-Chanyeol szállj le rólam-szóltam rá az engem szorongató egyénre. Amióta megérkeztem az első órám helyszínére nem tudtam levakarni magamról. Folyton ölelgetett, miszerint hiányoztam neki a hétvégén. Olyan ismerős ez nekem. Hoseok is így fogadott tegnap este. Ölelő karokkal állt a szobánk ajtajába, attól a perctől kezdve  ahogy megérkeztünk Szöulba. És drága vöröske barátunk ezt honnan tudta? Drága Taehyungie üzent neki. És én erről nem tudtam, szóval fasza volt mikor a szobánkhoz értem, és nem tudtam nyugodtan bemenni mert Hoseok szó szerint rám vetette magát.
-Nem akarlak elengedni Yoongi~-ölelt szorosabban.-Hiányoztál~
-Még egy ilyen és meverlek-fenyegettem, de semmi hatása nem volt.-Idegesítő vagy.
-Uuu szeretem mikor Yoongi cica ideges grrr-vigyorgott és a levegőbe karmolt.
-Tudod ki a cica-néztem lenézően rá.
Erre mondott volna valamit, már szóra nyitotta a száját, de hálistennek jött az énekes osztályból az egyik évfolyam társam, Kihyun és leült Chanyeol másik oldalára hogy beszéljenek valamiről, amihez úgy gondoltam semmi közöm, ezért felkeltem a padról és arrébb  mentem. Random bambultam a lépcső felé,ahol megláttam a kis Pinkie Jimint ahogy a vöröskével beszél. Pici kezei Hoseok mellkasán foglaltak helyet. Akaratlanul lettem mérges. Miért fogdossa Hoseokot? Jó, tudom elég sokszor megtette, de így hogy láttam nagyon bökte a csőröm. De Hoseok se volt rest, egyik keze Jimin derekán lógott, sőt azt is mondhatnám hogy majdnem a seggét fogdosta. De miért úgy csinálják ezt, hogy ahogy én pontosan látom? Dühítő. Szúrt a mellkasom,  arcom kipirult. Féltékeny lennék? Áhh biztos nem. Újra feléjük néztem és Hoseok immár két kézzel markolgatta Jimin seggét. Nincs is jó segge, mit fogdossa ennyire? Az én seggem ezerszer jobb! Azt markolássza!
-Yoongi, minden rendben?-rakta kezét a vállamra egyik osztálytársam,Jooheon.-Idegesnek tűnsz....
-Jól vagyok-hesegettem le kezét a vállamról.-Minden rendben-sóhajtottam és újra feléjük néztem, annyi eltéréssel hogy most Hoseok észre is vett. Elvigyorodott, majd elvette egyik kezét Jimin egyik félgömbjéről és felém intett.
A szívem kihagyott egy ütemet, arcom még pirosabb lett de arcomon egy morcos arckifejezés foglalt helyet.  Idegesített hogy testem így reagált erre az apró gesztusra is. Végül hanyagul visszaintettem neki. Nehogy elszálljon magától.

Egy fárasztó nap után kész megváltás volt belebújni a kényelmes ágyamba, nyakig betakarózni és elmerülni a puha párnák között. A napom fénypontja az volt hogy elmaradt az utolsó órám, így egy órával hamarabb szabadultam, szóval Hoseok megérkezéséig volt még időm. Plusz ha még elmegy Jiminnel kalandokat keresni akkor kicsit később jön. Bár ezt nem ajánlom neki. Még mindig dühös voltam a reggeli dolgok miatt és úgy gondoltam ha visszaér elmondom neki hogy azért hova tegye magát.
De előtte nem árt kipihennem magam. Mivel tényleg fárasztó napom volt.  Tae teljesen lefárasztotta az agyam az egyik új játékával amit hétvégén töltött le a telefonjára, illetve még Byun Baekhyun is nekem esett hogy jó lenne ha leszállnék Chanyeolról. És persze Pinkie Jimin is szúrta a szemem, aki hirtelen túlságosan jóba lett Jungkookkal, mert  ma sülve-főve együtt voltak, ami szegény Taet is bántotta, ezért amikor egy helyen volt óránk jött engem boldogítani. Nem értem mi van Jungkookkal. Tudom, hogy Jiminnel ezelőtt is barátok voltak, de úgy néz ki amióta seggbe rakta ez a barátság csak erősebb lett. Így nézett ki a dolog Taehyunggal is. Egyszer lefeküdtek utána egy pár napig erősebb lett a barátságuk, de úgy néz ki Kook szeret új embereket kipróbálni. Annyira hülye. Ha összetöri Taehyungot, megölöm. Az tuti.
-Megjöttem-hallottam meg Hoseok hangját az ajtóból. Ennyi ideig gondolkodtam ezeken a dolgokon?
-Jó-motyogtam egyhangúan majd tovább bújtam a takarómba, de megéreztem hogy besüppedt mellettem az ágy. Kérdőn pislantottam fel és azt láttam ahogy Hoseok mellettem ül, egyik mancsa sötét hajkoronám felé indul, hogy ujjai puha tincseim közé csavarodhassanak.
-Minden rendben?-cirógatta buksim, mire mint egy kis cica, úgy bújtam érintésébe.
-Persze-hazudtam. Hiába viselkedsz ilyen aranyosan, attól még haragszom...
-Csak mert reggel olyan morcos voltál. Pont arról beszéltünk Jiminnel hogy mi bajod lehet.
-Kérlek, vele ne beszélj semmit rólam-lettem ideges.-Kurvára semmi köze ahhoz hogy nekem mikor mi bajom van-puffogtam.
-Aranyos mikor ideges vagy Hyung-mosolygott, majd keze lentebb csúszott egészen az arcomra.
-Fogdd be-pirultam el picit, fejem elfordítva, de nem szedtem le kezét arcomról.
-És nagyon édes ha zavarba jössz-kuncogott és közelebb hajolt.
-Ki van zavarba?-nevettem hangosabban.-Mert én nem!
-Oh, akkor mindjárt teszek valamit hogy zavarba gyere-nézett elszántan szemeimbe, majd összeérintette ajkaink.