Ivory azok után, hogy igazi méregzsáknak tűnt bebizonyította, érdekes és jó társaság. Elég sokat beszélgettek, nem zavarta, hogy Zack feltett neki egy csomó kérdést, mindenre válaszolt.

Az is kiderült, hogy jó a humora, lehet vele viccelődni is. Mondjuk azért Zacket megdöbbentette mikor közölte, hogy sokaknak szerencséje, amiért köti őket az eskü, mert már jó néhány alakot tűzbe borított volna a pofátlanságuk miatt.

Aztán szóba került hova is mennek pontosan és most Ivoryn volt a sor, hogy meglepődjön. Az atlanticaiak nagyon is tudtak a Földről és az emberekről, bár pontosan már ők sem emlékeztek mi köti össze őket.

Ráadásul az utolsó információjuk még egy elmaradottabb civilizációt írt le és nem gondolták, hogy ennyit fejlődtek mindenféle segítség nélkül. Zack szerint valószínű pont ez okozta aztán az emberek vesztét és tették majdnem végérvényesen tönkre a bolygót és magukat is. Itt számolt be arról, hogyan került anno Shadow a Földre, majd jutottak el oda, hogy szövetséget kötöttek a genosymekkel.

Ivory megdöbbent, és láthatóan óvatosabbá is vált, már jobban meggondolt mit válaszol. Így Zack jobbnak látta nem felvilágosítani neki is van egy genosym társa, aki jelenleg is vele van. Azzal tisztában volt, hogy sok helyen nem szeretik a genosymeket, sokan félnek tőlük, de azt figyelembe véve, hogy Skarlát semmit sem tudott róluk, nem értette a lánynak mi oka lehet tartani tőlük. Végül arra jutott, hogy talán a pletykák miatt.

− Lassan belépünk a mi naprendszerünkbe − fordult a kijelző felé Zack, amikor egy pityegés jelezte neki, hogy közelednek a célhoz. − Utána már sitty-sutty otthon leszünk.

− Már kíváncsian várom − mosolygott Ivory. Tetszettek neki azok a kifejezések, amiket Zack használt néha.

Tisztes távban megkerülték a Napot, elhaladtak a Merkúr mellett, látótávolságba került a Vénusz is, majd felbukkant a Föld, a maga szemet gyönyörködtető szépséges kékjével.

− Hűha − nyögte Ivory.

− Mi a fene? − morogta viszont Zack, aki ránagyított a kijelzőre, amin csatahajók és cirkálók képe jelent meg.

~ Ezek az EGE hajói − tájékoztatta Skarlát a felségjelzések alapján.

~ Mit keresnek itt? − tette fel a kézenfekvő kérdést a srác, nem mintha választ várt volna.

− Ezek nem a ti védelmi hajóitok? − jött rá Ivory is, hogy valami nincs rendben.

− Nincsenek még csak cirkálóink se, nemhogy csatahajóink. A genosymek telepítettek néhány pontra lövegeket, amik segíthetnek semlegesíteni az űrből jövő támadásokat, de ezt leszámítva csak az országok katonai egységei vannak. Földi harcra vagyunk inkább berendezkedve, mégha vannak vadászok is, egyik sem tudja a légkört elhagyni.

− Nekik sincs? − lepődött meg a lány. A genosymekre utalt, mégha nem is nevezte meg őket.

− Szállítóhajóik vannak, meg űrsiklóik, de felfegyverzett hadihajókkal nem rendelkeznek. Már anélkül is sokan félnek tőlük. Minket meg nem akarnak veszélybe sodorni − világosította fel Zack. 

− Igaz − ismerte el a lány, az utolsó mondatra nem reagált.

Zack visszavette a sebességet és lassan közelítette meg a hajókat, amik úgy helyezkedtek el a Föld körül, hogy annak minden pontjára rá láthassanak. Közben aktiválta az intergalaktikus rádiófrekvenciát, hogy felvehesse velük a kapcsolatot. Alig tette meg, egyből bejövő hívása érkezett.

− Itt az Egyesült Galaktikus Erők hadnagya, azonnal állítsa le a hajtóműveket és azonosítsa magát! − szólalt meg egy határozott női hang.

− A nevem Zack Wild, a hajó típusa VIR-27-es versenyhajó, azonosítója 3269ZN14Q. Nincs fegyverzetem − tette hozzá, hogy tisztázza semmi támadó szándéka nincs, közben leállította a hajtóműveket is.

~ Skarlát fel tudjuk hívni apát?

~ Nem. Blokkoló mezőt generáltak a bolygó köré, se ki, se be nem jut semmilyen rádiójel − tájékoztatta a genosym, hisz ez volt az első, amit leellenőrzött.

− Milyen céllal érkezett ide? − szólalt meg újra a hang, miután ellenőrizte az adatokat.

− Itt lakom − válaszolt kissé döbbenten Zack, hisz a faja is regisztrálva van. Méghozzá földi emberként.

− Tájékoztatom, hogy a Földet blokád alá vettük, amennyiben le kíván szállni, utána nem áll módjában elhagyni azt − közölték vele kimérten a nő.

− Megtudhatom miért? − tudakolta az okot. Kezdett kicsit kiakadni, amin nem segített az ellenséges hangnem sem.

Egy darabig nem kapott választ, hátranézett Ivoryra, aki csak megvonta a vállát, hogy nem tudja mi van. Nem mintha választ várt volna tőle, talán támogatást, hogy nincs semmi baj,  félreértés az egész.

− A genosymek több másik fajnak ultimátumot adtak, ha nem adnak nekik át bizonyos eszközöket, akkor következményekkel kell számolniuk − szólalt meg most egy férfihang. − Ez hadüzenetnek minősül.

− Mi van? − fakadt ki Zack. − Ez baromság! Hadd beszéljek az apámmal!

− Az apjával? Talán a Földi Katonai Erők tagja? − tudakolta a tiszt, aki nemhogy a nevét, még a rangját sem közölte vele.

− Kapcsolatban van a genosymekkel, ha valaki tud erről valamit, akkor az ő − vette rövidre a választ, nem igazán akart többet mondani.

− A kérését megtagadom, nem kockáztatjuk meg, hogy netán információt juttasson be vagy ki, ami segíti őket.

− De! − próbálkozott, de a folytatás elé vágtak.

− Egy tiszttel már beszéltünk a Földről, de ő tagadott mindent. A genosymek pedig nem hajlandók velünk szóba állni.

− Én sem állnék szóba! − vágta oda dühösen Zack. − Mindegy mit mondanának, akkor sem hinnének nekik! Az, hogy az emberek pedig megvédik őket egyértelmű azok után, hogy nekik köszönhetjük a Föld újbóli élhetőségét.

− Akkor nekünk sincs a továbbiakban miről beszélni. Eldöntheti, hogy leszáll vagy elmegy − közölte vele egyértelműen a férfi.

− Hadd beszéljek az apámmal! − erősködött tovább Zack.

− Nem! − és a férfi hang is ingerültnek tűnt, amiért ellenkezni mertek vele.

− Bocsánat − szólalt meg Ivory a srác mellett. − Ivory Deen vagyok, mágus. Az édesanyám Selina Solin az Atlanticai Mágusok Kongresszusának tagja.

− Miben lehetek a szolgálatára? − jött aztán pár pillanatnyi csend után a kérdés. Zack legszívesebben felrobbant volna dühében, hisz eléggé úgy hangzott, mintha fogva tartaná a lányt.

− Kérem engedélyezze, hogy Zack lebonyolíthasson egy privát beszélgetést az apjával − kérte Ivory, mert úgy ítélte meg az út alatt, hogy a srácban nincs semmi rossz szándék.

− Sajnálom, de nem kockáztathatunk!

− Ön tisztában van vele, hogy mi semmilyen háborút nem támogatunk. Viszont, ha egy beszélgetés segít tisztázni a helyzetet és elkerülhető egy összecsapás, akkor úgy gondolom ennyi kockázatot Önöknek is vállalni kell. Egy fegyvertelen hajóról van szó, egy ifjúról, aki csupán az apjával akar beszélni, és mindennek én a fültanúja leszek.

− Rendben − jött valamivel később a mogorva válasz a férfitől. − Kapnak egy kis időt. Két vadász a blokkoló mezőn belülre kíséri magukat.

Azzal a rádiókapcsolat megszakadt, a közeli csatahajóból kiröppent két vadász ezzel egyidőben. Már készenlétben álltak. A srác fogadni mert volna rá, ha még sokáig erőszakoskodik, akkor tűzerővel kényszerítik a távozásra, vagy  landolásra.

− Köszönöm − nézett rá Ivoryra Zack, aki elmosolyodott.

Elindította a hajtóműveket, majd lassan átsiklott nem kívánatos kísérőivel a csatahajó hasa alatt, be a mezőn belülre.

~ Skarlát tudod biztosítani, hogy tényleg privát legyen? − kérdezett rá a mélyen hallgató genosymtől.

~ Már rég rajta vagyok az ügyön − biztosította a barátja. ~ Nem tudom mi folyik itt, de remélem semmi köze ahhoz a fotón ágyú teszthez.

~ Hát jah, de talán bölcsebb nem megemlíteni ezt senkinek.

− Apa? − szólalt meg mikor a tárcsázás hangja megszakadt.

− Zack? − lepődött meg Cain. − Hogy tudtál felhívni?

− Inkább hagyjuk! Mi a fene folyik itt?

− Azt mi is nagyon szeretnénk tudni − dörmögte Cain. Zack érezte a hangján, hogy ingerült és feszült. − Néhány napja megjelentek és egyből felszólítottak minket a megadásra.

− Azt mondták nekem a genosymek háborúval fenyegettek meg több fajt is, ha nem adnak át nekik bizonyos eszközöket, bár nem részletezték mik ezek.

− Igen, ezt nekünk is mondták, de ez nem igaz. Beszéltem a Genosym Tanáccsal ők nem tudnak semmiről. Ugyan néhány fiatalabb egyed elhagyta mostanában a bolygót, de szerintük egyikük sem annyira vad és merész, hogy ilyet tegyenek − tájékoztatta Cain arról, amit tudott.

− Mit mond Reaper? − tudakolta Zack.

− Reaper nagyjából két hete lelépett miután a Főnök kereste rádión. Utólag úgy gondolom valamit megtudhattak, ezért ment el intézkedni. De szokás szerint nem mondott nekünk semmit − hallgatott  el pár pillanatra Cain. − Mondjuk lemondott a tagságáról a Tanácsnál, de remélem nem emiatt.

− Hűha, pedig a legidősebbek egyike − nyögte Zack, mert ez nem sok jót sejtetett.

− Igen, és nem fogod elhinni, de Clawt javasolta a helyére, a többiek meg kénytelen-kelletlen elfogadták.

− Viccelsz? − kerekedett el az ifjú szeme.

~ Szinte látom magam előtt hogy tartja rettegésbe a többieket − kuncogott Skarlát a fejében.

− Fred beszélt velük? − Zack igyekezett nem tudomást venni arról, amit a barátja a fejében mondott.

− Igen. Felment egy fegyverzet nélküli hajóval − erősítette meg Cain a feltételezést.

− Savior is elkísérte? Vagy valaki más? − próbált meg a srác minél több információt megtudni.

− A Tanács tagjai óvatosságból nem engedtek senkit vele, nehogy fogolynak használják annak ellenére, hogy fehér zászlóval mentek. Savior meg amúgy sem tudott volna vele menni. Nos, ahogy Shadow fogalmazott, néhány genosym rosszul viseli az ivadék képződést.

− Ivadékot vár? Kitől? − lepődött meg Zack. − Várj inkább ne mond meg, mert még a végén benyögöd, hogy Savage, azt pedig nem akarom elképzelni.

Válasz helyett a vonal túlsó végén Cain csak kuncogott és egy kicsit jól is jött ez feszültségoldás szempontjából.

~ Nem értem mi bajod van azzal, ha netán Savage a másik fél − jegyezte meg Skarlát. ~ Jól tudod, hogy nálunk nincsenek tényleges nemek, még ha viselkedésben van is különbség.

~ Tudom-tudom, de képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy Fred és Ray a hordozójuk.

~ Egyszer még valaki megorrol rád a kategorizálás miatt

~ Majd igyekszem magamban tartani az ezirányú megjegyzéseket − ígérte meg a srác.

− Zack figyelj rám. Ha elengednek, akkor próbáld meg előkeríteni Reapert. Ziar talán tudja miért kereste őt a Főnök. Ha nincs más keresd meg Cecile-t is bár... − itt elhallgatott.

− Mi van vele? − a srác valami rossztól tartott, talán összevesztek?

− Fred felhozta, hogy a húgom mennyi mindent tett, de majdnem csak felhorkantak, hogy ne nevettesse már őket ilyennel. Még jó, hogy nem én mentem, mert tuti kiosztom őket − szusszant bosszúsan Cain.

− Rendben apa, megteszem, amit tudok. Amúgy mi a helyzet a többi várossal?

− Egységesen mellénk álltak, minden nemzet készültségbe helyezte a haderejét és felkészültek egy támadásra. A genosymek nagy munkában vannak, a tudósoknak segítenek pajzsokat fejleszteni és telepíteni minél több helyre.

− Gondolom fegyvereket azóta se szereztek be − jegyezte meg óvatosan Zack, hisz Ivory minden szót hallott.

− Tudod jól, hogy biztonsági okokból semmi ilyet nem hoztak a Földre, bár tény, hogy most jól jönne.

− Akkor csak a sajátjaink vannak − vette tudomásul. Megnyugtatta mert érvnek jó, hogy ne támadják meg őket, bár ez egyben hátrány is volt egy olyan ellenféllel szemben, mint az EGE.

− Így van − bólintott rá Cain, bár Zack ezt nem láthatta, mert csak rádiókapcsolatban álltak.

− Megpróbálok némi türelmi időt kicsikarni, hogy kiderítsem mi folyik itt.

− Rendben. De magadra vagy utalva, mert egyértelműen közölték a bolygót senki nem hagyhatja el.

− Megoldom valahogy − ígérte meg.

− Bízom benned Zack!

− Kösz apa − és elmosolyodott.

− Vigyázz magadra!

− Szoktam. − Vigyorrá szélesedett az előbbi.

− Ha anyád ezt hallotta volna biztos mondaná...

− Le sem tagadhatnátok egymást − fejezték be egyszerre a mondatot, amit már annyiszor hallottak.

− Mennem kell apa − búcsúzott Zack, mert a két vadász szembefordult vele, jelezve, lejárt az ideje.

− Tényleg vigyázz magadra Zack! Ha kell kérj segítséget, de ne csinálj őrültséget.

− Úgy lesz apa − ígérte meg miközben megfordította a hajót.

Aztán bontotta a vonalat és elhagyta a blokád alsó részét, ami amúgy is véget vetett volna a beszélgetésnek. Alig ért ki, a csatahajóról egyből hívás érkezett.

− Nos? − kérdezte ingerülten a tiszt.

− A Genosym Tanács semmit nem tud erről. Talán néhány fiatalabb tagjuk áll mögötte, akik az erejüket akarják próbálgatni, de ha ad nekem időt, akkor kiderítem − fogalmazott óvatosan Zack, nehogy bárkit gyanúba kerüljön.

− Miért kéne időt adnom bármire is? − A Parancsnok egyszerűen elengedte az információt a füle mellett, miszerint csak pár fiatal állhat mögötte.

− Talán, mert így elkerülhet egy felesleges háborút − szólalt meg a lány, aki egész eddig csendben figyelt.

− Magister Ivory − kezdett bele a magas rangú tiszt.

− A földiek is emberek, akárcsak mi, atlanticaiak − vágott a folytatás elébe Ivory minden bizonytalanság nélkül. − Márpedig a végsőkig küzdünk, találékonyak vagyunk és a meglepetésekkel hatalmas károkat is tudnának okozni az Önök erőiben. Gondolom nem veszítene egy katonát sem, ha mindez elkerülhető, ha gyakorol némi türelmet.

Zacket elképesztette, hogy a lány milyen nyugalommal oktatta ki a vonal túl végén lévő tisztet, akinek a kora könnyen lehet, hogy többszöröse az övének. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem lehetett neki felróni, mert udvariasan és kedvesen tette.

~ Okos és szimpatikus. Ezerszer jobban járnál vele, mint Cinty-vel − jegyezte meg Skarlát.

~ Meg ezerszer veszélyesebb is, és úgy vettem ki az elején, hogy egyáltalán nem szimpatizál veletek. Márpedig egy csaj miatt se dobnám sutba a veled lévő barátságomat − jelentette ki Zack, ami nagyon jól esett a társának.

− Rendben, egy földi hónapot kap fiatalember, hogy kiderítse mi a valódi helyzet, de utána, ha nem adják meg magukat, akkor támadunk.

− Egy hónap? Viccel? Ez nem egy kifogyhatatlan tartalékú csatahajó, hogy csak egy pillanat alatt a galaxis egyik végéből a másikba menjek vele! − akadt ki Zack és még az sem érdekelte, hogy nem megfelelő hangnemet ütött meg.

− Már ezzel is sokat kockáztatok, hisz közben bármelyik megfenyegetett fajt megtámadhatják. A mi erőink is korlátozottak, nem tudunk mindenhol ott lenni.

− Néhány fiatalról lehet max szó − emlegette fel újra az információt a srác.

− Már egy tagjuk is képes elég nagy vérengzést tartani, és a szóban forgó fajok egyike sem rendelkezik magas technológia szinttel, hogy hatékonyan tudjanak ellenük védekezni − világosította fel őt a parancsnok.

− Lenne egy javaslatom − szólalt meg újra Ivory.

− És mi lenne az? − jött a kérdés a tiszt részéről, Zack is érdeklődve fordult hátra.

− Az adott bolygókra elég egy-egy kisebb csapatot küldeni, már az is elrettentő hatású lehet, ráadásul nem is feltűnő. Gondolhatják azt, hogy csupán érdeklődés szintjén vannak, hogy minden rendben van-e. Ha mégis támadás éri őket, akkor egyből tudnak riasztani a fő egységeknek.

− Ez valóban megoldható − ismerte el a Parancsnok. − De akkor sem adhatok korlátlan időt, mert közben a Földön megy a készülődés. Ezzel nagyon is tisztában vagyunk.

− Igen, de, ha egy katonája velünk jönne, akkor folyamatosan tájékoztathatná Önt, és tisztában lenne vele, hogy nem csupán az időt próbálja meg Zack húzni.

− Ezek szerint Ön vele tart? − kérdezett rá a tiszt.

− Igen, mivel egy fajnak sem kívánom azt, amit nekünk át kellett élni.

Ezzel a kijelentéssel felkeltette Zack érdeklődését, hogy vajon mi is történhetett velük. Ugyan sokat beszélgettek, de nem került szóba, hogy miért csupán az egykori bolygójuk egy darabkáján élnek. Ugyan nem tetszett neki az ötlet, hogy netán egy kötekedő alakot kapjon a sarka nyomába, de tudta nincs választása. Ha ezzel nyer több időt maguknak, akkor elviseli majd valahogy.

− Rendben − egyezett bele némi hallgatás után a Parancsnok. − Kinyitjuk az egyik oldalsó dokkot, a vadászok bekísérik.

Zack nem ellenkezett, hanem követni kezdte az elé reppenő vadászt, míg a társa mögötte jött. Mire leszálltak, addigra már közeledett is egy idősebbnek tűnő soly'ma egy fiatalabb társával együtt, na meg néhány katona felfegyverkezve.

Leszállt bár nem sok kedve volt hozzá. Skarlát vele jött, és érezte ugrásra kész, ha netán mégis megtámadnák őket. Mellette Ivory továbbra is nyugodtnak tűnt.

− Magával beszéltem? − mérte a tiszt végig Zacket.

− Igen − válaszolt vonakodva, legszívesebben megforgatta volna a szemét. Mégis mit gondolt, hányan vannak egy ilyen kis hajón?

− Idősebbnek gondoltam. Mindegy. Vállalta, hogy megoldja a helyzetet, legyen is így!

− Higgye el, mindent meg fogok tenni, hisz az otthonomról van szó és a családomról meg a barátaimról − ígérte meg Zack.

− Amikhez a genosymek is hozzátartoznak? − mérte végig a férfi.

− Igen, ők is hozzátartoznak, mert nekik köszönhetem egyáltalán, hogy létezem és élek − vált ellenségessé. Nagy eséllyel nem születik meg, ha még mindig azok az állapotok lennének a földön, mint két évtizeddel ezelőtt.

− A Hadnagyom fog magukkal menni, vele beszélt először a rádión − közölte vele a Parancsnok.

Zack végigmérte a fiatal soly'ma lányt. Jobban örült volna neki, ha legalább férfit rendelnek mellé. Nagyon remélte, hogy nem egy beképzelt, hisztis nőszemély, mert akkor meg fog gyűlni vele a baja.

− Zinta Ika Rish − lépett előre a lány.

− Zack Wild − viszonozta a bemutatkozást, bár egyszer már elmondta a nevét a rádióban, hogy tudják azonosítani.

− Ivory Deen − csatlakozott be a máguslány is.

− Örvendek − bólintott neki oda a soly'ma.

− Szintúgy − viszonozta Ivory.

Zack viszont már szívesen szabadult volna. Amúgy sem szerette az ilyen típusú fegyelmezett ismerkedéseket. Különben is, tényleg minél előbb meg akarta oldani a helyzetet.

− Van még más is, vagy megengedi, hogy elinduljunk? − nézett a Parancsnokra.

− Mehetnek − bólintott rá a férfi, aztán a társa felé fordult. − Ika, a megbeszéltek szerint kérem a jelentéseket.

− Úgy lesz! − ígérte meg a lány.

Zack a megszólításból tudta, hogy valószínű rokonok lehetnek, különben nem nem a keresztnevét használja. De legalább már ő is tisztában van vele, hogyan a háromból melyiken szólíthatja. Azt eddig is tudta, hogy náluk az első név a vezetéknév, de azt nem tudta eldönteni, hogy vajon jelen esetben az Ika vagy a Rish lehetett a keresztneve. Most már tudja.

Visszaindult, a két lány követte. A hajó két személyre volt szabva, így a vezérlőben ennyi szék kapott helyet. Valamelyiküknek muszáj lesz állnia, hacsak nem megy hátra az ágyakhoz. Meg sem lepődött, hogy a soly'ma határozottan állt meg a második szék mögött, amiben Ivory foglalt helyet. Felemelte a gépet, elhagyta a hangárt, majd tisztes távban felgyorsított.

Első körben Ziart és a kolóniát fogja megkeresni, hátha tudják Reaper merre jár. Arra volt egy sejtése, hogy a Főnök vele mehetett.

− Hova megyünk? − tudakolta a soly'ma.

− Egy jó baráthoz − adott kitérő választ és reménykedett benne, az egy hónappal ezelőtti látogatása óta nem változtattak helyet.