"-Hoseokkal fogadtunk melyikünk fog hamarabb megfektetni. És ő nyert."

Éreztem ahogy a düh szét árad testembe. Mi az hogy fogadtak? Ez hülyeség. És én még kezdtem úgy érezni hogy lehet adnom kéne egy esélyt Hoseoknak.. tévedtem.
-Yoongi drága-húzott még közelebb magához Chanyeol.-Ha gondolod.. ma suli után ráérek-kuncogott, majd rám kacsintott. Dühösen löktem el magamtól, majd egy üres pad felé mentem, és leültem. Idegesen túrtam hajamba, és végig gondoltam a dolgokat. Csak azért csinálta azt amit csinált reggel, hogy ezt az idióta fogadást megnyerje. Csak.. ezért.. Csalódott voltam, nagyon is. Túl naiv voltam, hogy bíztam ebbe az egészbe. Hoseok egy gyökér. Ezen nincs mit szépíteni. És Chanyeol. Ő is hihetetlen. Utálom. Nagyon de nagyon. Most is érzem, ahogy Baekhyun hogy néz rám. Féltékeny. Őt is utálom. Tudhatná, hogy nem érdekel Chanyeol, akkor nem értem miért nem lehet felfogni ezt.  Szúrt a mellkasom, éreztem, ahogy a szívem darabokra törik. Kedveltem Hoseokot. Legalább is próbáltam megkedvelni. De egész jó úton haladtam, és a reggeli incidens után azt hittem, ez az érzés kölcsönös. Hogy ő is vonzódik hozzám. Hogy esetleg ő is szeret engem. De csak erre  a redvás fogadásra voltam jó. Szemeim bekönnyesedtek, ajkaimat harapdáltam, hogy ne bukjon ki belőlem a sírás. Lehunytam a szemeim, és próbáltam megnyugtató dolgokra gondolni. Az otthonomra, Namjoonra, a cicámra és az ágyamra. De nem igazán segített, mert ugyanolyan szarul éreztem magam. Végül egy ölelő kart éreztem meg a vállaimon, és hogy valaki megnyugtató dolgokat suttog a fülembe.

~~~

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a mai napon vele fogok a suli udvarán ülni, és beszélgetni, biztosan a képébe röhögtem volna. De most, nagyon örültem neki, hogy nem voltam egyedül. Még mindig esett az eső, de ragaszkodtam hozzá, hogy kijöjjünk. Az esőnek köszönhetően a levegő még hűvösebb volt mint előtte, de egyáltalán nem bántam. Egy fedett padon ültünk, mindkettőnk kezében az automatából való üres pohár volt.
-Sajnálom hogy így jártál Yoongi...-mondta teljesen együtt érzően.
-Én is.. Pedig tényleg azt hittem hogy ebből nem lesz semmi baj, és hogy ő is viszonozza az én közeledésem.. De tévedtem-vontam vállat, majd nagyot sóhajtva néztem a mellettem ülő fiúra.-És veled mi a helyzet? Nem próbáltál Chanyeollal erről beszélni?
-Nem.. Nem olyan akivel lehet ilyesmiről beszélni.. Főleg ha van kiszemeltje-mondta szomorúsággal a hangjában.
-

Honnan tudod hogy van neki?-néztem értetlenül rá, mire Baekhyun megajándékozott egy hülye vagy pillantással.
-Elmondta. Azok után, hogy tudja, hogy bejön nekem..
-És ki az?-kérdeztem, bár volt egy olyan érzésem, hogy ez is hülye kérdés volt.
-Te-vágta rá egyből, majdnem sírva.-Ezért utáltalak annyira Yoongi.. Téged okoltalak hogy Chanyeol nem engem szeret, hanem téged..
-Hihetetlen, hogy mindenkinek én vagyok a célpontja-mondtam teljes felháborodottsággal a hangomban.
-Sokan kihívásnak veszik hogy heterónak vallod magad-vont vállat.-Az én osztályomból is sokan odavannak érted.
-Jézus-borzongtam meg.-Most eskü rosszul érzem magam-mondtam, mire a mellettem ülő felnevetett.
-Emiatt nem kell. Bár sokszor már elég idegesítő, mikor csak rólad beszélnek.
-Bocs hogy élek-forgattam meg a szemem, mire átkarolta a karom.
-Na Yoongi nem azért mondtam-nevetett.-És amúgy. Hoseokkal ezt hogy fogod megbeszélni?
-Az had legyen csak az én gondom-sóhajtottam.

~~~

Órák után Baekhyun felajánlotta, hogy elmehetnénk kicsit sétálni és jó dolgokról beszélni, mielőtt neki esek Hoseoknak. Azt mondta, ne idegesítsem fel magam előtte, mert akkor nem fogom tudni nyugodtan elmondani a bajaimat neki. Elmentünk sütizni, és tök sokat beszélgettünk, szóval annyi pozitívuma volt ennek az egésznek, hogy megtudhattam, Baekhyun tud jó fej is lenni, mikor nem eszi meg a féltékenység. Késő délután mentünk vissza a szállóba, majd ő elment a saját szobája felé, és én is a sajátomhoz mentem. Mikor az ajtóhoz értem nagyot sóhajtottam, majd benyitottam. Hoseok az ágyán feküdt, kezében a telefonjával. Nagyon mosolygott, biztos beszélt valakivel. Mikor észrevette hogy itt vagyok, lerakta a készüléket, majd felkelt az ágyról és odajött hozzám, majd átölelt és tincseim közé puszilt.Ezzel a tettével egy nagyon picit meggyengített, de elhatároztam magam, és nem fog ilyen apróságokkal eltéríteni a célomtól.
-Hiányoztál-mosolygott, majd állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve hogy szemeibe nézzek, mire haragosan ellöktem magamtól.-Most mi a bajod?!
-Ne gyere itt nekem ezzel! Úgy csinálsz mintha egy pár lennénk! Miközbe kurvára nem vagyunk azok-mondtam haragosan, de éreztem hogy szemeim fokozatosan bekönnyesednek.
-Yoongi...
-Ne Yoongizz itt nekem! Több tiszteletet! Utállak! Hiba volt amit reggel csináltunk! Minden egy hatalmas hiba volt, ami köztünk történ... 
-Hyung.. miért nem vallod be magadnak hogy vonzódsz hozzám?-nézett kérdőn és csalódottan.-Ez nem gáz..
-Már hogy ne lenne gáz?-csattantam ki.-Kezdek elbuzulni, pedig megfogadtam magamnak hogy nem fogok. És ez a te hibád-csaptam mellkasába, majd fokozatosan elhalkultam.-Nem akarok hozzád és a többihez hasonló buzi lenni-suttogtam, majd szemeimből akaratlanul indultak el könnyeim.
Erre nem mondott semmit, csak szorosan magához húzott, de nem hagytam hogy megöleljen. Ismételten eltoltam magamtól és továbbra is dühösen néztem a szemeibe.
-És remélem valami értelmes dolgot kapsz, amiért megnyerted azt az idióta fogadást-néztem lesajnálóan rá.-Undorító ember vagy Hoseok-fordultam meg, majd kiszaladtam az ajtón.