Feltételezem, hogy Fyodort a patkány pázhuzam miatt is mocskosnak tartják. Az emberek nem szeretik ezt az állatot. Piszkosnak, veszélyesnek, undorítónak gondolják, ám ez nem igaz: nagyon intelligens és tiszta. A csatornapatkányok hiába hordoznak betegségeket, ember velük ritkán találkozik, a háziállatként tartott patkányok pedig igazán jól szelídíthetőek és idomíthatóak.

Az egész patkány dolog Fyodor részéről következetesen a tevékenységéből és a szervezetéből jön: a tagjai és Fyodor is úgy dolgoznak és élnek (az életet, mint mindennapi tevékenységek elvégzését kell érteni), mint a patkányok: észrevétlenül ott vannak mindenütt, megfigyelnek, az emberek közt járnak, de senkinek nincs tudomása róluk.

A Patkányok a holtak házából különben referencia Dostoyevsky műveire, a Feljegyzések a holtak házábólra és áttételesen a Feljegyzések az egérlyukbólra (vagy más fordításban A nagyváros homályából című regényre). A Feljegyzések a holtak házából egy saját tapasztalatai ihlette regény a szibériai száműzetésről és kényszermunkáról, a Feljegyzések az egérlyukból pedig egy olyan karaktertípust fest le, ami gyakori volt Dostoyevskynél és az akkori orosz társadalomban.

Ez a szemlélődő, odújába visszahúzódott ember felhatalmazva érzi magát a hitványságra, miután felismerte a világ zűrzavarát, viselkedésével visszaadva mindazt, amit addig az élettől elszenvedett. Mind testben, mind lélekben mocskos, alantas figura, akivel és akinek világnézetével Dostoyevsky sosem azonosította magát.

A BSD Fyodort sem szabad ilyennek látnunk. Ugyan ő maga tesz több utalást is a patkány mivoltára, főleg metaforikusan (lásd: párbeszéd Osamu és Fyodor közt a Dead Apple-ben), de ez inkább a fent leírt viselkedésformára értendő.