Az ágya mellett ültem, végig arcát figyelve. Minden haragom eltűnt amit iránta éreztem, de lehet ez csak az akkor helyzet miatt volt így. Betegen nem áll szándékomba lekiabálni a gyönyörű, vörösre festett haját. Majd ha meggyógyul akkor majd megteszem. Nyugodt arcát figyeltem. Az arcát simogattam, és gondolkodtam. Vajon miért ment ki szakadó esőben? Találkozott volna valakivel? Vagy azt hitte, hogy kimentem  és utánam jött? Áh, biztos nem. Biztosan találkozott valakivel, de nem számolt azzal, hogy ennyire szakadni fog az eső, és nem tudta, hogy meddig van kijárás. Igen, ez teljesen logikus. Egy csalódott sóhaj hagyta el ajkaim, majd továbbra is az arcát tanulmányoztam. Túl jóképű. Hogy lehet valaki ilyen helyes még alvás közben is.
-Jól esik hogy simogatsz-nyammogta álmosan, majd kezét a kezemre rakta.
-Hé, ne beszélj-mondtam halkan és szigorúan, de azért ott bujkált egy mosoly az ajkaimon.-Pihenj. Elég rosszul festesz.
-Kösz, ez igazán jól esik-nevetett halkan, majd kinyitotta a szemeit.
-Még is mit vártál?-húztam fel az orrom.-Azt vártad, hogy majd istenítelek hogy mennyire jó képű vagy meg ilyenek?-forgattam meg a szemem.
-Pontosan-vigyorgott.-De tudom, hogy így gondolod.
-Lehet-néztem másfele, mire picit elpirultam, de hamar rendeztem vonásaim.-De azért ne felejtsd el, hogy haragszom rád.
-Tudom...-hervadt le a vigyor az arcáról, majd bűnbánó tekintettel nézett szemeimbe.-Figyelj Yooongi..
-Figyelek-néztem szemeibe, és vártam, hogy mit akar mondani, mert őszintén szólva nagyon is felkeltette az érdeklődésem, hogy mit akar tőlem.
-Sajnálom ezt az egészet. Én.. én nem akartam megbántani az érzéseid. Tudom, hogy egy utolsó fasz voltam, és hogy kihasználtalak, és hogy a fogadás is hülyeség volt, de mikor megegyeztünk Chanyeollal akkor jó ötletnek tűnt. Akkor még nem ismertelek úgy, mint most. Megváltozott azóta a véleményem rólad.  Rájöttem, hogy te más vagy. Sokkal másabb, mint akikkel eddig találkoztam.-mosolyodott el halványan, én pedig teljesen ledöbbentem.-Tudtam hogy hiába vallod magad heteronak igen is érdeklődsz irántam. Te is érdekeltél engem, már az első találkozásunk óta. De csak pár napja jöttem rá, hogy miképpen érdeklődöm feléd. Megszerettelek. Nagyon. És ettől megijedtem. Régen volt rendes kapcsolatom, és nem tudtam, mit kéne tennem. Szeretném veled megpróbálni, de nem tudom, hogy te szeretnéd-e. Megbántottalak, és gyűlölöm magam miatta.  Szeretnék veled romantikus dolgokat csinálni, randizni, de nem tudom hogy kéne-fejezte be monológját, majd egy nagyot sóhajtott és odaszúrta a végére.-Szeretlek Yoongi!

***

Hoseok vallomása óta eltelt két nap. Hazautazott, én pedig teljes kétségbeeséssel voltam megáldva. Miután elmondta hogy érez irántam elaludt, és ha bomba robbant volna mellette akkor se kelt volna fel. Miután elmondta, hogy szeret szívem hevesen dobogott, arcomra egy hatalmas mosoly ült ki. Boldogság öntött el, és legszívesebben elmondtam volna neki, hogy én is hasonlóan érzek, de akkorra már elaludt. Mondjuk nem csoda, hiszen tényleg nagyon kész volt. 
-Baek nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne-húztam el idegesen a szám, mire megforgatta  a szemét. Kitalálta, hogy befesthetnénk a hajunkat. Igazából nekem valahogy semmi kedvem nem volt hozzá, de ő nagyon akarta, csak egyedül nem mert belefogni, ezért mondta, hogy jöjjek el vele, és ha már itt vagyok miért ne festhetnénk be az én hajamat is.
-Nyugi már~-kuncogott fel.-Jól fogsz kinézni, és mégjobban elcsavarhatod Hoseok fejét-kacsintott rám, mire éreztem, hogy minden vér az arcomba fut. Elmeséltem neki, hogy mi volt Hoseokkal azon a reggelen mikor visszamentem a szobánkba, elmondtam neki a vallomását, és azt is, hogy nem tudtam rá mit mondani, mert elaludt. Ezen csak mosolygott, majd teljesen felpörgött. Talán még jobban is örült ennek, mint én.
-És milyen színűre akarod festeni a hajad?-kérdeztem, miközbe egyre közelebb értünk a fodrász szalonhoz.
-Nem tudom-gondolkodott el, majd tincseibe túrt.-Igazából azon gondolkodtam, hogy neked milyen színű legyen majd a hajad-mosolyodott el, mire egy értetlen pillantást kapott.
-Remélem semmi extrém színre nem  gondoltál-húztam össze szemöldököm, mire elvigyorodott.
-Nem mondom el. Majd meglátod~
-De ha hülyén fogok kinézni, Baekyhun esküszöm, hogy megverlek-fenyegettem újdonsült barátom, de nem vett komolyan. Csak ki nevetett.
-Chanyeol megvédene-öltötte ki nyelvét, de mikor realizálta, hogy mit mondott, elpirult.
-Chanyeol?-vontam fel szemöldököm, majd elmosolyodtam.-Hogy hogy?
-Hát...-gyűrögette zavartan pulcsijának alját, amit megmosolyogtam.-Beszélgetni kezdtünk.. pár napja.. És nem esett szó róla, de olyan mintha kavarna velem. És ennek örülök-mosolygott, mire az én arcomon is csak nőtt a mosoly.

Lassan a szalonhoz közeledtünk. Rohadtul nem volt kedvem hozzá, de drága barátom egyfolytába azt hajtogatta, hogy próbáljak vidámabb lenni és hogy ne legyek ennyire mufurc. Mondjuk lehet igaza van. Nem kéne ennyire morcosnak lennem. Majd próbálok változtatni. Talán. Mindegy.
Beléptünk a szalonba, a belépésünket az ajtó fölötti csengő jelezte. A szalonba nem voltak sokan, egy nálunk talán egy-két évvel idősebb fiú ült a tükör előtt, míg a mögötte álló férfi a haját csinálta.
-Baekhyun, én ezt nagyon nem akarom-kezdtem bele újból a nyavajgásnak.
-Nyugi már Yoongi-forgatta a szemét mosolyogva.-Nem lesz semmi baj. Jin hyung jó munkát végez, befesti a hajad, szexuális leszel, még jobban magadba bolondítod Hoseokot és jó lesz minden-veregette meg a vállam, de én valahol a Jin hyungnál leragadtam.
-Jin hyung?-néztem nagy szemekkel, mire a tükör előtt ácsorgó, említett férfi megfordult.
-Én vagyok, de kérlek várjatok a sorotok-elakadta a szava, mikor meglátott. Arcán egy meleg mosoly terült el,majd visszafordult a székben ülő vendég felé, tovább fésülgette annak haját.-Nemsokára te jössz Yoongi, addig kérlek várj türelemmel. Utána majd beszélgetünk.