− Oké, szóval mi a pontos terv? − tudakolta Fred és megállt a vezérlő hátsó részében.

− Engem egyelőre az érdekel, hogy hova megyünk − nézett hátra Zack, aki az irányítószékben ült, míg Ika mellette a navigátoriban foglalt helyet, ahol általában Skarlát ült, ha éppen nem olvadt össze a hajóval. Ettől a ténytől a srác mellkasa összeszorult, de uralkodott a vonásain.

Két hely maradt még, az egyikben Ivory foglalt helyet, ugyan Zephyr felajánlotta Jess-nek a másikat, aki viszont nemet intett. Ha bármi olyan történne, neki ott volt Claw, hogy vigyázzon rá, a hegyes fülű srácot viszont semmi nem védi meg, hogy a falnak csapódjon.

− Na hova megyünk virágszálam? − hajolt a lány mellé D és vigyorgott.

− A Biolicara? − kérdezett rá bizonytalanul Ivory.

− Így van! − bólintott rá lelkesen Demon.

− Oké, keresem − ütötte be Zack a nevet a kijelzőn, hamarosan a szűrőprogram fel is dobta, így kiválasztotta és utána automatikusan ráállt a koordinátára a hajó.

− Miből gondoljátok, hogy ott lesz Skarlát? − nézett a párosra hátra Ika.

− Ott kezdődött meg a geranok bukása, ott fordultunk ellenük, hogy életben maradjunk − adott választ D.

− A geranok? Ne viccelj már! − akadt fenn a soly'mai lány. − Évezredek óta felügyelet alatt vannak és nem engedik, hogy fejlett technikával rendelkezzenek azóta, amióta a galaxis elfoglalására törtek! Kizárt, hogy kivitelezni tudjanak ilyet!

− Gondolkodj már kicsit kiscsibém! − mosolygott rá Demon, Ika tekintette összeszűkült a megnevezés miatt.

− Szerintem jól jártál a cicussal − súgta oda Jess Claw-nak. − Már előre félek én milyen becenevet kapok tőle.

− Csak szemtelenkedjen veled. Megtalálom a módját, hogy apró cafatokra cincáljam! − ígérte meg genosym társa.

− Ha a kibeszélésem befejeztétek, akkor folytatnám − mosolygott rájuk D, majd visszafordult Ika felé. − Valahogy az évezredek alatt megtanulták hogyan manipuláljanak másokat, ezt bizonyítja az is, hogy genosymeket vontak irányításuk alá.

− Ez még mindig csak feltételezés − vágott vissza a lány.

− Oké, feltételezzük, hogy így van. Akkor gondolod az ott állomásozó, őket felügyelő EGE katonákkal nem tudták ugyan ezt eljátszani? Sőt talán még a segítésre is rávették őket. Így szert tehettek hajókra, fegyverekre, technikai eszközökre − sorolta Demon.

− Te ezt már akkor tudtad, vagy legalábbis sejtetted, amikor csatlakoztál hozzánk − világosodott meg Angel. − Mikor Obsidian megkérdezte kik képesek ilyenre és te megjegyezted, hogy annyira nem is hülye.

− Igen − ismerte el Hellraiser. − De csak azt ígértem meg, hogy segítek nektek, azt nem, hogy megoldom helyettetek az egészet.

− Szóval tök feleslegesen mentünk az erődhöz és került emiatt Skarlát bajba! − akadt ki Zack és emelte fel a hangját.

− Nem feleslegesen, mert ha nem kerül sor arra a beszélgetésre veled, akkor még mindig keresgethetnénk hol bujkálhatnak − világított rá egy nem elhanyagolható tényre D, és egyáltalán nem izgatta amiatt magát, hogyan is beszél vele a srác.

− Kitaláltuk volna! − dühöngött Zack és inkább előre fordult.

Jess szeretett volna odamenni hozzá és megnyugtatni, hogy nem lesz baj, de sejtette nem örülne neki. Legalábbis nem itt és most. Ránézett Claw-ra és nagyon is át tudta érezni, ami a fiában lejátszódott jelenleg. Valószínű ő is így reagál, ha ebbe a helyzetbe kerül.

− Mit kell tudni a bolygóról? − terelte vissza a szót Fred.

− Biolica egy kísérleti planéta − kezdett bele D. − Amennyire én tudom eléggé élhetetlen volt, nagyon ökoszisztémával sem rendelkezett. Egy faj kinézte magának, betelepítettek kísérleti növényeket, amivel el akarták érni a változást. Össze is jött, így egy igen kezdetleges mesterséges fajt is telepítettek rá, akiket felügyeltek, amíg rájuk nem untak.

− De kedvesek − jegyezte meg Jess és elhúzta a száját.

− Nem túl okosak és eléggé kezdeti szinten megragadtak a fejlődésben, így a geranoknak annak idején és gondolom most sem okozott gondot a leigázásuk. Kihasználták a bolygó forrásait és hogy az ott élők fizikálisan erősek és dolgoztatni lehet őket.

− Meg akkor őket is könnyen befolyás alá vonhatták mágikusan is − jegyezte meg Zephyr.

− Nem tudom mennyit fejlődtek azóta a biolicaiak, hogy erre szükségük volt-e vagy sem. Nem jártam arra az elmúlt években − vont vállat D.

− Akkoriban miért ott alakítottak ki egy bázist? − kérdezett rá Ivory.

− Erőforrásban gazdag bolygóvá nőtte ki magát. Ott találtak elég élelmet a hadseregük fenntartásához, meg viszonylag központi helyen van − válaszolt neki az ősgenosym.

− Úgy bújtak el, hogy közben a többség szeme előtt voltak. Micsoda pofátlan rohadékok! − morogta Tyson.

− Azok! − bólintott rá D.

− Mire számítasz, mit találunk ott? − Fred megint olyan kérdéssel jött, ami az akció kivitelezéséhez szükséges lehetett.

− Ott voltak a laborok, ott módosítottak át minket. Most nincs nekik egy eredeti példány, amit klónozhatnának, majd kedvük szerint alakítanák tovább. Viszont van néhány kifejlett genosym a birtokukban. Annak idején nem tudták rólunk, hogy szaporodó képesek is lehetünk, de most ez a leggyorsabb módja, hogy minél több egyedhez jussanak.

− Úgy érted, hogy kihúznak belőlük annyi ivadékot, amennyit csak tudnak? − döbbent le Claw.

− Úgy, de ne legyen igazam − dünnyögte D.

− Nem lenne egyszerűbb egy kis darabotokból újabbakat létrehozni, esetleg kicsit módosítani? − ráncolta a homlokát Tyson.

− Ostobaság lenne! Mesterséges faj vagyunk, ha mesterségesen kreálnának újabbakat a náluk lévőből, azok instabilak és irányíthatatlanak lennének. Nekik pedig olyan kell, aki azt teszi, amit mondanak − világosította fel D.

− Végül is igaz − motyogta a nagydarab férfi. − Tapasztaltuk.

− Tapasztaltátok? − nézett rájuk Hellraiser kérdőn.

− Hosszú sztori − legyintett Fred.

− Nagyon szívesen elmesélem − ajánlotta fel lelkesen Savior, de a társa pillantását látva hozzátette. − Később, ha érdekel.

− Lesz rá időnk − szólt hátra Zack. − Tizenkét egység múlva leszünk ott. Járatot nem akarok nyitni, mert ha gyorsan kell lelépni, akkor visszaútra nem maradna elég energia.

− Remek, akkor − vigyorodott el a vörös-fehér genosym.

− Később − intette le Fred, belefojtva ezzel a társába a szót. − Inkább a pontos tervet beszéljük meg. Csak, mert az első kérdésem is erre vonatkozott, de eléggé eltértünk a tárgytól.

− Oké, mondom mit találtam ki. A kis hegyes fülű el tudja rejteni a hajót, így anélkül tudunk a bolygóra leszállni, hogy bárki észrevenne minket. Ha megtaláljuk a telepet, akkor viszonylag messze szállunk le, hogy semmiképp se szúrhassanak ki minket.

− Eddig logikus − bólintott rá Fred és katonai szemmel nézte az egész helyzetet.

− Zack itt marad. Nincs ellenvetés! − közölte vele keményen mikor a srác nyitotta a száját. − Zephyrrel biztosítják a hajót és, hogy a lehető leghamarabb fel tudjunk szállni. A telepig szakaszosan felállunk a visszavonulás biztosítása érdekében.

− Így nem vághatják el a visszautunkat − követte Fred a gondolatmenetet, de sokkal inkább Tyson és Savior miatt kommentálta, hogy ne vesszenek el mi miért lesz.

− Angyalkám meg fogja tudni mondani melyik épületben lesz Skarlát − nézett fehér fajtársára az ősgenosym, aki bólintott. − Ő és kiscsibe fogja alkotni a második ellenőrzési pontunkat. A hajóhoz legközelebbi a tiéd lesz cicusom.

Claw karmai kicsúsztak és a szeme összeszűkült, Ika is hangosabban vette a levegőt, mint kellett volna, Zephyr próbálta egy pillantással nyugtatni, nem sok sikerrel.

− A virágszál és én alkotjuk a legtávolabbi pontot, mi szálunk fel legutolsónak, ha úgy alakul a helyzet. Mind a ketten tudunk teleportálni, szóval tényleg az utolsó pillanatig fel tudjuk őket tartani.

− A mi feladatunk lesz a bejutás és Skarlát kiszabadítása − szólalt meg Cam és D rábólintott.

− És az enyém? − nézett rá Savior.

− Te leszel a csali. Felveszed Skarlát alakját és eljátszod, hogy kiszabadultál. Üldözni fognak, de mivel könnyen bármelyik katonáét is fel tudod ölteni, így mikor gáz van, alakot váltasz. Majd egy másik ponton ismét Skarlátot játszod, addig, amíg ők ki nem hozzák az igazit.

− Savior tény, hogy bárkit leutánoz, még a viselkedését is, de nem egy másik genosymet − tiltakozott Fred.

− Megy az neki. A fajtársai sem kivételek, akár még a morcos cicust is hitelesen tudná alakítani. − Hellraiser ezt úgy jelentette ki, mint aki teljesen biztos ebben, így minden fej Savior felé fordult.

− Megoldható − fogalmazott finoman az érintett.

− Amúgy is ugyan olyan színűek vagytok − jegyezte meg mellékesen D.

− Skarlát vörös én meg piros. A két szín nem ugyanaz − motyogta Savior, de leginkább csak magának.

− Ezzel csak az a baj, hogyha valaki ránéz a helyre, ahol Skarlátot tartják fogva, akkor látni fogja, hogy ott van − jegyezte meg Ika.

− Nem − mosolyodott el D. − Azt fogja látni, hogy üres.

− És azt hogyan akarod elérni? − Jess megelőzte kérdésben Angelt.

− Nightwing gondoskodik róla − vigyorodott el Hellraiser.

A mellkasánál kiemelkedett egy kis fekete rész, ami lassan alakot öltött és megtartotta a karján. Az ivadék ásított egyet és kissé kábán nézett fel D-re, mint aki most ébredt fel, ami kizárt, mert a genosymek nem aludtak.

− Mi? Azt már nem! − csattant fel Angel és átszelte a kettőjük közötti távot egy pillantás alatt és már ki is kapta Nightwinget az ősgenosym kezéből.

− Weeee − élénkült fel a kis fekete és adott hangot örömének és már bújt is a mellkashoz.

Többen is meglepetten szemlélték az eseményt, de talán leginkább White Claw volt, aki nem jutott szóhoz és csak meredten bámulta az ivadékot, ami egyértelműen örökölte Angel tekintetét és szárnyait. A fekete színt nem volt nehéz kihez kapcsolnia, még úgy sem, hogy Shadow részéről is jöhetett.

− Angyalkám neked fogalmad sincs mire képes a vakarcs, de én tudom − mosolygott sejtelmesen az ősgenosym.

− Jah, lerobbantotta D-ről a jeget egy pillanat alatt − jegyezte meg Zack és beleborzongott a gondolatba.

A kis fekete fej felé fordult és elgondolkodva nézett rá, majd felvidult az arca.

− Bumm! − kiáltotta lelkesen.

− Nem, nem! − szólt rá D. − Most semmit és senkit nem robbanthatsz fel!

A fekete ajkak lebiggyedtek szomorúan és vigasztalásért odasimult Angel mellkasához.

− Ebbe akkor sem egyezem bele − maradt makacs a fehér genosym.

− Nem is kell a beleegyezésed. Persze akkor így bukott a tervem és egy sokkal kockázatosabbat kell kitalálni Skarlát megmentésére − nézett másfelé D, egyértelműen játszotta az ártatlant, és a fajtársa lelkiismeretére akart hatni a húzásával.

− Gyűlöllek! − morogta ellenségesen Angel, és tényleg utálta D-t, amiért pont ezzel manipulálta őt.

− Ez a kis vakarcs ezt tényleg képes lesz kivitelezni − adott hangot kétségének Tyson.

− Nightwing mentális és fizikális ereje is lenyűgöző már most és ez még nőni fog − erősítette meg Demon a tényt. − Persze az ilyennek mindig ára van, ami nála szellemi szinten üt vissza, ugyanis megmarad ilyen gyermekinek, korlátozott beszédkészséggel. Ezért is vettem el Angeltől őt.

Claw meglepetten nézett a leszármazottjára, hogy miért is hagyta, ő viszont még csak felé sem pillantott. Nightwinget nézte és szeretetteljesen magához ölelte.

− Black és Cecile... − kezdett bele White Claw.

− Nem tudnak róla és Dark Blade se − suttogta a választ a fehér genosym.

− Kihagyták volna a harcokból, amint leválik róla. És amire pont akkor került sor mikor összefutottunk a Zulun − mérte végig őt D. − A Tanács ráadásul fiatalnak is találta volna a neveléséhez, ha viszont ők veszik el tőle és vonják felügyelet alá... Elpusztították volna amint tisztába kerülnek az erejével. Vagy rosszabb esetben valaki kihasználja és nem jó dolgokra.

− Elvitted valakihez, mert nem volt veled − nézett rá vádlón Angel.

− Hidd el jó kezekben volt és vissza is viszem Picurhoz őt. Mindenkinek az lesz a legjobb − biztosította őt Hellraiser ellentmondást nem tűrően.

− Mindenkinek? − vonta fel kétkedőn Jess a szemöldökét.

− Ki az a Picur? − akarta tudni Savior.

− Ő... − kezdett bele Zack, de még mielőtt D hátrafordult volna, hogy belé fojtsa a szót becsukta a száját. − Mindegy. Én találkoztam vele, nála tényleg jó kezekben lesz Nightwing. És nem hazudnék neked ebben Angel.

− Persze ahhoz túl kell élnünk az elkövetkezőket − jegyezte meg Fred.

− Nem ártana − értett egyet Demon. − Van időnk míg odaérünk, addig pihenjetek egyet, amit a korlátozott hely miatt, úgyis csak váltásban tudtok megtenni.

− Én ennék valamit, már ha akad a hajón kaja − dörgölte meg a hasa tájékát Tyson.

− Hátul − közölte vele Zack és előre fordult inkább.

− Megmutatom − indult el Angel és közben el sem engedte a kis ivadékot.

Claw megindult utána, mert beszélni akart erről vele, Jess jobbnak látta menni, nehogy túl kemény legyen a leszármazottjával. Nem mintha Angel köteles lett volna bárkinek számot adni erről.

− Hadd szeretgethessem én is − szólalt meg Savior.

− Van sajátod − nézett rá Fred.

− De ő még nem leválasztható! − replikázott genosym társa. − Különben is ne légy velem ilyen undok.

− Én? Nem is tudom a képződés alatt ki hisztizett, meg undokoskodott úgy, mint Tyson szokott, mikor éhes és nem ehet − vágott vissza a barátja.

− Hé! − adott felháborodásának hangot a nagydarab férfi.

− Vagy épp vált olyan életveszélyessé és mogorvává, mint Savage − folytatta Fred.

− Tényleg ő az apa, vagy másik fél vagy mi a nyavalya van nálatok? − fülelt hátrafelé Ty.

− Mi? Nem! − vágta rá Savior, amikor kérdőn néztek rá inkább elfordította a tekintetét. − Nem lényeges ki a másik fél, csak egy futó kaland volt.

Dadogta aztán és becsukta a száját erőteljesen, jelezve nem hajlandó nyilatkozni ebben az ügyben, ne is kérdezzék. De legalább Zack megtudta, hogy nem barna és tüskés barátja a szerencsés vagy szerencsétlen kiválasztott.

− Vajon Dark Blade-nek miért nem mondta el? − nézett utánuk elgondolkodva Zephyr.

− Mert nem akarta, hogy fájjon neki − mondta ki D, mire kérdőn néztek rű. − Dark elvesztette az ivadékképződés képességét. Angel viszont képes volt felhasználni az ő genomját és a sajátjával keverni. Mondjuk szerintem sokkal inkább tudat alatt tette és nem szándékosan.

− Talán − hagyta rá a hegyes fülű.

− Szóval ahova megyünk, ott lehet kész genosym hadsereggel fogunk szembe nézni? − nézett fel Hellraiserre Ika.

− Reményeim szerint már nem − vágott elgondolkodó arcot az ősgenosym.

− Hogy érted? − mérte végig gyanakodva Zack.

− A zsoldos sereg elvitte Obsidiant és Skarlátot, tőlük tudják már, hogy mi viszont megléptünk − magyarázta D. − Ha eddig itt is állomásoztatta akikre szert tett, akkor mostanra biztos nekiállt elszállítani őket máshova.

− Akkor miből gondolod, hogy ők még itt lehetnek? − értetlenkedett Ika.

− Nem hiszem, hogy olyan egyszerű folyamat lenne átvenni egy genosym felett az irányítást, talán többszöri alkalom kell, hogy megtörjék az elméjét ennyire. Márpedig, amíg nem engedelmes, addig nem kockáztatják meg az elszállítását, főleg a képességeit figyelembe véve, mert taccsra vághat egy egész hajót és vele rajta a drágalátos seregüket is.

− Logikus − ismerte el Zephyr.

− És akár az utolsó pillanatig nevelhetik ott még akiket kell − szállt be a beszélgetésbe Ivory. − Így, ha rajtuk is üt valaki és elpusztítja azt a néhányat, akkor hihetik azt, nincs több és nem jelentenek már veszélyt, hogy üldözzék őket.

− Így van. Szóval biztos lesz ott sereg, de nem olyan és akkora, hogy ne tudnánk kihozni Skarlátot. − D Zacket nézte, aki eléggé le volt törve. − Na jó, megyek kifaggatom Saviort arról a történetről. Úgy tűnt nekem el van nyomva és nem hagyják kibontakozni színes és élénk személyiségét.

Zack és Zephyr úgy nézett rá, mintha hülye lenne, de D csak elvigyorodott. A két srác összenézett, ők pontosan tudták, hogy Savior nem az a típus, aki hagyná magát eltántorítani attól, hogy elmeséljen valamit.

− Legalább most nem téged fog fárasztani a dumájával − súgta oda Ivory, miután az ősgenosym távozott. − Hogy voltál képes akkor elviselni?

− Inkább ne emlegesd fel. Már az emlékbe is belefájdul a fejem − nyögött fel Zack. − Nézzük inkább meg, hogy van-e bolygó térképünk erről a Biolicaról.

− Ha akarod szólok a nagybátyámnak küldjön át mindent, amit tud róluk az EGE − ajánlotta Ika.

− Az jó lenne − nézett rá hálásan a srác, mire a lány rámosolygott.