Ahogy ígérte, Lucy nemsokára becsengetett. Kimentem, lenyelve az utolsó falatot, és kinyitottam a kaput. Egy öleléssel üdvözöltük egymást, majd felmentünk az emeletre, és hagytam, hogy az összes szabad szobát végigjárva, válasszon egyet. Végül a világoslila szobánál döntött, húsz perc bámészkodás után. Az ágyra helyezte a sporttáskáját, majd rámnézett.
-Ez a szoba gyönyörű!-áradozott-Sokkal jobb, mint a többi.
-Nyugi majd "fenntartjuk" neked.-rajzoltam nyuszifüleket a levegőbe a fenntartjuk szónál, majd elnevettük magunkat. Valójában az összes szoba ugyanúgy volt berendezve, csak a falai voltak más színűek. Viszont tényleg be tudja folyásolni a szoba hangulatát csupán a fal színe.
-Most, hogy végre befejezted a válogatást, megmutatom, amit meg akartam már egy ideje.
Ezzel elindultunk kifele, megnézni mi van Jakekel és Futárral.

Jake Szarka bokszát rendezte, és amikor meglátott minket, intett egyet, majd felegyenesedve közölte az eddig történteket:
-Futár nem hagyta, hogy kaját adjak neki. Egyáltalán már ha a boksza három méteres körzetébe megyek csúnyán néz rám-nevetett, Lucy viszont nem találta ilyen mókásnak a helyzetet, tekintve, hogy nem tudta miről van szó.
-Futár? Boksz? Három méteres körzet? Mi?!-értetlenkedett, én pedig a segítségére siettem, még a végén meg talál sértődni, amiért kihagyjuk valamiből.
-Ezt akartam mutatni. Csak most nekiálltál értetlenkedni. Folytatod vagy szándékozod megtudni még ma?
-Menjünk-mondta, immáron teljesen felizgulva a meglepi hallatára.

Odamentünk Futár bokszához, és míg Jake illendő távolságban, Lucy pedig mellettem tábort verve állt meg, én odamentem és szívélyesen üdvözöltem a lovat.
-Sziia, kislány, hiányoztam?-kérdeztem miközben a nyakát veregettem. Erre amolyan "nincs nálad valami teljesen véletlenül, ami ehető" nézést kaptam, majd megszaglászott.
-Istenem, Futár, egyszerűen szörnyű vagy! Bezzeg szegény Jaketől egy falatot sem fogadsz el!-mondtam viccesen megdorgálva az állatot, de közben láttam rajta, dagad a büszkeségtől. Inkább Jakehez fordultam, hogyan is kell egy lovat megetetni.-Jake... esetleg nem magyaráznád el, mit is kéne tennem, jogy ez itt ne haljon éhen?-böktem a ló fele.
-Ott van a talicska, amibe már belekészítettem a szénát, neked csak be kell menned a bokszba és odaborítani neki.-magyarázta egy csakugyan szénával telt talicskára mutatva.
Magabiztosan elindulva fogtam meg a taliga szarvait, és mikor odaértem a kívánt helyre, elhúztam a reteszt, belépve ezzel Futár világába. Odamentem, és beborítottam az egyik sarokba a szénát, majd elégedetten távoztam, gondosan bezárva a bokszajtót magam után, ugyanis eszembe jutott az az eset, amikor még az egyik farmon laktunk, valaki nem zárt be rendesen egy ajtót, a ló kijutott, kiengedte a fél istállót, majd ez a sok ló bendította a riasztót, és mindezt az éjszaka közepén. A szüleim egész éjjel talpon voltak, a lovakat hajkurászva.
Mindenesetre nagyon elégedett voltam magammal, és körbepillantottam, valamiféle dicséretet várva. De sajnos az egyedüli reakció, amit kaptam, Lucy leesett álla volt, végiggondolva,nyomós okból.
-Te meg mégis mióta vagy hajlandó egyáltalán hozzáérni egy lóhoz?! És egyáltalán gondozni? És mi is volt azzal, hogy nem csípi Jake-et? Istenem, mondj már valamit!-hadarta. Jaj, már megint kezdi. Lemarad, aztán szépen el kell neki mondani mindent. De jobb, ha beszélek, mert még a végén még több kérdést, és lehetetlen gondolatot kell megválaszolnom. Így szépen elkezdtem mesélni neki ezt az egészet...

Itt is az új rész amit beígértem, ha kicsit későn is. Köszi, hogy elolvastad!