Rhaenys megbabonázva bámulta az ujjbegyéből kisarjadó vöröslő cseppeket. Nem először bökte meg magát a hímző tűvel, de most fordult elő először, hogy hasznára is vált a dolog.

A kézimunkát felügyelő septa a sérülése láttán elsápadt, Rhaenys azonban közömbös maradt. A vér látványa nem igen zavarta, arra azonban tökéletes volt, hogy indokot szolgáljon sietős távozására.

Sérült kézzel ugyanis – legnagyobb bánatára - nem folytathatta a hímzést.

Mordane septa hiába ajánlkozott, hogy elkíséri a helyi mesterhez, Rhaenysnek egészen más tervei voltak.

Annak ellenére, hogy hangjából nem hiányzott a kellő határozottság, sikerült olyan körültekintéssel megválogatnia szavait, hogy a hallgatósága fejében meg sem fordulhatott, hogy ne lenne makulátlan a modora.

Cersei nem véletlenül tartott attól, egy nap a lány a kihívójává válhat.

- Köszönöm de ez teljességgel szükségtelen... - mondta miközben a félkész kézimunkát félrerakva feltápászkodott a helyéről. - Nem lenne tisztességes a részemről, hogy a saját ügyetlenségemmel a velünk lévő összes többi hölgy szórakozását elrontom, mert elvonszolom magammal a kiváló tanárukat.

A körülötte lévők hölgyek arcán végignézve az érzelmek legszélesebb spektrumát vélte felfedezni.

Mordane septa ráncos arcán két apró pírfolt jelent meg Rhaenys ravaszul elejtett bókja nyomán. Myrcella hercegnő aranyos tincsekkel keretezett ábrázatán igazi aggodalom tükröződött, míg a tőle pár méterre helyet foglaló Arya határozottan bosszúsnak látszott.

Úgy tűnt, nem csak Rhaenys volt az egyetlen, akit nem kötöttek le az efféle lányos elfoglaltságok.

A Sansa oldalán üldögélő Faye homloka ugyan ráncba szaladt - hiszen ha valakit, akkor őt nem volt egyszerű átverni - de nyíltan nem mert hangot adni a nemtetszésének. Rhaenyst utánozva némán felpattant a helyéről és sebesen rendezgetni kezdte szoknyáját.

- Maradj csak Faye... - mosolyodott el halványan az udvarhölgyére pillantva. Tudta, hogy a lány imád varrogatni és annak is örült, hogy Sansával is könnyen megtalálta a közös hangot. - Majd Lady Arya elkísér, persze csak ha nem okoz gondot a számára.

Arya arcán megjelenő végtelen döbbenetet hamarosan egy hálás mosoly váltotta fel. Bármit megtett volna, hogy mihamarabb kiszabaduljon innen, Rhaenys pedig az előbb ajánlotta fel neki a tökéletes menekülőutat.

- Nagyon szívesen fenség...

- Örülök, hogy találtam valakit, akit hozzám hasonlóan ki lehetne kergetni a világból a varrogatással... - szólalt meg Rhaenys, amikor már messze maguk mögött hagyták a varrásóra helyszínét.

- Nem értek a kézimunkához... - sóhajtott fel Arya.

- Mint ahogyan láthatod - itt színpadiasan feltartotta sérült kezét - én sem.

Az Arya ajkán átsuhanó mosoly láttán önkéntelenül is viszonoznia kellett a gesztust.

- Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én szívesebben nézném ahogy a fiúk a kardforgatást gyakorolják. Elég volt mára a lányos dolgokból.

A Rhaenys kijelentése nyomán a Stark lány szemei felragyogtak.

- Tudok egy helyet, ahol észrevétlenül nézhetjük őket.

- Akkor vezess kérlek...

Arya lendülete azonban nem tartott sokáig, ugyanis néhány lépés után úgy torpant meg, mint aki egy láthatatan falba ütközött. A Targaryen hercegnőre pilkantva szürke szemeiben valódi aggodalom csillant.

- De hercegnő, mi lesz a kezeddel?

- Ahogy elnézem még megmarad – vonta meg a vállát egy apró komisz mosoly kíséretében.

A lépcső aljánál lévő őrszoba ajtaja előtt elhaladva – minden bizonnyal sietős lépteikre felfigyelve – a legfiatalabb Stark lány rémfarkasa szegődött melléjük.

Rhoyne harcos királynője után Nymeriának keresztelt rémfarkas méreteivel - már most, kölyökként is – egy kifejlett vadászkopóval vetélkedett. Sárga szemeit egy ideig ugyan Rhaenysen tartotta, de miután látta, hogy gazdája milyen komfortosan mozog a Targaryen hercegnő közelében, rögtön barátságosabbá vált.

Útközben Arya – aki láthatóan a kastély minden egyes szegletét betéve ismerte – lelkes magyarázatba bocsátkozott. Mint kiderült a Nagytoronyot a fegyvertárral összekötő hídról remek rálátás nyílt az udvarra, ezért is esett erre a nem mellesleg nehezen kiszúrható helyszínre a Stark lány választása.

Arra azonban nem számítottak, hogy nem ők az egyetlenek, akik tökéletes helynek tartották azt, az alattuk zajló kardforgatás nyomon követesére.

- Jon!

A fiú – a lábánál kuporgó Szellem jelzésének köszönhetően - már jóval a Arya köszönése előtt felfigyelt a jöttükre. A kishúga érkezése láttán az arcára kiülő mosoly helyét azonban - a mögötte feltűnő Targaryen hercegnő láttán - egy zavart grimasz és egy kisfiús pír vette át.

- Fenség!

Jon olyan sebességgel pattant fel az ablakpárkányból és vágta haptákba magát, hogy Rhaenys attól félt, hogy elveszti az egyensúlyát és a mélybe zuhan.

Az eddig békésen pihenő Szellem, vörös szemeit a gazdájára szegezve felháborodva oldalgott arrébb, hogy aztán az Aryát követő Nymeriát megszaglászva pár méterrel arrébb újra lepihenjem.

- Jon - biccentett Rhaenys, majd a hófehér rémfarkasra pillantva elmosolyodott és így szólt... - És persze Szellem...

- Én is itt vagyok... - tette karba a kezét Arya, miközben egy szemrehányó pillantást küldött a fiú felé. – És csukd be szádat – szúrta oda neki végül, csak úgy mellékesen.

Láthatóan nem tetszett neki, hogy kedvenc testvére minden figyelmét a hercegnő kötötte le.

A Jon arcán lévő aprócska pír – Arya kijelentése nyomán – haragos vöröses folttá duzzadt.

- Neked véletlenül nem a varrást kéne gyakorolnod a többi leánnyal? – kérdezett vissza, miközben játékosan összekócolta a durcás húgocskája fürtjeit.

A Stark lány helyett végül azonban Rhaenys adta meg a várt választ

- Megszöknünk mielőtt még belehaltunk volna az unalomba.

Rhaenys szavai nyomán Jon ajkain egy mosoly árnyéka suhant át.

- Roppant bátor, sőt talán már-már vakmerőnek mondható cselekedet fenség... - bólintott a fiú, majd kishúga felé fordulva így folytatta: - Fel vagy készülve rá, hogy mit fogsz mondani az édesanyádnak miután a septád elpanaszolja neki a történeket?

- Valami azt súgja, hogy ma elmarad a fejmosás – vigyorodott el Arya, mialatt Jon megüresedett őrhelyét elfoglalva letelepedett az ablakpárkányra. – Látnod kellett volna, hogy hogyan pirult el az a savanyú vén szipirtyó, miközben a hercegnő lyukat beszélt a hasába...

- Ez is egy olyan fortély, amit csak lent délen tanulhat meg az ember?

- Lehetséges... - mosolyodott el sejtelmesen a lány, miközben csatlakozott az udvaront vizslató Aryához az ablakban.

Őszinte csalódottságára az udvar közepén – valódi küzdelem helyett – csak a jócskán kipárnázott és fakardokkal felszerelkezett Bran és Tommen herceg párosa kerülgette egymást.

Rhaenys először az édesanyjától örökölt aranyos fürtök miatt az udvar szélén, fellengzős kísérete gyűrűjében álldogáló Joffreyt szúrta ki. Nem szentelt neki túl sok ídőt, túlságosan jól ismerte a hercegecske arcára kiülő gőgös kifejezést.

Tekintete gyorsan tova siklott, nemsokára pedig már azon kapta magát, hogy indigó lila szemei Lord és Lady Stark legidősebb gyermekén állapodnak meg.

A Ser Rodrik által felügyelt gyakorlás alkalmával Robb választása egy egyszerű, de ez ezáltal sokkal nagyobb mozgásteret is biztosító bőrzekére és hozzá illő nadrágra esett. Ez ugyan nagyban különbözött azoktól az elegáns ruhadaraboktól, amiket az érkezésükkor és a lakoma alkalmával viselt, de Rhaenysnek mégsem nem volt oka panaszkodni a látványra.

Nem szívesen vallotta volna be, de a Stark fiú csinos arca mellett tekintete hosszan időzött el annak széles vállán és a zeke alatt halványan kirajzolódó izmos karjain.

A bambulásból egy tompa puffanás majd az azt követő fájdalmas kiáltás terelte őt vissza a valóságba. Az udvar porában fetrengő Tommen láttán egy együttérző sóhaj hagyta el a száját.

Felséges édesapjukat – fiatalabb és jó pár arasszal karcsúbb napjaiban – hiába tartották a Hét Királyság egyik legádázabb harcosának, fiai láthatóan semmit sem örököltek a tehetségéből.

Hiába a sok edzés, egyikükből sem lesz igazi harcos, csóválta a fejét Rhaenys.

Miután Tommen herceget felsegítették a földről és két apród leszedte róla a páncélt Deres fegyvermestere körbenézett.

- Joffrey herceg, Robb készen álltok még egy menetre?

Robb gondolkodás nélkül előre lépett, majd szórakozottan hátrasimított néhány a homlokához tapadó göndör tincset.

Joffrey is követte a példáját, de ellenfele lelkesedése helyett Rhaenys csupán az unalom és gőg sajátos keverékét vélte felfedezni az arcán.

- Gyermekeknek való játék, Ser Rodrik.

- Hiszen gyerekek vagytok... - kacagott fel a Robb mellett álldogáló Theon Greyjoy.

- Lehet, hogy Robb gyerek, én azonban herceg vagyok – tette karba a kezét a fiú. - És kezd elegem lenni, hogy Starkokat csépeljek egy játék karddal.

Ezek után Robb válaszára sem kellett túl sokat várni. Ha igazi harcra nem is kerülhetett sor, a lassan kibontakozó szópárbaj kárpótolta az alattuk kibontakozó eseményeket követő nézőközönséget.

- Több csépelést kaptál, mint amennyit adtál Joff. Talán félsz?

- Ő rettegek... Annyival idősebb vagy nálam.

- Robb a legügyesebb mindannyiuk közül – prüszkölte dühösen Arya -, ezért nem mer az a nyikhaj hercegecske újra kiállni ellene...

- Arya! – próbálta csitítani a kishúgát Jon egy aggodalmas pillantást küldve a mellettük lévő hercegnő felé, miközben Joffrey tovább folytatta Robb bosszantását.

- Egy kis szaros! -  fortyant fel a lány, teljesen elengedve a füle mellett féltestvére figyelmeztetését. – Megpróbálja elodázni a küzdelmet.

- Ez valóban Joffrey-ra vallana. – szólalt meg csöndesen Rhaenys, nem is figyelve arra, hogy mit mond. Figyelmét teljességgel lekötötték az udvaron zajló események. - Csak addig ilyen nagy a szája míg a Véreb a sarkában lohol.

Arya helyeslő kuncogása volt az, ami ráébresztette őt arra, hogy mi is hagyta el a száját. Tenyerét a döbbenettől elnyílt ajkai elé kapva ijedten hátrálni kezdett. Váratlan őszintesége – amit minden bizonnyal Királyvárnak csúfolt viperafészektől való távolság váltott ki belőle – megrémisztette.

Nem vallott rá ez a meggondolatlanság és nem tetszett neki, hogy a Starkok közelségének köszönhetően egyre több lépést ront el egy olyan táncban, amiben amikor elhallgat a zene, a szálakat mozgató hatalmasok egy olyan csetlő botló dolog, mint az az élet és halál kérdése felett döntenek.

· 　 ⋆ 　　　　　　 * 　　 　 　 . 　　 　　 　　 * . 　 　 . ·　 . 　 · 　　　 . 　 　 　 　 　 *　 · 　　　 　 . · 　
<3 Várom a véleményeket!<3
· + 　. 　 　　　　 · ** ˚ 　　　 　. . + 　　　 　　· 　 ⋆ 　　　　　　 * 　　 　 　 . 　　 　　 　　 * . 　 　 . ·　 . 　 · 　　　 .