[2]Debora?
Leyla
R: Amúgy hogy-hogy ilyen korán jöttél? Amikor Castiel-nél vagy nem szoktál ilyen hamar iskolába jönni.
Én: Egyszerű a válasz, lusta voltam kávét főzni neki
C: Sziasztok- jött be a terembe, majd helyet foglalt mellettem
R: Szia Cast
Én: Szia- néztem rá egy pillanatra
R: Amúgy Leyla, azt mondtad, hogy ma délután, iskola után megyünk vásárolni
Én: Miért, milyen nap van?
R: Péntek
Én: Tényleg? Nem rég még hétfő volt
C: Gyorsan el ment a hét, jövő héten, hétfőn meg jönnek az új tanulók- vette elő a telefonját
R: Még Castiel is tudja, hogy jönnek
Én: Jól van na, a játék érdekesebb volt
D[Debora]: Na sziasztook- lépett be a terembe egy rég nem látott, idegesítő személy, Cast exe
Én: A barátnőd nem akarod megkeresni
D: Kit? Milyen barátnőm?- nyávogott
Én: Priya te agyament
D: Itt van az a ribanc?
Nos igen, egy suliba jártam vele is, ő is utálta.
Én: Sajnos, látom nem csak én utálom
D: Összefoghatnánk ellene, már nem vagyok olyan, mint régen
Én: Biztos?- tettem le a konzolt
D: Biztos- mosolygott
Tényleg megváltozott
Én: Akkor, üdv a csapatba- nyújtottam felé a kezem
D: Köszi, tönkre tesszük ezt az évét- fogtunk kezet
D: Amúgy, nem sokáig leszek itt
R: Hogy-hogy?
D: Lesz a közelbe egy koncertem és addig itt vagyok, jövő hét végén már megyek is
R: Értem
D: Leyla, hogy állsz az énekléssel, meg a tánccal?- kérdezte, majd neki is elmondtam, amit Rosának, és utána megmutattam a másik szöveget Cast-nak, aki lefotózta és elküldte Lys-nek.
[........]
**Suli után**
R: Na gyere, Leigh már tudja, hogy megyünk.
Én: Már előre félek- nevettem
R: Hát, de naaa- bökte meg az oldalam
[...]
R: Melyik?- fogott a kezébe két szoknyát, az egyik egy kék volt, a másik egy vörös, naon kekszi ruha
Én: Vörös
R: Oké, na de, ne csak szoknyát nézzünk
R: Ez így?- mutatott egy rózsaszín pólós, fekete rövid gatyás szettet
Én: Szerinted felveszek rózsaszín pólót?
R: Nem, akkor keressünk tovább
[...] Néhány perc múlva......Khmm...Na meg a nagy lópikulát néhány perc, 1 óra keresgélés után végre mutatott egy normális szettet.
R: Ez jó akkor?
Én: Persze- mentem vissza a fülkébe, majd átvettem a mai ruhámat, majd kimentem, és oda adtam Leigh-nek a ruhákat, ő pedig beletette egy kis táskába
Én: Mennyi lesz?
L[Leigh]: Ugyan Lelya, ajándék- mosolygott
Én: Hát jó, akkor sziasztok
R: Hétfőn gyere ebbe a ruhába- szólt utánam
Én: Oké
R,L: Szia
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro