Boy X boy rész. Ha nem csipázod lapozz tovább. :)

Egész nap figyeltük a fiút. Kiderült, hogy, jó a spotokban, jó tanuló, viszont a matekot nem érti. Ez még a hasznunkra válhat. Amikorra vége lett az óráinak szereztünk egy kiscicust, amit ajándékba elhoztunk, hogy kiderítsük milyen a természete. (Hát nem ésszerű?) A cicát kitettük a suli elé. Stephen ért ki utoljára a suliból. Amikor meglátta körül nézett, majd felvette a kiscicát és elindult. Mark követte őt én addig a parkban vártam. Kiderítette hol lakik a fiú, majd elindultunk hozzám. Otthon fel mentünk a régi szobámba és leültünk az ott maradt bútorokra. Igazából csak a babzsákjaim és egy kis dohányzó asztal maradt ott. Leültünk és össze szedtük, hogy, mit tudunk róla. Mikor ezzel végeztünk:

-Ki kell találnunk, hogy hozzunk össze titeket.-mondtam Marknak.
-Igen, de hogy?
-Hmm... Talán... Talán ha bezárnánk titeket valahova. TUDOM MÁR!-kiáltottam és azzal a lendülettel egy kéz csapódott a számon.
-Shhh. Maradj már csöndben-nevetett.
-Rendben.
-Na, mi a terv?
-Iskola közben kivesszük a kulcsát és berakjuk a padjába és te pedig ott fogod várni jó?
-Persze.
Elindultunk lefelé, hogy kiengedjem Márkot. Felkell készülnünk holnapra. A kapuban kaptam egy köszönöm ölelést, de ezt persze Clarknak ezt ismeg kellett látnia. Nem érdekelt ő egy szemét. El is indultam fölfelé a szobába lefeküdni, pihenni.

Másnap

Persze a terv maga egyszerűnek tűnt, de nekem van egy kis kamerám azt még bevezettem oda majd kezdődhetett a játék.
Ahogy terveztük a kulcsait kicsempésztük a táskájából és mikor vége lett a sulinak beraktuk a padjába. Én végig figyeltem Márk pedig ott várt. Stephen az iskola kapujában elkezdett kotorászni a táskájába. Majd elindult vissza felé. Gyorsan írtam egy üzit Márknak.

Én: Elindult vissza
Márk: Oké😨

Majd elővettem a laptopom és figyeltem az eseményeket. Biztos ideges.

Mark

Ideges voltam. Végtére is, akit szeretek egy karnyújtásnyira lesz tőlem. Már bezártam az ablakokat és behúztam a függönyöket. Beálltam az ajtó mögé és vártam, hogy megjelenjen. Amikor belépett becsuktam az ajtót és a zárat egy halk kattanással bezártam.

Hátrakapta a fejét és értetlenül nézett rám. Belenéztem a szemébe és elindultamfelé. Ő hátrált és hátrált. Ameddig el nem érte a falat. A kezemet a fejemellett támasztottam meg.
-M.. Mit akarsz?-kérdezte bársonyos hangján.
-Téged.
Nem tudom mi történt elvesztettem az ön uralmam. Többre és még többre vágytam.Miből? BELŐLE. Kínosan felnevetett.
-De hisz mind ketten fiúk vagyunk. Te bolond vagy.
-Igen, bolond vagyok. Ám az ok nem az, amit te mondtál.
-A ... Akkor mi?
-Hogy nem mondtam el neked sosem.
-Mi...mit?
-Szeretlek.
Erre a szóra résnyire nyitva maradt a szája. Nem tudtam tovább várni. Lassan azajkaira hajoltam és lágyan megcsókoltam, de nem mentebb messzebb. Ám acsókunkat Ő mélyítette. Csodálkozva néztem a fiúra. Elváltak ajkaink. A hüvelykujjával végig simította az alsó ajkam. Szemeiben égett a vágy.

-Legközelebb várd, meg míg válaszolok rendben?
Bólintottam. Most ő hajolt közelebb és csókolt meg. Én a vállába markoltam ő pedig az enyémbe. Kezem a hasfalához vándorolt, majd benyúltam a pólója alá. Kéjes nyögés hagyta el ajkait.