Le ültünk a konyhába Niklausal. Le süttötem a tekintetem és elkeztem tördelni az ujjaim. A fiú csak csendben itta a vízét. Olyan ideg örlö volt. A csendet Klaus sóhajtása törte meg.
- Miért futotál el? - nézett rám, olyan mintha egy másik fiú ült volna velem szembe.
- Em, hát ízé- haraptam rá a szám szélére
- E ez volt az első csókom és szóval nem tudtam eleve hogy mit reagáljak a történtekre. -vakartam meg a tarkom. Klaus felált a székről, oda sétált mellém és letérdelt a szék elé, ügy ölelte át a derekam. Vissza öleltem.
- Gyere el velem egy randira, tölcsük együtt a hétvégét - nézett a szemembe. Éreztem hogy arcom fel hevűlt.
- Legyen- egyeztem bele. Az arca felvidult a zöld szemei csak úgy csillogtak." Ennyire fontos lenne neki?"
- Khm, nem zavarok-hallottam meg Will hangját. Oda néztünk és tényleg bátyám ált ott.
- Wi Will-pirultam ki. Klaus fel ált és oda ment a bátyámhoz és kezet nyújtott neki.
- Niklaus Grey vagyok- nyújtotta a kezét
- Susan bátya vagyok Williem Lackwood - fogta meg a fiú kezét és meg szorította azt. Amitől a szőke fiú egy kicsit fel sziszent.
- Gyere Klaus, beszélgessünk még-fogtam meg a a fiú kezét.
- Örültem Williem- köszönt el testvéremtől. Niklaust egészen a szobámig húztam. Bevezetem és leültünk a kis kanapéra. A mellettem ülő meg fel nevetett.
- Láttom a bátyád nem bír-nézet rám mosolyogva.
- Igen, de ő ilyen-mondtam. Közelebb húzott magához, úgy dőlt hátra velem. Olyan jó érzés volt ott feküdni. Hallgatni a szívverés, érezi minden levegő vételét. A két kezemet a nyaka köré fontam, ő meg a derekamat köré csavarta karját.
- Kellemes, igaz? - nézett rám.
- Igen az-mondtam. Egy idő után fáradt voltam
-----

Valaki elkezte simogatni a hajam. Kinyitottam a látó szervei.
- Felkeltetelek? - nézett le rám két zöld szempár, erre csak nem legesen ráztam fejem.
- Mennyi az idő? - keltem fel a fiúról, a sarkamra ültem és dörzsölgetni kezdtem a szemeim.
- Este kilenc - ült fel. Erre a két szóra fel kaptam a fejemet.
- Bocsás meg-sütöttem le szemem
- Most miért? - kuncogot
- Szerintem meg érte - közelebb hajolt mikor az ajkaink között  két centi volt megált
- Ha akarod tedd meg te az utolsó centiket- nem tudom mi ütött belém de meg tetem. A kezeimel a válaira raktam. Keze az arcomra rakta és cirogatni kezdte.
- SUUU SEGITSÉG- tört be Jack az ajtón, utána egy dühös Will. Mi meg szét rebentünk Niklausal,az arcom a vörös árnyalatát kezdte el játszani.
- Oh, megzavartunk valamit? - húzta minden tudó mosolyra arcát Jack.
- Tünés kifelé! Két 19 éves oldja meg úgya gondjait ahogy akarja-szóltam rájuk .
- Semmi baj, szerintem én megyek is-ugrott fel Klaus
- Nem nem- állta útját Williem
- Igaza van ennek a marhának- ment oda Jack- későre jár már, hogy kint járkálj. Maradj nyugodtan, úgy is most menénk vacsizni, meg majd adunk váltó ruhát-mosolygott tovább Jack.
- Én nem így gondoltam- nézet Will öcsére.
- De ha megmerd rontani a húgomat véged lesz- nézet le rá Will. Megfogtam egy párnát és az arcába vágtam.
- Mit beszélsz hülyeségeket, te hegyi óriás -szidtam le. Csengetek.
- Meg is jött a vacsora- futott Jack, Will meg utána indult.
- Komolyan nem zavarok? - jött oda mellém. Nem legesen ráztam meg a fejem. Klausnak mosoly küszot az arcára, és megölelt.
- Meny előre én még felhívom a húgom hogy nem megyek hazza- bólintottam, meg indultam, hirtelen rá vágott a fenekemre. Vissza fordultam és szúrósan néztem rá.
- Bocsi, de nem tudtam nem kihagyni-mosolygot rám. Le ültem a fmbátyáim mellé az asztalhoz. Nem soká Klaus is meg érkezett.Végeztünk a vacsorával. Én gyorsan feksietem fogtam a fehérnemüm egy fekete mackó nadrágot és egy fehér trikót, így elmentem türdeni. Be áltma a víz sugás alá és élveztem a forró vízet. Mikor már eleget áztattam magam elzártam a vízet és felöltöztem. Kimentem az ajtón, éppen hogy be csuktam az ajtót, valaki hátulról át ölelt.
- Be mentem volna hozzád, de szerintem nem kéne Willnek indokot adnom hogy ki tekerje a nyakam-a mondat végén bele puszilt a nyakamba. Megborzongtam. Kuncogot és eltünt az ajtó mögött. Gyorsan be siettem a szobámba, és kétszer megcsapkodtam az arcom. "Nyugalom Susan, nyugi" mondtam magamban. Bekabcsoltam a Tv-m, mellete meg kerestem az egyik filmekkel telli pendrive-ot. Csatlakoztatás, és válogatni kezdtem. Végül az 'Egy kutya négy útja' mellet maradtam, le ültem a kanapéra. Körülbelül az első 15 percben elkapott a sírás. Szegény Bailey-nek az ideje, és ezt a gyenge pillanatom közben érkezett a szobába Klaus Willel. Aki biztos nem hagy minket egyedül egy darabig. Niklausnak ki ült az arcára az ilyetség, oda sietett hozzám, megfogta az állam és bele nézet a szemembe. Úgy kérdezte meg
- Jól vagy? Minden rendben? Mi történt? - kérdezte aggódva. Én csak a Tv felé mutattam. Erre mint ha a fiú meg nyugodott volna, és ki fújta a bent tartott levegőt. Fél mászott mellém a kanapéra, mögém mászott, úgy ölelt át.
- A szív bajt hoztad rám- sügta a fülembe
-Khm- jelezte a fekete szemű fiú hogy ő is ott van.
- Mire vársz? Gyere ülj le-mondtam neki. És úgy néztük tovább a filmet. Utáltam magamat közben hogy ennyire együtt érző vagyok az állatokkal. Mert Molly és Max halála is meg viselt. De mind két alkalomal szorosan ölelt magához Klaus.
- Ez akkora baromság- szólalt meg Will. Én meg hátba vágtam
- Ch azt az érzékeny mindened- dörzsölte a fájó pontot.
- Azért ne túlóz -röhögött Klaus. A bátyám fel ált és itt hagyott minket. És is fel keltem és meg fogtam a fiú kezét.
- Gyere mennyünk aludni

----
Fel ébredtem és nem találtam a fiút sehol se. Egy cetli volt mellettem az ágyban.

" Bocsánatt Susan!!! Közbe jött valami így nem tudom most veled tőlteni az időtt. Hétfőn a suliban.

Niklaus XOXO"

- Ez az én szerencsém- néztem további a papírt