Lassan sétáltam a folyosón a szemeimet törölgetve. Semmi kedvem nem volt visszamenni hozzá, ezért azon gondolkodtam hova mehetnék. Taehyunghoz nem mehettem, hiszen neki is elég problémája van Jungkook miatt, nem akarok én is a bajaimmal ráakaszkodni. Jobban belegondolva. Más barátaim nincsenek is. Bár, Baekhyun talán az. Hiszen ma tök jót beszélgettünk. Igen,elmegyek hozzá. Amúgy nagy baj lehet a fejembe ha már így beszélgetek magammal (szerk. tiszta én heheheheh). Végigmentem a folyosón, majd meg se álltam újdonsült barátom szobája felé. Kicsit aggódtam hogy a szobatársa bent lesz, nem igazán voltam jóba Minseokkal, meg nem is akartam hogy tudja, mi történt velem. De biztos tudja. Ahogy a suli nagy része is tudja, hogy én, Min Yoongi voltam egy idióta fogadás tárgya. Szuper. Alig vártam, hogy odaérhessek, rendkívül bosszantó volt, ahogy megbámultak és többen össze is súgtak mikor megláttak.
Nagy nehezen, de megtaláltam a szobáját. Egy egészen kicsit eltévedtem, egy emelettel lentebb mentem mint kellett volna, és kicsit kínosan jött ki, hogy pont Park Mindenkivel Megbaszatom Magam Jimin szobájához értem le. Na mindegy. Idegesen ácsorogtam az ajtó előtt, majd sikerült rávennem magam a kopogásra. Egy halk 'ki lehet az?'-t hallottam, majd kinyílt az ajtó. Mikor meglátta, hogy én vagyok az, aggódás futott át az arcán, majd megragadta a karom és berángatott a szobába.

Hoseok's pov:

Miután végighallgattam Yoongi szavait egy rossz érzés fogott el. Dühös voltam magamra, amiért belementem ebbe az egészbe, és Chanyeolra is, mert elmondta neki. Mikor megegyeztünk ebbe a hülye fogadásba jó poénnak tűnt, mert még nem ismertem úgy igazán Yoongit, és nem is kedveltem úgy mint most. De azóta eltelt az idő, és nehezen, de beismertem magamnak, hogy igenis nagyon megszerettem. És a reggeli kis akciónk után úgy éreztem, hogy tényleg próbálok csak miatta komolyabban hozzáállni dolgokhoz. Csak hát megijedtem. Nagyon régen volt komoly kapcsolatom, még az első barátommal. Azóta inkább a futó kalandok érdekeltek, érzelmek nélkül. De ahogy fokozatosan megismertem Yoongit, úgy éreztem, hogy amit csinálok nem jó. És most, hogy tudomást szerzett a fogadásunkról Chanyeollal biztos nem is fog hozzám szólni. Nem fog hinni nekem. Pedig miatta megváltoznék. El akarom mondani neki hogy kedvelem. Hogy elszeretném vinni egy randira vagy valami romantikusat csinálni vele. De elszúrtam. Utál. 
Nagy elmélkedésemből az ég hangos dörgése zavart fel. Az eső még mindig esett, és még egy darabig biztos esni is fog. Yoongira gondoltam. Elszaladt. Lehet kint van. De lehet Taehyunghoz ment. Ideges lettem. Azonnal felkaptam a cipőm, majd kirohantam a szobából egyenesen a folyosóra, majd onnan le Taehyung szobájához. Hangosan dörömböltem az ajtón, mire egy kisírt szemű Taehyung fogadott.  Megakartam kérdezni tőle, hogy mi történt, mert vele sikerült barátságot kialakítanom, de túlságosan aggódtam Yoongiért ezért egyből a tárgyra tértem.
-Yoongi nincs itt?-kérdeztem egyből köszönés nélkül, mire megrázta a fejét. Egy halk szitkozódás után álltam ki az ajtóból, tovább haladva, ezernyi kérdést hagyva Tae fejébe, de most az tudott a legkevésbé érdekelni. Ha Yoongi nincs nála az csak azt jelentheti, hogy kiment. Egyre sietősebben szedtem a lábaim. Nem akartam, hogy az én hibám miatt megázzon és megfázzon. A portás csak úgy nézett, mikor elsuhantam előtte, és döbbenete csak nőtt, ahogy feltéptem az ajtót. Gondoltam elgondolkodott azon, hogy normális vagyok-e hogy ilyen időbe kimegyek. Utánam kiabálta, hogy kilencig van kijárás, majd tovább olvasgatta a kezébe tartott újságot. 
Amint kiértem az utcára a rajtam lévő ruhák egyből átáztak, és a hűvös, szinte már hideg levegő miatt össze is rezzentem. Igen, hiba volt egy vékony pulcsiba kijönnöm. Egyből elindultam szétnézni a környéken, hogy megtalálhassam Yoongit, aki valószínűleg rosszabb helyzetbe van, mint én.

____________

rövid és eseményekben szegény rész heheheheh (;

MÉG

6

FEJEZET

((((((;