Evelin

-Ezt tedd már le, hanyadik pohárral iszol?-kaptam ki Szalai kezéből a vörösbort. Vagyis csak próbáltam, mert nem engedte.

Civakodásunknak az vetett véget, hogy az ital a ruhámon landolt. Szerencsém volt, mivel vörös mind a kettő. Oké, vissaszívom. A bor egy árnyalattal sötétebb volt. Fenébe..

-Bazdmeg..Miért viselkedsz úgy, mint egy ovis?-néztem rá mérgesen. Erre csak a szemembe röhögött. Mondtam már mennyire imádom? Nem? Nem is baj. Legalább nem hazudok.

Berohantam a mosdóba, hogy valamennyire lemossam a löttyöt. Teljesen ugyan nem jött ki, de csak halványan látszott. Hát, jobb, mint a semmi. Kilépve a helyiségből, egy kéz ragadott meg.

-Gréti, most velem jössz-fonta karjait derekam köré Balázs, majd felemelt. Szemét a ruhámon legeltette, pont a víz és borfolt keverékén. Oké, remélem nem érti félre.

-Francokat. Maximum akkor megyek veled, ha álmodsz. De akkor is még fontolóra veszem..-gondolkodtam el, majd egy egyszerű mozdulattal elértem, hogy Dzsudzsák elengedjen. Könyörgöm ember, kém vagyok, vannak módszereim.

-Au, a..a hasam! Mekkora a magassarkúd? Ez kegyetlen volt-csóválta meg fejét. Tudomást sem vettem róla.

Elégedetten mentem ki az ajtón. Azonban egy valamivel nem számoltam. Kilépve megborzongtam. Nem a hidegtől, mivel egyáltalán nem volt az. A fiúk egy vödör jeges vizet öntöttek rám.

-Ez jár a buligyilkosoknak!-vigyorodott el Gera, majd elégedetten összenézett Kleinheislerrel.

-Szép volt!-pacsizott össze Böde Szalaival. Nagyára néztem szomorú fejet vágva. Én bíztam benne.

-Sajnálom-tátogta a röhögő fiúk mögül. Ehh, focisták. Végszóra kivettem Gera kezéből a whiskyt.

Visszamentem a mosdóba, igen, két percen belül kétszer, és csak ültem ott. A ruhám nedvesen tapadt testemre, és a hajam is csurom vizes volt.

-Gréti!-nyitott be az ajtón Nagyá.

-Hm?

-Bocsi az előbbiért. Tudod milyen beteg állatok tudunk lenni. Amúgy nem méltóztatnál kijönni? Nem éppen szívügyem a lánymosdóban ácsorgás-vigyorodott el. Felálltam, és kimentem. Megcsóváltam a fejem.

-Tényleg azok vagytok. Menthetetlenül-vigyorogtam rá.-De össze is vizeztétek a kanfogó ruhámat, szóval csesszétek meg-fontam össza karjaimat magam előtt, mire Ádi szemei tágra nyíltak.

-Kanfogó ruha? Ezt meg honnan szedted?-bukott ki belőle a nevetés.

-Amanda mondta, nem lényeges.

-Nem tudom ki az, de ha te mondod-vont vállat.-Amúgy miért bunkózól Dzsudzsival?

A kérdésére bennem egy pillanatra megállt az ütő. Nem mintha nem tudnék rá válaszolni, csak hirtelen ért.

-Azért, mert beképzelt, ennyi. Oké? Rólad nem gondolom ezt, mert..Neked olyan kutyipofikád van, nem nézném ki belőled-vontam vállat.

-Kutyapofika? Ez most komoly?-nézett rám morcosan.

-Jól van na-vontam vállat.-Csak az igazság.

-Gréta, baj van-szólított meg egy vörös hajú férfi..Igen, azt hiszem ő az előbb is ott volt. Kleinheisler.

-Mi történt?-pattantam fel idegesen.

-Dzsudzsák elájult.

-Hol van?

-Az épület előtt. Gyere már!-utasított. Nem akartam magukra hagyni a fiúkat, mert biztos voltam benne, hogy bepiálnak. De jelen esetben kockáztattam.

-Mi történt? Csak a pia ütötte ki, vagy megtámadták? Hahó, válaszoljatok már!-néztem az ott levőkre.

-Szerintem semmi baja nincs-morogta Szalai, de senki nem figyelt rá.

-Megtámadták-bökte ki egy kis gondolkodás után Stieber. Lehajoltam a földön fekvő Balázshoz. Lélegzik. Tehát bármi is történt, pár órán belül felébred.- A mentőket viszont nem hívhatjuk.

-És miért nem?-kérdeztem.

-Mert nem-felelte egyszerűen.

-Könyörgöm, egy világklasszis focista fekszik ájultan a földön! Csak nem mondhatod azt, hogy egy ilyen helyzetben sem hívhatjuk a mentőket!-akadtam ki.

-De te vagy az orvos, nem?-vágta közbe Lovrencsics.

-Oké, akkor szerintem az lesz a legjobb, hogyha valamelyikőtök, aki itt van, és nem csiccsentett be annyira, visszamegy vele a hotelba. Ki lesz az?-mutattam körbe a srácokon.

-Te-mondták egyszerűen.

-Mi? Én nem hagylak itt titeket. Túl felelőtlenek vagytok.

-Nézd, Gréti. Ismétlem. Te vagy a sportorvos, és a szóban benne van, hogy orvos. Sokkal többet értessz te ehez, mint mi, az üresagyú focisták..-mondta Nagyá.

-Végre valamiben egyetértünk..-morogtam az orrom alatt.-Mindjárt visszajövök..-mentem el, és megkerestem az általam vélt legmegbízhatóbb embert. Király Gabit.-Gábor! Figyelj, el kell mennem Dzsudzsákkal, a hotelba, mert eléggé..Szóval, elájult. Tudnál addig figyelni a srácokra?

-Persze, bízhatsz bennem-mosolyodott el.

-Köszönöm szépen-pillantottam rá hálásan, majd visszamentem a fiúkhoz.

Nagy nehezen, felcipeltük Dzsudzsákot a buszra. Semmi emberrablás feeling, oké?

A sofőr elindult a busszal egyenesen a hotel felé.

-Csak aztán nehogy történjen valami ott köztetek-kiabált oda Gera. Felmutattam neki a középső ujjamat.

A hotelhoz érve kikértem a recepcióról a szobakulcsokat, majd a sofőrrel együtt emeltük fel Dzsudzsákot. Á, kicsit se volt fura látvány, ahogy egy csaj, meg egy férfi a lépcsőn botladoznak egy focistával a kezükben.

-Köszönöm a segítséget-néztem a sofőrre. Biccentett egyet, majd elment. Átmentem a saját szobámba, hogy átöltözzek, mert a ruhám továbbra is csurom víz volt. Mikor végeztem, visszamentem a Balázs szobájába. Még mindig nem nyitotta ki a szemét.

Leültem az ott levő fotelbe. Mondtam már, hogy utálom ezt az egészet?

-Gréti, egy kérdés..-ült fel az ágyon Balázs.-Miért nem előttem öltöztél át?
-Te végig ébrem voltál?-kérdeztem mérgesen.

-Igen-vont vállat lazán.

-Dzsudzsák Balázs, nálad nagyobb tahót kihívás lenne találni-morogtam oda neki.