Az Orvos vizsgálgatta a lányt. A szemeitől el kezdve, minden idegrendszeri reakcióját figyelembe vette. Különböző vizsgálatok alá vetették, de nem találtak nála semmit. Remélhető átmeneti amnéziának tudták be, az őt érte sokk miatt. Türelemre kérte az Orvos Damiant.

*Damian szemszöge*

Egyszerűen muszáj volt kijönnöm a kórteremből! Nem tudom felfogni, hogy Jessica-nak teljesen kiestem a fejéből! Vajon kikre emlékezhet? 

-Damian!- Szólított nevemen, az éppen felém igyekvő Ava. -Ahogy hívtál, rögtön kocsiba is szálltam! Mi az a nagy baj amiről beszéltél?- Izgatottan faggatott, végül megállt velem szemben. 

-Jessica nem emlékszik rám! Teljesen kitörlődött az emléke rólam, a memóriájából!- Még kimondani is fájt! 

-Nyugodj meg Dam!- Vállaimra tette a kezeit. -Mondott valamit az Orvos, hogy ez mitől alakult ki?- 

-Annyit mondott, hogy valószínűleg, az őt érte sokk miatt kitörlődhetett pár dolog!- Feleltem. 

-Bent van?- Nézett az ajtó felé. 

-Igen bent!- Sóhajtottam. 

-Akkor bemegyek!- Vágta rá, végül betért az ajtón, én pedig mentem utána. Ava oda sétált az ágyhoz, én megálltam az ajtónál, és becsuktam magam mögött. 

*Jessica szemszöge*

Amint az ablakról, az ajtó felé szegeztem a tekintetem, megpillantottam a barátnőmet. -Ava!- Szólaltam fel lelkesen, ő pedig leült az ágyam szélére. 

-Szia!- Egy halvány mosoly kúszott arcára. -Hogy vagy?- 

-Én meg vagyok köszi. Alexander hol van?- Kerestem tekintetemmel izgatottan, de Ava le sápadt, a kérdésem hallatán. 

*Damian szemszöge*

-Mi a fene?- Lépkedtem közelebb ingerülten, tekintetemet pedig Ava-ra szegeztem. -Hogy a fenébe emlékezhet arra az alakra, rám pedig nem?- Fakadtam ki. Biccentett a fejével, az ajtó felé, majd vissza nézett Jessica-ra. 

-Mindjárt visszajövök rendben?- Mosolygott rá, és megsimogatta a barátnője kezét. Ő csak bolindott, mi pedig kiviharoztunk a kórteremből, és kicsit arrébb sétáltunk. 

-Figyelj Damian! Szerintem Jessica emlékezete, leragadt ott, amikor éppen úton voltunk ide Mexico-ba. Ugye veled a vége felé találkoztunk. Emlékszel?- Meredt szemeimbe. 

-Persze hogy emlékszem!- Idegesen hajamba túrtam. -De ezt nem értem!- A fal felé fordultam, és a karjaimat magam elé tartva ütve egyet, de neki támaszkodtam a falnak, fejemet pedig lelógatva a padlózatot pásztáztam. 

-Szerintem azért ragadt ott az emlékezete, mert nem bírta feldolgozni az agya, a történteket. Nyugodj meg Damian!- A hátamra tette a kezét. -De hogyan nyugodjak meg?- Levettem karjaimat a falról, és felé fordultam. 

-Emlékezni fog, csak adj neki időt! Hidd el, hogy rendbe fog minden jönni! Láttam Jassica szemeit, ahogy rád nézett az étterem teraszán! Nagyon szeret téged, szóval hamar vissza kapja majd az emlékeit, veled kapcsolatban!- Nyugtatgatott. 

-Nagyon remélem, hogy igazad lesz Ava!- Átöleltük egymást. 

*Damian szemszöge vége*

Jessica nem értette, hogy mi történik körülötte! Miután beértek a kórházba az édesapja Chaelie, Alicia kezét fogva, rögtön betértek a lány kórtermébe. 

-Jessica?- Izgatottan felé caplatott az apja. 

*Jessica szemszöge*

-Apu?- Egyszerűen nem jutottam szavakhoz. Éppen úton voltunk felé Mexico-ba Ava-val és Alex-el. Honnan szerzett tudomást arról, hogy én kórházban vagyok? El sem hiszem, hogy tíz év után, újra láthatom őt! Ki akartam mászni az ágyból, de ő rám szólt. Ekkor tekintetemet, a kislányra vetettem, akinek a kezét fogta. Született volna egy húgom? 

-Jessica! Maradj az ágyban! Még nem kelhetsz ki!- Átöleltük egymást, én pedig sírva fakadtam.

-Tíz év után, újra láthatlak! El sem hiszem! Hogy találtál rám?- Tekintetemet íriszeibe fúrtam. 

-Jessi! Te Mexico-ban vagy! Mi már találkoztunk!- Mesélte, de én egyetlen szavát sem értettem. -Emlékezet kiesésed van kicsim!- Tette hozzá, de én egyetlen szavát sem hittem el! 

-Az lehetetlen!- Meredtem kezeimre. 

-Sejtettem, hogy nem fogod elhinni, ezért hoztam el ezt!- Kezembe adott egy újságot. -Amint felhívott Ava, és elmondta mi történt veled, elraktam az újságot, csak hogy el tudd olvasni!- Jobban szemügyre vettem, a félbe hajtott papírt. 

-Az életet ne vedd készpénznek!,, Írta a Puerto Lobos városi újság! 
A még fiatal Amerikai 21 éves Jessica Benson, ki a Mexicoi Katonaság tagja volt, Október tizenhetedikén, kora reggel egy súlyos lövést kapott, ami a hátán érte. 
A lány éppen szökésben volt elrablójától, azonban út közben megmentett egy kislányt is, a biztos haláltól!  
Az elrabló neve Alexander Diaz. Körözött gyilkosnak nyilvánította ki a Mexicoi Puerto Lobos városi Bíróság! 
A lányt kórházba szállították, és 2 műtétet végeztek el rajta! Jelenleg még kómában van, de már nincs életveszélyben! Reménnyel telten várja családja, és a Katonaság is, hogy magához térjen! Hősies tettéért, kitüntetés várja a lábadozó lanyt!- Olvastam fel hangosan, és nem akartam egyszerűen elhinni, pedig a kezemben volt a bizonyíték! Kémlelni kezdtem a cikkhez mellékelt képet, magamról. Azzal a fiúval álltam katonai szerelésbe, akit először megláttam miután felébredtem. Könnyes szemekkel néztem fel, apám arcára. 

-Alexander lőtt hátba?- Elsírtam magam. 

-Sajnos igen Kicsim!- Leült az ágyamra, végül megfogta a kezemet. 

-Ez lehetetlen!- Törölgettem arcomat. -Miért akart volna megölni? Pont ő?-