Reggel arra ébredtem, hogy csörög a mobilom, ezért, ha csak nehezen is, muszáj volt elszakítanom magam a kényelmes ágytól. Hunyorogva néztem a képernyőre a hirtelen erős fény miatt, próbálva kideríteni vajon ki akar engem zaklatni és vajon miért. Reggel hat óra volt, nem tudom vasárnap ki képes ilyenkor már másokat zavarni. Egy kis idő múlva már láttam is valamit, és ki bírtam olvasni anyu nevét. Biztos tudni akarja hogy vagyok. Elhúztam a zöld ikont, és beleszóltam:
-Halló?
-Szia, Sue, hogy vagy?-szólt a telefonba anyám vidám, energikus hangja.
-Jaj, anyu jól vagyok, de ha elfelejtetted volna, itt reggel hat van, és vasárnap.
-Ó. Bocsi. És mit csináltál tegnap?-kérdezte, félresöpörve azt a tényezőt, miszerint most közöltem vele, hulla fáradt vagyok és aludni akarok. Az lesz a legjobb, ha hagyom, hogy kifaggasson, aztán kicsit békében hagy. Nem arról volt szó, hogy nem akarok vele beszélni, és hogy nem örülök, hogy felőlem érdeklődik, de az igenis zavar, hogy ilyenkor kell ezt letudnia.
-Áthívtam Lucyt, és ittaludt. Meg kinn voltunk Jakekel. Olyan kár, hogy elmegy.
-Hát igen, rendes fiú. És ért a lovakhoz. Na jó, tudom, hogy még aludni akarsz. Megyek én is, indulunk sétálni. Szia!
-Szia anya!
Mikor letette, megkönnyebbülten sóhajtottam egy aprót. Lucy még alszik, gondoltam. Én meg nem birok. Akkor csinálok valami ehetőt, mert éhen halok.

Húsz perccel később az asztalon ülve, palacsintát majszolva vártam, hogy végre Lucy őfensége is lefáradjon. Mikor végre leért, felháborodást tettetve nézett rám.
-Már meg sem vársz?
-Mivel fél hét óta itt ülök, és éhen haltam, nem.
-Fél hét óta?! Az még szinte éjszaka!
-Anyu hívott, és megfeledkezett az időeltolódásról-nyomtam el egy ásítást.
Megreggeliztünk, és kimentünk Jakehez. Ő már rég talpon volt, és épp az egyik kancát etette, talán Felhőnek hívják.
-Sziasztok! Azt hittem, dél előtt fel sem keltek! Sok feladat van, ilyenkor reggel.
-Szia. A sok feladat alatt mit értesz?
-Lópucolás, kitrágyázás, etetés, ellenőrizni a pátákat, megpucolni a lófelszereléseket... mondjak még?
-Neee... ennyi elég lesz!-nyögtem, és elindultam kendvencem boksza felé.-Sziaaa, kislány, ugye jó voltál és nem kötözködtél Jakekel?-válaszul nyihogott egyet, és megrázta a fejét. Olyan volt, mintha válaszolna, és ezen mosolyognom kellett.-mit szólsz hozzá, kicsit megrenoválom a helyed-fogtam meg a kötelet, amit a kötőfékre erősítettem.-Addig te rohangálhatsz egyet.-indultunk el a karámok felé.

Három óra múlva még a reggelinél is fáradtabban vonszoltam ki magam az istállóból. Azt Jake mondta, hogy felszerelést fogunk pucolni, de hogy ilyen sok van, na azt kihagyta. Azt hittem, összvissz egy-két kantár meg nyereg lesz, de volt ott hám, meg minden más is. Innen is látszik, mekkorát tévedhet az ember.

Szóval épp kifele csoszogtam, amikor észrevettem, valaki a szomszéd kis gyümölcsösben figyeli, ahogy a ház felé megyek.

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok egyenesen Svájcból! Köszi, hogy elolvastad!