Egy darabig csak néztem, ahogy Futár ismerkedik a környezetével, és gyanakodva méreget mindent, mintha ártani tudna neki. Miután megbizonyosodott, minden egyes fűszál teljesen "biztonságos", elégedetten harapott egy nagyot a gyepbe, és jóízűen rágni kezdte. Mókásan festett, ahogy a fűbajusz minkét oldalt kikandikált a szájából, és fokozatosan fogyott. Elmosolyodtam, és elgondolkodtam, vajon mi lehet az oka annak, hogy ez az állat egy kezdő ügyetlent választ egy képzett ember helyett, aki rendesen el is rudná látni. Bizonyára elég rosszul bántak vele, ezért ilyen tartózkodó Jakekel szemben.
-Jake!
-Hm?-hümmögött a fiú, jelezve hallja amit mondok.
-Hogy lehet az, hogy engem odaenged magához, hagyja, hogy hozzáérjek, míg te a közelébe se mehetsz? Nem bírok rájönni, nem értem. Lehet, régen bántották?
-Hát... ez elég valószínű, sok idő kellhet, mire újra megtanul bízni az emberekben.-mondta lassan, végiggondolva minden szót.
-De bennem bízik!
-Nem tudom, miért. Lehet, egy fiú, vagy férfi bántotta. Lehet, volt egy lány, aki a barátja volt. Igazából nem olyan fontos, hisz a jó bánásmód a lényeg, és az, hogy ezt kiküszöböljük.
-Erre pedig rájöhetünk!Lucy, gyere!-szóltam mellettem ácsorgó barátnőmre-Csak idehívjuk Futárt, és megnézzük mit szól hozzád!-villantottam egy győztes mosolyt.
Lucy rámnézett egy ilyen "ezt nem volt jó vicc" nézéssel, de mikor meglátta, halálosan komolyan gondolom kicsit elsápadt. -Sue... ugye nem akarsz beküldeni... oda?-zavart ábrázatát látva elnevettem magam, erre még jobban elsápadt.
-Jaj, Lucy! Az túl veszélyes lenne. Egyszerűen idehívom és meglátjuk mit szól ha helyettem te mész oda hozzá.-nyugtattam meg. Miközben beszéltem, az arca fokozatosan váltott vissza eredeti színére, majd felbátorodva igent mondott. Meg tudtam érteni, miért nem akart elinte Futár közelébe menni, hisz látta mit művelt Jakekel. Annak nagyon örültem viszont, hogy mégis megpróbálja.
-Futááár!-kiabáltam, mert lovacskám a legelő túlsó felén legelészett éppen.

Lovacskám. Milyen fura, hogy így hívom, ha csak magamban is. Soha nem gondoltam, hogy egy lovat valaha is szívből fogok szeretni. Ez... mintha nem is én lennék... legalábbis a régi énem.

Elmélázásomból csúful rángatott ki az a zavaró tényező, amely egy nagyot lökött a vállamon, és ami miatt majdnem orra estem. Egy megsemmisítő pillantást vetettem Futárra, aki roppant elégedettnek tűnt, milyen jól sült el ez a kis meglepi.
-Olyan kedves tudsz lenni.-simogattam meg a pofáját, egy kis szarkazmussal a hangomban. Ezt ő is észrevette, és egy ferde nézést kaptam jutalmul. Milyen okos. Pontosan tudja, mikor mit érzek, és még humorérzéke is van, tekintve, hogy most Jake és Lucy majd megszakadnak rajtunk. Durcásan összefontam a karjaimat, és szerepemet játszva kérdőre vontam őket:-Mi olyan vicces?!-erre abba hagyták a nevetést, aztán Lucy megszólalt:-Akkor kezdhetjük?
Megkomolyodva bólintottam, és arrébb húzódtam, hogy ő közelebb jöhessen. Lucy felbátorodba közelebb lépett, és végig Futárt fürkészte. A ló először furcsán nézett, nem szokott más ember közelségéhez, de ahogy a lány egyre közelebb ért hozzá, úgy nyugodott meg egyre jobban. Mikor Lucy mellé ért óvatosan megszaglászta
a haját, és megböködte a vállát.
-Látod, Jake, mostmár biztos, hogy valami fiú bántotta- jelentettem ki elégedetten.- Nem tudom hogy képes valaki bántani egy ilyen csodás állatot. Jut eszembe, holnap lesz Lucy első lovaglóórálya! Délelőtt jó?- fordultam a két érintett  felé, akik egyszerre bólintottak egy nagyot, ezzel engem kuncogásra késztetve.-Akkor ez letudva.
Elnéztem az eget, amelynek alja  már narancs és vörös színekben pompázott.
-Lehet be kéne vinni már Futárt-találta ki a gondolataimat Jake.- Eleget volt már kint. Bevinnéd?-nézett rám. Bólintottam majd megfogtam a kötelet, amit akkor dobtam a kerítés szélére, amikor szabadon engedtem a lovat.

Egy félórával később Lucyval a kanapén terpeszkedve trécseltünk mindenféléről, de én csak fizikailag voltam ott. Azon kattogtam, vajon ki tehetett olyat Futárral, ami ilyen szinten elvette az emberekbe fektetett bizalmát. Vajon ki ez az ember, és mi oka volt erre? Elhatároztam, kiderítem ki ő és megadom a magáét ennek az embernek.

Tudom, szörnyű vagyok, a múlt hét is kimaradt, de szerintem már ti is észrevettétek, elkezdődött a félévi hajtás, és nekem ez okból a tanulás teljesen elveszi az időmet, de igyekszem. Köszi, hogy elolvastad!