− Dark Blade mekkora fogadóbizottságra készüljünk miután bevontak minket? − tudakolta D.

− Ha már egy valakit kiküld, akkor megtisztelve érezheted magad − morogta a fejvadász és közben a csatahajó raktér ajtaja becsukódott mögöttük.

− Hűha − jegyezte meg teljes átéléssel a hangjában az ősgenosym. − Akkor mi is csak egy valakit delegálunk, van önként jelentkező vagy sorsot húzunk?

A többiekre nézett, többektől megdöbbent pillantást kapott, de senki nem szólalt meg, inkább a mellette állóra sandított, hátha az majd lép valamit.

− Hát jó, akkor majd én − sóhajtott színpadiasan Demon. − Úgyis nekem van itt a legjobb diplomáciai érzékem.

− Akkor végünk − motyogta halkan Tyson maga elé.

− Hogy mondtad? − mosolygott rá negédesen Hellraiser.

− Semmi − lépett egyet hátra a férfi, és védőn megrázta maga előtt a kezét.

− Olyan kedves családtagokra számíthatunk, mint amilyen te vagy? − tudakolta Ivory és a fejvadászra nézett.

− Rosszabbak − jött a mogorva válasz és felállt. − Jobb elébe menni a dolognak, úgy sem hagyná, hogy bárki itt üljön.

Lehajolt Angelért és a karjába vette. A többiek követték a példáját, kivéve Skarlátot, aki az éléskamra készleteit pusztította, de ettől sem nézett még ki sokkal jobban. Zack aggódva állt mellette, megvárta míg végez és együtt indultak a többiek után. Társa jobbnak látta nem mutatni magát, így beleolvadt.

Alig tették le mindannyian a lábukat a fedélzetre, amikor kinyílt az egyik oldalajtó és egy fehér egyenruhát viselő, viszonylag alacsony és filigrán alakú, szürke bőrű lény lépett ki.

− Egy zen? − lepődött meg Zack, hisz a faj tagjai inkább tudósok voltak, mintsem katonák, akik egy űrhajón szolgálnának.

− Üdvözöllek titeket a The Destroyer fedélzetén − hajolt meg köszöntésképpen, amit Zack, Ivory, Zephyr és Ika egyből viszonzott a többiek kicsit késve, a genosymek közül Dark Blade, Angel és D volt látható, de egyikük sem törte magát. − Kérlek kövessetek!

− Impozáns nevet adtak neki − jegyezte meg Tyson. − Vajon mennyi idő lenne bejárni?

− Egy napot simán elbolyongsz benne, ha mindent be akarsz járni − válaszolt neki Ika. − Már, ha nem tévedsz el.

− Ez azt jelenti, hogy ne nagyon maradj le − jegyezte meg Fred.

− Nem Savior vagyok, hogy ilyet az orrom alá kelljen dörgölni − morogta a barátja.

~ Miért undokoskodtok velem? − akarta tudni a nevezett genosym a hordozója fejében.

~ Ne foglalkozz vele, csak fedezni akarta magát ezzel − intette nyugalomra Fred.

Ahogy haladtak senki nem tudta megállni, hogy ne nézelődjön és álmélkodjon a méreteken, egyedül talán Ikat nem nyűgözte le annyira, mert már nem egy csatahajón járt.

~ Skarlát, ha ez egy ősrégi darab, gondolod, hogy lehetséges ez csinálta azt a pusztítást, aminek a nyomait még odafele láttuk?

~ Tekintve, hogy egy zen is van a fedélzeten, könnyen lehet ez egy kísérleti hajó.

~ Amit genosymek üzemeltetnek? Elég hihetetlen, főleg annak fényében , hogy ők egy békés nép, nem? Legalábbis eddig így tudtam.

~ A hajók fejlesztésében élen járnak, de ez nem jelenti azt, hogy a fegyverekhez nem értenének, vagy foglalkoznának vele. Csak épp nem verik nagydobra. Végülis a legfejlettebb fajok egyike.

~ Ez igaz. Lehet más fajokból is vannak itt tudósok? – mélázott el Zack a lehetőségen.

~ El tudom képzelni.

Zack nem folytatta a beszélgetést, de szívesen körbenézett volna, hogy miket rejthet ez az ősi és hatalmas csatahajó. Bizonyára sokaknak tudnak gondot okozni, ha támadásra adnák a fejüket az itt lévő genosymek.

~ Claw örülnék neki, ha a saját feszültséged nem ragasztanád át rám, anélkül is csomóban van a gyomrom − szólt rá a társára Jess.

~ Ne haragudj, de kikészít ez az egész. Angel állapota, ez a hatalmas hajó, ahol mondhatni foglyok vagyunk. Ráadásul ki tudja hány genosymről van szó, akik Darkness családját alkotják, és ha belőle indulok ki...

~ Köszi, pont arra vágytam, hogy mindent elmondj nekem, ami amúgy is az eszembe jutott. − Jess már bánta, hogy hagyta magát rávenni erre az útra.

~ Bocs. Akármi is lesz, kivágjuk magunkat innen.

~ Hellraiser legalább a mi oldalunk áll és nem elhanyagolható az ereje.

~ Én nem bízom benne − morogta genosym társa.

Jess erre inkább már nem mondott semmit, nem mintha szükség lett volna rá, mert Claw minden gondolatát ki tudja olvasni, ha akarja. Az érzelmeiről nem is beszélve.

A vezetőjük egy ajtó előtt megállt, amit egy érintéssel kinyitott. Félreállt és mutatta, hogy lépjenek be a terembe. D gondolkodás nélkül megtette, Dark követte, aztán a többiek is. A falon több hologram kijelző is világított, mindegyiken mást lehetett látni. A hely azt az érzést keltette, hogy ez egy megfigyelő szoba. Középen egy jó három méteres genosym állt, aki lila, narancs és vörös színeket viselt magán, tekintette utóbbi szín különböző árnyalataiban játszott.

− Darkness − mosolyodott el, de semmi melegséget nem lehetett benne felfedezni.

− Dark Blade − morogta egyből oda neki a fejvadász.

− Ugyan! Mind a ketten tudjuk az igazságot, az a senkiházi csak asszisztált neked az életben maradáshoz és teljesen felesleges másik név mögé rejtened a valóságot.

Dark tekintette összeszűkült, de nem szólalt meg. Ezt a beszélgetést egyszer már lejátszották ők ketten és akkor sem akarta a másik tudomásul venni az igazságot, miszerint ő már nem Darkness és nem Razor, hanem kettejük által létrehozott harmadik.

− Mi történt vele? − mérte végig az ismeretlen genosym Angelt. − De mindegy is. Dobd csak le! Mondtam neked, hogy gyenge és méltatlan hozzád és látod igazam is lett.

− Te! − Jessen keresztül Claw szólalt meg mogorván, keze ökölbe szorult és mikor a pillantás felé fordult, keményen viszonozta.

− Mik vannak ezek a kijelzőn − támaszkodott meg két kézzel az egyik irányítópulton D és ujjait szórakozottan végigfutatta a digitális gombokon.

− Hagyd békén! − mordult rá az idegen, mire csak egy pillantást kapott, mintha csak a szeme sarkából nézett volna rá Demon, legalábbis, ha emberi tekintetről van szó. A lenézés viszont egyértelműen áradt az ősgenosymből.

− Nevek vannak mellettük, méghozzá genosymek nevei − bökött szórakozottan az egyikre, de az ujjai átment a holografikus megjelenítésen. Az egyik nem messze tőle álló fajtársáé volt. Viszont így már értette miért jöttek a segítségükre.

~ Skarlát milyen nyelven van kiírva, mert még csak hasonlót sem láttam ezelőtt − kérdezett rá a barátjánál Zack.

~ Nem tudom, még én sem találkoztam vele.

~ D-nek mégsem okoz gondot az elolvasása. − Ez azért elárult néhány dolgot a srácnak.

− Minden genosymnek egyedi génrezgése van, olyan, mint a fajok többségénél a szag, ami azonosítja és más nem rendelkezik vele. Azon a kijelzőn a hatótávon belülieket mutatja − adott választ az ismeretlen.

− Érdekes és számunkra most roppant hasznos − lépett el az ősgenosym.

− Ha azt hiszed, hogy...

− Semmit nem hiszek − vágott a szavába Demon teljes nyugalommal és a másikon látszott, hogy nincs ilyenhez hozzászokva.

− A te jeled is ismerjük egy ideje, de igen jól titkolod, hogy ki vagy. − Ez a tény láthatóan bosszantotta a genosymet, aki továbbra sem árulta el a nevét.

− Ez roppant hízelgő rám nézve. Hajlandó vagyok bemutatkozni, ha te is megteszed liliomszálam − eresztett meg egy vigyort D, és tetőtől talpig jelentőségteljesen végigmérte a fajtársát, aki a megszólítás miatt meglepett arcot vágott.

− Hogy merészeled! − kezdett bele a színes egyed, de aztán türtőztette magát. − A nevem Twilight, Darkness pedig az ivadékom.

− Twilight − ízlelgette a nevet az ősgenosym. − Megy a színeidhez.

Aztán az ősgenosym egy szemvillanás alatt, néhány lépéssel átszelte a köztük lévő távot és centikről nézett a másik megdöbbent arcába. Lassan elmosolyodott.

− Demon vagyok. − Mindezt olyan túlfűtött hangon, amiről Zack eddig úgy gondolta, hogy csak a filmekben létezik a hatás kedvéért.

Mire Twilight reagálhatott volna bármi módon, D már el is távolodott tőle és egy másik kijelzőt nézegetett, mintha semmi nem történt volna. A teremben lévők csak döbbenten és értetlenül figyelték az eseményeket.

− Te! − találta meg a hangját a genosym és dühösnek tűnt.

− Twillight hozd hozzám őket! − szólalt meg a rádión keresztül egy hang, így a nevezett kénytelen volt lenyelni az érzelmeit.

Ugyan küldött még egy gyilkos pillantást D hátának, de kifelé indult és odamorgott az érkezőknek egy gyerteket, majd hátra sem nézve megindult a folyosón.

− Te nem vagy normális − morogta oda Dark Blade az ősgenosymnek.

− Ezt már más is mondta, de sosem állítottam magamról, hogy az lennék − válaszolt könnyedén D.

A fejvadász nem válaszolt, hanem otthagyta. Hellraiser mivel nem kapkodta el az indulást, hanem még körbenézett, így magára maradt egy időre.

− Olyan ismerős volt nekem ez a hang − motyogta aztán magának, végül a többiek után indult, a terem ajtaja bezárult mögötte.

Twilight az előbbinél sokkal nagyobb terembe vezette őket, ami az irányító lehetett, legalábbis minden jel erre utalt. De a sok székből csupán kettő volt foglalt. A parancsnoké, amin egy éjfekete genosym ült, melyet fehér és arany pettyek díszítettek szabálytalanul. A szemét nem is lehetett látni, amitől még hátborzongatóbbnak tűnt. Egy másikon egy rózsaszín, narancs és sárga színben pompázó kisebb fajtársa foglalt helyet és mérte végig őket napsárga szemével.

− Érdekes társasággal mutatkozol Darkness − szólalt meg az éjfekete, közel három és fél méter magas genosym.

− Dark Blade − de már messze nem olyan magabiztosan és ellenségesen ejtette ki a nevét a fejvadász, mint az előbb.

Jess és a három férfi is ránézett, mert sokat elárult a középen ülőről, ha életveszélyes  fajtársuk, ha enyhén is, de megalázkodik és nem tűnik olyan harciasnak és magabiztosnak, mint szokott. Zack és Ivory összepillantott, a máguslány bólintott, hogy harcra kész, ha szükség lesz rá.

− Majd én eldöntöm hogyan hívlak és ahhoz is fogod magad tartani − közölte hideg hangon a genosym, egyértelművé téve itt az ő szava a döntő, másé nem számít.

− Miért... − bátorkodott Ivory megszólalni, de a szavába vágott lemaradva érkező ősgenosym.

− Szépséges sötétségem! − D szó szerint felkiáltott és széles mosoly terült el a száján, még a karjait is kitárta, mintha ölelni akarná a másikat.

− Hellraiser − szűrte a nevet a genosym úgy, mint egy szitokszót és, ha meg is lepődött nem látszott meg rajta.

− Doom után sejtettem, hogy akadnak még élők a mi generációnkból, de azért rád nem számítottam − vigyorgott Demon.

− Szóval te intézted el őt − jött a közömbös megjegyzés. − Meglepőnek is tartottam, hogy ők győzték le, de Darkness rólad valahogy elfeledkezett beszámolni.

A fej enyhén megmozdult és gyaníthatóan a fejvadászra nézett, aki meg nem húzta magát, de érezhetően feszültebbé és ugrásra késszé vált.

− Nézd el neki, elég sokkoló bemutatót tartottam arról mire vagyok képes − sétált közelebb Demon teljes nyugalommal. − Amúgy szép hajó.

− Köszönöm − fordult most felé az éjfekete genosym.

− Mond csak, hogy sikerült egy csillag erejét megcsapolni és felhasználni a foton ágyúhoz? − D kérdésére többen is megdöbbenve fordultak felé.

− Meglepően sokat tudsz − maradt nyugodt a másik ősgenosym.

− Belefutottunk a sráccal a nyomaiba − bökött Zack felé.

~ Muszáj minket belekevernie? − nyögött a srác fejében Skarlát.

~ Nem hiszem, hogy foglalkozik ilyennel – válaszolt a srác, és a barátja ezzel nem szállhatott vitába.

− A kísérleteinket a galaxis peremén, elhagyatott részeken végezzük, mit kerestél te arra? − akarta tudni éjfekete társa.

− A virágszálamat − és, hogy egyértelmű legyen, D elteleportált és aztán már Ivory mögött jelent meg. − Ugye milyen páratlan, tüzes szépség?

A fej most egyértelműen a lány felé fordult, aki érezte magán a pillantást, amitől még a hideg is kirázta. Legszívesebben az erejéhez nyúl, pajzsot von maga köré, többet is és előkészít néhány támadást, de nem tehette meg.

− Egy atlanticai? − szólalt meg aztán az éjfekete ősgenosym. − Talán jobban is ki kellett volna a peremre merészkednünk, de majd legközelebb.

− Már, ha lesz legközelebb − mosolygott rá D.

− Most fenyegetsz? − A hang hűvös maradt.

− Dehogyis szépséges sötétségem! − játszotta Demon a sértetett.

− Te ilyenkor valóban bókolsz, vagy burkoltan sértegetsz, bajkeverő?

− Hogyan hívhatsz engem annak? Most mélyen a lelkembe tapostál Midnight − emelte a kezét a mellkasához Hellraiser.

− Te semmit sem változtál az évezredek alatt és szeretsz rájátszani a reakcióidra. − Az éjfekete genosymet nem hatotta meg ősi fajtársa színészkedése.

− Ha semmit sem változtam, akkor biztosan tudod a kérdésedre a választ − mosolygott rá Hellraiser.

− A válasz pedig minden alkalommal más, téged ismerve − legyintett Midnight, mintha nem is lenne fontos a dolog. − Nem mondom, hogy örülök neked, mert nem, de ha már felbukkantál mond meg hol van!

− Ki? − nézett rá D ártatlan képet vágva.

− Tudod te azt jól − állt fel Midnight, jelen állapotában pedig ősi társa fölé magasodott. A fenyegetés áradt belőle, de Demon vagy nem érzékelte, vagy nem érdekelte.

− Tartok tőle nem, mert az utóbbi időben többen is számon kértek rajtam személyeket.

− Ne játssz velem Hellraiser! − vesztette a türelmét Midnight, hangja fenyegetőn csengett. − Hol az egyetlen eredeti példány? És ne merd nekem azt mondani, hogy nem tudod. Besétáltál az égő laborba ahol őt tartották, majd ki. Nem hagytad meghalni! Hova rejtetted?

− Hmm, nagyon jól elrejthettem, ha ötezer év alatt nem találtad meg. Már, ha tényleg elrejtettem... − hagyta a mondatot a levegőbe lógva D.

Midnight lehajolt hozzá vicsorogva, obszidián színű fogain megcsillant a terem fénye. Szinte mindenki megmerevedett a félelemtől, amit az ősgenosym árasztott, egyedül Hellraiser maradt nyugodt.

− Tudod jól, hogy képes vagyok blokkolni az energiacsapolásodat − szűrte a szavakat a fogai között. − De nem harcolnék veled, ha nem muszáj és nem azért, mert félek tőled. Egyszerűen csak túl értékes ez a hajó, hogy miattad tönkre tegyem.

− Ez roppant aranyos, hogy ennyire félted tőlem a hajódat − vigyorodott el Demon.

− Csak egy karcolást ejts rajta és halott vagy − ígérte meg Midnight. − Hol van?

− Mit akarsz tőle? − D hangja legalább olyan hidegre váltott, mint ősi társáé, majd megnövelte az alakját, hogy egy szintből nézhessen a másik szemébe.

− Talán tisztában vagy már vele, hogy a geranok mit művelnek a genosymekkel − kezdett bele Midnight.

− Valami sötét mágiával átveszi felettük az irányítást − vont vállat Demon, mintha nem lenne jelentősége.

− Annál többről van szó − világosította fel Midnight, intett és megjelent egy kijelző tőlük nem messze, amin egy genosym fogoly volt láthat és egy ember.

− Ez James és Curios − szólalt meg Fred, aki felismerte az ifjút és a fiatal genosymet, akik engedélyt kértek a Föld elhagyására. − Nem hallottunk jó ideje róluk. Mi történt velük?

− A geranok első áldozatai közé tartoznak, ahogy sok másik kalandvágyó fiatal is − tájékoztatta Midnight készségesen. − A hordozókat kábítás alatt tartják, eléggé megszenvedte az elvonást, de felügyelet alatt tartottuk, viszont a genosym társával nem tudtunk mit kezdeni. A varázslat talán először az elmét támadja meg, de aztán kihat genetikai szinten és megváltoztatja teljesen. Mintha átkódolná. Az eredeti viszont helyrehozhatja. Utoljára kérdezem meg Hellraiser. Hol van?

D hátranézett, tekintete először Zackével találkozott, aki alig észrevehetően bólintott. Majd tovább siklott Angelre, aki továbbra is eszméletlenül feküdt Dark Blade karjaiban.

− Ha ártani mersz neki, akkor először a drágalátos hajódat szedem apró darabokra a szemed láttára, majd a két színpompás ivadékod és utána téged nyírlak ki − nézett ősi térsára D,  a többiek még sosem látták ilyennek.

− Nem áll szándékomban ártani neki. Ezt ígéretnek is veheted − biztosította Midnight.

− Navigáld a hajód a She'kihez. Primary ott van − közölte a vágyott információkat Demon.

− Kizárt! − ellenkezett Twilight. − Minden bolygót lescanneltem, azon sincs genosym.

− Mert ő más, mint mi, de nem gondoltam, hogy ennyivel − ült vissza a székébe Midnight, majd beütötte a parancsot, a csatahajó előtt pillanatokkal később megnyílt egy féregjárat, amibe lassan beúszott.

− Meg fogsz lepődni, ha meglátod − jegyezte meg Zack mire több kíváncsi pillantás fordult felé.

− Te találkoztál vele? − tette fel aztán a kérdést Ivory.

− Rá hivatkozott úgy D, hogy Picur − világosította fel a srác, majd nagyjából a kezével belőtte, hogy mekkora is a nevezett genosym.

− Most viccelsz? − jutott szóhoz a döbbenete után Tyson. − Akkora csak?

− Aha. Ő vigyázott Nightwingre, amikor a harc után oda teleportáltunk.

− Nightwing? − fordult felé Midnight kíváncsian, majd ősi társa felé. − Eddig úgy tudtam, hogy nem lehet ivadékod a mágikus képességed miatt, mert bárki aki kapcsolatba lép veled úgy, akaratlanul is halálig csapolod az erejét.

A kijelentést hallva minden fej D felé fordult, akinek az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Először úgy tűnt az ősgenosym semmit nem fog reagálni, de aztán megmozdult.

− A helyzet csupán annyiban változott, hogy többé nem te vagy az egyetlen, aki blokkolni tudja ezt a képességemet. De Nigthwing nem az én ivadékom, hanem Angellé − mutatott az eszméletlen fehér genosymre. − És ki kell ábrándítsalak. A te Darknessed nem létezik, helyette létrejött Dark Blade, aki kettős genommal rendelkezik.

− Úgy érted? − fordult felé teljesen Midnight.

− Igen úgy értem, hogy Nigthwingben egyedülálló módon három genosym genomja keveredik. Talán csak a véletlen műve, talán nem. Lehet, hogy megismétlődik, de könnyen lehet, hogy csupán egyszeri. Mindenesetre neki Primary mellett van a legjobb helye, mert ő minden esetben hatni tud rá.

− Nekem úgy tűnt, hogy neked is engedelmeskedik − jegyezte meg Tyson.

− Ha épp a kedve úgy tartja, de párszor már cafatokra robbantott, mert viccesnek találta. Hidd el nem egy kellemes érzés − vallotta be mire többen döbbenten meredtek rá.

− Már most kedvelem ezt a kis ivadékot − vigyorodott el Midnight. − Megjöttünk, perceken belül leszállunk.

− Csak én szállok le − jelentette ki D ellentmondást nem tűrően. − Felvilágosítom a helyzetről, aztán eldönti segít vagy sem.

~ Remélem igen − nézett Zack is Angel felé.

~ Én is, mert néha még mindig az az érzésem, hogy a gondolataimban vájkál a sámán. − Skarlát hangja elgyötörtnek tűnt, mintha folyamatos küzdelmet folytatni valaki ellen.

~ Ha D nélküle jön vissza, leszállunk és megpróbálok vele én is beszélni − ígérte meg neki Zack, de a barátja semmit nem reagált.