Evelin

A hátamat a falnak támasztva kaptam szám elé a kezem. Sírtam..Sőt, zokogtam. Nem érdekelt ha gyengének látnak. Hogy voltam képes ilyesmire? Majdnem megtettem.

Másodjára is veszélybe sodortam.
Holott vigyáznom kellett volna rá. Nem fordítva.

Kezemmel végleg elkentem szépnek nem mondható minimális szempillaspirálomat, majd fejemet a lábamra hajtottam. Még mindig egy szót se szóltam. Összetörtem.

Mikor felkaptam a fejem, egyedül találtam magam. Klassz. Az a buzi megszökött, Balázs meg látni se akar. Fejemet visszahajtottam kezem által összekulcsolt lábaimra, majd szemem kiadta az utolsó könnyszösszenetet. És ezzel elvihette volna az életem utolsó cseppjét is.

Az immáron ismét kezemben szorongatott fegyvert elhajítottam, amely hangos csapódással érkezett a falba. Kis idő múlva egy meleg kezet éreztem meg jéghideg hátamon, amely leírhatatlanul nagy borzongást váltott ki belőlem. Szememet felemeltem, amely egy vadítóan kék szempárba botlott. Mikor tekintetünk összegabalyodott, gyorsan lesütöttem íriszeimet. Képtelen voltam még csak rá is nézni.

-S..s..sajnálom-pillantottam fel rá, majd éreztem, amint könnycsatornám újra utat ad magának, a sós cseppek pedig szabadon gördültek le orcámon. Ám Dzsudzsák ezt nem engedte, ugyanis ujjával felitatott egy cseppet, majd államat felszegezte úgy, hogy újra a szemébe nézhessek. Hajamat kisöpörte arcomból, ezzel tisztává téve számomra a látóteret. Tekintetéből tisztán árulkodott az aggodalom és annak minden árnyalata. Mielőtt újabban elmondhattam volna a bocsánatkérés ezer meg ezer szinonimáját, kezét szám elé rakta, mint aki pont jól tudja, mit akarok.

-Ne, ezt nem kell. Csak egyet árulj el..miért nem tetted meg?

-Mert..Szeretlek-pillantottam rá kínosan beharapva a számat.

-Most azt kéne mondanom, hogy én is?-húzta fel a szemöldökét válaszképp. Hirtelen az ütő is megállt bennem, mire elnevette magát, és beletúrt szőke hajába, majd folytatta.-Szerintem tudod, hogy én is-közölte, majd ajkait szorosan az enyémekre tapasztotta. A levegőhiány választott szét minket.

-Még egy kérdés..-villantotta meg komoly arcát.-Mivel fenyegetett meg?

-Hát..-újra beharaptam a számat, de ezáltal olyan mélyen, hogy az ismerős csordogáló vér ízét éreztem meg.

-Evelin Lenart!-szólított meg valaki hirtelen. Megfordítottam a fejemet, majd egy rendőrt pillantottam meg.-Emberölési kísérlet gyanújával be kell vigyük az őrsre-szólalt meg angolul. Felrántott a földről, majd a kezemet megragadta, és a hátam mögé szegezte azokat. Aztán éreztem a hideg bilincset, amelyek körbefonták karomat, ezáltal korlátozva mozgásom lehetőségét. Gyomrom egyszerre rándult görcsbe, és hasított belé maró fájdalom. A hidegbe kilépve hirtelen összerezzentem. Kezemet a hasamra tapasztottam. Volna. Ha képes lettem volna rá.

Nem mondom, hogy melegem van, hiszen a Lyoni esték kimondottan hidegek tudnak lenni.

Dzsudzsák még mindig ledermedve állt. Hiába magyarázta a francia rendőröknek a tévedését, azok nem engedtek belőle.

-Oké, akkor csak kérem, egy szót had szóljak hozzá..-jött oda, majd azonnal átölelt.-Ígérem, hogy ki foglak hozni..-suttogta fülembe. Torkomban hatalmas gombóc keletkezett.

Ahelyett, hogy válaszoltam volna, hirtelen szédültség kerített hatalmába, aminek eredménye képpen Balázs karjaiba zuhantam.

-Bocsi..én..nem is..-kaptam fejemhez a kezem, miután sikerült talpra állnom.

-Evi, mi van veled?-fürkészett gyanúsan.

Kínosan beharaptam a számat, ismét. Nem tudtam, hogy mondhattam volna el. Tétovázásomnak a zsaruk vetettek véget, akik lazán kitárták előttem a kocsiajtót, majd egy szimpla mozdulattal belöktek az autóba.

Hátul egybefont karjaimat a vállam megtekerésével ölembe ejtettem, miután az ablakból kinézve láttam, amint az igazságügy emberei még néhány szót szólnak Balázshoz. Miután ők is beszálltak a járműbe, az ablakból láttam, amint az immáron egyedül álldogáló férfi nyakát az a szőke hajú nő hátulról körbefogja, majd magához rántja, és konkrétan a nyakába ugrik. Sóhajtva bámultam le az ölembe, mintha csak annyira érdekes látvány lenne a lábam.

-Bocsánat..-szólaltam meg hirtelen.

-Kérem,ne beszéljen. Nem áll jogában befolyásolni minket-rázott fejet a kopasz.

-Csak..mit akarnak kezdeni velem?-kérdeztem, bár erre jómagam is tudtam a választ. Ha mást nem, a tárgyalásig a börtönben rohadok meg, ki tudja, talán utána is. Meg is értem, hiszen valóban szörnyű amit tettem.

Egyedül az fáj igazán, hogy életem legcsodálatosabb napjait, vagy ki tudja, heteit netalántán hónapjait kell itt eltöltenem. A hideg rácsok közt gondoskodni arról, aki mindennél fontosabb.

***

A hátamat a jéghideg mögöttem húzódó vasnak döntöttem, majd a benttartott levegőmet kifújva megdörzsöltem szemeimet. Egy ásítást megeresztve álltam rá talpamra, majd a cellaajtón kilépve engedtem, hogy az őrök hátul biztosítsák karomnak a mozdulatlanságot. Kivezettek egy helyiségbe, ahol a többi cellaromboló is volt. Nyilván, itt adtak reggelit nekünk.

Körbetekintettem. A falak egyszerű, fehér színűek voltak, legalább is valamikor biztosan, hisz most már a nagy része lepergett innen, és látni engedte az épület téglás szerkezetét. Ahol nem kopások voltak, vagy repedések, -amelyek úgy kúsztak szét a falon, mint a pókháló- ott firkálások díszítették az ebédlőt körülölelő falakat. Orromat pedig megcsapta a konyhából áradó minimális ételszag, és a jól ismert doh keveréke. Szemeimet a felső sarkokra tapasztottam, ahol ugyancsak fekete, avagy zöldes penészfoltok éktelenkedtek. Fintorral az arcomon sétáltam el a kiadóablakig, ahol is egy tálcát megmarkolva sétáltam el egy üres asztalig.

Kezembe vettem a poharamat, és lassan kortyolgatni kezdtem a fekete nedűt, amely nélkül neki se bírok kezdeni a napnak. Bár szörnyű volt, mégis sikerült tőle embernek éreznem magam. Rápillantottam a tányéromra, amin egy darabka száraz kenyéren valamint két darab tükörtojáson kívül semmit nem találtam. Hát, jobb mint éhen halni.

Ezzel a gondolattal láttam neki az ételnek, de amint villámat a számhoz emeltem, és ehettem volna, a zsaruk kérdezés nélkül megragadták egyenruhámat, majd kivonszoltak az ajtón.

-Ms. Lenart, látogatója érkezett. Öt percük van-közölte hűvösen, majd egy ajtón belökve magamra is hagyott. Arcomra egyből visszaúsztak az élet jelei, amint megpillantottam Dzsudzsit. Gyorsan leültem a kihelyezett székre, majd végigmértem a velem szemben ülő férfit, akitől a szabadságommal egyetemben, egy üveg választott el. Azon is csak annyi rés volt, amely a hangot átengedte.

-Szörnyen nézel ki-rázta neg a fejét miközben végigmért.

-Ilyen körülményektől ne várj semmit-röhögtem el magam.-Amúgy meg kabbe-túrtam bele hajamba.

-Azt hiszem, azt nem fordítva kell?-pillantott rám gyanakodva, mire válaszul csak homlokon csaptam magam.

-Ne kezd.

-Na jó..-váltott hirtelen komolyra.-Mikor lesz a tárgyalás?

-Ma este. Nem hiszem, hogy bárhogyan is kijutok innen-vontam vállat, miközben még mindig hajam fürtjeit piszkáltam.

-Ó, hogy rohadnának ketté..-idegeskedett.-Nem tudják, hogy kényszerből tetted? Azaz, megzsaroltak..-javította ki saját magát.

-De, már mondtam. Reménytelen-sóhajtottam, majd hátradőltem a széken.

-Értem én de van egy másik ötlete..-kezdett bele, mire én pillanatok töredéke alatt felálltam a székről, a bilincsekkel szorított kezeimet pedig a hasamra tapasztottam. Térdeim megremegtek, majd nagy fejfájás kíséretében a földre rogytam.-Te jóég, mi van veled?-ijedt meg Balázs, majd orvosok után kiabált, mikor szemem kezdett elsötétedni, és inkább megadtam magam a sötétség urának, ahelyett, hogy küzdöttem volna.

Nem leszek képes rá.

***

Egy kis idő múlva arra tértem magamhoz, hogy az ismerős kemény ágyamban vagyok, míg valaki a jéghideg kezemet szorongatja. Eloszlattam a szemeimre gyűlő sötétség utolsó foszlányait is, majd miután felültem, Bali azonnal a nyakamba ugrott.

-Te jó ég, azt hittem már, hogy komolyabb bajod esett. Mi történt? Az orvosok nem voltak hajlandóak elmondani..Tudom, hogy titkolsz valamit.

Gyomromban azonnal görcs keletkezett az idegességtől, de hamar végetvetettem annak.

-Figyelj..Emlékszel arra az estére, amikor halálra ittuk magunkat?-pillantottam föl rá.

-Hogy őszinte legyek, halvány lila sejtelmem sincs, hogy mi történt akkor-rázta meg fejét, majd kérdőn rám pillantott, hisz tudta, hogy én pontosan rájöttem.

-Hát..Igen. Eddig én se tudtam. És semmi ilyesmire nem gonoltam volna, de mégis keresztül lett húzva minden számításom ezzel. De nem ez a fontos-legyintettem.-Dzsudzsák, én terhes vagyok..-mondtam ki hirtelen, majd szememet lesütöttem. Félve pillantottam a férfira, reakciójára várva. Tudtam, hogy ebből semmi jó nem jön. Míg ő függetlenül élvezni és élni akarja az életét, addig én ezt mind elrontom ezzel a pusztán két szóbol álló kijelentéssel.

-Figyelj, Balázs, ha akarod, akkor én szívesen felnevelem egyedül is, csak..-nyeltem egyet.-Mondj rá valamit.

-Én..ajj Evelin, a picsába is. Tudtam, hogy nem állok még készen erre, meg is ígértem magamnak, hogy a szabadságom érdekébe még egy jó idegig tartózkodom ettől. De ez azelőtt volt, mielőtt megismertelek. Basszus, nem tudom-sóhajtott.-Csak úgy jöttél, és felborítottál mindent. Tudom, eleinte csak egy fogadás volt, de mára a világot jelented nekem. És veled még abba is beleegyezek, hogy apuka legyek. De csak ha mellettem maradsz. Mert én nem fogom hagyni, hogy itt-mutatott végig fintorogva a cellán ujjával.-hord ki a gyerekedet. A gyerekünket. Ígérem, mindenben támogatlak, és kihozlak innen. És elvisellek, a hülyeségeiddel együtt-szorította meg kezemet, ezzel biztonságot adva.

-Köszönöm-öleltem hirtelen magamhoz, majd újra patakokban folyni kezdtek a könnyeim. Mást nem tudtam kinyögni a rám özönlő boldogság miatt.

-Figyelj, még egy kérdés..-tolt el magától hirtelen.

-Hm?-szegeztem rá tekintetemet, majd szememet megtörölve fürkésztem tovább.

-Ugye nem ezzel fenyegetett meg?-húzta fel szemöldökét.

-De..-haraptam bele számba ismét, ami az utóbbi időben kedvelt szokásommá avanzsált.

-Én esküszöm megverem azt a szemetet, és úgy ellátom a baját, hogy többet fel nem kel..-iramodott meg hirtelen, mire én kezét visszarántva fékeztem meg.

-Hagyd. A tárgyaláson majd minden eldől. Úgy is ott volt, látott mindent, szemtanunak tökéletes a zsaruknak, tehát nem kizárt, hogy itt lesz-nyugtattam, miközben magam sem tudtam igazán, hogy mi fog belőle elsülni.

Miután az őrök kitessékelték Dzsudzsákot a szobából, én fejemet a falnak támasztva tettem kezemet a hasamra.

Hogy lehet valaki egyszerre a világ legboldogabb és ugyanakkor legmeggyötörtebb embere?

***

A tárgyalóteremben hirtelen csönd lett. A bíró letette a papírkötegeket az asztalra, majd megköszörülte a torkát. Olyan némaság volt, hogy a feszültséget vágni lehetett volna. Ránéztem a mellettem öltönyben szobrozó Balázsra, akinek szeme nyugalmat árasztott. Ismét szorított egyet kezemen.

-Ne aggódj, minden rendben lesz..-mosolygott rám biztatóan. Nagyon remélem. Most az egyszer szerencsém lesz..

-Tehát, Evelin..A döntést véglegesen meghoztuk, ami a következő. Emberölési kísérlet gyanuja miatt önt öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélem-jelentette ki, szememet pedig elfutotta a kitörni készülő könnyek zuhataga. Ám mielőtt a kis kalapáccsal véglegesen koppinthatott volna, az ajtó kirántódott, és megjelent egy alak, akit egy biztonsági félkézzel ráncigált minden akaratának ellenszegődve.

-Hagyjanak békén-fülemet ismerős, nyávogós hang zaja csapta meg.

-Két kézzel egyszerűbb, mond neki-kiáltotta hirtelen Böde, amint az ajtón beszivárgott a többi focistával együtt.

-Na de kérem..Nem illik berontani a tárgyalásra. Már mindjárt vége-rázta fejét hitetlenkedve az ítélethozó.-Tehát a büntetést véglegesíte..-kezdett bele, majd koppintani készült, de Nagyi kikapta kezéből.

-Hagyja már ezt a szart-rázta meg a fejét.

-Nyomós bizonyítékunk van arra, hogy ez a lány-bökött felém Szalai-ártatlan-jelentette ki, mire mindenkiben megállt az ütő, és a tárgyaláson részt vevők mind rászegezték figyelmüket.

Tudom, sokat késett. De baromi hosszú lett ez a rész, ami egyben a befejezés is. Epilógust még persze hozok, de ami azt illeti, nehéz volt megírnom ezt a részt. Egy csomószor javítottam át, töröltem ki részeket, hisz nagyon jóra akartam. Bár, kicsit csalódtam benne meg minden, de ja. Most sikerült befejeznem, lassan egy hete porosodott a draftok között😅

Kérlek, írjatok véleményt a részről, nagyon nagyon örülnék neki. Addig is sziasztok👋😘