Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

huszadik

A csókunk óta eltelt nagyjából egy hét, de nem mondanám hogy minden olyan volt mint előtte. Mert Hoseok mindig azzal jött, hogy milyen jó velem csókolózni, és minden nap azzal jött, hogy ő szeretné a napi csókját megkapni. És valamiért ezt mindig reggel akarja megejteni. Van aki a napját egy kávéval indítja hogy legyen energiája, Hoseok pedig az én csókjaimból szerzi az energiát. És hogy őszinte legyek, nekem is egyre jobban kezdett megtetszeni ez a dolog. Sose hittem volna hogy a full heteró Min Yoongi egyszer ilyenekre vetemedik.

Egy esős pénteki napra ébredtünk, vagy is Hoseok hamarabb, míg én később. A hülye reggeli fürdéséről még mindig nem szokott le, ezért idegesen álltam a fürdőszoba előtt.
-Hoseok-dörömböltem be.-Haladj már, én is bemennék.
-Mi tart vissza?-hallottam hangját tompán mert az ajtó csukva volt.
-Az hogy te bent vagy-forgattam meg a szemem.
-Még mindig nem értem a problémát-értetlenkedett.
-Ne bassz fel-szívtam be élesen a levegőt.
-Mert ha igen akkor mi lesz? Megbüntetsz?
-Akár-vontam meg a vállam.
-Akkor még maradok-kuncogott, és hallottam ahogy pancsol a kádba valószínűleg nagy részét mellé csapja amit majd nekem kell feltakarítanom. Szuper.
Végül nagy nagy akaraterővel nyitottam be az ajtón, mivel nekem is szükségem volt a fürdőre és nem bírtam volna kivárni mire végez. Erősen hunytam le szemeim hogy véletlenül se lássak semmit belőle és nagy nehezen eljutottam a mosdókagylóig, ahol a tükörrel szembe nyitottam ki a szemeim hogy megnézhessem mennyire borzalmas a fejem. De hát persze mit látok meg a szemem sarkából? Hoseok félig kihajolt a kádból ezzel megvillantva felsőtestének egy kis részét és persze vigyorgó arcát is megláttam. 
-Miért nézel ilyen csúnyán Hyung?-vigyorgott miközbe tényleg a lehető legcsúnyábban néztem rá.
-Te miért vigyorogsz?-kérdeztem vissza.
-Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk-mosolyogott továbbra is ezzel engem az őrületbe kergetve.
-Utállak-morogtam és inkább tükörképemre koncentráltam. Kivettem a szekrényből az egyik krémem amibe belenyúltam és egyenletesen oszlattam el arcomon majd végül belemasszíroztam bőrömbe.
-Nem értelek-nézett rám értetlenül mire egy értetlen pillantást kapott válaszul tőlem.-Nem értem minek kensz ennyi izét az arcodra. Nagyon szép vagy nem kell ennyi izét a fejedre kenned.
Ezeket hallva éreztem hogy arcom ég. Zavarba hozott. Nem is kicsit. Lehajtottam a fejem, nem mertem se rá, se a tükörképemre nézni. Nem akartam látni hogy hogy néztem ki. Nem jöhetek zavarba egy fiú szavaitól. Ráadásul nem az övétől.
-Na mi van zavarba jöttél?-kuncogott és kinyújtotta a kezét, így elérte a lógó kezem amit megfogott és közelebb húzott magához. Megéreztem a kád peremét lábamnál, úgy voltam ha tovább rángat beleborulok a kádba, de nem igazán zavarta őt ez. Tovább húzott, majd arra eszméltem fel, hogy vizes a nadrágom. Vizes a pólóm. Mindenem vizes. Lassan néztem fel majd megláttam a velem szemben lévő Hoseokot. Behúzott a kádba és pont az ölébe estem. A nyakamat tenném arra, hogy ezt direkt így tervezte. Idegesen kaptam el tekintetem az önelégülten vigyorgó fejéről, majd próbáltam kimászni öléből de nem engedett. Szorosan fogta csípőmet, sőt még hozzá is nyomta ahoz a dologhoz. Mert igen, ez az életképtelen pont a kicsi Hoseokra húzott rá, ami éreztem hogy fokozatosan keményedik alattam. Hogy zavarba voltam-e? Még szép. És hogy zavart-e hogy pont rajta ülök és hogy pont alattam lett ilyen kemény? Nem tudom.
-Na mi a baj?-cirógatta derekam és átázott  pólóm alját húzgálta felfelé.-Kényelmesen ülsz?
-Rohadj meg..-morogtam és lehajtottam elpirult arcom de ez se volt túl jó ötlet mert így ráláttam mellkasára, ami ezerszer jobb volt mint az enyém. Sokkal kidolgozottabb volt, biztos sokat edzett hogy ilyen legyen neki, míg én az edzőtermeket mindig távolról elkerültem. Sose felejtem el mikor még Jungkook elrángatott magával edzőterembe mert Taehyung éppen nem ért rá és nem tudott kivel elmenni. Már mikor beléptünk a terem ajtaján éreztem hogy megfogok halni. Az a bűz ami ott bent terjengett borzalmas volt. Gyilkos gáznak lehetett volna használni a második világháborúban. Utána mikor elkezdtük a komoly edzést begörcsölt a kisujjam mikor fel akartam emelni az egyik pár kilós súlyt. Megvoltam győzödve arról, hogy a két kilós súly tehet arról, hogy begörcsölt a kisujjam, és akkor döntöttem el, hogy edzőterem tájékára nem megyek többet.
-Tetszik amit látsz?-vigyorgott, majd állam alá nyúlt ezzel kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
-N-nem-próbáltam hazudni, de sajnos nem igazán jött össze.
-Most hazudtál-kuncogott.-Amúgy elfelejtettél valamit-hajolt közelebb.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-A reggeli csókom-húzta fel sértetten az orrát.-Ilyet hogy lehet elfelejteni?
-Úgy hogy nekem egyáltalán nem fontos hogy megcsókoljalak?-kérdeztem vissza.
-Ezt annak mondd aki el is hiszi-hajolt ajkaival egyre közelebb, míg nem össze nem érintette az enyémmel.
Lassan csókolt, mondhatnám érzelmes csóknak, is ha nem csak kihasználna. Rosszul esett, hogy csak szórakozik. Mert én élveztem. Élveztem hogy megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztam, ujjaim felfutattam vizes vörös tincsei közé, és szorosan bújtam hozzá,ami egy bajt okozott, még pedig azt, hogy én is kezdtem bemelegedni, éreztem hogy a kicsi Yoongi is éledezni kezd. Ezt persze ő is megérezte, mert belemosolygott a csókba. Egyik keze derekamról érzékeny részemhez vándorolt és rámarkolt félig merev tagomra mire halkan felnyögtem.
-Ugye tudod hogy így nem maradhatunk?-vált el egy picit tőlem és ajkaimra suttogta ezt a pár szót.
-Tudomh-sóhajtottam.-Engedj el kérlek... Fejezzük be-remegett meg hangom az élvezettől.
-Biztos nem. Nem fogok álló farokkal elindulni suliba-markolászott tovább.
-V-van két kezed-hunytam le szemeim a rámjött vezet hullámok miatt.
-Az nem jó. Azt akarom hogy te elégíts ki Yoongi-suttogott, majd újra megcsókolt.

____

Szer🚌tok~
Fhú hát nagyon szégyellem magam... Pont ma van egy hónapja hogy utoljára volt rész.
Sajnálom hogy ilyen sokat kellett rá várni, egyszerűen nem éreztem úgy hogy írni tudnék. Elég sok minden történt az utóbbi egy hónapba, de mostmár próbálom rendszeresen hozni a részeket 😊

Remélem tetszett, sietek a kövivel❤️
Hibákat nézzétek el légyszi 😅
Bye bye💜

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro