Kilenc órával később Midnight csatahajója nekiállt felszállni, gyomrában közel ötven földi űrvadásszal, amiket a genosymek segítségével alakítottak át az elmúlt napokban, és jelen pillanatban a tudósok szereltek fel modernebb fegyverekkel.

A pilóták nem csupán Shelter Cityből kerültek ki, és ők valamivel idegesebben várakoztak, mint a genosymek társaságához szokott bajtársaik. Az egyik moucha tudós tartott nekik gyorstalpalót az új fegyverekről és a feltelepített programokról.

Zack sem maradt ki, de őt és Skarlátot Midnight egyenesen az egyik ivadékára, Dawnra bízta. A színes genosym érzékelhetően nem sok jóra számított velük kapcsolatban. A srác már bent ült és a kezelőfelületet nézte.

− Ültél már egyáltalán űrvadászgépben? − kérdezte tőle a színpompás genosym.

− Persze! Szimulátorban már egy csomó órát eltöltöttem − vágta rá és Skarlát roppant jól mulatott a fejében, hisz tudta mit fog válaszolni.

− Hát ez nem épp olyan − morogta oda Dawn. − Elmondom mi micsoda!

De még mielőtt belekezdhetett volna a srác már le is nyomott néhány gombot, amitől a tesztgép motorja halkan duruzsolni kezdett és életre kelt előtte a teljes kijelző. Elégedetten vigyorodott el és nézett a kissé meglepett genosymre.

− Remek, elindítanod sikerült egyedül is − jegyezte meg szarkasztikusan Dawn. − Mondom milyen funkciói vannak.

− Ne strapáld magad! − szólalt meg mögötte D hangja, aki Primeryvel és Nightwinggel együtt szintén ezzel a hajóval jött. − A kölyök genosymje már rég analizált mindent. Többet tud a programjairól és a működéséről, mint te.

− Ezt erősen kétlem mivel a teljes programját én írtam és az összeszerelést is felügyeltem. És attól, hogy Skarlát tudja, a srác fejébe még nem került róla semmi infó.

− Ez nem egészen igaz − mondott ellent Zack, mert az évek alatt kifejlődött közöttük egy gyors információs csere, aminek a működését egyikük sem értette. De ennek köszönhetően a srác tanulás és memorizálás nélkül átvette az egyes hajók irányításához szükséges tudást Skarláttól. Mintha tudat alatt telepakolta volna vele a fejét genosym társa.

− Megmagyaráznád? − fordult felé Dawn és D is érdeklődve figyelt.

− Nem igazán tudom. Skarlát, ha rácsatlakozik egy hajóra és megtud róla mindent, ami kell az irányításához, azt átadja valami módon nekem. Szóval ha most azt kérnéd soroljam milyen funkciói vannak a vadásznak, akkor simán menne − próbálta elmagyarázni.

− Érdekes − jegyezte meg a színes genosym. − Nos, legalább spóroltatok nekem némi időt és ránézhetek a még visszalévő néhány földi vadászgép fejlesztésére, hogyan állnak vele a többiek. Most kapcsold ki! Aztán vigyázni rá nekem!

− Oké! Meglesz! − biztosította a srác és már le is állította a hajtóművet.

Dawn otthagyta őket a helyét a kíváncsi D vette át, aki rákönyökölt a fülke szélére. Megnézte magának a formatervezett belsőt, majd a srácra pillantott.

− Igazat mondtál az előbb?

− Igen − maradt teljesen nyugodt Zack, nem izgatta fel magát amiatt, hogy kétségbevonták az előbbi kijelentését.

− Akkor eddig miért nem jelentkeztél vadászpilótának? − akarta tudni D.

− Ez csak a hajók kapcsán működik. Oda kell más is. Taktikák, manőverek, formációk, egy rakás belső szabályzat egyes helyzetekben mi az eljárási rend. Ráadásul az űrvadászok általában nem egyedül repülnek, csapatjátékosnak kell lenni.

− Skarláttal azok vagytok − mutatott rá Demon, de Zack megrázta a fejét.

− Ott figyelni kell a többiekre is, míg versenyen egyedül repülők.

− Nem éppen, hisz a versenypályán sem végezhetsz olyan manővert, amivel a másikat halálos veszélybe sodrod. Vagy tévedek?

− Nem − ismerte el a srác. − De az mégis más!

− Szerintem meg nem − ellenkezett vele D, aztán otthagyta őket, Primery még rájuk nézett, és a rejtőzködő vörös genosym tudta, hogy ez a pillantás leginkább neki szólt.

~ Mit gondolsz? − kérdezett rá gondolatban Zack, és Demon mondandójára utalt.

~ Valahol igaza van, de nem teljesen.

~ Néha pont úgy viselkedik, mint aki normális és segíteni akar. Máskor meg csak a kötekedést érzékelem felőle. Most épp nem tudom eldönteni, hogy melyik állt szándékában.

~ Szerintem az előbbi, de tény, hogy kiszámíthatatlan − értett egyet Skarlát.

~ Megnézzük mi is a többi gépet?

~ Aha, mehetünk! − Zack már tolta is ki magát az ülésből. Átemelte a lábát és egyszerűen ellökte magát. Skarlát tompította az esést, így egy macska ruganyosságával ért földet és indult meg, mint aki csak egy lépcsőfoknyi magasságról ugrott le.

Genosym társa két lépéssel később már mögötte jött. Átvágtak a raktér egy részén, majd a kibiztosított földi vadászoknál álltak meg. Midnight tudósai nem csak új fegyverekkel szerelték fel őket, illetve a hozzá tartozó programot rakták rá, hanem jól látható egységes jelzéssel is ellátták a szárnyakat, nehogy az EGE pilótái őket vegyék célba.

Zack látta az embereken, hogy idegesek és teljesen megértette. Ő is az volt, bár nem izgult annyira, mint az első versenyén, amin részt vett. És nem is ez lesz az első, hogy le akarják lőni. Igaz eddig csak egy-két hajó vagy vadász volt a nyomában, de most nem csupán mögötte, de mellette, előtte is ellenség lesz. A cirkálókról és a csatahajókról nem is beszélve, amik szintén minden ellenséges célpontot megpróbálnak kiiktatni.

A húgaira gondolt. Mosolygott és igyekezett biztosítani őket, hogy nem olyan komoly a helyzet és simán megoldják és győznek. Mégis mikor megölelte őket, tudták, hogy lehet utoljára látják őt és a szüleiket. Bess el se akarta engedni és Skarlátnak vagy harmincszor a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon rá, különben megharagszik rá, de nagyon.

A szülei is megölelték és bár ők is túl voltak már néhány harcon, féltette őket. Akármennyire is igaz, amit D mondott, hogy fiatalak és tapasztalatlanok, tényleg jóval nagyobb számot képviseltek náluk és ki tudja mivel készülnek ellenük.

Zack nem ringatta abba a hitbe magát, hogy nem tudnak arról készülnek megtámadni őket. Valószínűnek tartotta már berendezkedtek védelemre és csak azért nem csapnak le, mert kényelmesebb nekik, hogy ők mennek.

Abban bízhattak, hogy talán nem számítanak az atlanticai mágusokra és a portálokon át történő érkezésre. Eredetileg harminc mágus érkezett, de mikor felszállt a The Destroyer újabb ötven csatlakozott hozzájuk. Nem csupán támadás miatt, hanem a védekezésbe és a sebesültek ellátásába is részt tudjanak venni, vagy vész esetén biztosítani a visszavonulásukat, amire remélte nem kerül sor.

Kicsit sajnálta, hogy ő fent fog harcolni, míg Ivory és Zephyr majd a bolygón. Ika ugyan ott fog ülni valamelyik EGE vadászgépben, de mennyi az esélye, hogy a csata forgatagába egymás mellé kerülnek?

− Mindenki a vadászokhoz! Hamarosan ott vagyunk − szólalt meg rádión keresztül Midnight hangja.

− Hű, hamar eltelt az a másfél óra. Fel se tűnt − jegyezte meg mellette Skarlát és egyet kellett értenie vele.

− Menjünk vissza a Pacsirtához − indult vissza.

− Pacsirta? − Genosym társa hangja nem épp úgy csengett, mint akit lenyűgözött a név.

− Hajnal, pacsirta − utalt rá, de Skarlát nem igazán értette az összefüggést. − Hajnalban a pacsirta az első madarak egyike, aki dalra fakadt. A teszt űrvadászt meg Dawn programozta és felügyelte az összerakását. Világos?

− Így már igen, de szerintem nem lesz lenyűgözve tőle.

− Nem érdekel, én ülök benne én adok neki nevet − jelentette ki Zack, Skarlát közben eltűnt benne.

Felmászott a géphez, beült, bekötötte magát és felrakta a sisakot, ami nem csupán a védelmét és a túlélést segítette, de beépített kijelzővel rendelkezett, amin anélkül látta az oldalról közeledő gépeket, hogy különösebben el kellett volna fordítania a fejét.

Dawn nekiállt a rádión keresztül mindenkit felszólítani, hogy jelentkezzen be az azonosítójával. Meghatározott sorrendben tették, ők maradtak utolsónak, mivel a hangár leghátuljában dokkoltak.

− Itt Zack és Skarlát, a Pacsirta felszállásra kész − szólt bele a rádióba, aztán várta a megerősítést.

− Igazán cuki nevet találtál neki − válaszolt neki D és lehetett hallani a hangján a jókedvet. A srác gyanította, hogy Dawn döbbenetében nem tudott megszólalni.

− A hangár másik oldalát nyitjuk ki, hogy ne közvetlen tűzharcba kelljen kiszállnotok − tájékoztatta őket Midnight. − Amikor kiadom a parancsot akkor lehet izzítani a hajtóműveket.

Aztán a harc első zajai eljutottak hozzájuk. A pajzs és a vastag burkolat ellenére is lehetett a lézer ágyúk jellegzetes süvítő hangját hallani. Megszólalt a jelzés, ami a raktár ajtó nyitását jelezte, az a néhány tudós is biztonságba sietett, akik még a vadászokat nézegették. A hajtóművek egységesen felzúgtak, és már nyílt is a csatahajó oldala.

Zackhez közelebb esőt nyitották, kattanó hang jelezte a biztonsági zár kioldását, ami eddig rögzítette a gépet. Enyhén felemelte a vadászt, irányba fordította aztán épphogy előre tolta a kart és már ki is lőtt.

− Ejha! − nyögte, mert azért ilyen gyorsulásra nem számított.

~ Tud a kicsike, a többi vadász a nyomodba se fog érni − biztosította Skarlát miközben a srác már fordult is, hogy megkerülje a csatahajót és beszálljon a harcba.

Mire a többiek kiértek ő már húzott is át a The Destroyer és az egyik Deus között. Vadászoktól származó kisebb, és a csatahajók nagyobb lézer lövései sűrűjébe találta magát. Alacsonyabbra szállt, ahová kevesebb lövedék ért el, a rendszer menetközben már be is azonosította az első ellenséges gépet.

Tüzet nyitott, az első néhány lövés mellé ment, de aztán telibe kapta és felrobbant a geran vadász. Elhúzta oldalra a kart, hogy elkerülje a roncsdarabokat. Kék lézer lövedék suhant el előtte, valamivel alatta. Egy ellenséges gép oldalba támadta. Elkerülő manőverbe kezdett, figyelte a kijelzőt, közben gyorsított is.

Centikre került el egy másik geran vadászt, akit a társa szerencsétlen módon eltalált. Fordult és a legközelebbi csatahajó hasa alá igyekezett. Elsuhant két EGE vadász mellett, akik párban repültek. Tüzet nyitott egy útjába kerülő ellenségre, aminek a szárnyát megsebezte. Egy másik ellenséges vadász viszont szembe jött vele öngyilkos módon.

Zack nem esett kétségbe, újra tüzet nyitott miközben Skarlát aktiválta az elhárító pajzsot, ami újdonságnak számított, mert a vadászok általában nem rendelkeztek ilyennel. A geran gépe felrobbant, ő a védőmező biztonságában keresztül repült rajta.

− Csinos a kicsike, de a folyékony energiásak elég megbízhatatlanok és instabilak − hallotta meg Ika hangját a közös rádiófrekvencián.

− Kikérem magamnak, semmi nem megbízhatatlan, ami kikerül a kezem közül − reagált a megjegyzésre Dawn, aki szintén figyelte a közös vonalat a The Destroyer irányítóterméből.

− Csak irigy − vigyorgott a maszkja alatt Zack, mire némi puffogás érkezett válaszként a soly'mai lánytól.

− Mehetünk! − fordult Fred a mellette álló mágushoz, miután megjött az üzenet a Deus III főparancsnoki hajóról.

Az atlanticai bólintott, majd belekezdett a portál varázslatba, ugyanerre a feladatra kijelölt társai követték a példáját és hamarosan tucatnyi mágikus átjáró nyílt meg és kezdett szélesedni. A túloldalon homokos, helyenként köves, kopár táj képe jelent meg.

A genosymek körbevették a hordozóikat és elképesztő hatékonysággal és rendezettséggel özönlöttek át a kijelölt kapun. Soraik között mágusokkal, akik felkészültek, hogy egy pillanat alatt hárítsanak bármilyen mágikus támadást.

Senki nem várt rájuk, a geranok arra számítottak, hogy hajókkal próbálnak majd leszállni. Amint az utolsó genosym és atlanticai átlépett megkezdték az előre nyomulást. Jelenleg még olyan területen jártak, ami nem a kialakított bura alá tartozott, így a mágusok az EGE által biztosított maszkot viselték.

Zephyr is ott állt egyben Ivory mellett harcra készen. Nagybátyja Darkkal és Angellel másik egységgel érkezett át, de biztosra vette, hogy lesz alkalma őket a harc közben megpillantani. A fejvadász igen impozáns látványt nyújtott normál esetben is, de a négykarú verzióban, amit shy'mari bérgyilkos társával alkotott még inkább.

A tőlük balra eső csapat élén kiszúrta White Clawt, aki jelenleg eredeti macska-gyík szerű alakját viselte. Zephyr elképzelni sem tudta, hogy a genosymben lapuló Jessnek ez mennyire lehet kényelmetlen. De nem gondolkodott ezen, hisz a figyelemelterelés könnyen az életébe kerülhet egy váratlan támadás során.

Nem kellett messzire menniük, kisebb sziklák mögött felvillant a mesterséges légkört megtartó pajzs, ami szerencsére őket nem zárta ki. A táborban ugyan nyüzsögtek, de a felbolydulásból, ami kialakult, tudni lehetett, nem számítottak rájuk.

Pillanatok alatt összecsapott a két fél. A geranok ugyan telepítettek néhány védelmi ágyút, de bevetni nem volt alkalmuk, mert akkor a saját egységeik is veszteséget szenvednek. Genosym társ nélküli sámánok kezdtek kántálni, hátha sikerrel járnak, de az atlanticaiak támadásai miatt védekezésre kényszerültek.

Zephyr előtt is feltűnt egy sárgás bőrű, kopaszra borotvált egyed, de még mielőtt harcra került volna a sor oldalról érkezett egy bíbor színű genosym és földre döntötte. Egy ellenséges viszont rávetette magát. Egy pillanat alatt pajzsot húzott maga köré, majd eltaszította a vicsorgó kék színű egyedet, aki egyből talpra állt és újra támadásba lendült.

Csakhogy nem volt ő védtelen még, ha sebességben és erőben nem is vehette fel vele a versenyt. Viszont mentális erejének köszönhetően olyan támadást tudott intézni, ami hatékonyan sebezte az ellenfelét.

A kék genosym sérült az ütés nyomán, amit Zephyr mentálisan támogatott meg és ismételten hátra csúszott. Vicsorgott és a hordozóját is kénytelen volt gyógyítani, ennek ellenére újra támadt, de nem érte el a srácot, mert megjelent egy hatalmas fekete egyed és több darabban végezte, amit a benne lapuló geran nem élt túl, irányítás nélkül meg  is zavarodott. Nagy eséllyel csak egy klón volt. Dark Blade hamar a maradékát is szétkapta.

− Arra van elég genosym társ nélküli geran − szólalt meg mellette Angel hangja és Zephyr követte a pillantásával a mutatott irányt. − Azok inkább neked való ellenfelek, ezeket bízd ránk.

− El is kéne addig jutni − válaszolt a srác, hisz olyan forgatag alakult ki körülötte, hogy szinte lehetetlennek tűnt eljutni a harcoló felek között, hogy ne essen baja.

− Vágunk neked utat − fordult hátra Dark, de Zephyr nem fogadott volna rá, hogy ezt valóban ő mondta, vagy a nagybátyja.

− Egy darabig − bólintott rá Angel. − Reaper is arra van.

Közben másik irányba nézett és a srác sejtette, hogy arra meg Black, a testvére található. Viszont a megbeszéltek alapján vele Claw és Shadow fog foglalkozni. És valahol itt volt Savage is, és ha minden igaz, akkor Obsidian is.

Tőlük nem messze néhány genosym magasra repült, mintha valami szándékosan feldobálta volna őket. Hamarosan az okát is látni lehetett, mert üres tér alakult ki egy részen.

− Savage − morogta Dark.

− Ő most nem a mi gondunk − emlékeztette Angel. − Menjünk! Gyere Zephyr!

− Oké. − Azért a srác elnézett arra, ahol a matt barna, hatalmas genosym épp azon volt, hogy egy nála jóval kisebb piros-fehér társát elkapja, aki elképesztő gyorsasággal és reflexekkel tért ki minden csapás elől.

A shy'mari srácnak aztán szednie kellett a lábát, ha lépését akart tartani. Előtte Dark módszeresen kaszabolta az ellenséges genosymeket, aki elé került. Tartósabb harcra nem állt le, nem pazarolt rájuk energiát. Egy szürke a fejvadász hátára csimpaszkodott, de még mielőtt levakarhatta volna magáról egy erő lerepítette. Angel nem csupán előre figyelt, de hátvédként mindenkit távol tartott.

Elértek egy harcoló felekkel kevésbé sűrűn tarkított területre, ahol a srác elvált tőlük és az épületek felé vette az irányt, ahol valóban látott geran katonákat, meg néhány zsoldost. Állt mellettük néhány emberszerű alak, de érezte rajtuk, hogy valami nem stimmel velük. Talán ezek azok az úgynevezett gólemek.

Elrejtette magát és lopakodni kezdett. Az egyik geran felé fordult, de aztán néhány pillanat múlva megint a harcolókat nézte. Zephyr kíváncsi lett volna, hogy vajon ők miért maradnak ki? Talán arra várnak, hogy a támadó genosymek elfáradjanak, legyengüljenek? Vagy valami más feladatuk van? Nem számított.

Az egyik mögé lépett, aki megérezve őt megfordult, aztán a srác támadása miatt már repült is és ledöntötte két társát is a lábáról. Zephyr nem álldogált, a hozzá legközelebbire vetette magát puszta kézzel, miközben két másik is felé indult.

Képzett harcosként nem okozott neki gondot több ellenfél, főleg, hogy a mentális erejét is be tudta vetni, akár védekezésre, akár támadásra. Egy ütést elkerült, egy másikat hárított, miközben lábbal kitámadt, védekezésre kényszerítve egy ellenfelet.

Egy újabb érkezőnek mentálisan megtámogatva odacsapott, a támadó zöld trutyivá robbant szét, beterítve őt is, és a közelben álló zsoldost is, aki hangot adott undorának. Zephyr egyetértett vele, de megtanult túllépni az ilyenen és ki is használta a helyzetet. Tiszta ütést vitt be annak az ellenfelének, akit sikeresen ki is ütött ideiglenesen. Csakhogy egy másiktól bekapott egyet oldalról és hátrálnia kellett. Előkerült egy fegyver és már húzta volna fel maga elé a pajzsot, amikor az illetőt egy erő gúzsba kötötte, majd a falhoz csapta.

− Jöttem segíteni − ért oda Ivory.

Az arca piros volt, mintha futott volna. Mindig befonva hordott vörös haja valami oknál fogva kibomlott és kócos zuhatagként terítette be a hátát, meg elől a karjait. Eltűrt egy tincset, ami szája elé tolakodott és fújt egyet. Aztán a figyelmét az ellenfeleikre szegezte. Tűzgömbök jelentek meg a kezében, amiket egyből el is dobott és a mágia mozgatta katonákhoz vágta. Amint egy elhagyta a tenyerét már formálta is a következőt és ennek köszönhetően hamar a harmadára csökkentette a másik fél számát.

Zephyr sem tétlenkedett, mert a legközelebbi geran katonára támadt, aki védte az ütését és kellően jó harcosnak bizonyult, hogy felvegye vele a versenyt. Csakhogy a shy'mari srác mozgékonyabb és gyorsabb volt, így nem nagyon tudott találatot bevinni, inkább csak védeni tudta az őt érő ütéseket és rúgásokat. Aztán mikor sikeresen megfogta a hegyes fülű lábát, diadalittasan elmosolyodott. Csakhogy Zephyr nem hagyta addig békén Zacket, míg meg nem tanította neki annak a rúgásnak a technikáját, amit aztán addig gyakorolt, míg nem sikerült.

Elrugaszkodott, megtámogatta némi mentális erővel is a rúgást. Felfeküdt vízszintesen a levegőre és erőteljesen arcon, állon rúgta a nála magasabb gerant, aki elengedte. Rutinosan fogott talajt, így megúszta sérülés nélkül és már gurult is tovább és lendületből állt fel. Tőle nem messze egy döbbent zsoldos állt, aki még nem látott ehhez hasonlót és ez lett a veszte, mert Zephyr másfél lépéssel ott volt, és erőteljesen gyomron vágta, mire összegörnyed. Aztán könyökkel tarkón csapta, hogy eszméletlenül terült el a földön.

Ivory is falhoz csapott két katonát, akik szintén kiütve feküdtek el az egyik épület tövében. A shy'mari egy pillantás után visszafordult a geran felé, aki dühösen indult meg, bár a mozgása nem tűnt olyan magabiztosnak, mint eddig. Oldalról érkező horogütéssel próbálkozott, de a srác lebukott. Megtámaszkodott és igyekezett kihúzni a geran lábát, hogy földre vigye. Az ellenfele megbillent és el is esett, de rutinosan gördült arrébb, így Zephyr támadása nem ért célt.

Állt fel a geran, de közben felé nyúlt és a karját sikeresen meg is fogta. Vasmarokkal szorított rá, a fájdalom átjárta a srácot, de összeszorította a fogát és kirúgott a hozzá közelebb eső lábra, amit térd környékén talált el. Csont reccsent, de Zephyr nem volt benne biztos, hogy az nem az ő felkarjából hallatszott. Az ordítás elárulta, hogy nem, ami hirtelen el is halt.

Először nem tudta mi történt, de aztán meglátott a geran mellkasából kiállni egy energiapengét, ami aztán szét is foszlott. Ivoryra nézett, aki megvonta a vállát, majd odalépett hozzá és kántálni kezdett, amitől a felkarjából elmúlt a fájdalom.

− Menjünk! − indult meg az épületek közé.

− Nagyon fel vagy pörögve − jegyezte meg Zephyr.

− Jah, van ilyen alkalmakra egy mágikus italunk, amitől jobban bírjuk a varázslást. Felpörget és bár tovább kitartunk, utána többet is alszunk. Magamat ismerve lehet két napot is végig durmolok, ha ennek vége − mosolyodott el a mondandója mellé.

− Egy ilyen nekem is jól jönne, mert már most fáradtnak érzem magam.

− Tessék! − húzott elő egyet a lány, az egyik nála lévő erszényből. − De aztán nekem ne panaszkodj, ha utána kidőlsz a fáradtságtól.

− Nem fogok − ígérte meg Zephyr és úgy döntött, hogy vár a fura narancs színű ital megivásával, míg új ellenfél nem bukkan fel előttük.