Az oneshotot a szobámban röpködő poloska és drága húgom ( Otaku2006) ihlette.

Zümmögő hang. 

Valami repül a levegőben.

Az a valami rászáll az alvó fiú arcára, de ő elhessegeti.

De a zavaró vendég ezzel nem foglalkozik és ismételten vissza száll a thai arcára.

"Mi a fene ez?" - gondolta magában a fiú, miután már másodjára hessegeti el arcáról a zavaró tényezőt. Lassan fordul másik oldalára, majd az éjjeliszekrényén lévő digitális órára pillant. "Mennyi az idő? Nem bírom leolvasni.. 03:00... Aludjunk inkább vissza."

Ezzel a gondolattal fordul másik oldalára, szemeit lehunyva, de ekkor harmadjára is megakadályozza ebben a szobában röpködő valami. A kicsi lény mindenáron Chittaphon arcán akar helyet foglalni, aminek az említett nem igazán örül, ezért minden erejével azon van, hogy elzavarja az idegesítő valamit. De erőlködése semmit se ér, a zümmögő lény továbbra se hagy nyugtot neki.

"A fenébe már" - szitkozódik magában, majd álmosan mászik ki puha ágyából, hogy felkapcsolhassa a lámpát. Komótos léptekkel közelíti meg az ajtó melletti kapcsolót, majd miután világosságot varázsol a szobába, álmosan megy vissza az ágyához, amire leülve lesi a levegőt, hátha meglátja a röpködő izét, ami nem hagyja békén.

- Nem hiszem el - morog magában, miután már vagy tíz egész perce csendben ül az ágyán. - Nincs is itt semmi, tudtam, hogy csak képzelődöm - túr fekete tincsei közé. - Felébresztettem magam körülbelül a semmiért. Ezután nem is fogok tudni visszaaludni olyan könnyen, ez biztos.

Morcosan áll fel ágyáról, a villanykapcsoló felé indulna, de ekkor valami szemet szúr neki. Az a valami pedig a fehér párnáján mászkál, kicsit se zavartatva magát. Egy pillanatra kitárja szárnyait, de nem repül el, éppen csak arrébb megy, de Chittaphont ezt látva egyből elfogja egy kellemetlen érzés.

- FÚJ!!! - kiált fel kissé hangosan és szörnyülködve ugrik hátrébb a bútortól. - Egy poloska!!

A párnán mászkáló lény -mintha meghallotta volna a thai előző szavait- felé fordítja a fejét, ami miatt a Chittaphonban kialakult rossz érzés csak nagyobb lesz.

- Ne bámulj már - rázza ki a hideg, miközbe hisztérikusan szól rá az undorító jószágra.

"Mit tegyek?" - gondolja magában, majd idegesen ajkaihoz emeli kezét. "Valakinek szólnom kell, hogy vigye ki... Én biztos nem nyúlok hozzá. Nem is akarok vele egy légtérben lenni, undorító." - borzong meg ismét. "De kinek szóljak? Taeyongnak nem merek, mert leharapja a fejem, ha ilyennel nyaggatom ilyen későn... De Jaehyunnak se merek, biztos kinevetne, amiért egy ilyen pici lénytől megijedek... Ami ilyen undorító... És még mindig engem bámul... Jó ezt nem bírom, muszáj tennem valamit!"

Nagy ívben kerüli meg az ágyát, majd a szobáját elhagyva sietős léptekkel indul meg a folyosó végén lévő szobába, ahol az egyetlen olyan ember tartózkodik, aki tud neki segíteni eme súlyos problémájában. Ahogy az ajtó elé ér lassan nyomja le a kilincset, majd fejét bedugva a kicsi résen kezd el kukucskálni az idősebb ágya felé.

- Johnny... - szól be halkan. - Alszol?

Nem érkezik válasz. Halkan puffogva megy bentebb, egészen az ágyig meg se áll, majd pilantásait a bútoron fekvő Hyungjára emeli, aki valószínűleg az igazak álmát alussza.

- Johnny - suttog halkan. - Hahó, ébredj - kezdi rázogatni vállánál fogva, de Johnny meg se mozdul. - Johnny Seo. Ébresztő - mondja kicsit erélyesebben, ezzel erősebben rázogatja vállait, sőt arcára még apró pofonokat is mér, hogy biztos felébredjen.

- Hé hé hé - motyog halkan, majd elkapja Ten ütögető kezeit, résnyire kinyitja szemeit, majd álmosan nyammogni kezd. - Mi van már? Tudod te mennyi az idő. Mi ilyen sürg---

- Van egy poloska a szobámban - vág az idősebb szavába. - Vidd ki légyszives.

- Mi van? - kérdezi kábultan Johnny. - Hagyjál már ilyen hülyeségekkel - morog álmosan, majd átfordul a másik oldalára, ezzel hátat fordítva Tennek. 

- Ez nem hülyeség! - akad ki picit a thai, majd könyörgővé válik. - Kérlek Johnny, nem fogok tudni aludni tőle...

- Akkor vidd ki te, és hagyj engem aludni. Nem fog megenni - sóhajt nagyot, mire Ten sértetten indul el az ajtó felé.

- Jól van akkor. Véletlenül se tegyél meg ennyit értem, Johnny! - szól vissza duzzogva, majd visszamegy a szobájába, ahol az undorító kisbogár ugyanúgy a párnáján helyezkedve várja őt. - Nem hiszem el, hogy még mindig itt vagy!  

Percekig bámulják egymást a poloskával, próbál rájönni mit is tudna tenni, miközben még mindig Johnny elutasítása miatt morog.

- Nem akarsz elmenni? - teszi fel a kérdést, teljesen fölöslegesen, hiszen tudja, hogy úgy se kap választ. Ami nem is baj, hiszen elég bizarr lenne, ha a párnán lévő poloska csak úgy megszólalna.

Percekig gondolkodik azon, még is mit kéne tennie. Tény, hogy nem tudna ott maradni azzal a tudattal, hogy a bogár is bent van, szóval egy másik alvóhely után kell néznie. Gondolataiban egyből az idősebb szobája ver helyet, szóval miután lekapcsolja a lámpát, elindul Johnny szobája felé, aki azóta is nyugodtan pihenhet puha ágyában. Ten gyors léptekkel szeli át a kis távolságot a két szoba között, majd ahogy az ajtóhoz ér kopogás nélkül ront be, erősen bevágva az ajtót maga után, nem foglalkozva azzal, hogy erre bárki is felkelhet. Ha fel is kelnének, az is Johnny hibája lenne, hiszen ha teljesítette volna a kérését, akkor nem lenne ez a cécó.
Ahogy a szobába ér, uta egyből az idősebb ágya felé vezet, ahova mindenféle engedélykérés nélkül igyekszik befurakodni. Johnny persze eme tettekre megmozdul, majd álmosan nyitja ki félig szemeit.

- Mi a francot művelsz?

- Nem egyértelmű? - válaszol Ten a hülye kérdésre, majd folytatja a próbálkozást az ágyba való bemászással, de sehogy se akar neki sikerülni. Johnny egy picit se megy arrébb, hogy a thai kényelmesebben beférjen. - Húzódj már arrébb, nem férek be.

- Már minek akarnál te beférni ide? - kérdez vissza az idősebb. - Aludj a saját szobádban.

- Sajnos ez nem opció - ingatja fejét a fiatalabb, majd nagy nehezen végül sikerül befurakodnia az ágyba, azonban félig Johnnyn foglal helyet, de őt ez nem igazán zavarja. Szereti Johnny közelségét.

- Tudom, hogy van valami más is, amit szeretnél -  mosolyog álmosan Johnny, majd finoman a thai köré fonja karjait. - Nem is tudom mikor aludtunk így együtt - nyammog halkan, mire Ten reakciója egy egyhangú fejrázás.

- Tévedsz, Hyung. Tényleg csak a poloska miatt jöttem át. Ne gondolj bele többet - válaszol egyszerűen. Johnny nagyokat pislogva hallgatja szavait, éppen szóra nyitná ajkait, de Chittaphon megakadályozza ebben, és beléfolytja a szót. - Amúgy is haragszom rád, mert nem akartad kivinni, szóval ezt a pár óra együtt alvást osszd be egy hónapra,mert biztos nem fogok a szobád tájékára se jönni.

- Gonosz vagy - sóhajt aprót Johnny. - És ha megint lesz egy poloska a szobádba? Akkor se jössz át.

- A-az más. De bízzunk benne, hogy nem fog ilyen történni.

- Hm, abba ne legyél biztos. Ha nem akarsz velem aludni, akkor majd minden este teszek egy bogarat a szobádba, csak azért, hogy velem aludj.

- Fúj - borzong meg a thai, majd félig meddig Johnnyra emeli a szemeit. - De undi vagy.

- Jó tudni, hogy szeretsz.

- Egyértelmű, hogy szeretlek - mosolyodik el halványan, majd a másikhoz bújik. - Még átgondolom a büntetésed, de mostmár aludjunk.

- A poloska is biztos alszik már a szobában - nevet fel halkan, mire Ten érezhetően megborzong.

- Nem akarom tudni, hogy épp mit csinál. De abba biztos lehetsz, Johnny Seo, hogy reggel addig nem szabadulsz, amíg ki nem viszed a poloskát!

- Haha, rendben főnök.

Csend telepszik a szobára, de ezt a csöndet hamar megtöri a levegőben szálló lény zümmögő hangja.

- Na szuper...

(ne kérdezzétek mi ez, de azért egy picit szeressétek)