Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10.-fejezet-Újabb változás

Barátnőm elismerően nézett rám a történet végén.
-Ez aztán nem semmi-mondta.
Jake csupán a szemeit forgatta. Néha annyira idegesítő tud lenni.
-És most?-fordultam hozzá, kell-e valamit még itt tennem, vagy szabad vagyok.
-Le kell ápolni. Aztán kitenni a legelőre-mondta unottan, mintha szörnyen fárasztaná, hogy segít.
-Nagyon jó, de kicsit nem akarnád te is belevonni magad? Fogalmam sincs, mit takar a leápolás-néztem rá mérgesen. Nem kicsit bosszantott, hogy itt játtsza nekem a hattyú halálát.
Jake megadóan bólintott, majd magyarázni kezdett, megint:
-A leápolás, az a ló letisztítása. Hozz ki egy dobozt a nyergesből, és elmondom, mit csinálj.
-Addig csak barátkozzatok-nyújtottam ki a nyelvem, amit vissza is kaptam.-Hölgyekre nem nyújtunk nyelvet- okoskodtam. Most pont úgy nézünk ki, mint két kis óvodás, jutott az eszembe, majd eltűntem a nyerges ajtaja mögött.

Még sosem jártam nyergesben. Mindent betöltött a bőr illata, a falra mindenféle tartók voltak felszerelve. Minden kis zegzugban volt valami, így jó időbe tellett, míg megtaláltam, amit kerestem. Végül diadalmasan kisétáltam a helységből, és Jake orra elé nyomtam a dobozt.
-Megtaláltam. Taníts, mester-vigyorogtam.
Lucy csak forgatta a szemét gyerekes kis vitánkon, de látszólag nagyon élvezte a műsort.
-Fejezzétek már be, külömben ránk esteledik, mire végzünk.

Fél óra múlva testközelből megismerkedtem minden eszközzel, a patazsírtól kezdve a gyökérkeféig, és a sörényfésűtől kezdve a vakaróig. Futár igencsak élvezte a kényeztetést, az egyetlen, amivel megküzdöttünk, az a patakaparás volt. Eltartott egy ideig, amíg egyáltalán megértette, mit szeretnék, de nem is volt ínyére, így újabb küzdelem vette kezdetét. A végére viszont mindenhol csillogott- villogott, én pedig fáradtan töröltem le az izzadságcseppeket a homlokomról. Megcirógattam a ló orrát, ő pedig belelehelt a hajamba.

Jake úgy gondolta, most jött el az ideje, ezért ő is odajött párosunkhoz. Futár először megrázkódott, de látta, a fiú nem csinál semmit, csak egyszerűen ott áll mellette, tudomást sem véve róla, visszajött hozzám, könyörögve még egy kis simogatásért. Megpaskoltam a nyakát, majd ránéztem Jakere, aki most nagyon elégedett volt magával, de ezek szerint valami eszébe jutott, ugyanis hirtelen elkomorodott.
-Susan, emlékszel, mondtam amikor először találkoztunk, csak szünetekben lehetek itt. Igazából ez volt az őszi szünetem, nemsokára vissza kell mennem a kollégiumba, szóval ezen a hétvégén már el kell, hogy utazzak-mondta komoran, nem sok életkedvvel. És akkor eszembe jutott, mit is mondott: kollégium? Akkor valahol messze tanul. Milyen kár!
-És hol tanulsz?-kérdeztem mit sem sejtve.
-Hát...-itt nyelt egyet-Svájcban. Ez nem lehet igaz. Szóval a hét végén elmegy, itthagyva engem egy új lovásszal, és egy lóval, akit én gondozok, de nem értek hozzá semmit. Csalódott voltam. Csak most kezdtünk összerázódni. De nem adtam fel:
-És... majd még visszajössz?-kérdeztem.
-Lehet-próbált mosolyogni.

Körülnéztem, de már sehol nem éreztem az előbbi hangulatot. Lucy a padlót nézte. Futár Jake-et. Én pedig Futárt. Valamivel oldani kell a hangulatot, mert még a végén így marad hét végéig.
-Akkor sok dolgunk lesz! Úgy nem mehetsz el, hogy nem vagy beszélőviszonyban Futárral-jelentettem ki határozottan. A kanca, mintha csak értette volna, egyszerre hallatott egy kis sóhajtást Jakekel. Ezen muszáj volt nevetnem, és ehhez nem sokára Lucy, majd Jake is csatlakozott. Ott nevettünk az istálló közepén, együtt, én pedig büszke voltam magamra, mert sikerült kicsit felvidítanom. Majd, emlékezetemhez híven, a lehető legrosszabbkor jutott eszembe, Futárnak már rég a legelőn kéne nyargalásznia.
-Öhm... Jake? Mivel tudom innen kivezetni ezt a legelőre?-biccentettem Futár felé.
-Hjaj, ezt azért igazán tudhatnád. Megfogsz egy vezetőszárat-nyomott egyet a kezembe-rácsatolod a fején lévő kötőfék alsó karikájára, aztán a bal oldalán sétálva kivezeted a legelőre, aztán ott elengeded.
Engedelmesen rácsatoltam a vezetőszárat a kötőfékre, majd elkezdtem vezetni a lovat, miközben Jake mellettünk haladt.

Mivel nem kérte senki, hogy legyen Futár szemszögéből rész, nem is lesz. Köszi, hogy elolvastad!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro