8.rész
Cole szemszöge:
Lackwood a deszkáért nyúlt, az ujja észre vétlenül az enyémekhez ért. Fort a bőröm ahol hozzám ért. Utáltam a tényt mindig hogy szeretem ezt a fekete szemű lányt. Tavaly is azért vertem meg azt a srácot mert egy folytábam azt mondogatta hogy Susant ha akarja ha nem meg húzza. De miután vége lett a felfüggesztésnek rosszul esett hogy Klausz rá startólt. Nem mondtam meg neki hogy tetszik a lány. Rendes volt Parkertől hogy segített a lánynak. Azért próbáltam hagyni a francba. Biztos vagyok hogy Klaus el szúrja.De ez a kis érintés is elég volt hogy valami újra induljon. Arra figyeltem fel hogy Susan fogja a táskáját és a csiga lépcső irányába megy.
- Lackwood hova mész?- szóltam utána, a hangomra meg össze rezent.
- Cs csak a negyedikre. Itt már nincs több hely- mutatót körbe.
- Megyeke veled Su, érdekel a munka folyamat- pattant fel Angelo. Nem félek hogy Parker vagy Angelo akarná őt. Mert már beszéltem velük róla. Én is mentem utánuk. Fel értünk, halottam ahogy nyikorogni kezd az öreg fa padló
- Biztos jó ötlet? - kérdezem meg. Mire a lány csak válat rántott. Egyszer csak Susan alatt be is szakadt a padló.Gyorsan a keze után nyúltam hogy le ne zuhanyon.
- Angelo gyere és segíts- szóltam oda az előbb említettnek. És fel húztuk a lányt. Át öleltem a lányt. Hírtelen ki hagyott egy ütemet a szívem, meg ilyesztet ez a pár pillanat.
- Minden rendben? - kérdezte a mellettem lévő fiú. Mire a lány csak bólogatott. Rá néztem a térdére, a nadrágja ki szakadt, és a térde alatt rész vérzet. Éreztem hogy a lány meg teljes testében remegett.
- Francokat vagy- szólaltam meg kicsit eréjesen ben
- Angelo hozd a táskáját, a többit Parker- meg fogtam a lány vállát és a szemébe néztem.
- El megyünk hozzánk és el látjuk a sebed, rendben? - mondtam halkabban.
- J jó- nézett a másik irányba. Mégse kérdeztem tőle hogy fel bír e állni, a térde alá nyúltam és fel vettem. Ki mentünk az épületból és be ültünk Parker autójába. Onnan meg meg se álltunk egészen míg hozzánk nem értünk.
Susan szemszöge:
Rendesen meg rémülten mikor be szakadt alattam a padló de az meg még lepet hogy Cole el kapta a kezem. Most meg az ő nappalijában ülök a kanapén. És várom hogy vissza jöjjön az első segély ládával. Parker és Angelo már el mentek.
- Meg is van- jött vissza Cole.
- Ha meg kérhetlek akkor fel huznád a nadrágod szárát- meg tetem amit kért és el kezdte el látni a sebem.
- Ez most egy kicsit csípni fog, ha akarod meg szorithatod a másik kezem, ha nagyon fáj- hozzá érintette a fertőtlenítővel be áztatott pamacsot. El kezdett csípni ezért meg szorítottam Rambo kezét. Rakott még a tetejére egy raktapaszt és így szólalt meg
- Készek is vagyunk a szabad kezével le húzta a nadrágom szárát.
- Köszönöm - mosolyogtam. Cole közelebb hajolt és meg csókolt. Erre le fagytam. A fiú el hajolt tőlem és a másik irányba nézett.
- Bocsánatt, szerintem jobb ha mész- meg fogtam a cuccom és ki mentem az ajtón. " Mi volt ez?!" gondoltam magamban. Az a legfurább hogy jobban tetszett mint Niklaus csókja...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro