Kedden a föci utáni szünetben úgy döntöttünk, hogy mi nem megyünk ki, hiába kellett volna ezt tennünk. Mi nyolcadikosok vagyunk, ennyit igazán elnézhetnek nekünk. A csengő hangja simogatta az egónkat, hiszen ez annyit jelentett, hogy egy egész szüneten át rosszak voltunk. Ugyanakkor jött az osztályfőnöki óra, ami konkrétan egy lazább középköri kínzásnak is elment volna. Ezen gondolkodtam, amikor betoppant Etel.
- Ma még rondább, mint amúgy – súgta a fülembe. És egyébként igaza is volt. Az Etel féle ombre haj (felül ősz lenövés, alul szín) meg-megcsillant az osztályterem ablakán beszűrődő gyér fényben.
- Hogy képzelitek ti azt, hogy bent maradtok a teremben? – tért egyből a tárgyra. Megbélyegzett jó kislányként nyugodtan dőltem hátra a kényelmetlen székben, hallgatva, ahogy Etel a semmin idegeskedik.
- Egyébként mi értelme van annak, hogy ki kell menni az udvarra? – kiabált bele Etel mondatába Atesz. Ez a biztos halál.
- Hogy jössz te ehhez, kisfiam? – kezdett vörösödni Etel feje.
- Csak kérdeztem valamit – rántotta meg a vállát Atesz.
- Te ne kérdezzél – ordította az osztályfőnök hisztisen, mire mindenkiből kiszakadt a nevetés. A szokásos – és láthatóan értelmetlen – hegyibeszéd után végre rátért egy értelmesebb témára.
- Majd november közepére legyenek meg a keringőpárok. Egy fiú két kislánnyal is keringőzhet, de kérlek, ne hagyjuk ki a c-seket, tudjuk, hogy náluk csak négy fiú van – magyarázta Etel kicsit nyugodtabban.
- Ja, kevés fiú, kevés lány, sok céda – morogtam, mire azok, akik hallották halkan felnevettek, míg a mellettem körmét kapirgáló Roni egyetértően bólogatott.
- Te kivel akarsz keringőzni? – kérdezte suttogva Roni. Dávid... aha, meg még mit nem. Csak azért, mert van egy különös és eléggé ijesztő perverzióm az ázsiaiak iránt, még nem jelenti azt, hogy bejön nekem. Sőt kifejezetten idegesít. Elméletileg.
- Gerivel – vontam meg a vállam. – Ő biztos nem fogja tánc közben a mellemet nézni.
- Én nem keringőzök - suttogta, mire felszaladt a szemöldököm.
- Most csak szórakozol, ugye?
- Nem. Atesznek van két párja, közülük az egyik fél-céda, a másik pedig Eszti, az egyik legjobb barátnőm. Így, mivel nem akarom azt, hogy valamelyik sarki megtépjen, és nyilván nem teszek rosszat egy barátomnak, nem keringőzök – magyarázta hosszasan, ám ekkor feltűnt, hogy Etel csendben van gyanúsan csendben.
- Jó, ha mindenkit ennyire érdekel a mondandóm, a héten nem tesizünk, hanem csendben ülünk a teremben.
- Jó – értett egyet az osztály majdnem egésze. Erre persze hőn imádott ofőnk még jobban bepipult, és eldurrant az agya. Mármint... az a valami, ami a fejében van. Már kezdte volna beírogatni a magatartás egyeseket, ám ekkor megszólalt az életmentő csengő. Mind – beleértve Etelt is – megkönnyebbülten lélegeztünk fel, majd hagytuk el a termet.
- És senki mással nem akarsz keringőzni? – kérdeztem Ronitól, mire ő szomorkásan megcsóválta a fejét.
- Dávid azt mondta, hogy csak egyszer keringőzik, és vajon ki lett a párja... - kezdte Lili, a személyi pletyka-beszerzőnk.
- Ha azt mondod, hogy pinky, nekem a gyerek nagyon nagyot fog süllyedni a szememben – mondtam. Bár számítottam erre az eshetőségre, valamiért mégis rosszul esett. Persze nekem van párom, így különösebben nem nagy probléma, csak azért mégis.
- Állítólag már át is ment hozzá délután pinky – mondta Eszti, majd rosszallóan megcsóválta a fejét. – Még ha szép lenne a csaj... De nem is szép! Csak szimplán tálcán kínálja a vagináját – fakadt ki. És ekkor észrevettem Gerit beszélgetni az emlegetett lánnyal.
- Basszus, nekem még nem hivatalos a párom – mondtam, majd mit sem törődve a nyilvánossággal, odarohantam a személyi felhőkarcolómhoz, és roppant nőiesen elrángattam Pinky-től.
- Keringőzünk együtt? – kérdeztem tőle kicsit elevenebben, mint kellett volna.
- Aha, de kell a segítséged cserébe – mondta. – Ugye volt ez a múltkori csaj...
- Az Évi?
- Ja, biztos, nem a neve a lényeg. Ugye kicsit csúnyán dobtam ki, és azt terjeszti, hogy meleg vagyok. Na, most ezzel az az egyetlen baj, hogy ezt egy-két lány elhiszi, így már be kell fűznöm őket, ami nekem sok idő... - magyarázta nagyon belemerülve a történetbe.
- Térj a lényegre, még kerítőnőt is kell játszanom novemberig – mondtam nagyot sóhajtva.
- Szóval kavarsz velem kamuból két hétig? Mintha barátság extrákkal lenne. Néhány puszi, meg ölelgetés, és nagyon cukik lennénk – kérlelt.
- Most legszívesebben azt mondanám, hogy isten ments. De nekem is kell egy kis szeretet, meg a legjobb haverom vagy. De ha megfogod a seggem, csatlakozok az exedhez a pletykálással – alkudoztam.
- Te is tudod, hogy semennyire nem érdekelsz úgy – pillantott le rám.
- Szintúgy.
- Alku? – kérdezte egy bájos mosolyt rám villantva.
- Alku – egyeztem bele, mire Geri egyből eljátszva a szerepét megölelt. Hát, akkor ezt így két hétig... Miért kell nekem ilyen jó barátnak lennem?

Péntek délután nincs is jobb, mint családi balhét rendezni...
- Mi az, hogy rossz anya vagyok? – ordította anyám.
- Tipp? – kérdeztem vissza flegmán. Apa a sarokban fogta a fejét. Ő is látta, hogy itt nem lehet mit tenni.
- Ez nem lehet az én gyerekem... biztosan elcseréltelek a kórházban. Ennyire nem szúrhattuk el – sóhajtott. És akkor lett elegem.
- Bocsánat, hogy nem vagyok Tökéletes. Bocsánat, hogy élek. Ígérem, már nem tart sokáig – mondtam végig a szemébe nézve, majd úgy, ahogy voltam, szabadidőruhában, kabát nélkül kimentem az ajtón. – Majd jövök, talán – kiáltottam be. Az utcán tanácstalanul néztem körül. Végül a Duna felé indultam meg, a helyemre. Az ötperces út felénél már valósággal reszkettem, ráadásul a hasam is elkezdett korogni. Úgy éreztem, hogy mindenki követ, hogy az autók el akarnak ütni. Mintha be lettem volna drogozva, pedig esküszöm, annyira rossz nem vagyok. Sírva ültem le végül a megszokott padomra, mit sem törődve azzal, hogy valaki már ült ott. Ha zavarom, majd elmegy.
- Mia? – szólított meg egy ismerős hang. A hajam által képzett függönyt arrébb toltam és felnéztem az ismert idegenre. – Mi történt? – kérdezte Ádám, ahogy ösztönösen magához húzott.
- Nekem mennem kell... - jöttem a kifogással. Mert nem fogom elmondani neki ezt. A teljes igazságot egyedül Liló tudja.
- Dehogy kell neked menned... Ennél azért már sokkal jobban ismerlek, és ezt te is pontosan tudod – mondta, majd eltűrt az útból egy könnyektől nedves hajtincset. – Ha nem szeretnéd, nem kell elmondanod. Ígérem, hogy nem fogok kérdezősködni, vagy faggatózni, de te most szépen elfogadod a kabátom, és eljössz velem a mekibe, mert így nem foglak itt hagyni – mondta elhivatottan.
- Nem kell játszanod a hőst – mondtam kíméletlenül. – Semmi különös nem történt, csak a szokásos. Egyszerűen besokalltam – hazudtam neki szemrebbenés nélkül.
- Még ha el is hinném, akkor is megtenném ezeket – mondta, majd felhúzott a padról és rám terítette a kabátját.
- Így most olyan vagy, mint egy árva őzike. Gyönyörű, de szomorú.
Árva... talán, ha a másik maradt volna meg, anya büszke lehetne rá. Lehet, hogy inkább nekem kellett volna árvaházba kerülnöm.
- Mia, itt vagy? – lengette meg előttem hatalmas tenyerét Ádám. Kizökkenve a gondolatmenetemből bólintottam, majd tovább követtem őt a legközelebbi gyorsétterem felé.
- Amúgy te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle. Ő is milyen magas, istenem, csak én maradtam egy 160 centis kertitörpe.
- Edzésem volt, és még volt egy kis időm, úgyhogy leültem gondolkodni. Kevesen járnak erre, pedig innen a legszebb a Duna – rántotta meg a vállát.

Aznap este álmosan és élményekkel telien estem az ágyamba. Miután ettünk egyet, még sétálgattunk a városban és folyamatosan beszélgettünk.

Ádám: majd valamikor találkozhatnánk...

Me: oké :)

Ádám: tehát randim van a világ legszebb lányával

Mi a...

Szombat reggel Liló rugdosódására keltem. Mit álmodhat ez? Jobban kinyitottam a szemem, mikor megláttam barátnőm ijedt arckifejezését, gondolkodás nélkül ébresztettem fel.
- Jesszus Maris – ült fel lendületből, majd mikor realizálta, hogy csak álom volt az egész megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegőjét. – Álmomban az elveszett tesód üldözött, és nagyon rám hozta a frászt – tájékoztatott.
- Jó témával kezdjük a napot – ásítottam hatalmasat, majd még jobban magamhoz öleltem a plüss unikornisomat.
- Anyudék már elmentek, amikor hajnalban kimentem pisilni találkoztam velük – mesélte Liló, majd belemélyedt a telefonja világába.
- Hallaluja, legalább nem fognak hisztizni, hogy miért nem szoknyában megyek – ültem fel, majd néztem meg a telefonomon az időt. 8:24.
- Az ébresztő előtt keltünk Ez nem ránk vall – mondtam, majd Lilót otthagyva keltem ki az ágyból. Természetesen első utam a fürdőbe vezetett, ahol rendbetettem magam. Az általános reggeli tisztálkodás után keveset sminkeltem, a hajam kifésültem, majd egy magas kontyba fogtam, a pizsamám pedig egy nagy rózsaszín pulcsira és fekete leggings-re cseréltem. A szobámban Liló félkész állapotában táncikált.
- Táncoslábú, lekésed az egész októberfesztet – figyelmeztettem, miközben a szobámat próbáltam nézhető állapotba hozni.
- Én most táncizok, oké? – mondta, miközben továbbra is gyakorolta a Boy Meets Evil koreográfiáját. – Ezzel akarok fellépni a gálán.
- De az júniusban van – értetlenkedtem, majd végül egy legyintéssel elintéztem az egészet. Ő bonyolultabb, mint a vegánok.

Az októberfeszt helyszínére megérkezve első dolgom volt, hogy kidobjam az immáron üres poharat, melyben a kávém volt. Liló halál nyugodtan iszogatta a gyümölcsteáját, mikorra én már háromszor befejeztem volna a kávém. Hiába, van az az ember, aki élvezetből viszi be a testébe a koffeint, meg vagyok én, akinek ez egyszerűen létszükséglet.
- Nézd már, van break dance, üljünk fel – kezdett el mutogatni a maga kis 156 centijével.
- Majd ha megittad a teádat – vágtam rá. Kettőt sem pislogtam, a tea már eltűnt, Liló pedig céltudatosan törte az utat a tömegben a hatalmas építmény felé.

Miután mindenféle bennem halálfélelmet keltő vidámparkba illő dolgot végigpróbálgattunk, mindketten vettünk két-két vattacukrot, majd beálltunk a színpad elé. Bár még fél óra volt a koncert kezdetéig, mi máris tuti helyen voltunk. Így aztán elkezdtem mesélni Lilónak az Ádámos esetet.
- De én nem feltétlenül akarok vele randizni, főleg úgy, hogy most van ez a kamu-kavarás Gerivel – fejeztem be a mondandóm.
- Szerintem adj neki egy esélyt, mert nagyon aranyos fiú, de szembesítsd őt azzal, hogy nem tekintesz rá úgy, mint a nagy Ő-re.

Nagyban tomboltunk az első sorban Lilóval a Wellhelóra, amikor valaki meglepetésszerűen átölelte a derekamat. Ijedten fordultam meg, így azonban csak egy mellkassal találtam szembe magam. De már innen tudtam, hogy Geri az. Nevetve a nyakába ugrottam, mire ő különösebb nehézség nélkül felemelt. Csak a magaslatból vettem észre, hogy Dávid és Atesz is jött vele. Mosolyogva integettem nekik, majd miután Geri lerakott, megkíséreltem Dávidot bemutatni Lilónak, ami azonban a hatalmas hangzavar miatt igen csak nehézkes volt. Kevés idő múlva az energetikus dalok helyét átvette egy sokkal lassabb. Retúrjegy... teli torkomból énekeltem a dalt, könnyes szemekkel, miközben az elveszett testvéremre gondoltam.
- Megtalállak – suttogtam a dal végén, majd visszatérve az energiabomba énemhez tovább tomboltam, mintha mi sem történt volna. Pedig az az egy mondat egy valódi lavinát indított el bennem.

All the love, Ch