Hwanwoong:

Az ebéd kifejezetten jó volt. Sokat nevetünk és hülyéskedtünk, az ebédben sem csalódtam hiszen rengeteget jártam itt xionékal és a kiszolgálás is mindig jó volt. Seolhyunak a személyisége is kellemes nem csak ő maga. Érti a vicceket és a béna vicceimen is nevetet. Távolság tartó és makacs ezt az első pár órában levágtam. De élveztem vele ezt a kis ebédet. Bunkoság let volna tőlem ha hagyom csak úgy elmenni és én is megyek a másik irányba. Nem. Köteleségemnek éreztem valamilyen módon meghálálni hogy segített nekem. Az első ami eszembe jutott az hogy meghivom kajálni ezért azt mondtam ami elsőnek eszembe jutott. Ha ő nem lenne oltári nagy bajban lennék mivel azok a rajongók nem az aranyosabbik fajtából voltak hanem a rosszabikból.

Meglepet hogy ismeri ericet sosem gondoltam volna hogy a legjobb barátja pont egy idol lenne. De nem az én dolgom még is égetett a kiváncsiság. De mivel nem akarta az orromra kötni ezért nem hánytolgatam és fagatam.  Azt is észre vetem hogy nem nagyon mer bízni az emberekben. A távolság tartó és rideg flegma stílusa ezt még jobban megerősitete. Probál rideg lenni de nem teljesen sikerül neki.
Az ebéd után seolhyun haza indult ahogy én is. A tagok nagyon aggodhatnak mert az irtnál kicsit többet voltam az étteremben.

-Megjöttem-kiabáltam el magam a cipőmet levéve és a cipős dobozba rakva, pulcsimat a fogasra akasztva. A konyha felé vetem az irányt egy pohár hideg vizért ami jelen pillanatban nagyon jól esne nekem.

-Megjöttél?-bukkant fel mellettem xion egy koszos tányért tartva a kezében amit a mosogatóba rakot.
Mosolyogva bolintotam egy pohárba vizet engedve majd megfordulva a pultnak dölve kortyolgatam bele a vízbe.

-Hol voltál eddig? Azt mondtad délután 6-ig itthon leszel-törte meg a csendet xion elmosva a tányérját.

-Kajáltam a kedvenc éttermemben és sétáltam a han folyonál-hazudtam a poharat magam mellé rakva.

-Az jó-bologatot

-A többiek? -kérdeztem felvonva szemöldökömet.

-Elmentek probálni. Ragaszkodtak ahoz hogy minden féle random számokra táncikáljanak-forgata meg szemeit szőke haját füle mögé türve-Engem is vinni akartak de nem volt kedvem hozzá-sóhajtota majd elindult a nappaliba. Amint elmostam a poharat és vissza ragtam a helyére xion után indultam a nappaliba majd levágodtam melé a kanapéra. Xion unalmában a csatornákat váltogata de mivel semmi érdekest nem adtak a TV-ben maga mellé dobta a távirányitot és felsóhajtva ejtette a fejét hátra.

-Sokal jobb a kedved és a feszültséged is alább hagyott. A koncentrálás is jobban megy. Ez mind egy sima kalandnak köszönhető? -forditóta kobakját felém

-Megint ezt a témát fogjuk ecsetelni? -turtam hajamba fáradtan

-A menedzser mindig engem talál meg és árasza rám a kérdés rengetegeit. Szóval valami újat is kéne neki mondanom mint hogy ezt egy új fotelnek köszöngeted ami segít hogy eltudj lazulni-simitot kínosan a tarkojára, a halodtakra szemeim kikerekedtek.

-Te ennyire hülye vagy? Mi van ha meg akarja nézni? Esetleg ki probálni? Akkor mit mondunk neki? -pánikoltam

-Ezért kelene valami új hazugságot kitalálnunk. Még sem mondhatjuk hogy sztríptiz bárban voltál

-Tudod mit találj ki valamit oké?  Én inkább megyek és lepihenek-álltam fel és indultam volna az emelet felé ha xion hangja nem állit meg.

-De.... Akkor ki fogja ki vinni a szemetet? -felé fordulva néztem nagy szemeibe

-Had gondolkozak-csücsöritetem szórakozottan. -Te!-nevetem fel gyorsan  szobámba szaladva de xion obégatását és káromkodását még halodtam.

Seolhyun:

-Mikor jösz vissza? -kérdeztem az ágyamon fekve telefonomat a fülemhez tartva. Ericet vissza hívtam és szerencsére most pihen és állitása szerint nem fáradt.

Nem tudom. De hamarosan

-Annyira hiányzol te idiota-motyogtam a telefonba ajkaimba harapva hogy vissza tartsam a ki kivánkozó könnyeimet.

Te is seolhym. De ne szomiz.  Inkább mesélj még mindig excord vagy abban a clubban?

Ő az egyetlen aki nem itélt el és a nővérem. A többiek mind lenéztek a családomat inkább nem említeném a barátaim elárultak. Elhagytak. De megértettem és elfogadtam aki együttérzet a fájdalmamal és támogatott azok csak ők ketten voltak. A volt barátomat sem szeretem ennyire mint őket.

-Igen. Nem mint ha változott volna valami azota hogy túrnéra indultál a srácokkal.

De majd fog. A nővéredel mi van?  Azóta halodtál még arról a pöcsről?

-A nővérem jól meg van. Róla hála istenek semmit de bizonyára kerestet. Mi van a többiekkel?-ültem feljebb kihangositva a telefonom.

-Várj-szólalt meg majd bekapcsolta a kamerát felfedve előttem arcát-Juj de csúnya vagyok-nevetet

-Nem vagy az-ráztam meg a fejemet. Fogta magát és a telefonját megfogva indult le valamerre. Mivel ide oda mozgata a telefont nem láttam sok mindent. Viszont mikor megállt látó szögembe került sunwoo aki nyitot szájal aludt hátán feküdve minden bizonnyal a nappaliban a kanapéjukon. Felnevettem a látványon.

-Íme rajta kivül nincs itthon senki se. A többiek várost néznek

-Áhh értem-nevetem hangosan. Eric a kamerát feltartva csapkodta meg sunwoo arcát ezel felébresztve őt.

-Ébredj csipkerózsika köszönj az én cicuskámnak

-Let egy cicád? -ásitota sunwoo viszont mikor meglátot engem szemei kipantatak és mosolyogva integetet nekem a kamerába kikapva Eric kezéből a telefonját felpattanva a kanapéról szaladt valamerre.

-Hé ad vissza a telefonom-halodtam távolabbról Eric ideges hangját.

-Hogy vagy seolhyun? Eszel rendesen? Ugye nem stresszelsz mostanában sokat? -kérdezte levágodva ágyára a kamerába mosolyogva. Agodo éne mosolygásra késztetett. Ekkor hirtelen Eric kikaptak a kezéből majd egy bocsánatkérés után le kellett raknunk mert menniük kellett segíteni a barátainak akik a város nézés közben eltévedtek Párizsban.