Evelin

-Ne is reménykedj, felesleges eljönnöm. Holnap se lesz más a véleményem-rántom meg a vállamat magabiztosan.

-Ó, tényleg? De, muszáj vagy elfogadnod az ajánlatomat. Nem is tudod ki vagyok? Hm?-húzza száját pimasz vigyorra, nekem pedig a felismerés villámcsapásként hatol agyamba. A srác, akit a megbízás napján odavittem a főnöknek.

Érzelemmentesen biccentek egyet, és hirtelen a bokor felé hajtom a fejemet, ami megrezzen. Tehát nem egyedül van.

-Gondoltam, hogy te az a tipikus jókislány vagy. Viszont én a rosszfiúk táborát erősítem, és bizony, bosszút is állok-húzta el a száját, amire ezután hatalmas vigyor ült ki.-Szóval, csapjunk bele. Tehát, ha nem állsz át, akkor nagyon meg fogod bánni. Illetve, megbánod. Gyorsítsunk egy csöppet-lök neki a falnak. Kezét a torkomra tapasztja, de az oxigénáramlást nem zárja el. Ujjai egyre feszesebben tekerednek nyakam köré. A bokorból kilép valaki.

-Hagyd őt békén!-lép elő Dzsudzsák. Ez mi a francot keres itt?

-Na, itt van a szőke herceg. Már csak ez hiányzott-mondja a másik kém.

-Dzsudzsák Balázs, nem tudom mi a franc hozott ide, vagy hogy honnan tudod, hogy itt vagyok. De amilyen gyorsan jöttél, olyan gyorsan is mehetnél-forgatom meg szemeimet. Kezdem magam úgy érezni, mint a béna filmekben. Tudjátok, a csaj egy "ellenséggel" harcol, azt hiszi a hercege, aki jelen esetben nem is az, hogy mindenféleképpen meg kell mentse a hercegnőjét. De könyörgöm, nekem nincs rá szükségem. Egyedül is elvagyok.

-De hát majdnem megfojt! Nem tudom ki ez, de nem bírsz vele. Én erős focista vagyok te pedig..-kezdi a szőkeség, de nem hagyom, hogy folytassa, mert a fiút, aki továbbra is nyakamat ékesíti fehéredő ujjaival, magassarkúmmal könnyen hasba rúgom. Vagy majdnem hasba. Mondjuk úgy, hogy eltalálom legérzékenyebb pontját, és a fájdalomtól a földre esik.

-Nem bírok el vele? Azt csak szeretnéd-húzom vigyorra a számat.-Na, még jössz egy magyarázattal, de előtte tegyük helyére a rosszfiút.

-Megbánjátok még ezt!-üvölt egy utolsót a fiú, majd a rendőrök becsapják a kocsi ajtaját.

-Ez meleg helyzet volt-csóválja fejét a szőkeség, miután ketten maradtunk.

-Nem is volt az-kontrázok.

-De igen, nem láttad, hogyha nem jövök, akkor majdnem megfojt?

-Nem Balázs, akkor se tudott volna megfolytani.

-Jó, de..Miért mondta azt neked, hogy Evelin? Te Gréti vagy-fúrta bele tiszta kék tekintetét az enyémbe. Elkaptam fejemet, ezzel megszakítva a szemkontaktust. Lazán megvontam a vállamat.

-Mert hülye-tudtam le a legegyszerűbb válasszal.

-Evi, tudom, hogy nem vagy sportorvos. Nem vagyok hülye. Akkor ki vagy?

Mélyet lélegeztem, majd kifújtam a bent tartott levegőt.

-Kovács Gréta, huszonnégy éves sportorvos. Kell a papír róla?-vonom fel fél szemöldökömet.

-Aha.

-A hotelben van, na induljunk, hamarosan vacsora. De ne feledd, még te is jössz egy magyarázattal!-emelem fel mutatóujjamat fenyegetően, azzal elindulunk Bordeaux utcáin.

☆☆☆

Lehuppanok az ágyamra, és szorosan becsukom pilláimat. Az ablakon beszűrődő zaj kezd alábbhagyni, ennek köszönhetően szinte majdnem elalszok.

Ám számításaimat keresztbehúzza az, hogy valaki elkattintja a zárat, és lenyomja a kilincset. A beszűrődő fény egyből szétoszlatja pilláimra gyűlt álmot. Idegesen magamra kapom a takarómat, mivel eszembe jut, hogy ma mellőztem a pizsamámat az alváshoz, így csak a fehérneműm van rajtam.

-Wow, de szexi-perverz mosolyra húzza száját a betolakodó.-Tetszett a látvány, mit ártottam neked?-tárja szét a karjait Dzsudzsák.

-Hogy jöttél be?-értetlenkedek, majd megdörzsölöm a szemeimet.

-Van pótkulcsom. Elcsórtam Storcktól-von vállat, mintha ez csak a legtermészetesebb dolog lenne.

-Hogy adta neked oda?-húzom össze szemeimet.

-Nekem sehogy. Pontosítva Nagyitól kaptam. Ő meg azt mondta, hogy magyarul próbálta elkérni, mivel lövése sincs a némethez. A szövetségi kapitány ebből meg csak annyit értett, hogy "307-es szobakulcs". És ja, asszem ennyi. De engedj be, beszélnünk kell-lép bentebb, majd maga mögött becsukja az ajtót. Kicsit sem zavartatva magát, befekszik mellém az ágyba, és lerántja rólam a takarót.

Mivel az alvóalkalmatosság túl kicsinek bizonyul kettőnk számára, ezért én a földön kötök ki.

-Menj már az anyádba!-morgom. Mérgesen odasétálok a pizsimhez, és felkapom azt.

-Onnan jöttem nem tervezek visszamenni. De máshova szívesen megyek-felé sem fordulok, de még így is száz százalékig biztos vagyok abban, hogy vigyorog.

-Ezt nem akarom tudni-hagyom rá a perverz gondolatait.-Na, mi volt olyan sürgős, hogy nem várhatott?

-A papírod. Cserébe én is adok egyet.

Előkotrom az orvosi hamis igazolványt, ami ugyanúgy néz ki, mint az igazi. Felé nyújtom, mire ő is kezembe nyom egy fecnit. Érdeklődve olvasom el. Csak ne az legyen amire én gondolok.

,,Dzsudzsikám, még nem végeztünk. Evi jól teszi, ha rajtad tartja a szemét, mert hidd el, megbánod még te ezt.

U.i.: Nem egyedül vagyok, semmi esélyetek."

-Ez meleg?-kérdezem, újra átfutva a sorokat. Ugyanis a 'Dzsudzsikám' becézés egy kissé..Na.

-Neked ebből csak az jön le?-ráncolja szemöldökét.

-Igen. Vagyis..nem. Na, megnézted a papírt, én is megnéztem, mostmár húzz aludni!-mutatok az ajtó felé jelezve, hogy fáradt vagyok.

-Morcos vagy, mi van, csak nem megjött?

Kínosan nevetek fel.

-A télapó?-kérdezem kislányosan.

Megforgatja szemeit.

-Igen. Elvégre az is piros.

-Egy kicsit..Fogd vissza magad, kérlek, és az Isten szerelmére, menj már aludni-morcosan fújtatok. Szám elé kapom a kezem, hiszen egy újabbat ásítok.

-Félek. Had aludjak melletted-biggyeszti le a száját.

-Na nem, az ki van zárva-rázom meg a fejemet. Kicsit ugyan nyugtalanít, hogy bármikor lecsaphatnak rá, dd ugyanakkor nem hagyhatom neki, hogy kapjon a lehetőségen.

-Kérlek, csak most az egyszer. És a titkod biztonságban marad.

-Milyen titkom?-tettetem az ártatlanságot.

-Tudod te. Meddig akarsz te még ott álldogálni?-paskolja meg a mellette levő ágyrészt.

-Utállak-mormogok, majd befekszem mellé, és amennyire csak lehet, próbálok tőle elhúzódni.

☆☆☆

Sokáig nem hallhattatok rólam,amiért bocsánat. A rész ha elnyeri a tetszéseteket, írjatok egy kommentet, légyszi.

Xx, Kelly