Reggel egy üzenet várt a telefonomon.

"Ideje hogy meg ismerd a csapatot. Délután 1 órakor legyél a 13-más teremben."

Félre raktam inkább a készüléket még el kezdtem készülődni a földi pokolba. 11 év után kedve sincs az embernek a helyhez. Ahogy végeztem zsebre vágtam a telefont. És hát induljunk meg. A ház előtt már várt rám egyetlen barátom Mason. Ő rá szokták mondani hogy a tipikus szomszéd srác akivel az kezdetektől jobban van az ember.
- 'Reggelt- köszöntem nekid.
- Szia, te is kaptál SMS-t?- kérdezet. Én pedig nem értetem hogy miről beszél. És ezt rögtön le olvasta a fejemről.
- Te lány komolyan... legalább azt a három szabályt el olvastad?- folytata velem a beszélgetést. Mire le esett miről beszél
- Ja hogy az! Igen kaptam. Te most komolyan végig nézted a képeket. Neked is van 'ám szabad időd- gunyolodtam egy picikét.
- Hehehe de én legalább tudom hogy van köztünk egy ember akit te nagyon el akarsz  majd kerülni- vágott vissza.
- Kicsoda?
- Niklaus Grey- bökte ki, mire a lábaim a földbe gyökereztek. Gyorsan meg magyarázva,  az egyik osztály társunk aki világ életben un szimpatikus volt azért mert mindig fűzte a lányokat. És valamilyen okból ki folytán múlt hét pénteken engem is meg talált, elég részemről nyomulos módon.

" Utolsó óráról én mentem el utoljára mert még beszélni akart velem a tanár. Ahogy végeztem indultam le a lépcsőn. Ő lent volt a lépcső fordulóban.
- Hé cica hová ilyen sietősen?- szólt utánam. De én nem törődtem vele, ignoráltam. Ő utánam nyúlt, vissza rántott,  és a falnak nyomott.
- Ne olyan gyorsan baba- fogta össze egyik kezével az én két kezem amit a fejem felett nyomott a falnak. Végig mért tekintetével.
- Hm, jobban megnézve eléggé jól nézel ki. Csak nem kéne ilyen emosan öltözködni Lackwood- egyik lábát a két lábam közé helyezte. A nyakamhoz hajolt,  el kezdte nyalogatni és szivogatni. El kezdtem rángatozni alatta, ezzel pedig csak azt értem el hogy egész testével a falhoz nyomott. Össze szorítottam szemem , végűl a súly el tűnt és két másik érintés éreztem. Ahogy ki nyitottam a szemem egy lila hajú srác húzott el onnan"

-Na jó én lehet vissza fordulók most- indultam volna haza. De végűl nem éreztem a talajt a lábam alatt. Így végül csak a levegőben futottam.
- Nem! Nem logód el a napot, jössz velem órákra- jelentette ki Mason,  és be vonszolt az iskola kapun.
- Mason szemét vagy!- üvöltöttem

-----

- Na láttod,  eddig ki bírtad a napot- mondta Mason ahogy a 13 terem ajtaján csőveztünk.
- Akkor is szemét vagy...- mormogtam neki miközben rajzolgatam. Végűl egy plusz tekintettet éreztem magamon. Szemem sarkából egy boka csizmát és egy fekete nadrágot láttam. Így hát fel néztem.
- N ne haragudj ha zavarlak de olyan jó volt nézni ahogy rajzolsz - kért bocsánatot.
- Semmi baj-próbáltam egy mosolyt húzni a számra
- Ha nem akarod nem muszály mosolyognod, látszik hogy túlsók fájdalom ért téged-" basszus ez bele látt a lelkembe "
- Susan Lackwood vagyok- nyújtottam neki a kezét
- Olivia O'Brien- fogadta el a kezem. Ránéztem az órámra 12:59
- Gyere kelj fel és nézzük meg be lehet menni e a 13-ba- feleltem és felhúztam Masont. Ő ment előre, kinyitotta és már 7 ember bent volt. Bementem Olivia után és becsuktam az ajtót.
- Oh~ cica baba, te is itt vagy, így már jobban érdekel a játék- halottam meg Klaust hangjat
- Hallgas el Grey- monta Mason
- Mi lesz akor ha nem Parks, védheted de te se lehetsz ott mindig-mondta
- Akkor ki pipálhatjuk Lackwoodot, Parksot és O'Brient-mondta egy fehér hajú és szemű lány. Felvolt a táblára írva mindenki neve." Szóval tízen vagyunk ". Jegyeztem meg magamban.
- És ki kicsoda? - tettem fel a kérdést
- Mia Garcia- mondta a fehér szemű lány
- Molly Daniells- zöld haja és sárga szemei voltak
- Elizabeth Foster- a lány Mason női verziója lehetett volna
- Jacob Cooper- mondta egy barna kócos hajú fiú, szemei meg olyan barnák voltak mint a haja
- Noah Ross- mondta egy hetero króm fiú
- Liam Ross, a két hülyét úgytünik meg ismered- bököt hátra egy albínó srác. Mire bologatni keztem

Akor ők lesznek a csapatunk...