-Na ez kezd egyre izgalmasabb lenni!- Szólt be Liam. 

-Alex?- Könnyeim újra megeredtek, de ismét le töröltem őket. 

-Tíz évvel ezelőtt, amikor a Kormány emberei rátok talált, apádat nem ölték meg, csak súlyosan megsebesítették! Apád képessége által akartak téged megtalálni, mert az ő jövőbe látása, fejlettebb volt mint az anyukádé. Éveken keresztül kínozták az apádat, hogy kiszedjék belőle, a hollétedet. Az én anyám, mondhatni a Kormánynak dolgozott, de mint ottani ápoló nő, aki gondoskodott apádról. Anyu beleszeretett a te apádba, és 3 év kínzás után, sikerűlt kimenekitenie őt. Elhozta hozzánk, én akkor még 18 éves. Nem akartam elhinni, hogy anyám képes volt újra beleszeretni, az én apám halála után, bárkibe is. Azonban egymásra találtak apukáddal. Összeházasodtak, és ezután az én életem is, a menekvésről szólt! A Kormány ahogy téged, úgy apádat is kereste, ezáltal muszáj volt folyamatosan elköltöznünk.- Mesélte. 

-És apa? Miért nem keresett meg engem?- Erőteljesebben folytak könnyeim, de igyekeztem megakadályozni. 

-Apád és anyám, egy..- Elakadt szava, majd Liam-re nézett. -Ő nem hallhatja!- 

-De most miért?- Akadt ki Liam. -Szerinted mit tudnék én ártani?- Nevetett fel zavartan. Majd mire észbe kaptam, Alex kikapta a fegyvert, a combomra szíjazott tartóból, végül Liam fejéhez szegezte. 

-Tudom már, hogy ki vagy te. Emlékszem!- Sziszegte gyűlölködő tekintettel Alex, Liam pedig csak vigyorgott. 

-Lőj csak le öcsi!- Vigyorgott tovább.

-Öcsi?- Akadtam ki, én már semmit nem értek. 

-Ő apám előző házasságából született, de hamar elvált az ő anyjától, mert tönkrement a kapcsolatuk. Apa beleszeretett az én anyámba, majd pár évére rá, megölték az apának, mert Liam féltékenységből ki fecsegett pár titkot, amit az anyja automatikusan magára vállalt, hogy ne a fiát öljék meg. A Kormány pedig tudta, hogy a mi apánktól tudta meg, így Liam mindkét szülőjét megölték, őt pedig magához vette a Kormány, hogy ki képezzék arra, hogy nyomára juttassa őket az olyan emberekre, mint te!- 

-Milyen titkot Alex?- Meredtem szemeibe. -Apátok egy kormány ügynök volt ezek szerint.-

-Igen.- Felelték egyszerre. 

-Apa ki akart szállni, a természetfeletti képességekkel rendelkező, emberekkel való kisérlet projektből, mert nem volt semmi ideje, Liam-re és az anyjára. Ebből kifolyólag próbált helytállni apaként úgy, hogy otthagyta a munkáját. Ez nem tetszett a kormánynak, azonban aláírattak vele egy szerződést, hogy ha kiderül bármi információ a projekttel kapcsolatban, akkor megölik apámat. Na és mivel meséltem, hogy Liam elárult pár dolgot, azért hogy apánkat megöljék, hogy ne élhessen velünk, így az anyját is megölték, mert ő feláldozta magát a fiáért. Hála Liam-nek, a Kormány arra kényszerítette anyámat, hogy dolgozzon náluk, mert hisz egy volt ügynök felesége volt, és a megfigyelés érdekében, nem hagyhatták szabadlábon. Anyu választhatott, két opció közül! Vagy ellenszegül, és megölik őt velem együtt, vagy pedig elvállalja a munkát. Hát anya elvállalta, így lett ápoló az ottani kórházba. Na és persze ezt követően az évek alatt beleszeretett a te apádba, és azóta is szökésben vagyunk.- Magyarázta. -Bár az a bizonyos hely ahol most tartozkodnak, megbizhatónak tűnik! Ott élünk már pár éve, de nem nagyon tudom, hogy jelenleg mi lehet otthon, mert 2 éve kereslek.-

-Ez hihetetlen. 2 éve?- Elszörnyűlködtem. -Szóval ti fél testvérek vagytok. Azonban az én testvérem is vagy.- Meredtem Alex-re. 

-Igen, de nem vérszerinti!- Tette hozzá. 

-Akkor már csak 2 dologra adj választ Alex.- Kérdő pillantásaimat meresztettem szemeibe. -Miért nem buktál le a buszon, a kormány előtt?- 

-Mert nem így néztem ki pár éve. Szándékosan megváltoztattam a külsőmet.-

-Gondolom azért, hogy ne találjanak rád ugye?- Jobban felé fordultam az ülésben. 

-Azért is, és mert megkedveltem apádat annyira, hogy a nyomodba eredjek miattuk, hogy haza vigyelek.- Szavai hallatán elsírtam magam, és átöleltem őt. -De ezt nem miattad teszem! Attól még nem kedvellek.- Suttogta vigyorogva, én pedig eltávolodtam tőle. 

-Jól van Tesó.- Karba fontam kezeimet. -Ezt megjegyeztem!-

-Nos. Most hogy minden kiderült, és mindenki boldog, akkor most elárulnátok, hogy mi lesz velem?- Nézett felváltva arcunkra Liam. 

-Te csak veszélyt jelentesz ránk!- Felelte Alex, és élesítette a fegyvert. 

-Alex ne!- Szóltam rá. -Hisz a bátyád!- 

-Az egy dolog! De a Kormánynak dolgozik. Ha elengedjük, akkor beköp minket. Ha magunkkal visszük, akkor megtalálja a módját annak, hogy lebuktasson minket.- Vázolta fel, a lehetséges opciókat. 

-Drága öcsi. Nem is vagy te olyan hülye!- Vigyorgott, majd rám pillantott. -Az összes olyan undorító félresikeredett mutánsnak pusztulnia kell, mint amilyen te vagy Jessica!- Tekintetéből csak úgy áradt a gyűlölet. -Ne hogy azt hidd, hogy ez nem személyes háború! A magadfajták miatt szakadt szét a családom! Elvettétek tőlem az apámat! Tönkre ment a gyerekkorom, mert addig addig foglalkozott veletek, amíg a házassága zátonyra nem futott!- Sziszegte. 

-Önző vagy Liam! Apátok nem akart a projekttel foglalkozni, csak rá erőltették!- Köptem szavaimat. 

-Ez így igaz! Nem apánk választotta a projektet! Tudod ha nem emiatt, akkor más miatt nem lett volna rátok elég ideje.- Tette hozzá Alex.

-Ez nem igaz!- Kiabálta el magát. Kiszabadította valahogyan a jobb kezét a kötésből, és kikapta a fegyvert Alex kezéből, végül rám lőtt. Fel üvöltöttem a fájdalomtól, mert sikerült a jobb vállamba lőnie. Alex vissza szerezte a fegyvert, végül fejbe lőtte Liam-et. 

-Jól vagy?- Fordult felém aggodalommal. -Ha hagytad volna lelőni, akkor most nem történt volna ez!- Próbálta elállítani, a vérzésemet. 

-Még most is veszekedni akarsz?- Alig hallható, szenvedő hangon kérdeztem.

-Szerencséd van! Átmeneti a golyó a válladon, nem akadt el semmiben.- Nyugtatott, majd pedig elszorította a pulcsijával, a vérzésemet. 

-Most már elmondod hol van apu?- Folytak le könnyem.

-Mexicoban!- Vissza dőlt az ülésbe. -De ne aggódj! Elrendezek mindent! Ava-át és téged is látni fog orvos! Vissza megyünk Miami-ba, mert már nem vagyunk olyan messze. Aztán pedig irány Mexico!- Kiszállt a kocsiból, hogy kiszedje Liam tetemét. Lehúzta jó messze az útról, végül vissza ült. -Te csak pihenj!- Beindította a motort, és elindultunk. A vállamtól teljesen sokkot kaptam, szóval nem éreztem fájdalmat, viszont annál álmosabb lettem. 

Néha elbobiskoltam, azonban amint magamhoz tértem, a mereven útra koncentráló Alex-re pillantottam. 
Sohasem hittem volna, hogy az idegesítő perverz seggfej, aki leült mellém a buszon, a mostoha bátyám. 

-Na magadhoz tértél?- Pillantott felém, de én csak néztem rá kábán. -Még pár óra, és Miamiban vagyunk. Ava-t láttam mozgolódni, szóval szerintem lehet nem lesz nagy baja, és nem hal meg a méregtől!- Nyugtatgatott. 

-Alex.- Nyögtem nevét, ő pedig rám pillantott néha. -Ha más helyzetben lennénk, azt mondanám, hogy kamatostul vissza kapod a szemétségeidet! De akarom hogy tudd, kiváltottad magad.- Mosolyodtam el gyengén. 

-Ó erre ne vegyél mérget!- Vigyorgott. 

-Tudod Alex te is tudod, hogy hogyan tedd tönkre a pillanatot.- Fájdalmasan el nevettem magam. 

-Akár csak te!- Mosolygott. 

1 nappal később. 

Nehezen de magamhoz tértem, azonban nem a kocsiban, hanem egy pihe puha kórházi ágyban. Meglepetésemre, nem voltam egyedül a szobában, mert szembe néztem Ava-val, aki engem bámult.

-Alex! Magához tért!- Nézett a fotelben alvó bátyámra, majd pedig vissza rám. -Jessica!- Lelkesen leült az ágyamra. 

-Szia!- Mosolyogtam rá. -Jobban vagy?-

-Persze! Nem volt nagy bajom, csak be injekcióztak nekem valamit az ügynökök, amitől kidőltem.- Mesélte, majd a vállamra pillantott. -A te lőtt sebedet pedig kitisztították, és pár öltéssel összevarrták. Nem érintett olyan dolgot, ami által esetleg ne tudnád majd normálisan használni a karodat.- Nyugtatott. 

-Na ez jó hír!- Mosolyogtam rá. -És vele mi van?- Ránéztem Alex-re. 

-Ja vele?- Nevetett fel halkan. -Belefáradt szerintem a vezetésbe, és a nővérrel való flörtölgetésbe.- 

-Hogy mi?- Akadtam ki nem tetszően.
Mi a fenét csinálsz Jessica? Alexander a te bátyád! Lehet hogy csak a mostoha, de akkor is a bátyád! 

-Na most már igazán elárulhatnád, hogy mi van köztetek.- Vigyorgott, és félig törökülésbe, jobban felült az ágyra. 

-Ja nincs köztünk semmi, csak kiderült hogy ő a mostoha bátyám.- Megérintettem a bekötött vállamat. 

-Igen?- Teljesen lehidalt a hírtől. -De mégis hogyan?- 

-Ez nagyon hosszú sztori Ava.- Unottan a mennyezetre néztem. 

-Szerintem ráéünk!- Karba fonta kezeit. 

-Annyira nem, mint hinnéd!- Néztem az ajtó felé. 

-Megijesztesz Jessica.- Nyelt egy nagyot. 

-A Kormány a nyomunkban van, és bármikor betörhetnek azon az ajtón!- Sóhajtottam, végül vissza néztem a szemeibe. -Ava. Engem üldözött eddig a Kormány, mert van egy képességem, ami miatt el akarnak rabolni. De mivel te velem voltál, ebből kifolyólag már téged is el akarnak kapni.- Magyaráztam. 

-Ezt nem hiszem el!- Nézett csalódottan, az ölében pihenő kezeire.

-Ava, én tudom hogy te Apád elől kezdtél el menekülni. Ezért akartál Los Angeles-be menni, hogy új életet kezdj.- Néztem meglepett arcára. 

-Ezt mégis honnan tudod?- Meredt szemeibe. 

-Ezt is az egyik képességemnek köszönhetően! Amikor megérintetted a vállamat a benzinkút Wc-jénél, akkor látomásom volt veled kapcsolatban. Akkor tudtam meg, hogy ki elől menekülsz.- Meséltem.

-Ez hihetetlen!- Tekintete teljesen értetlen volt. -És most azért üldöznek engem is, mert veletek voltam.- Meredt ismét maga elé. 

-Igen.- Feleltem. -Sajnálom!- Néztem arcára, majd belepillantott íriszeimbe. 

-Semmi gond!- Gyengén mosolyra húzta ajkait, és megfogta a kezemet. 

-Szeretném ha velünk jönnél Ava!- Próbáltam rászorítani egy kicsit a kezére. -Hozzánk tartozol!- Mosolyogtam rá, ő pedig elsírta magát, végül átölelt. Ezt követően minden hiányzó részletet elmeséltem neki. Elmondtam hogy miért halt meg Liam, és hogy mik lesznek a tervek. Figyelmesen végig hallgatott, és láttam rajta az elszántságot, az új élet reményében. 

-El kell innen mennünk Ava! A lehető leghamarabb.- Ránéztem, a szobában található szekrényre, és kimásztam az ágyból. 

-Jessica! Te még nem állhatsz fel!- Felállt ő is, én pedig leszedtem magamról az infúziót. 

-Tudom Ava, de muszáj mennünk!- Oda siettem a szekrényhez, és mákomra megtaláltam bent a táskámat. Magamhoz vettem, és visszavittem az ágyhoz. Leraktam, végül átvizsgáltam, hogy mi van benne. Szerencsére minden benne volt, még a fegyverem is. -Ava most jól figyelj! Odaléptem elé. -Menj ki, és őrködj! Ha gyanús embert látsz, akkor szólj!- Utasítottam, ő pedig bólintott. Oda caplatott az ajtóhoz, de vissza nézett rám egy pillanatra. 

-Az új családomért, megteszek bármit!- Mosolygott, és elhagyta a szobát. 

Visszafordultam a táskához, és elő kotortam egy fekete melltartót és bugyit, egy szintén fekete sztreccs, hosszú ujjú gombos inget, és egy hosszú farmer nadrágot, ami szintén olyan színű, mint az eddig említett ruhadarabok. Cipő után kutatva, pedig egy lapos talpú sport sötétkék lábbelit találtam. Jelen helyzetben ez is megfelelt. 
Kapkodva levettem magamról, az orvosi hálóinget, közben az ajtóra pillantottam néha. 

-Te mi a fenét csinálsz?- Kérdezte Alex, én pedig rögvest eltakartam magamat a kórházi ruhadarabbal. 

-Öltözök nem látod?- Sóhajtottam. -Elfordulnál?-

-Nem!- Felállt és felém lépkedett. -Hova készülsz?- 

-Sietnünk kell! Bármikor betoppanhatnak a Kormány ügynökei!- 

-Még biztosan nem találtak nyomunkra!-

-Jobb félni, mint megijedni!- Mutattam kezemmel, hogy forduljon el. 

-Minek? Már láttalak ruha nélkül.- Vigyorgott. 

-Direkt húzod az agyam?- Sziszegtem. Milyen hülye kérdés volt ez? Hát még szép! 

-Na hugi. Ne légy szégyenlős, a bátyád előtt!- Megakarta fogni a ruha darabot, amivel takargattam magam, de én hátrálni kezdtem. -Add ide szépen!- Suttogta kaján vigyorral az arcán.

-Alex! Ez nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy köcsögösködj!- Elértem a falig, szóval már nem tudtam tovább hátrálni. 

-Ó pont hogy ez a legmegfelelőbb!- Nevetett fel. -Csak egy kicsit játszunk! Időnk van még.- Megfogta az orvosi hálóinget. -Engedd el!- 

-Takarodj Alex!- Sziszegtem. -A bátyám vagy! Meg ráadásul nemrég lettem lelöve. Ennyire buta nem lehetsz!- 

-Ennyi jár nekem.- Suttogta, majd elzárta menekülési útvonalakat a karjaival, amiket a falnak támasztott. -Vagy tudod mit?- Vigyorgott. -Csókolj meg!- 

-Alexander!- Ingerülten szólítottam, de ő csak közelitett ajkaival felém. 
Nem lenne szabadna kísértésnek lennie bennem iránta! Igaz tudom hogy nem vagyunk vér szerinti testvérek, de akkor is egy családba tartozunk! 

-Úristen.- Undorral szólalt fel Ava, az ajtóban állva, Alex pedig rögtön eltávolodott. -Mi a fészkes fenét műveltek ti?-

-Semmit.- Vágta rá. 

-Csak ismét visszatért, a köcsög énje!- Sziszegtem. 

-De hát ti tesók vagytok!- Akadt ki. 

-Csak mostoha.- Zsebre tette kezeit Alex. -Játszani nem bűn!- Sóhajtott. 

-Játszon veled a halál!- Köptem szavaimat. -Egyébként láttál valakit kint?- Érdeklődve néztem Ava-ra. 

-Nem láttam, csak az ide bentről kiszűrődő hangok miatt jöttem be.- Furcsán nézett Alex-re. 

-Na elszívok egy cigit!- Vágott közbe a köcsög bátyám, és kiviharzott a szobából, Ava pedig beljebb lépkedett. 

-Oké azt megértem hogy igazából lehetne köztetek bármi, mert hisz nem bűn!- Magyarázta, én pedig közben felöltöztem. -De az hogy ilyen köcsög módon sarokba szorított téged, az bocsi, de megbocsáthatatlan!- Ekkor hirtelen elém ugrott. 

-De bejön ugye?- Vigyorgott a képembe. 

-Basszus Ava!- Kiakadtam. -Már egy pillanatra azt hittem, hogy legalább te normális vagy!- 

-Hát de most na! Igazából nem is vagytok tesók, legalábbis vér szerint nem.- Leült az ágyra.- Meg jól is néz ki, összepaszolnátok! Csak annyi vele a baj, hogy elég köcsög tud lenni, ahogy láttam.- Sóhajtott. 

-Ezt már megbeszéltük Ava! Méh ha be is jönne, és ha lenne is valami közöttünk, én nem tudnék utána apám szemébe nézni. Most gondolj bele! Az a tudat, hogy utánam küldte a felesége fiát, hogy hazavigyen, de én össze szűröm vele a levet. Szerinted?- Beraktam a fegyvert a nadrágom és a hasam közé, majd ráhúztam a felsőt. 

-Jó ez tényleg furcsán hangzik így!- Csalódottan pillantott rám.

-De szerintem akkor is összeilletek!- Erősködött vigyorogva, és felpattant az ágyról. -Na készen vagy?- Megfogta a táskámat. -Hozom!- 

-Én is tudom hozni, de azért köszi!- Mosolyogtam gyengén, majd fésültem egyet kettőt a hajamon.

Amint végeztem, elhagytuk a szobát. Nem túl feltűnően a kórházból is kilopóztunk. Sikeres kiértűnk után, nem túl messze megpillantottuk Alex-et, ahogy egy szürke Mazda autónak volt dőlve. Odamentünk hozzá, én pedig meglepetten fürkésztem a járgányt. 

-Hát ez?- Néztem Alex-re, azonban hamar feltűnt, hogy visszatért a flegma énje. 

-Maradjunk annyiban, hogy egy haverom tartozott. Eldobta a cigarettát, és megkerülte a kocsit, végül beült. Egy pillanatra Ava-ra pillantottam, aki csak vigyorgott. 

-Fejezd be!- Szóltam rá, és beültem az anyósülésre. Az idegeimen gitározó lány pedig hátra, és középre húzódott, hogy az ülések támláira tehesse karjait. Rá pillantottam, a még mindig vigyorgó lányra.

-Most mi van?- Felnevetett, közben elinditotta a kocsit Alex. 

-Te beteg vagy!- Jegyeztem meg, majd előre fordultam. -Na most merre tovább?- Néztem, az érzéstelen arccal rendelkező Alex-re.

-A mai napot itt töltjük, szóval kiveszünk egy szobát, és bevásárolunk. Holnap pedig kora reggel indulunk!- Közölte a tervet, és elindult. 

2 órával később. 

Sok vacakodás után, de végre kivettünk egy szobát. Amit persze én fizettem, mert hisz volt nálam azért pénz, mert elhoztam a hotelből a bevételt. De az itteni árakhoz viszonyítva, nem sok maradt belőle! Éppen annyi maradt, hogy bele tudjak majd szállni a kajába, és később pedig a tankolásba.

Kicsit fellélegezve betértünk a szobába, ami mily meglepő, szintén eléggé le volt élve. Egy kétszemélyes ágy, egy régi tévé, és egy agyon használt kanapé volt bent. Na és persze a hozzá tartozó fürdőszoba, aminek ajtaja sem volt. 

-Ennyi pénzért, azért adhattak volna jobbat is.- Nézett körbe undorodva Ava. 

-Ezek nem adnak!- Letettem a cuccomat az ágyra. -Évek óta lakok ilyen helyeken, és talán ez a negyedik alkalom, hogy van egyáltalán Tv.- Leguggoltam az említett tárgy felé. 

-Ha van pornó csatornájuk, akkor én már boldog vagyok!- Nyujtozkodott egy nagyot, miután lerakta a táskáját, a földre. 

-Ha van is, akkor se tudod nézni.- Vágtam rá, ő pedig le nézett rám. 

-Mert?- Rávágódott a kanapéra, és elfeküdt. 

-Mellettünk te ne nézegess ilyeneket!- Felálltam, és eldőltem az ágyon. 

-Ava. Téged zavarna?- Fejét fordította, a még mindig undorral álldigáló lány felé. 

-Hát nem örülnék, ha azt kéne nézni.- Leült mellém. 

-Jaj már. Nem tudjátok mi a jó!- Unottan vágta rá, a lustálkodó perverz. 

-Ó dehogynem!- Feleltem egy kis huncut vigyorral, miközben a mennyezetet kémleltem. -Elmenni egy Club-ba, kiszemelni a pultos srácot, és berángatni a személyzeti mosdóba szexelni.-

-De Jessica.- Döbbenten nézett rám Ava. -Ezt csak mondod, vagy meg is tetted?-

-Csak mondja!- Vágta rá a perverz. 

-Te aztán már csak tudod bátyám!- Ava felé fordultam. -Igen megtettem, ráadásul itt Miamiba.- Valtam szint, és ekkor mind ketten rám néztek. -Nagyon helyes srác volt, és el tudtam volna képzelni vele többet is! De akkor még úgy gondoltam, hogy nem szabad senkit sem közel engednem magamhoz. Pontosabban, nem szabad megszeretnem senkit, mert elvehetik tőlem.- Vissza dőltem a hátamra. - Túl sok embert vesztettem el!-

-Hadd találjam ki! Szőke volt mi?- Felállt Alex, és odasétált hozzánk az ágyhoz. 

-Igen! De nem hiszem hogy sikerüle újra megtalálnom őt!- Sóhajtottam. Ava pedig vigyorogni kezdett, mert látta Alex arcán, hogy egy cseppet sem tetszik neki, amit mesélek. 

-Na skacok, én szerintem kimegyek szívni egy kis levegőt!- Szólt közbe Ava, és már fel is állt. 

-Mindjárt indulunk vásárolni Ava. Szerintem maradj itt!- Szóltam utána. 

-Elszívok egy cigit, majd szóljatok ha indulunk vásárolni!- Rám kacsintott, és kiment a szobából, Alex pedig mind végig engem nézett. 

-Kiment cigizni, cigi nélkül?- Vigyorgott, majd az ágyra ugrott. -Szóval mesélj még. Ha megtalálnád a szöszit, akkor összejönnél vele?- Könyökeire támaszkodott, és csak figyelte a reakciómat. 

-És ha igen?- Az ép karomra nehezedtem, tekintetemet pedig szemeibe fúrtam. 

-Akkor megkeressük!- Jelentette ki. -És ha mákod lesz, akkor eljön velünk Mexicoba!- Felállt az ágyról. 

-Most csak viccelsz?- Felültem meglepetten. 

-A bátyó meg tesz mindent, hogy a drága hugicája boldog legyen!- Elővett 1 cigit a zsebéből. 

-Ebben hol a csapda?- Néztem rá kérdőn.

-Nincs csapda!- Elindult az ajtó felé. -Ha kilustálkodtad magad, akkor indulhatnánk vásárolni.- Kiment a szobából. 
Nem értem hogy ezt miért csinálja. Talán ezzel akarja bizonyítani, hogy nem érdeklem őt? Vagy ez most mit akar jelenteni?