-Semmi csak....-a mondatom nem tudtam befejezni, mert hirtelen Mark ugrott oda mellém.
-Mondjad Mark..
-Csak azon gondolkodtam, hogy ezt hogy tudtad megcsinálni nekem.
-Jó kapcsolataim vannak ennyi az egész. Clark?
-Cark azt mondta, hogy egy perc és jön.
-Oké. Amúgy ő itt Jack Walter.-mutatam be a csúkjást.
-Szia.-nyújtotta a kezét Mark.
-Szia.
Eközben Mark is megérkezet. Kérdőn nézett Jack re.
-Hát te meg ki a fészket szedtél össze. Olyan... Olyan... Halál szaga van.

-Ő ki?-kérdezte Jack.
-A barátom. Vagyis az egyik barátom Clark.-helyesbitettem.
-Valakin éreztem már ezt az illatot. Csak nem... Nem egy Apollyon ??-kérdezteClark.
-Mi az az Apollyon ??-kérdeztem.
-Az egy pusztítás angyala.
-Akis eszes milyen gyorsan rájött.-vihogott Jack.
-Jack mégis mi ez az egész??-kérdeztem.
-,Az hogy a kis "Barátod" egy ritka személyiség.-válaszolt Clark.
-Tudtommal az a farkasoknak ez jól jön.
-Miért is??-kérdezte Clark.
-Mert közeleg valalmi nagy. Olyan, akit még senki sem látott. Ezt kellettelmondanom nekik. De most hogy látom Annám is ide tartozik...
-Akkor mi van??-kérdeztem.
-Nektek fognak segiteni az Apollyonok. Az van. És itt fogok lakni veletekcserébe. Be kell botolnom az a három évet Annával.
-Mi??!?!
-Jack!!!-kiáltottam az ősért.
Pár pillanattal később a lépcsőn futott le.
-Igen??
-Köszi hogy ilyen nagy házat csináltál.-mondtam.
-Miért??
-Van egy új lakónk.
-Mi! Kicsoda? De mi ez a halálszag...-A másik Jackre pillantott.-Jack régláttalak. Mi van veled?
-Hát régen volt. Semmi különös.
-Khm.. Le maradtam valamiről??-kérdeztem.
-Ooo... Szóval nem mondtad el neki?-kérdezte az angyal (bocsi belekavarodtam a két Jack be. Az egyik angyal lesz a másik ős)
-Hát nem. -mondta az ős.
-Jajj, barátom pedig ideje lenne.
-Hahó-integettem.- beavatnátok engem is??
Egymásra néztek. És megrázták a fejüket.
-Én nem foglak nem az én dolgom.-szólalt meg az angyal.
-Igaz. Anna El kell mondanom neked valamit. Gyere el velem valahova, hogyelmondhassam.
- Rendben, de baj van??
-Nem tudom, hogy fogod fogadni. Gyere.-intett és elindult kifelé.
Elindultunk a kocsimmal, de ő vezetett. Hallgattunk. Egyikünk se akartmegszólalni. Biztos valami baj van. Nem szabad a rosszra gondolni sose. Inkábbnéztem kifelé az ablakon. Egy erdős résznél álltunk meg. Ahogy kiszálltunk elémállt.
-Tudod... Izé... nem tudom, hogy fogalmazzam meg.
-Nyugi. Vegyél egy mély levegőt. Most fújd ki. És kezd előrről.
-Rendben. Haaa huuu- lélegzett.- Jack Walternek volt egy testvére gondolom,tudod.

-Igen Daniel Walter. De hogy jön ez most ide??

-Szeretnék neked újra bemutatkozni, Pindúr-ez a becenév... Ezt még Daniel ragasztotta rám.
-A nevem Daniel Walter.

-Azt hogy??-kérdeztem miközben a sírógörcskerülgetett.
-Az ősöknek el kell különülniük a családjuktól, barátoktól és egy külön sulibakell járniuk.-kinos csönd állt be. Én sírtam ő pedig nézte, ahogy sírok. - Haragszol?
-N... Nem-mondtam és a karjaiba rohantam.