− Merre megyünk? − tette fel a kérdést Tyson, amikor elértek egy hármas kereszteződéshez.

− Arra − mutatott a bal oldali folyosóra Zack.

− Miért arra?

− Hát akkor menjünk arra − vont vállat a srác és a másik irány felé fordult.

− Döntsd már el! − A nagydarab férfi kapott a fiatalabbtól egy nem épp kedves pillantást, hisz nem ő kötött bele az előbb az első kiválasztott irányba.

− Szavazzunk! − ajánlotta Skarlát. − Mindenki azt a kezét emelje fel, amelyik irányba menni akar.

Egyedül Tyson emelte a jobbját, hárman pedig a balt. Amikor a férfi a genosymjára nézett az csak megvonta a vállát, hogy ez így alakult.

− Jól van, akkor menjünk arra − törődött bele a szavazásba Tyson, így elindultak arra.

Sokáig csak szimpla folyóson haladtak, aztán egy elválasztó ajtóhoz értek. Jobbra mellette egy panel, hasonló, mint aminek a segítségével a zen nyitotta ki számukra azt a termet, ahol Twilight várakozott rájuk.

− Skarlát? − fordult felé Zack.

− Intézem − lépett oda a vörös genosym, kezét rátette az olvasóra és közben rá is kapcsolódott.

Egy-két pillanattal később már szisszent is az ajtó, majd lassan nyílni kezdett, Skarlát elvigyorodott, mire kapott két kérdő pillantást is.

− Ez a kísérleti zóna az adatbank szerint – tájékoztatott mindenkit.

− Térkép is van hozzá? − tudakolta Cam.

− Csak ehhez a blokkhoz. Ugyan össze vannak kapcsolva az egyes egységek, ugyanakkor szét is vannak szeparálva a könnyebb irányítás miatt. Meg így nem hal meg a teljes rendszer, ha egy valamilyen oknál fogva kiesik.

− Egy igen is megtette volna a kiselőadás helyett − lépett át az ajtó magas küszöbén Tyson elsőként.

Camouflage követte, Skarlát viszont nem túl kedves pillantással illette a hátát. Zack legyintett egyet, hogy ne foglalkozzon vele. Miután ők is átléptek, a vörös genosym visszazárta az ajtót.

− Mik vannak itt? − akarta tudni Tyson.

− Minden féle, mi érdekel? − kérdezett vissza Skarlát.

− Fegyverek? − fordult hátra a vörös hajú férfi.

− Azok hátrébb lesznek, de addig is akad itt néhány érdekesség − azzal az ifjú genosym már meg is állt egy ajtó előtt, amit aztán kinyitott.

Kíváncsian léptek be utána. A helyiséget kisebb-nagyobb ketrecekkel és tárolókkal pakolták tele és mindegyikben lapult valamilyen állat. Akadt szőrös és csupasz is. Mindegyik elé egy digitális kijelzőt helyeztek, ami információkkal szolgált az adott lényről és a vele folytatott kísérletekről.

− Mit tesztelhetnek velük? Kozmetikumokat? − gondolkodott hangosan Tyson.

− Feltétlen! − vágta rá szarkasztikusan Skarlát. − Midnight pont úgy néz ki, mint aki rászorul néhány kenceficére.

Zack elvigyorodott a válasz hallatán, Ty viszont nem értékelte ezt a fajta hozzáállást. Viszont Camre sem számíthatott, mert genosym társa inkább hátat fordított, hogy elrejtse a mosolyát.

− Sosem tudhatod − morogta aztán sértetten a férfi és visszafordult a ketrecek felé.

− Én inkább mérgekre tippelek − jegyezte meg Camouflage és életre keltette az egyik kijelzőt, amin el is olvasott néhány adatot. − A többségük...

− Nézd Cam! De cuki nyusziszerű izé − hajolt egyhez közel Tyson és még az ujját át is dugta két rács között.

− Ty az egy... − kezdett bele Cam, de nem figyeltek rá.

A szürke bundájú, hosszú fülű állat, ami eddig a ketrec hátsó részében gubbasztott most a férfi felé fordult. A következő pillanatban a pofája három felé nyílt, láthatóvá vált benne több sornyi borotvaéles fog, majd a kíváncsi szemlélőre vetette magát.

Tyson ijedten ugrott hátra, egyenesen a mögötte álló genosym társa elé és még bele is kapaszkodott ösztönösen védelemért, miközben kerekre nyílt szemekkel nézte a vérengző és nyáladzó állattá váló cukiságot.

− Szóval ez egy... − itt Camoufalge elgondolkodott. − Talán ha földi módon akarnám azonosítani, akkor egy féregnyúl. Ragadozó, általában nála kisebb állatokkal táplálkozik, de nem ritka, hogy csapatosan nagyobbat is megtámadnak. A fogai élesek és ha egy kihullik, akkor újat növeszt. A nyála pedig bénító mérget tartalmaz.

− Mégsem olyan cuki, mint aminek elsőre tűnt − nyögte Tyson, közben elengedte a társát és igyekezett összeszedni magát.

− Akkor mégse viszel haza egyet? − vigyorgott rá Skarlát.

− Nagyon vicces − morogta a férfi. − És nem volt szó ilyenről.

− Van itt nyílméreg béka is − hajolt le Zack egy lezárt tetejű terráriumhoz, amit telezsúfoltak faággal és zöld növényekkel is.

− Minden, ami halálos vagy legalábbis hatásos méreggel rendelkezik − ismételte meg Cam az infót.

− Mi lenne, ha inkább mennénk, mielőtt bármelyik leköp minket. − Tysonnak elment a kedve a további nézelődéstől.

− Felőlem − vont vállat a srác és kifelé indult.

Hagyták, hogy Skarlát menjen elől, hisz ő rendelkezett egyedül információval arról, hogy melyik ajtó mögött mi lapul. Aztán nem sokkal előttük az egyik kinyílt és egy világos bőrű, fekete hajú és szemű, hosszú nyakú lény lépett ki.

Tyson elkerekedett szemekkel nézte meg magának, Zack viszont gond nélkül felismerte, hogy egy moucha fajba tartozó nő, aki most alaposan végigmérte őket.

− Maguk újak? − szólalt aztán meg viszonylag magas hangon.

− Inkább vendégek − tájékoztatta Camouflage teljes nyugalommal.

− Akkor nem kéne itt lenniük. Eltévedtek? − A kétkedés kicsengett a hangjából.

− Azt mondták nem lesz baj abból, ha körbenézünk − közölte vele Zack.

− Szabad tudnom kicsoda?

− Nightfall − válaszolt neki a srác, mire a nő vett egy mélyebb lélegzetet, de nem mondta ki azt, amit gondolt elsőre.

− Kétlem, hogy Midnight ezt jóváhagyta volna, de ez már ne az én gondom legyen. Ne nyúljanak semmihez és javaslom minél előbb hagyják el a területet − azzal otthagyta őket és egy másik ajtó mögött eltűnt.

− Ez meg mi volt? − szólalt meg Tyson.

− Egy moucha fajba tartozó nő − világosította fel a srác. − A zennek után az egyik legfejlettebb nép.

− Pajzsokat és fegyvereket fejlesztenek elsődlegesen − fűzte hozzá Cam.

− Ha már szóba kerültek nézzük meg azokat −nézett a vörös hajú férfi Skarlátra, aki megvonta a vállát és tovább indult.

Elhagytak két kereszteződést is, ami másik folyósokra vitt át. Aztán a harmadiknál jobbra fordultak, majd balra a következő lehetőségnél. A vörös genosym megállt egy ajtónál és a panelre tette a kezét. Kicsit több időbe telet, de gond nélkül átjutott a biztonsági programon és hamarosan nyílt az ajtó.

A helyiségben sötétség uralkodott egészen addig, míg Skarlát be nem lépett, majd szép lassan és sorban kékes fény gyúlt a falakon két oldalt. Az előbbinél jóval nagyobb helyiségben álltak, amiket polcokkal és tárolókkal raktak tele, és mindegyiken helyet kapott valami.

− Az anyját! − füttyentett egyet Tyson, mert igencsak szép gyűjtemény tárult a szemük elé.

Nem igazán tudta türtőztetni magát és már lépett is a legközelebbi polchoz. Alaposan megnézte magának minden oldalról az ott lévő fegyvert, és talán meg is tapogatja, ha Camouflage nem lép mellé és néz rá jelentőségteljesen.
Bár a genosymen is látszott, hogy szívesen bővítené a gyűjteményét néhány itteni darabbal. Nem mintha panaszkodhatott volna. Zack még kétszer ugyanazt a fegyvert nem látta Tyson kezébe és elképzelése sem volt, hogy Cam mennyit tárolhat magában a képességének köszönhetően. A hozzájuk tartozó lőszerekről nem is beszélve.

− Úgy kipróbálnám valamelyiket − adott hangot vágyának Tyson.

− Kétlem, hogy Midnight örülne neki − szólalt meg az ajtóból D hangja, mire mindannyian összerezzentek, aztán csibészesen elvigyorodott. − Persze attól még rosszalkodhatnánk egy kicsit.

− Én inkább nem húznék vele ujjat. Neked talán nincs tartanivalód tőle, de nekünk van − közölte vele Cam a tőle megszokott hidegvérűséggel.

− D-nek se lenne könnyű dolga, mert blokkolja az energiacsapolását − közölte Zack. − Igaz?

− Igen, képes rá, de ez még nem jelenti azt, hogy egy súlycsoportba van velem, ha harcra kerülne sor kettőnk között. – Mindezt olyan lazasággal és beképzeltséggel közölte, hogy az már irritálóan hatott és kapott is több kétkedő pillantást.

− És te mit keresel itt? − szólalt meg aztán a srác.

− Primery rávett, hogy keresselek meg titeket és vigyelek a szállásra. Midnight arra kér titeket − itt a kér szót eléggé nyomatékosan ejtette ki D −, hogy az utazás idejét, ott töltsétek el.

− Aha − kommentálta Zack, majd összenézett Skarláttal, aki vállat vont.

− Kár. Pedig még elnézelődtem volna ebben a terembe − vágott egy grimaszt Ty, és vágyakozva az egyik fegyvert nézte.

− Mondtam én bármi olyat, hogy most azonnal kell indulnunk? − vigyorodott el Demon. − Amúgy sem árt, ha tudjuk mit vethet be ellenünk.

Azzal beljebb jött és elsétált hátrafelé, ahol a nagyobb méretű fegyverek kaptak helyett, amiket inkább már járművekre terveztek. Az egyik előtt megállt és megböködte az ujjával ott ahol egy neonkék színű csík húzódott.

− Nem hiszem, hogy jó ötlet piszkálni − adott hangot kétségének Skarlát. − Még a végén aktiválódik.

− Akkor legalább kipróbálhatjuk. − D láthatóan nem vette komolyan azt a veszélyt, amit egy ilyen eszköz rejthetett. − Mi lehet ez a lötty benne?

− Sangufluid.

A válasz egyszerre két személytől jött. Az egyik Camouflage volt, a másik viszont az ajtóban álló Midnight, aki egyáltalán nem volt boldog attól, hogy itt találta őket.

− Valaki igen tájékozott − nézett aztán a fekete ősgenosym Camre, aki csak megvonta a vállát.

− És az pontosan mi is? − terelte magára a figyelmet Hellraiser.

− Folyékony energia − világosította fel Midnight.

− Aha − hagyta annyiban a témát D, és elvette a kezét.

− Mikor Dawn jelezte, hogy valaki átjutott a biztonsági rendszeren, akkor már gyanítottam, hogy ti lesztek azok. − Midnight itt kifejezetten Skarlátra nézett, aki kissé feszengve állta a pillantást. − De azért rád nem számítottam Hellraiser.

− Jöttem megkeresni őket, hogy aztán a szállásra mehessünk − közölte vele D.

− És, ha már itt találtál rájuk, akkor gondoltad megpiszkálsz néhány dolgot már csak az én bosszantásom véget is.

− Valahogy úgy − ismerte be Demon, és még pofátlan módon el is vigyorodott.

− Akkor most nyomatékosan megkérlek, hogy nemes személyedet haladéktalanul távolítsd el innen. − Midnight kifejezetten dühösnek tűnt. − És ti is menjetek!

Nem kellett kétszer mondania, olyan gyorsan siettek kifelé, meghúzva magukat mikor mellé értek, ahogyan az ember akkor szokott, amikor egy dühős szülővel áll szemben. Természetesen D kivétel volt, mert teljes nyugalommal indult kifelé, és még nézelődött is közben.

Egy mosolyt is megengedett magának, amikor Midnight mellé ért, aki egy érintéssel bezárta mögötte az ajtót. Valamit beütött, amitől a kék kijelző pirosra váltott. Aztán sötét tekintetét D-re szegezte, aki ott ácsorgott.

− Jó-jó megyünk, csak ne nézz ilyen csúnyán szépséges sötétségem.

− Hellraiser! − szűrte a nevet a fogai között Midnight, mint akinek nehezére esik uralkodni magán.

− Gondoltam rendes leszel és útba igazítasz minket, de ha nem, akkor majd megkeressük magunk az utat − fordított hátat ősi fajtársának Demon.

− Egy szinttel feljebb és két blokkal arrébb − morogta a hátának Midnight, miközben D pofátlanul vigyorgott maga elé, Zack csodálta, hogy nem tette még tarkóra a kezét és sétált úgy, mint aki nem törődik semmivel és nem érdekli semmi sem.

− Megjegyezted Skarlát? − kérdezett rá Demon.

− Igen − motyogta maga elé a vörös genosym.

− Dawn kinyitja az oda vezető ajtókat, szóval ha zártat találtok, akkor nem jó irányba mentek! − ment a nyomukban Midnight.

− Oh, ez így már sokkal egyszerűbbnek hangzik − lelkesedett fel Hellraiser. − Tényleg végeztél már a dolgoddal? Beszélhetünk a tervemről.

− Nem Hellraiser, nem végeztem vele! És nem beszélhetünk a tervedről!

− Na miért vagy ilyen morcos? − nézett hátra D, de most már nem tette hozzá a szépséges sötétségem megszólítást.

Nem kapott választ, csak egy mogorva kifejezést, aztán Midnight megállt annál az ajtónál, ami kivezetett ebből a blokkból és tekintetével még követte őket, amíg el nem érték az egyik felvonót.

− Oh egek! − nyögte Skarlát, amint beléptek és eltűntek szem elől.

− Engem is levert a víz − értett egyet Tyson.

− Ugyan! − támasztotta meg a falat D. − Szüksége van rátok, szóval senkit nem fog bántani közületek.

− Én ebben nem vagyok olyan biztos − adott Zack hangot a kétségének.

− Ismerem Midnightot. Azok a genosymek, akiket a geranok most úgymond tenyésztettek nem érdeklik, de azok igen, akik befolyás alá kerültek. Őket mindenképp meg akarja majd menteni, és ehhez szüksége van rátok. Nálatok jobban senki nem ismeri Reapert, Blacket és Savage-t. Általatok tudja őket majd könnyedén begyűjteni.

− És a többieket is − egészítette ki a srác, bár enyhén kérdésnek tűnt a kijelentése.

− Egyikük sem egyedül lesz, szóval igen, a többieket is − bólintott rá D és kiszálltak a felvonóból. − Most a fejtörést az okozza, hogy hol keressük őket.

− Nincsenek a geranok saját bolygójukon? − kérdezett rá Tyson.

− Kétlem. A történtek után már biztos elhagyták az egységek, hisz ezek után biztos, hogy nagyobb csapatot küld az EGE ellenőrzés gyanánt.

− És, ha az űrben maradnak és onnan támadnak? − vetette fel a lehetőséget Zack.

− Ha van is annyi hajója, mint az EGE-nek, akkor sem fogja ezt így megkockáztatni egy az egyben, mert ha a harcba egyéb fajok saját egységei is besegítenek, akkor az űrben veszti el az összes genosymjét, akire eddig szert tett. Inkább egy bolygón akarja majd legyűrni a rátámadókat.

− És mi a terved? − kérdezett rá Cam.

− Angel kell nekik, ahogy Savior el tudta játszani Skarlátot, úgy őt is el tudja. Sőt, ha a hegyes fülűvel megy, még a mentális erőt is tudják reprodukálni, hogy hitelesek legyenek.

− Ebbe kétlem, hogy bármelyikük belemegy − húzta a száját a srác.

− Tudod milyen meggyőző tudok lenni − vigyorgott rá D, Zack inkább nem reagált semmit.

− Azt akarod hagyják magukat elkapni és utána követed a hajót, ami elviszi őket? − gondolta végig Camouflage a terv lényegét.

− Valahogy úgy − bólintott rá.

Zack tudta, ez a többieknek egyáltalán nem fog tetszeni, de még Midnightnak sem, hisz pont egy ivadékos genosymet akar az ellenség kezére játszani D. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy hatékonyabbnak tűnik idő szempontjából, mint szelni az űrt keresztül-kasul és reménykedni, hogy rájuk bukkannak. Úgy döntött az érintettek joga elfogadni vagy megvétózni az ősgenosym tervét, de szavazás esetén nemmel fog voksolni.