~ Oké Skarlát, ezt az ipsét még elvisszük erre a koordinátára, akármi legyen ott, aztán hazamegyünk, mert Cinthy letépi a tökömet, annyira rég találkoztunk − adta utasításba Zack.

~ Nem kedvelem a csajt − dörmögte a társa, a srác nem először hallotta tőle ezt. ~ Igazi zsarnok.

~ Te beszélsz, akit Black szinte állandó jelleggel befenyít? − vigyorodott el miközben felszállt a hajóra, nyomában egy sötét bőrű shy'marival.

~ Dobott − vallotta be Skarlát, ez új infó volt Zack számára.

~ Tényleg? Ah! Úgy sem bírja ki nélküled − próbált némi lelket önteni a barátjába az ifjú.

~ Kétlem, Obsidian eléggé bevágódott nála.

~ Obsidian? Az a genosym, aki csatlakozott Nordhoz?

~ Igen − erősítette meg Skarlát.

− És te egyből fel is adod? − lepődött meg a srác, mert nem gondolta, hogy ennyire könnyen lemond a barátja Blackről.

~ Jóval erősebb nálam. Nem sok esélyem lenne, ha kihívnám és harcba szállnék ellene.

− Elindulunk még ma? − hívta fel magára a kedves ügyfél a figyelmet.

− Persze! − válaszolt nem túl lelkesen Zack és bezárta az ajtót, majd elindította a hajtóművet.

Egyáltalán nem akarta elvállalni ezt a fuvart, de shy'mari olyan összeget ajánlott fel, amire nem mondhatott nemet, ha új hajót akart venni. Márpedig így állt a helyzet, mert nívósabb versenyeken is tudna akkor indulni Skarláttal, ehhez viszont kellett a kredit. Nagyon sok kredit.

Pont ezért vállalt el olyan megbízásokat, hogy valakit elvigyen egy-egy olyan területre, ahova mások nem szívesen, vagy csak kerülő úton mertek menni. Ez lehetett aszteroida mező miatt, vagy mert épp harcok dúltak arra.

A versenyeknek hála ismert és jó pilótaként tartották számon. Persze sokan meggyanúsították már, hogy csal és ezzel a hajóval nem nyerhet. Tény, talán nem volt túl tisztességes, hisz Skarláttal fel tudta turbózni a teljesítményt, de Zacket ez nem zavarta. Méghozzá azért nem, mert tudta ez kevés a győzelemhez, a pályákon jól kell tudni lavírozni is, és abban nagyon jó volt.

Soha nem hagyta Skarlátnak, hogy ő irányítsa a hajót. Élvezte. Szerette. Épp ezért nem mondott le róla. Szóval nagyon is jogosnak érezte a győzelmeket, amiket megszerzett. Ezek még csak kis kategóriás futamok voltak, de ahhoz pont jók, hogy megalapozza a hírnevét.

Ziartól kapta a hajót, igaz azzal a feltétellel, hogy ha szükség van a tehetségére, akkor rendelkezésre áll. Eddig még nem szólt a shy'mari, Zack gyanította csak azért szabta ezt, hogy ő kevésbé érezze magát kényelmetlenül a szívesség miatt.

Mindegy is volt. Letudja ezt az utat, közelebb kerül a saját hajóhoz és ezt visszaadja, mondhatni szabad lesz és onnantól nem tartozik senkinek sem.

~ A lehető legrövidebb útvonalat lődd be, légyszi − kérte Skarlátot, aki láthatatlanul a széken keresztül már fel is csatlakozott a hajó rendszerére.

~ Két aszteroida rajon is keresztül kell mennünk. Az egyik elég durva, tényleg meg akarod kockáztatni? − tette fel a vörös genosym a kérdést, hisz nem lett volna szerencsés, ha a hajónak baja esik, mert akkor lőttek a bevételi forrásnak.

~ Ketten bármit megoldunk − válaszolt a srác, de még hozzátette megnyugtatásképpen. ~ De, ha nagyon durva a helyzet, akkor kikerüljük.

~ Rendben − egyezett bele a társa.

Elhagyták a bolygó légkörét és kiléptek az űrbe. Zacket még mindig lenyűgözte a szépsége. A színes ködök, a változatos bolygók, a fénylő csillagok, melyek távolról pöttyként, közelebbről óriásként ragyogtak rá. És azért elhúzni egy üstökös mellett páratlan élménynek bizonyult.

Mogorva és bunkó utasa az egyik hátsó ülésen foglalt helyet. Zack a kijelző tükröződésen keresztül nézett rá. Már elsőre sem találta szimpatikusnak és nem azért, mert a kevés számú, sötét bőrű shy'marit képviselte. Egyszerűen unszimpatikusnak hatott, amit csak fokozott a viselkedésével a férfi.

Mindegy volt. Nem barátkozni akart vele, hanem eljuttatni a kijelölt koordinátára. Nem igazán tudta minek akarhat odamenni. A rendelkezésükre álló térkép szerint semmi nem volt ott, ráadásként még a galaxis pereméhez is közel esett, ahova kevesen mentek, de azok általában azért, mert bujkálni kényszerültek.

Mindegy. Elviszi, kifizeti őt és kirakja, hisz visszaútról nem volt szó. Csak remélte semmi olyat nem találnak ott, ami miatt Skarláttal bajba kerülnének. Ha igen, akkor is kivágják magukat, de egy biztos, nem mostanában fog olyan megbízást elfogadni, ami ismeretlen koordinátára viszi őket.

~ Meddig jutunk el féregjárattal, hogy utána maradjon még energiánk is? − tette fel a kérdést Zack, miközben előre tolta a kart és a hajó gyorsulni kezdett.

~ Épp a lehetőségeinket nézem − adott választ a társa. ~ Nagyjából fél távnál egy csillaghoz érnénk, ami mellett kellő ideig haladnánk, hogy szinte teljesen feltöltsük a paneleket. De mivel nem tudom mi vár ránk a végcélnál, nem kockáztatnék egy újabbat.

~ Azaz kénytelen leszek legalább hat egységnyi ideig elviselni ezt az alakot − vonta le a következtetést Zack.

~ Majdnem hét, de jah − erősítette meg Skarlát.

~ Remek − húzta el a száját, majd hátrafordult, hogy tájékoztassa az utasát.

− A táv nagyjából felét meg tudjuk tenni egy féregjárat segítségével, de utána csak normál tempóban haladhatunk és két aszteroida mezőn is át kell repülnünk.

− Csak a fél távot? – vonta kérdőre a pasi, Zack a hangnem miatt legszívesebben megcsapta volna a férfit.

− Ez csupán egy kis versenyhajó − a srác erőteljesen megnyomta a kis szót. − Nem képes ennél nagyobb távot megtenni, így is utána egy darabig egy csillag közelében kell maradnunk, hogy feltöltsenek némileg a panelek.

− Aha − dörmögte a shy'mari. Ebben a rövid szóban egyértelműen benne csengett a lenézés. − De, ha feltöltött utána a maradék távra is meg lehet nyitni a járatot és nem kell aszteroidákat kerülgetni.

Zacknek mély levegőt kellett vennie. Egy dolog, hogy felbérelte őt ez az alak, hogy vigye el az adott koordinátára, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy ő is mondja meg milyen módon vagy merre tegyék meg a távot. Talán jobb, ha erről most világosítja fel az alakot, mert még közel a bolygó és vissza tud fordulni vele.

– Nem ismerem a helyet ahova megyünk, ráadásul a galaxis peremére esik, amiről mindenki tudja, hogy szeszélyes és veszélyes vidék. Vakon pedig sehova nem megyek, mert ha nem tudok onnan eljönni, akkor cseszhetem − közölte határozottan Zack. Egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy nem fejezte be finoman a mondatot. Amúgy is kevesen tudtak neki ártani, míg Skarlát vele volt.

– Vissza fog tudni jönni −  jelent meg egy olyan mosoly a férfi arcán, ami nem sok jót sejtetett.

− Aha − jegyezte meg most a srác szkeptikusan − Ez az én hajóm. Vagy azon az útvonalon megyünk, amit én szabok meg, vagy most viszem vissza és kereshet mást, aki elviszi.

Kellett nagyon a pénz, de nem azon az áron, hogy kockára tegye a hajó épségét, Skarlát és saját életét. És bár a lehető leggyorsabban le akarta tudni az egészet, ez a közel egy hétnyi idő, míg oda-vissza megteszi az utat, belefért.

− Rendben - morogta oda aztán a shy'mari.

Zacknek ennyi elég volt, hogy tudja, nem őt kérdezte meg elsőként és eddig mindenki visszautasította. Na igen, kevesen kockáztattak utat, ennyire a galaxis szélére, de bízott magában és Skarlátban, hogy nem lesz baj és még jól is járnak.

− Remek − fordult vissza a kijelző felé.

− Remélem ágy és étel van − jegyezte meg aztán epésen a férfi.

− Természetesen pihenési lehetőséget biztosítok az utasaimnak, de ételről maguknak szoktak gondoskodni. Természetesen pénzért... − hagyta lógva a mondat végét és féloldalasan hátrafordult egy gonosz félmosoly kíséretében.

Csak egy bosszús pillantást kapott cserébe, így újra előre figyelt, hisz lassan elérték a biztonságos távot, ahonnan megkezdhették a térközi utazást.

Ugyan a hajóját elsődlegesen versenyre tervezték, de akadt benne egy kis tér, ahol helyet kapott két keskeny ágy, beépítve egy frissen tartó egység, illetve egy az ételek melegítésére szolgáló rész. Elkülönítve pedig egy illemhelyiség. Ugyan volt vízkészlet tárolására alkalmas tartály, de mivel nem életvitelre tervezték a hajót, így tisztálkodási lehetőség nem állt rendelkezésre. Eddig ő is és minden utasa túlélte, hogy ezt mellőzniük kellett néhány napig.

Bár ki tudja, lehet ez a férfi kivétel lesz, így Zack már előre felkészült lelkiekben, hogy emiatt is kell majd némi morgást hallgatnia. Abban viszont reménykedett, hogy nem akar vele társalogni. Mondjuk elképzelni sem tudta miről beszélgethetnének. Neki társaságnak mindig ott volt Skarlát, így sose kellett attól tartania, hogy szétunja magát. Na meg akadt néhány videó játék is a fedélzeti számítógépen, szóval lesz mivel elütnie az időt.

Skarlát megnyitotta a járatot és megkezdték az utazást. Annak ellenére, hogy hat évvel ezelőtt nem túl kellemes módon ismerte meg az űrben közlekedés eme módját, nem félt tőle. Sőt lenyűgözte ez a felfedezés, amivel időt spórolva, a tér és a fizika elsődleges szabályait áthágva lehetőség nyílt a közlekedés két pont között.

Hátradőlt, a kezét a tarkójára tette és figyelte a hipertér elsuhanó, a szivárvány minden színében pompázó látványát.