A higiéniáról: abban az időben, amikor Dostoyevsky élt (1821-1881), a fürdőszoba egy orosz lakásban egyáltalán nem volt általános (és feltehetőleg nem is volt még).

A tizenkilencedik század közepétől viszont a városi-polgári emberek és a gyermekek nevelésének egyik leghangsúlyosabb elemét képezte a test és ruházat tisztaságára vonatkozó szabályok elsajátítása, amik ekkoriban még csak a szemmel látható részekre korlátozódtak. Férfiaknál ez a ruhával nem fedett részek, úgymint arc, szakáll és bajusz, körmök és haj ápoltságát jelentették.

Csak a huszadik század elejétől kezdtek foglalkozni Európában az egész test tisztaságával és rendszeres ápolásával, mely a városi-polgári körökben ekkor már belső igénnyé vált.

Az emberek a vízvezetékek és a fürdőszobák kiépítése előtt mosdótál segítségével naponta kétszer mosakodtak. Reggel hideg vízzel, ekkor arcot és szájat öblítettek és fésülködtek; este fogat, arcot, nyakat és hónaljat mostak. Az egész testüket hetente egyszer, fürdés vagy nagytisztálkodás során mosták meg. Minden mosakodás alkalmával szappant használtak.

Érthető tehát, hogy abban az időben nem tudtak minden nap olyan nagy és alapos fürdőket venni (nehezen szereztek és melegítettek elegendő vizet, és sokáig is tartott), de mindig ápolt és tiszta volt a megjelenésük.

Ez azonban a 19. század, Fyodor pedig a modern korban él, ahol, bárhol szállt is meg, volt lehetősége alapos tisztálkodásra, kifinomult modorát és a környezetét elnézve pedig belső igénye is volt rá.

(Természetesen tudom, hogy a finom megjelenés nem függ össze a test tisztaságával, de tételezzük fel, hogy egy olyan igényes és finom ember, mint amilyennek apróságok alapján tűnik, időt szán erre. Lelki finomságára következtetek abból, milyen gyakran teázik szertartásosan még az események legnagyobb forgatagában is; foglalkozik zenével [a valódi nem értett a zenéhez, de műkedvelő volt. Érdekesség, hogy mindig inkább a hegedűt, mint a csellót szerette, ez nem tudom, honnan jött a mangakának]; igazán olvasott, lásd a mellékelt, spoileres képet a mangából [komolyan, a börtönbe is egy csomó könyvet vitt magával!]; választékosan beszél; jó ízléssel öltözködik, és fehér ruhákat hord, amin aztán minden piszok vagy sérülés meglátszana, de ezt sosem tapasztaltuk rajta.)