Evelin

Mindenki a lányt nézte, akit a biztonsági rángatott.
-Ő az!-mutatott rá Szalai.-Ő követett el mindent!
-Miről beszélsz, te féleszű?-sipákolt a lány, minden erejét összevetve a testőr ellen. Esélye se volt. Nevetségesen festett.
-Ha valóban ártatlannak nevezi Evelint, bizonyítsa be-biccentett felé a bírónő.
-Itt van egy élő példa is-bökött az immáron fejét lehajtó lányra.-És egy másik is. Biztonságiak-füttyentett Böde, mire filmbeillően, azon nyomban bevezettek egy maszkos férfit is. Meg még egyet. A bekötözött térdéről azonnal felismertem.

Kleinheisler odament mindhárom személyhez, és az arcukat takaró maszkokat egyesével lerántotta. Az első kettőtől tátva maradt a szám. Amanda, és Dénes.

-De ha ez-mutatott végig rajtuk szánakozva Szala, és igazán meg kellett erőltetnie magát, hogy ki ne dobja a taccsot.-Nem lenne elég, akkor tessék, itt vannak ezek is-dobott le hanyagul a bizottság elé egy halomnyi mappát.

-Juuj és mi történt ezután?-hajtotta fejét Zsófi Nagyá vállára, mire az említett fiú mosolyogva megsimította a lány haját.

-Hát..Az csak a hab volt a tortán-mosolyodtam el lepillantva ujjaimra, majd mesélni kezdtem.

Miután megszabadítottak a kezeimet össze préselő bilincsek fogságából, leporoltam koszos ruhámat, majd Balázs kezét megragadva indultunk kifele a tárgyaló teremből.

-Srácok, ezt nem tudom nektek elégszer megköszönni-pislogtam hálásan.-De, hogy hoztátok ezt össze?-vontam fel szemöldököm.

-Jófajta kémtől tanultam-vigyorodott el Kleinheisler.

-Mi? Tudjátok? De honna..-kezdtem bele, mire Dzsudzsákra nézve azonnal leesett.-Tudtam, hogy egy pletykás vén bácsika vagy-böktem meg izmos mellkasát.

-Hihetetlen vagy-rázta meg fejét Nagyi.

-Meg tökéletes. Azt kihagytad-kacsintottam rá.

-Szerintem ez a két egobajnok tökéletesen kiegészítik egymást-hunyorgott ránk Dani, mire Dzsudzsi megcsókolt.

-Jut eszembe..-húzódott el tőlem Balázs.-Van még itt valami..-jelentette ki, mire gyanakvóan méregettem. Zakójából elővett egy kisebb dobozt, majd kinyitotta és letérdelt előttem.

-Evi, kérsz egy csokit?-nyújtotta felém a dobozkából kivett darabot. Elég hülyén nézhettem rá, mert azonnal hozzátette: meg egy gyűrűt?

-Igen, igen, duplán is igen-pattantam nyakába azonnal.

-De csak ha tudod, hogy én is hozzá járok.

-Majd valahogy elvisellek-húztam el a szám, mire azonnal adott egy csókot.

-Jajj de romcsi. Mi van, jön a gyerek?-vigyorodott el a nagyobbik Ádám.

-Ami azt illeti..khm..igen-mondtam.

-Na, Szala, tökéletes jósnő lenne belőled-nevetett Dani is.

És én ott, akkor a poros, elnyűtt, börtöni ruhámban állva, a bíróság kellős közepén, magam mellett egy világklasszissal a földkerekség legboldogabb emberének tudhattam magam.

-Evi, drágám, el fogunk késni-rontott be a szoba ajtaján Balázs, mire felpattantam a helyemről, és a tengelyem körül megfordulva mentem ki az ajtón. Már csak három triplaszaltó hiányzott.

Zsófi is kibogozta magát Ádi öleléséből, majd átballagtunk a szomszéd szobába.

-Ne hari, Dzsudzsi, de most nem jöhetsz be-biggyesztettem le ajkaim, majd az ujjam végighúztam a szemem alatt könnycseppet imitálva.

-Most megölted a lelkem-kapott hirtelen a szivéhez, mire én röhögve rázártam az ajtót.

A ruhámat felkapva bezárkóztam a fürdőbe, míg Nagyá barátnője a szobatükörnél sminkelte magát. Felkaptam a combközépig érő vörös csodaruhát, amely tökéletesen látni engedte a már eléggé nagyra kerekedett hasamat.

A tust elővéve villámgyorsan húztam két tusvonalat szemeim tövébe, majd szempillaspirállal kompenzáltam azt. Ajkamra végül egy gyönyörű vörös rúzs került, ezzel pedig tökéletesen letudtam a make-up részt.

-Mehetünk?-mosolygott Zsófi, majd elismerően biccentett.-Dzsudzsinak nagyon be fog jönni. A gyengéje a vörös-kacsintott rám, mire csak megráztam a fejem.

-Ez csak a kanfogó ruha varázsa. Bár, még fénykorában Geráék leöntötték borral. Szerencséjük, hogy kijött belőle..az enyém meg, hogy ekkora hassal is bele férek..

-Jó, hogy nem kangörcs..-dugta be az orrát Nagyi. Átkarolta barátnője derekát, aki egy púder színű V nyakkivágással rendelkező csipkékkel ékszerezett ruhát viselt, mely tökéletesen passzolt a fiú öltönyéhez, hisz az is ugyanaz a krémszín, valamint királykék keveredését engedte látni.

-Ádi, hülye vagy te..-ráztam meg a fejem, amit szemforgatással ötvöztem.

Dzsudzsák szemszöge

-Wooow..-haraptam be számat azonnal, amint megláttam Evit. Abba a ruhába volt, amelyben az Európa-bajnokság előtt.

-Na, mi az, csak nem tetszem?-forgatta meg szemét mosolyogva.

-Már azóta, mióta először voltál ebbe-vallottam be.

Az arckifejezése mindent elmondott. Néha elég ennyi, hogy bekussoljak.

Kinyitottam a szöszke előtt az ajtót, majd miután Zsófiék is helyet foglaltak hátul, beültem a volán mögé, és elindultunk.

***

-Akkor most igyunk az Eb-s teljesítményünkért, amiért Isten megteremtette a zsíroskenyeret, és mert..-akadt el hirtelen Dani a tószt közben.

-..mert odabasztunk a portugáloknak!!-fejezte be Laci, mire mindenki ujjongani kezdett, ezután pedig egyszerre húztuk le a magyar szeszt.

Kivéve Evit. Ő csak a szabálynak megfelelően tartotta azt a kezében.

Végignéztem rajta, és eszembe jutott, hogy most vajon mit kezdenék nélküle?

Ha nem lenne ő, a mindig pimaszul göndör szőke tincseivel, azzal a gyönyörű arcával, a mosolyával, a lobbanékonyságával. Imádom őt. Mindennél jobban. Nem egyszer tette próbára a türelmemet. És sose adta magát olyan könnyen. Nem is fogja.

És odáig vagyok érte, amiért sose érdeklik a szabályok. Elég egy önfejű ember, amin ha tehetném, se akarnék változtatni. Mindig kioszt. Ahogy én is őt. És lehet, hogy pont ezért tudom elképzelni magam mellette.

Ha még nem is mondja ki, tudom, hogy ő teljes egészében az enyém. Csak az enyém.

-Hé, Szala..-súgtam oda a mellettem álló férfinek.

-Hm?-ébredt fel bambulásából.

-A fogadást felejtsük el. Oké?-pillantottam rá.

-Oké, tesó. Hülye ötlet volt. Tudod, van a balfasz Szala, meg a nem balfasz..-kezdte ecsetelni.

-De azt a Gagnam starozást szeretnénk látni-kiáltotta hirtelen Gera.

-Igen!!-harsogta egyszerre mindenki.

A szóban forgó ember megrázta a fejét. Aztán vállat vont.

-Legyen-azzal már el is tűnt.

Hirtelen két kezet éreztem meg a vállamon.

-Balázs..azt hiszem..szülni fogok-bökte ki hirtelen Evi.

Azonnal megragadtam az alkalmat, hogy karjához kapjak, ezáltal biztos támpontot adva neki.

Evelin

Miután véresre szorítottam Dzsudzsák kezét, beláttam, hogy talán még sem a folyonos kiabálás lesz az eredmény. Viszont fájdalmam nem enyhült. Tény, hogy elég kemény dolog megszülni egy gyereket.

-Ne aggódj, minden rendben lesz-simította meg biztatóan karomat, miután egy könnycsepp gördült végig arcomon, az öröm és üröm együttes vegyületéből.

Fél órával később pedig már ott tarthattam kezemben a fiamat. Dzsudzsák Ádámot.

Mosolyogva tudatosult bennem, hogy anyuka lettem.

Sokat szenvedtem érte, az egyszer biztos. És tudom, hogy Balázzsal néha lesznek gondjaink, sőt. Viszont kinek nincsenek?

Azt hiszem, mégis ő az, akire szükségem van. A maga mindig tökéletes kinézetével, azzal az istentelenül egoista szöszi fejével, azzal, hogy egy csettintésre az ujja köré tud csavarni. Hogy az önfejűségemet állandóan egy szavával darabokká tudja zúzni. Hogy mindig próbálok uralkodni a megtörhetetlenségem felett. És próbálom magam erősnek mutatni. Az ő vállán pedig bármikor kisírnám magam. Ő az, akiben igazán megbízok.

A szülőszobába Szalai rontott be, elég hiányos öltözetben, mögötte pedig az egész válogatott. Lovrencsics a padlóra helyezte a JBL hangszórót, amiből másodpercekkel később a Gagnam Style szólalt meg.

A férfi elkezdte rá ropni a megígért táncot, mire minden fájdalmam ellenére előtört belőlem a röhögés. Ugyanígy az ölemben fekvő fiamból is. Meg a még mindig kezemet szorongató Balázsból úgyszint. A családfő végigsimította a kisfiút, majd még mindig nevetve rám pillantott.

-Szeretlek, Evi-szorított egyet kezemen.

-Tudom-mosolyodtam el.

***

Most, hogy ezekre visszagondolok, lepereg előttem a mi történetünk. Ami más, mint a többi. Mivel a legtöbb heppi enddel végződik, addig én egy cseppet sem vágyom arra, hogy minden rendben legyen. Hisz maga a rendetlenség az, amely összehozott minket is.

Most pedig büszkén pillantok Ádámra, amint a pályán szaladgálva olyan szenvedéllyel rúgja a labdát, akár csak az apja.

Hiszed vagy sem, ez a mi történetünk.

Na, hát ez lett volna a Game over, amiről nem is szeretnék most sokat beszélni. Imádtam írni. Ahogy titeket is imádlak💕 Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a csillagokat, a kommenteket, a sok türelmet, amikor eléggé sok idő eltelt két rész között, azt, hogy mindig itt voltalok nekem❤❤
Egy szóval mindent.

Kérlek titeket, hogy most az egyszer kommentben hagyjátok meg a véleményeteket a történetemről, ha jelentett nektek valamit..😘

Imádlak titeket

Kelly