Nincs is jobb, mint egy hétfő reggelen pizsamában rohanni le a kutyáddal az utcára, mert neki éppen pisilnie kell. Így indult hát a hétfőm. Ahogy arra vártam, hogy Hambi elintézze a folyóügyeit, nem egy meghökkent pillantást kaptam. A legtöbb ember természetesen megcsodálta a rózsaszín, unikornisos pizsama sortom, aminek persze nagyon örültem. Érezze mindenki a szarkazmust...

Mikor végre visszaértünk a lakásba kezdhettem is készülődni. A nagy rohanásban csak felkaptam egy pólót, melyen a „hahaha, no" felirat állt, egy fekete farmert, egy pár futócipőt és a farmerdzsekim, melynek hátuljára Rap Monster neve volt felvarrva. Imádtam ezt a kabátot, hiszen akik nem ismerik a dél-koreai bandát, szentül hitték, hogy magamat tartom a rap szörnyének. Gyorsan a fejemre dobtam egy sapkát, majd a sulis táskámmal és a robogó kulcsával rohantam ki a lakásból.

Hét ötvenötre sikerült beérnem a terembe, ahol már mindenki szorgosan gyártotta a biológia-puskát, kivéve Lilit, aki szokásához hűen már előre felkészült. Mellette Szofi szintén halál nyugodtan ült, és együtt folytattak eszmecserét arról, hogy a szőke lányok nem buták. Ahogy elrohantam a padjuk előtt, egyetértően hümmögtem egyet, majd bevágódtam a padba.
- Tudod a bioszt? – kérdezte Roni, ahogy felnézett a szorgalmas jegyzetelésből... ami a padra ment.
- Aha, figyeltem múltkor – legyintettem, majd előtúrtam a könyveim és a füzetem. A mellettem ücsörgő lány ezúttal a lesési technikáját próbálta újraéleszteni, ami a nyár alatt igen csak legyengült.
- Kellett nekünk az első padba ülni – csóválta meg a fejét.
- Vashiány – kiáltotta valaki a terem hátuljából. Nagyot sóhajtva fordultam meg, mire a fiúk alkotta bolyból Soma feje emelkedett ki. – Jegyzeteltél múltkor?
Nagyot sóhajtva megfogtam a füzetem és hátravittem az agyas társaságnak. Hirtelen a Candy Crush eltűnt a képernyőikről és beindult a puskafotózás. A csengő hangjára a legtöbben leültek a helyükre, így én ismét felkaroltam a már most megtépázott füzetem és visszaindultam vele a padhoz.
- Őzikére hasonlít, nem? – ütötte meg a fülemet Dávid hangja. Hátra akartam pillantani, de akkor átfutott az agyamon, hogy a kölyök valószínűleg nem is rólam beszélt. Hiszen egyáltalán nem hasonlítok egy őzre.
- Jó volt a péntek – mosolyodott el Roni.
- Várj, ne... - kezdtem volna bele, amikor belépett a tanárnő a terembe, egy halom papírral a kezében.

Az órák egymás után mentek el, majd akkor elérkeztünk az ötödikhez, ami történetesen ének volt. Mind előre felkészülve trappoltunk át a szomszédos terembe. Persze most néhányan azt gondolják, hogy minek ez a nagy dráma, hiszen csak egy nyomorult énekóráról van szó. Na, ezek az emberek még nem találkoztak a drágalátos énektanárral.
- Itt is van a nap fénypontja – mutatott körme a Galamb a termen. – Kedves nyolcadik bé – kezdett bele a mondandójába, ám szokásától eltérően elhallgatott.
- Tanár úr – állt fel Dávid hátulról. A Galamb agyán átfutott valami, majd hatalmas és roppant ijesztő mosoly ült ki a szájára.
- Gyere fiam, mutasd a tehetséged – közölte, mire Ping Pong egy fekete gitárral a kezében a terem első felébe jött.
- Mit játsszak?
Ó, tehát Ő most lányt akar bűvölni. Nem is tudtam, hogy az új srác ennyire rafinált...
- Shawn Mendes-t – tört ki azonnal Fanniból a belső fan.

- Olyan szépen énekel – áradozott Szofi az udvaron. Hiába telt már el a hatodik óra is, őt még mindig Dávid magánakciója kötette le.
- Nem, drágám. A Rómeód roppant hamisan énekel, viszont jól gitározik – közöltem vele a tényeket. Mert azért ennyire még ez a Dávid gyerek sem egy álom pasi.

Csütörtökön fáradtan keveredtem haza a nyolc órám után. Ahogy beértem a lakásba, és megszeretgettem Hambit, egyből megcéloztam a szobámat.
- Helló, kislányom – hallottam anya hangját a nappaliból. Kérdő tekintettel fordultam meg a tengelyem körül, majd meglepetten integettem neki. – Apád öt perc múlva jön, kupaktanács lesz – tájékoztatott, majd újra teljes figyelmét az előtte lévő papírtömbnek szentelte. Tipikus... Nagyot sóhajtva bementem a szobámba, és miután ledobtam a táskám az ajtó mellé, átöltöztem egy kényelmes szabadidőnadrágba, egy piros felsőbe és egy szürke kardigánba, befejezésképp pedig felvettem a papucsom és a szemüvegem. Végül elégedetten ültem ki a nappaliba anya mellé és kezdtem bele a telefonom nyomkodásába. Boldogan vettem tudomásul, hogy a blogot már egyre többen olvassák, és épen azon gondolkodtam, hogy megosszam-e az örömöm anyával, amikor belépett apa.
- Helló, hölgyek – lépett oda hozzánk. És mind tudtuk, hogy most fog elkezdődni a kupaktanács.
- Jövő héten üzleti útra megyek, nem leszek itthon – jelentette be anya.
- Amúgy sem vagy sokat itt – morogtam az orrom alatt.
- Holnap este lesz egy házibuli Benőnél, elmehetek Lilóval? – kérdeztem hamar. Így még aránylag nyugodtan tudtuk megvitatni a dolgot. Ugyanis az tény, hogy nálunk a kupaktanács mindig veszekedésbe torkollik.
- Éjfélre legyél itthon – válaszolták tökéletesen egyszerre. Mint kettő gép néha, esküszöm.
- Hétfőn majd elmegyek a szülőidre, de Etel ne ijedjen meg, ha kicsit kések – jelentette be apa is.
- És valamikor elmegyünk majd együtt valahova? – dobtam fel a témát.
- Mia, pontosan tudod, hogy nincs időnk... - kezdte anya.
- Igen, pontosan tudom, hogy nincs időtök a családra...
- Nem erről van szó, ne forgasd ki a szavaimat – rivallt rám. Fáj az igazság, mi? – És szeretném látni az ellenőrződet – dobta be azonnal. A győztesek nyugodt mosolyával mentem be a szobámba az apró kiskönyvért, melyben még kevés jegy volt, de anya abba sem tudott belekötni. Anya flegma tekintettel próbált hibát, vagy legalább egy négyest találni, de miután nem jött össze az elképzelése, egyszerűen lecsapta az asztalra az ellenőrzőt.
- Tudod már, hogy melyik gimi érdekel? – kérdezte apa nyugodtan. Érdekes, ugyanannyit dolgozik, mint anya, ő mégis haza tud jönni, aludni...
- Karinthy vagy Károlyi, de még körbenézek – válaszoltam, majd felkapva a bordó kötésű ellenőrzőt visszamentem a szobámba és nekiláttam a roppant izgalmas házi feladat elkészítésének.

Péntek délután Lilóval a szobámban készülődtünk. Ő az éppen szürke haját vasalta, még én az arcomat vakoltam, Hambi pedig boldogan rohangált körbe-körbe a szobában, mintha lenne bármi vicces is a mai napban.
- És ott lesz Ádám is – jelentette be barátnőm egy cinkos mosoly kíséretében.
- Aha, tehát a srác akivel össze akarsz hozni szintén kíváncsi rám – vontam le a következtetést. – Ne engedj pia közelbe – tettem hozzá azonnal.
- Aj, Babimm, ő nem olyan fiú – csóválta meg a fejét.
- Drága Unniem*, elárulom, hogy előbb vagy utóbb minden fiú olyan lesz – válaszoltam, ahogy már a ruháim között válogattam.
- Feketében leszel? – pillantottam ki a szekrényemből egy pillanatra.
- Nem, szürkében – válaszolta Liló azonnal, mire én kikaptam egy fekete, hosszú ujjú, testre simulós ruhát.
- És kik lesznek még ott?
- Benő, Milán, Heni, Kincső és Kati – sorolta el Liló a neveket.
- Ki az a Kincső meg az a Kati?
- Osztálytársaim, nagyon aranyosak – nyugtatott meg Lillus.

Ádám meglepően aranyos, kedves és helyes volt.
- És így van az, hogy én amúgy Venezuelai vagyok – fejezte be az élettörténetét mosolyogva.
- A csajoknak bejönnek a latin srácok, ugye Mia? – kapott egyből az alkalmon Liló. Ó, a kerítőnő.
- Lila, te olyan gonosz vagy, szerencsétlen erre mit mondjon? – nevetett fel Kati.
- Ja, amúgy is, mindenkinek bejönnek a latin srácok – tette hozzá Kincső.

Tizenegykor, mikor a buli kezdett eléggé ellaposodni Lilóval úgy döntöttünk, hogy eljött az indulásunk ideje. Kati hamar ráakadt egy srácra, így ő óvatosan levált a mi társaságunkról.
- Úristen – csapott belém a megdöbbenés, akár a villám. – Nincs itt a táskám.
- Nem raktad le a ruhatáras szobába? – kérdezett rá Ádám, mire megcsóváltam a fejem.
- Fél órája még nálam volt.
- Megcsörgetlek – próbálta meg Liló a reménytelent, hiszen a zene olyan hangosan üvöltött, hogy még a saját gondolatainkat is alig hallottuk, nemhogy a telefonom néma csörgését.

Majd egyszer csak, negyed óra keresgélés után Kincső a ház emeletéről a táskámmal a kezében jött le.
- Megvan – jelentette be mosolyogva. Hirtelen örömömben magamhoz öleltem a lányt, mire az jót nevetett a reakciómon.
- Köszönöm, örök hála – mondtam neki, aztán Lilóval el is indultunk hozzánk, ugyanis a szürke törp aznap nálam aludt.

*Unnie – koreaiul a nővér vagy nagyon közeli, idősebb lány barát megfelelője

All the love, Ch