[6] Péntek este
Leyla
Hamar vége lett az óráknak, ahogy ennek a hétnek is, péntek este van, egyedül vagyok itthon, de anyuék tudják, hogy bulizni megyek, nagyon nem érdekelte őket. Habár, nem is vagyok egyedül, mint ahogy mondtam, hisz áthívtam az ikreket, Alexy épp a szekrényembe turkál, én meg Armin-nal beszélgetek közben. Alexy-re úgy tekintek, mintha a bátyám lenne, nagyon jóba lettem vele, ahogy Armin-nal is.
Al: Megvan- kiáltott fel, majd rám dobta az általa kiválasztott ruha darabokat.
Al: Vedd fel, most, látni akarom rajtad
Én: Értettem főnök- majd bevonultam a fürdőbe, ahol átvettem a ruhámat, rohadt jó ízlése van Alexy-nek.
(Azért ilyen a hátterem, mert átállítottam, akit érdekel, hogy-hogy lehet nézze meg ezt a videót:
https://youtu.be/9hPwQUvwSzA
Én is így állítottam be-nagy nehezen-, nekem a fejléc-Csj felírat- nincs megváltoztatva, nekem a háttér Armin-os, kinek ki a kedvence, a gimiből és az egyetemről?~szerk.)
Én: Na?- léptem ki a fürdőből
Al: Tökéletes
A: WoW- és ennyi, köszönjük Armin
Al: Na, túl jó ruhákat választottam, mindjárt kifolyik a nyála- nevetett
A: Hahaha- nézett a tesójára
Én: Istenkém
A, Al: Szólítottál?
Én: Nem, én magamat szólítottam
Al: Uuuuuu, te kis egoista
A: Azt a rohadt- nevetett
A jó kedvet a csengő zavarta meg, lementem, és kinyitottam az ajtót, Castiel volt az.
C: Szia
Én: Szia, mi járatban?
C: Gondoltam eljövök érted, mehetnénk együtt
Al: Hali
A: Hello- jöttek le ők is
C: Hát ők mit keresnek itt?
Én: Áthívtam őket, Alexy választotta nekem az outfit-em
C: És ő?- nézett Armin-ra
Én: Megbeszéltük, hogy mikor indulunk holnap a bulira, ugye?- fordultam felé, és rákacsintottam
A: Igen
Én: Holnap délelőtt, délután próba lesz, azt elfelejtettem mondani nektek- fordultam az ikrek felé
Én: Cast, majd mondjuk meg a többieknek, jó?
C: Jó
Én: Nem lenne baj, ha velük mennék?
C: Nem, ott találkozunk- majd elindult
A: Szerintem nem nagyon bír engem
Én: Ő már csak ilyen, ne törődj vele
A: Oké, az a lényeg, hogy te bírsz- mosolygott
Én: Gamer vagy, úgyhogy alap, hogy bírlak, meg jó a hangod
Al: És engem?
Én: Azért, mert jó a stílusod, a hangod, meg kitudom veled beszélni a problémáim, a fiús problémáim
Al: Miért? Vannak bajod Castiel-el?
Én: Nem, vagyis nem tudom, múltkor nem tudom mikor nagyon furcsát álmodtam.
Al: Mit? Mesélj
A: Azért közbe induljunk
Én: Igazad van- kimentünk a házból, majd bezártam az ajtót.
Én: Na szóval, sétáltam a folyosón, majd egyszer csak azt veszem észre, hogy Castiel rámászik Debora-ra, majd megcsókolja, persze Deb próbálja ellökni, de nem sikerül neki, pedig Castiel nem nagyon bírja még most sem Debora-t, pedig teljesen megváltozott.
A: Eddig is ismerte?
Én: Persze, Deb Castiel exe
Al: Hmm.....Érdekes, lehet csak félted Castielt, és ezért álmodtál ilyet de lehet, hogy meg valósulhat
Én: De miért?
Al: Nem tudom, lehet elhanyagolod, és bosszút akar neked ezért állni, vagy nem tudom
Én: Értem, csak nem fog megtörténni
Al: Ha igen, akkor mi itt vagyunk neked- ölelt át, a vállamnál (fogalmazás lvl.1000~szerk.)
A: Igen- ölelt át ő is, csak ő a derekamnál
Én: Köszönöm fiúk- fordultam velük szembe, majd megöleltem őket
A: Alap- mosolygott
Al: Nincs mit húgi- mosolygott ő is
Én: Na de inkább haladjunk, szerintem csak ránk várnak
[....]
Én: Megjöttünk, nyugi van, nem kell aggódni, nem ütött el semmi
M[Melody]: Nem aggódtunk, nyugi- mondta unottan
Én: Jajj, Melody, meggyógyultál?
M: Ja, mint látod- fordult el
M: Inkább ütötte el volna valami- motyogta
Én: Kedves vagy
C: Na végre- csókolt meg
N: Akkor holnap délelőtt, délután?- jött oda hozzánk a kis stréber
Én: Igen
I: Na, most, hogy mindenki itt van elindulhatunk hátra, a teraszra, ott van minden- indult meg, mi meg követtük
I: Itt vannak koktélok, aki kér vegyen el egy poharat nyugodtan, nincs megtiltva, most pedig, mindenkinek adok papírt, üvegezni fogunk- osztott mindenkinek egy kis cetlit
I: Mindenki menjen egy nyugodt helyre, és írjon egy feladatot, majd tegyétek bele ebbe a sapkába, mehet- mindenki elment, Alexy, Armin és én egy helyre mentünk, ahol írtunk egy feladatot, egymásnak adtunk ötletet, majd ahogy mondta Iris beletettük a sapkába a cetlinket.
I: Kész van mindenki?- nézett körbe
Mi: Aha
I: Oké, akkor üljük körbe ezt az üveget.
Le is ültünk, én Cast és Armin közt foglaltam helyet
I: Ki kezd?
Én: Majd én- azzal megpörgettem az üveget, ami rajtam állt meg, milyen pro vagyok, vett nem tudom hányszor 360°-ot
Én: "Igyál meg egy pohár puncsot", na adjatok egy poharat
A: Tessék
Én: Köszönöm- azzal le is húztam a pohár tartalmát
Megint pörgettem egyet, ami most Melody-n állt meg
M: "Vallj szerelmet a tőled balra ülőnek" ömm...jó- majd Lysander felé fordult
M: Nos, már régóta szemezek veled, csak még nem mertem elmondani, de nagyon tetszel nekem, ez így jó?
Én: Gyönyörű- töröltem meg a nem létező könnyeim
C: Pörgess
M: Rendben- majd megpörgette, ami Iris-en állt meg
I: " Pörgess egyet, és akin megáll, azt csókold meg" hááát- kezdte félénken
I: Oké- bátorodott fel
M: Jesszus, ki írta ezt a feladatot?
A: Miért? Ez tök jó feladat- vigyorgott
I: Na akkor hajrá- pörgetett egyet
Az üveg pedig nem más előtt állt meg, mint......... Priya
I: Oh, ööööömm
P: Én benne vagyok, már ha te is
I: Benne vagyok
Al: Melegszik a környezet- vigyorgott
Én: Alexy- szóltam rá nevetve
Priya lassan, és érzékien megcsókolta Iris-t.
Én: Na, most akkor pörgess még egyszer
I: O..oké
Most rajtam állt meg
Én: "Puszild meg az arcát a tőled jobbra ülő embernek"- jobbra néztem, Armin az, oké
K: Nem muszáj megcsinálnod
Én: Azt hiszed nem merem?- néztem rá
K: Azt- nevetett
Én: Hát rosszul hitted- adtam egy jó nagy cuppanós puszit Armin arcára
Én: Na, ilyen puszit se adtam még senkinek- nevettem
A: Oh, ez nagy megtiszteltetés- nevetett velem
Én: Na de, haladjunk- tettem a dolgom
Én: Már megint én?!
I: Passzolhatsz, ha akarsz
Én: Nem, lehet megint puncs ivás lesz- vettem ki a sapkából egy cetlit
Én: "Vegyél le egy ruhadarabot", oké- álltam fel, mintha a gatyámat venném le, de helyette a kabátom vettem le
Én: Azt hittétek mi?- ültem le
Én: Ne is álmodjatok róla
Ezt játszottuk egész éjfélig, Castiel hozott piát, szóval mindenki jól érezte magát, egy kicsit én is ittam, de nem vagyok olyan állapotban, mint Castiel
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro