Hamarosan Angel már érezte is a jelenlétét. Ugyan nem értette minek köszönhető, de néhány találkozás után szó szerint tudta mikor van a fejvadász a közelében és teljes bizonyossággal meg is találta, ha szükség volt rá.

Intett a testvérének, hogy megy, aki csak megrántotta a vállát, hogy felőle azt csinál, amit akar. Így Angel elindult a leszállóhely felé. Konkrét találkozó helyet nem beszéltek meg, de nem is kellett, mint mágnes a fémet úgy vonzotta őt Dark Blade. Már közel járt, amikor a magasságának köszönhetően kiszúrt egy sötét bőrű shy'marit, aki a fajához tekintve túl izmosnak tűnt, és olyan légkör vette körbe, mint Blacket. Szinte ösztönösen kitért az útjából mindenki. Angel elmosolyodott.

Dark az utóbbi néhány alkalommal mindig ezt a formát öltötte magára és biztosra vette, mindez Ziar, az egykori bérgyilkosnak köszönhető, akivel az elmúlt években elvállaltak közösen néhány megbízást. Ugyan a  shy'mari férfi elmondása szerint általában ő kérdezte meg a fejvadászt van-e kedve csatlakozni hozzá. De Angel biztosra vette, akadt arra is példa, hogy fordítva történt a megkeresés. Ezt Dark jellemfejlődésének tudta be, hogy már legalább nyit és nem akar mindent csak maga megoldani.

Ugyan nem tudta ők ketten hányadán állnak, mert néha a fejvadász kifejezetten ellenséges és mogorva volt, máskor minden ellenállás nélkül hagyta magát rávenni néhány dologra, amit Angel kért tőle. Ő mindenesetre egy megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szerette a mogorva, magányos fekete genosym társaságát. Volt valami megnyugtató a jelenlétében, amitől ő biztonságban érezte magát.

− Szia Dark Blade − köszönt rá és halványan elmosolyodott miközben a másik szemébe nézett.

− Angel − morogta oda a fejvadász, szónak nem igazán lehetett nevezni, ami elhagyta a száját.

Valamiért a nevezettnek ettől mindig kuncoghatnékja támadt. Nem tudta eldönteni, hogy vajon azért köszön neki ilyen fogfájós módon a fajtársa minden alkalommal, mert zavarban van, vagy szimplán csak a nem általános neve miatt mondja ki nehezen. Nem választotta, hanem Cecile-től kapta, és büszkén viselte.

Belekarolt volna a shy'mari férfi alakját magára öltő társába, de inkább elvetette a lehetőséget, mert elég furán festettek volna. Nem csak azért, mert élesen elütött a kettejük megjelenése, hanem mert ő egy olyan faj alakját öltötte magára, aki önmagában képes szaporodni és semmi szüksége hozzá egy másik félre.

− Gyere, keressünk egy helyet − szólt szelíden Angel, majd megfordult és nyomában a fejvadásszal elindultak egy fogadót keresni.

Ugyan Angel első gondolata az volt, hogy a saját szállásukra mennek, de elvetette idefele jövet, hisz ha Cecile és Nord felhúzzák az orrukat, akkor esélyes, hogy a nő visszatér a szobába duzzogni, míg a férfi kitudja hova megy durcáskodni. Pontosabban inni.

Végül nem találtak a közelben egy szabad szobát se, így mégis kénytelen voltak arra venni az irányt. Angel örült neki, hogy senkit nem talált ott, ezek szerint vagy megbeszélték a témát némi kiabálás után, vagy mérgükben máshova mentek kitombolni magukat. Akárhogy is, legalább itt kettejüknek nyugalmuk lesz egy darabig, amit nem bánt.

Dark Blade erős volt, vehemens, de ez egyáltalán nem volt az ellenére. Talán más meghátrál, kétségbeesik, de ő nem félt és persze nem is hagyta magát. A cél a fejvadász állapotának stabilizálása volt, az, hogy ezt még élvezhette is bónusz volt hozzá.

Az elmúlt egy évben úgy tapasztalta, hogy a fekete genosym speciális kapcsolódása kezd állandósulni, és talán egy nap már nem is lesz rá szüksége, ennek ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy tartsák magukat a megbeszélt periódusokhoz. Talán önzőség volt részéről, de legalább annyira vágyott egy állandó társra ilyen téren, mint bárki más.

Már értette, hogy Black is miért ragaszkodik annyira Skarláthoz, bár jobban belegondolva, mintha ők ketten nem találkoztak volna már egy ideje. Sőt a testvére mintha már nem is mutatott volna érdeklődést az irányába, Obsidian felé viszont igen. Vajon összevesztek? Lehet Black emiatt olyan feszült egy ideje? Ki kell derítenie, hátha csak valami félreértés van közöttük.

Egy jó órával később Angel elégedetten lépett ki az ajtón nyomában Darkkal, aki messze nem tűnt olyan mogorvának, mint szokott. Minden ellenkezés nélkül elfogadta a javaslatot, hogy menjenek és egyenek valamit a fesztivál forgatagában. A számukra legoptimálisabb élő préda nem volt kínálatban, de akadt néhány olyan készétel, ami kellő energiát biztosíthatott nagy mennyiségben számukra is.

Egy kevésbé forgalmas utcán haladtak, amikor a fejvadász megfogta a karját megállásra kényszerítve őt. Először nem értette, aztán feltűnt neki, hogy nagyon néz valamit. Arra fordította a fejét ő is, aztán meglátta azt, amit Dark előbb kiszúrt.

− Ray? − ráncolta a homlokát Angel.

Lehetetlennek tűnt, hogy a férfi itt legyen. Általában csak akkor hagyta el a bolygót, ha valaki érte ment.  Főnök felajánlotta neki, hogy vész esetére legyen nekik ott egy hajó, amit biztosít ő és karbantartásról is gondoskodik, de elutasították. Viszont akkor most hogy került ide?

Ránézett Dark Blade-re, aki rettentő feszültnek tűnt. Nem kedvelték egymást a férfi genosymjával, Savage-dzsel, de ez még nem volt ok arra, amit benne érzékelt. Meg akart indulni Ray felé, de ellentmondást nem tűrően hátrafelé húzták.

− Menj! − utasította a fejvadász.

− De! − lepődött meg, és egyáltalán nem értette miért és hova kéne mennie.

− Tűnj el! − morogta Dark és továbbra is az ellentétes irányba kényszerítette, mint amerről Ray érkezett.

Angel egyáltalán nem értette a helyzetet. Talán csinált valamit a fejvadász, amiről ő nem tud? Savage ezért jelent meg, hogy bosszút álljon, vagy jól helyben hagyja? Már épp kérdőre akarta vonni, de  legalábbis mindenképp tiltakozni az utasítás ellen, amikor a fejvadász minden előzmény nélkül kiröppentett magából egy szilánkot, ami átsuhant egy üresebb utcarészen és szó szerint felnyársalt egy embert.

Angel döbbenten meredt maga elé, főleg, hogy az illetőnél sokkoló fegyvert látott, de a legfurcsább az volt, hogy szó szerint megbomlott az alakja és alaktalan masszává omlott össze. Aztán Rayből már ki is bontakozott Savage alakja, aki támadásba lendült. Dark is felvette a valódi formáját és hatalmasat lökött elfa alakot viselő fajtársán, aki majdnem orra is bukott.

− Tűnés! − dörrent újból a fejvadász hangja. − Bújj el!

Újabb két szilánk röppent ki a testéből, két újabb alakot találva el. Karjait pengévé alakította és a barna genosym felé vetette magát dühödten. Angel első gondolata az volt, hogy megállítja a harcot a mentális erejét használva. Nem akarta, hogy bármelyiküknek baja essen, de robbanás hangja vonta magára a figyelmét. Nem is történt tőle olyan messze.

~ Cecile! − villant át az agyán a társa neve, és nem mérlegelt többé.

Dark Blade nem küldi el őt, hacsak nem gondolja úgy, hogy képes itt megoldani a helyzetet. Viszont rá a testvérének és Cecile-nek szüksége van rá. De vajon ki támadta meg őket? Vajon köze van ahhoz, hogy Ray és Savage is felbukkant és fejvadászra vetették magukat?

Ami viszont nem hagyta nyugodni, hogy fekete fajtársa miért mondta neki azt, hogy bújjon el? Nem fog! Nem védtelen és nem gyenge, csupán másfajta képességei vannak, amik néhány ellenféllel szemben még hatásosabbak, mint a többi genosym nyers ereje.

Könnyedén cikkázott át az utcán lévők között, még úgy is, hogy többen pánikba estek a robbanás miatt. Egy idő után már mindenki szembe rohant vele. Meglátott egy kisebb űrhajót, először arra gondolt, hogy a városi erők, de tévednie kellett, mert nem látta rajta a jelzést. Mégsem állt meg, hanem haladt tovább a helyszín felé.

Végre odaért és megtorpant. Egy ház összedőlt, többnek az oldalán mély vágásnyomokat talált. Az árusok bódéi összetörve, mindenféle portékák a földön hevertek szanaszét. A kialakult csatatér közepén Blacket látta, aki legnagyobb döbbenetére Reaperrel harcolt.

Megindult volna, de megtorpant. Mégis mi a fene folyik itt? Tekintette körbevillant és feltűnt neki néhány álldogáló alak, akik láthatóan nem estek pánikba. Elbizonytalanodott. Segíteni akart, de ott csengett a gondolataiban Dark utasítása; bújj el.

Reaper mentális erővel megtámogatott ütése nyomán Black hátrafelé repült és csúszva állt meg a földön. Egyből mozdult és próbált felállni, de ekkor egy lövés érte és a sokkoló energia görcsbe húzta a testét. Angelnek bármennyire is fájt, de hátrálni kezdett. Igen, cserbenhagyja most őket, de csak azért, hogy később megmenthesse az életüket. Felhasználta a mentális erejét, alakot váltott újra és elrejtette magát.

Távolodott és közben azon gondolkodott, hogy mi történhetett? Hol van Nord és Obsidian? Vajon őket is megtámadták? Meg kell találnia őket. Talán rájuk senki nem vetett szemet, csak Cecile-t, Blacket és őt akarták. De miért?

Visszanézett és látta, hogy Reaper a hajó felé száll és magával visz egy eszméletlen testet. Felismerte Cecile-t még ebből a távból is. Gyanította Blacket is kiüthette a sokk és vagy levált róla, vagy visszahúzódott. Aztán megkapta a választ.

Egy újabb alak repült egy jetpack segítségével az űrhajó felé, kezében egy tartállyal, benne egy fekete trutyiszerűséggel. Előre nézett, arra amerről jött és földbe gyökerezett a lába. Savage-t látta, amint hatalmas ugrással a hajó felé igyekszik egy magasabb épület tetejéről és nála volt Dark Blade. Őt is legyőzték. Egyedül maradt.

Azaz talán mégse, ha megtalálja Nordot és Obsidiant. A város azon része felé vette az irányt, ahol az ivók kaptak helyet. Ha összevesztek Cecile-lel akkor ott lesz. Óvatos maradt, mégis igyekezett. Egy helyi rendészeti űrhajó húzott el felette, de már késve. A másik, amire felvitték a többieket már kifelé tartott a légtérből.

Be kellett vallania, hogy félt és egyáltalán nem tudta mi történt. Ki és miért? Az elmúlt hat év mondhatni eseménytelennek bizonyult. A genosymek nem okoztak egyetlen incidenst sem. Akkor ki és miért támadta meg őket?

Megtorpant, mert kisebb tömegre figyelt fel, egy tőle jobbra eső utcánál. Arra vette az irányt. Továbbra is rejtve maradt, mégha az űrhajó el is ment, talán maradt itt azokból a fura alakokból, akik egyszerűen trutyivá estek össze. Olyannak tűntek, mintha valami szintetikus anyag alkotta volna őket. Valami hasonló, mint ők, de nem rendelkeztek értelemmel. Mintha csak bábok lennének, egy programmal vagy feladattal, amit végre kell hajtaniuk.

A házak mellett araszolt láthatatlanul a szemek számára, amikor elkapott egy beszélgetést miszerint elvittek egy barbár férfit, aki ugyan megpróbált harcolni, de semmit sem ért.

~ Nord! − villant át az agyán, szóval rá már nem számíthat.

Aztán szöget ütött valami a fejében. Ha nem ért semmit a küzdelme, akkor Obsidian nem volt vele? Hol lehet a genosym társa? Vagy őt is elvitték? Akkor lenne nyoma valami harcnak. Fajtájuk egy tagját se lehetett nagyobb felfordulás nélkül elkapni. Ivadéktársa és Dark Blade erre nagyon jó példa volt, mert egyiküket sem érdekelte, hogy mekkora pusztítást végeznek a környezetükben harc közben. De miért csak Cecile-éknél lőttek, vagy robbantottak? Hogyan kaphatták el a fejvadászt ilyen könnyen, mikor most erősítette fel?

Annyi kérdése volt, válasza meg egy sem. Hirtelen azt se tudta kihez fordulhatna segítségért. Reaper kilőve. Talán Főnök, de ő szólt volna erről, ha tud. Vagy ő is benne van? De az öreg genosymnek és Savage-éknek mi oka lett volna ily módon rájuk támadni? Ha bajuk van egyszerűen eléjük állhattak volna. Fogalma sem volt miért történik az, ami és kiben bízhatna ezek után.

Aztán meglátott egy ismerős arcot vele szemben. Obsidian állt barbár férfi alakban eléggé értetlenül, sőt mondhatni bambán. Nem vacakolt, hanem egyből felé vette az irányt és karon ragadta. Genosym társa egyből harcra kész lett, míg meg nem mutatta neki magát. Intett a fejével, hogy kövesse és most már mind a kettejüket rejtve elindultak kifelé.

Angel törte a fejét, hogy mit kéne csinálniuk. Obsidianra ezen a téren nem számíthatott. Valahogy üzenetet kéne küldenie a Földre, de hogyan? És mit írjon benne? A saját űrhajójukhoz nem mehetnek vissza, figyelheti valaki, hisz őt nem tudták elkapni.

Ziarnak szólhatna. Dark hajóján keresztül megtehetné, az övét talán nem figyelik. Esetleg Zackkel vehetné még fel a kapcsolatot, bár a fiút nem akarta semmi zűrbe belekeverni. Egyedül viszont nem tudja megoldani. Kell segítség, de kérdés kit rángathat ebbe bele. 

Jónéhány óra eltelt, mire a kedélyek lecsillapodtak a városban. Angel ekkor döntött úgy, hogy megpróbál feljutni a fejvadász hajójára. Ugyan Obsidian tiltakozott, szerinte a sajátjukhoz kéne menni, de mikor elmagyarázta neki miért nem, nem ellenkezett, bár húzta a száját.

Már a parkoló alsó szintjén jártak, amikor ismerős arcra figyelt fel. Egyszerre lett rajta úrrá megkönnyebbülés és bizonytalanság. Végül az előbbi győzött és Zack felé vette az irányt. A srác talpraesett, fog tudni segíteni neki és ki tudja, talán nem véletlenül került ide.