Azóta eltelt 10 év, immáron 16 éves vagyok és egy egész jó suliba is járhatok apa új munkája miatt.

- Jimin drágám - kiabál anyum a földszintről - Kész az ebéd! Gyere enni! - hallok csörömpöléseket, gondolom most készíti ki a evőeszközöket.

- Megyek - kiabálok vissza, majd leteszem földre Kookiet, aki boldogan kezd el szaladgálni.

Abból a pici nyusziból egy elég hatalmas nyúl lett, de még mindig játékos mint volt. Együtt nőttünk fel szószerint, ami elég furcsa volt anyám részéről, elmondása szerint 1 év alatt kellett volna kifejlődnie, de Kookie 10 év alatt lett felnőtt. Akkoriban hülyének néztem volna anyámat, de mivel már én is felnőttem a magam módján, és sok mindent tanultam is a sulinak hála, belátom anyának volt igaza.

Még el is vittem orvoshoz, aki a végén teljesen hülyének nézett - emlékszek vissza a 2 hónappal ezelőtti esetre, mikor anyum felhozta a nyuszit mint téma.

Lebatyogok a lépcsőn, nyuszim követve engemet, majd helyet foglalunk a helyünkön, Kookie beleugrik az ölembe majd elhelyezkedik. Kuncogva simítok végig puha bundáján.

- Szóval Chim - könyököl apa a asztalra, kezeit összefogva, majd mélyen a szemembe néz - Mikor óhajtasz enni egy kis nyúl pörköltet - a nyulam láthatóan megijedt mivel fura hangokat kiadva futott vissza az emeleti szobámba az ölemből kiugorva.

Apám hangosan felnevet, mire én csak durcásan nézek rá.

- Sosem unom meg - törölgeti nemlétető könnyeit, majd nekilát enni.

Egy pár percig még játszom a morcos gyereket, majd én is nekikezdek az evésnek a szüleim társaságában immáron. Ritka ha együtt a család, apa ügyvéd és szinte mindig behívják, vagy utazik egy másik ország esetleg városba, alig látjuk, de cserébe jó anyagiakkal rendelkezünk.

- Elmentem - kiabálok a szüleimnek, majd táskámat felkapva lépek ki a bejárati ajtón.

A suli innen 10 percre van, és elég hamar odaérek így sietnem se kell, na jó ez mondjuk nem igaz, mert mindig kések annak ellenére hogy közel a sulim. Nem tehetek róla ha az ágy egyszerűen nem akar engedni, vagy én őt.

- Hali Tae-Tae - pacsizok le a legjobb barátommal, aki Sugával jött, húzva számat de intet egyet neki is aki szintén ugyanolyan arckifejezéssel köszön vissza.

Sosem szimpatizáltunk egymással Sugával, 2 éve mutatott be minket Taehyung egymásnak, de akkor is csak egy morgásra tellett tőlünk, sose említette Tae hogy lenne neki más barátja is, csak valami háziállatról beszélt majdnem mindenegyes nap, de Sugát egyszersem említette.

- Hogy van Kook - kérdezi miközben belépünk a osztálytermünkbe - Remekül, apa megint nyúlpörköltöset játszott vele - forgatom a szemeimet, miközben a táskámat ledobom a szék mellé, majd helyet foglalok.

Tae csak nevet és Suga is elejt egy halvány mosolyt, de sajnos nem beszélhetünk sokáig mivel Mr Kaito lép be a terembe kezében egy halom papírral.

Kikerekedik a szemem a döbbenettől és a felismeréstől.

Bassza meg, ma témazárót írunk!