Futár szemszöge:

Néhány hónap alatt már sokmindent megtanultam. Tudom például Susan, Lucy, és Jake nevét. A két nagyobb ember, egy mén, és egy kanca, bizonyára Susan szülei. Érzem a szagukon. Ismerem a nyughass, az állj, a gyorsabban, lassabban és hé kifejezéseket is. Mindegyik mást jelent és egy idő után rájöttem mit takarhatnak. Mást még nem értettem ki, mert egy megfejthetetlen, furcsa kódnyelven kommunikálnak, ami azért lehet, mert túl alacsony az intelligenciájuk ahhoz, hogy a mi nyelvünket beszéljék. Valamint igen szeretnek eltűnni egy kattogó, hangos, és magától mozgó tárgyba, de én inkább távol tartom magam tőle. Ezzel szállítják magukat mindenhova, illetve a hátunkon. Szarkával megbeszéltük, hogy ők bizonyára korlátozott mozgási lépességű, lusta és egyszerű lények lehetnek, de amíg ellátnak minket, nincs baj. És igencsak jó társaság is tudnak lenni, már amikor hoznak sárgarépát és almát is. Szóval nem panaszkodhatom, igen kényelmesen meg lehet lenni ezekkel a lényekkel, azt hiszem embernek hívják magukat.
Valamint azt is megfigyeltem hogy egy darabig Jake eltűnt. Susan néha említette, de nem láttam. És Lucyval egy darabig csak reggel találkoztam, meg délután. Nem olyan rég viszont mindig itt vannak az istállóban, és arra a következtetésre jutottam, most ez a feladatuk, hogy itt legyenek. Azóta sokszor említették a nyári szünet kifejetést, lehet, hogy ennek a feladatnak a neve ez. A közelünkben használják a ló szót is, vagy valakivel beszélve és közben ránk mutogatnak. Lehet, hogy az ő primitív nyelvükön ez minket jelent, legalábbis csak ezt a magyarázatot találtam rá.

Susan szemszöge:

-Gyere, Lucy! Szólok Jakenek, ő jön-e velünk-mondtam és bekopogtam a szobájába, míg barátnőm az istálló felé vette az irányt. Jake az ágyon feküdt, és a plafont bámulta, észre sem vette, hogy benyitottam. Valamin elmélyülten gondolkozott. Halkan osontam az ágyhoz és kicsit sem gyerekes módon kiáltottam:
-Bu!
Jake úgy megijedt, hogy majdnem leesett az ágyról én pedig szinte sírva röhögtem.
-Szemét!-morogta.
-Mit mondtál?-kérdeztem, holott tisztán hallottam.
-Csak azt, hogy milyen jó, hogy jöttél...-motyogta-Amúgy miért?
-Lucyval lovagolni megyünk. Csak azt akartam kérdezni jössz-e?
-Ki nem hagynám-vigyorgott, majd felkelt az ágyról és kiindult. Én utánamentem, de Jake nem az istálló felé indult.
-Hová mész?-néztem rá értetlenül.
-Csak gyere-mondta, és a gyümölcsös felé vette az irányt. Én bizonytalanul követtem, fogalmam sem volt, mit akar. Majd leült az egyik szépen zöldellő almafa tövébe, és maga mellé mutatott, én pedig engedelmesen leültem mellé. Kíváncsian néztem rá.
-Szóval, igazából beszélni szerettem volna, és elmondani, hogy már régóta...
-Ti meg mit csináltok itt?-kérdezte hirtelen Lucy aki épp most jelent meg Szarka hátán.-Lovagolunk, nem úgy volt?
-De-feleltem, és elindultam az istálló felé. A többiek követtek.

-Nem kap a sütiből, aki utoljára ér vissza a farmra!-kiáltottam, és vágtára ösztökéltem Futárt. Élveztem ahogy a hajamba kap a szél, igyekeztem kihasználni a szabadság néhány értékes pillanatát, és elrepültem a világ gondjai elől. Aztán megint eszembe jutott Jake. Olyan fura volt végig, valószínű azért, mert nem mondhatta el amit akart. Ekkor elsuhant mellettem egy fehér csík, ami Jake lova volt, Írisz. Én csak még jobban előredőltem, és odasúgtam Futárnak.
-Mutasd meg nekik!-mintha csak megértette volna, gyorsabb tempóra kapcsolt, és elhúztunk Írisz mellett. Mi értünk először a farmhoz, utoljára Lucy.
-Ez nem ér-mérgelődött-hamarabb indultál el. És akkor is kérek sütit.
Én csak nevettem, és leszálltam a nyári melegben megizzadt fekete lovam hátáról. Leszereltem, és Lucyhoz fordultam.
-Mehetsz sütit zabálni te éhenkórász. Mindjárt megyünk utánad.
Ettől fellelkesülve elrohant a ház felé. Én pedig lerohamoztam Jake-et. Már majd meghaltam a kíváncsiságtól.
-És... mit is akartál mondani?
Ettől láthatóan zavarba jött, és megvakarta a tarkóját.
-Hát... csak azt... hogy...
-Bökd már ki!-türelmetlenkedtem. Utáltam ha ilyennel húzták az agyam.
-Öhm... azt akartam mondani, hogy már régóta kedvellek-itt elpirult, és a földre szegezte a tekintetét.
Igencsak meglepődtem. Jake már tetszett egy ideje, és Lucy is nyaggatott már vele, hogy annyira látszik hogy belém van esve, de nem hittem neki. És tessék.
-Most már tudod-motyogta. Én csak közelebb mentem hozzá, és adtam egy puszit az arcára, majd átöleltem. Elmosolyodott, ő is átölelt, és így álltunk egy darabig. Majd én szólaltam meg.
-Szerimtem menjünk, mert Lucy felzabálja az összes sütit-nevettem.
Ő is felnevetett, majd elindultunk a ház felé, reménykedve, hogy Lucy gondolt ránk és hagyott nekünk is.

Sajnos elérkezett az ideje hogy ennek a könyvnek kirakjam az utolsó részét. Még tervezek egy írói utószót, de azután egy másik könyvet fogok elkezdeni, aminek hamarosan kirakom az első részét, de itt is jelezni fogom. Köszi, hogy elovastad!