Úton a másik Egység szállása felé, elmagyaráztam a feladatukat a Katonáknak. -Szóval!- Kezdett bele William. -Én és Emily, lesből támadjunk ha kell, de addig várjunk elrejtőzve?-

-Igen!- Feleltem határozottan, az előttem ülő srácnak. -James-el és Mia-val mi behatolunk a célhelységbe. Ha bármi probléma adódik, akkor a sisakon keresztül tudunk kommunikálni! Ennyi a sisakok hatótávolsága!- Adtam tudtukra az infórmációkat. Ekkor megszólat Oscar hangja, a Voki tokiban. 

-Benson Parancsnok! Jelentem, ide értünk a célhelyiséghez!- Recsegett a vonal, de megértettem szavait. 

-Vettem! Akkor vonuljanak fedezékbe! A három mesterlövész katona maradjon kint, és lesből őrködjenek! A maradék kettő pedig, hatoljon be a hátsó bejáraton! Nyugtassák le a bent lévőket, és amilyen gyorsan csak lehet, vigyék ki őket!- Utasítottam. 

-Vettem Benson Parancsnok!- Felelte. 

Mindeközben mi is megérkeztünk a cél helyiséghez, és kiugráltunk a furgonokból. Fedezékbe vonultunk, egy háznak a takarásában. Egy más mellett guggoltunk, én pedig ki néztem a falnak a takarásából, a kihalt Motelt felé. 

-Nagyon csendes minden! Ez gyanús!- Jegyezte meg James, a sisakjában lévő mikrofonba beszélve. 
Tekintetemmel körbe fésültem a terepet, és valóban nagyon gyanús volt, hogy ilyen csendes volt minden!

-Akkor tegyenek úgy, ahogy megbeszéltük!- Utasítottam őket, majd William és Emily, útnak eredtek. A srác fel kommandózott egy létra segítségével, annak a háznak a tetejére, ahol mi még éppen fedezékben guggoltunk. Emily pedig a parkoló kocsik közé vonult. 

-A mesterlövészek a helyükön!- Jelentette ki William. 

-Vettem!- Feleltem, végül a mellettem guggoló James-re, és Mia-ra pillantottam. 

-Maguk jöjjenek utánam, de alaposan nézzenek körbe! A mi célunk, a hátsó bejárat!- Kiadtam a parancsot. 

-Vettem Benson Parancsnok!- Vágta rá Mia.

-Gyerünk!- Élesítettük fegyvereinket, végül elindultunk félig guggoló pózban, a Motel oldalába. Miután beértek a társaim is, felpillantottam William-re, aki már a háztetőn feküdt, az ellenséges célpontokra várva. Folytatva utunkat a fal mellett lopózva, útba vettük a hátsó bejáratot. Mia előre ment, és leguggolt a fal végéhez érve, végül kinézett óvatosan. 

-Tiszta a bejárat!- Jelentette ki, mi pedig elindultunk utána. Kinyitotta egyik kezével az ajtót, és benézett rajta. Ezt követően inett hogy menjünk be. Előre indultam, és csak kommandóztam végig a recepcióhoz vezető folyosón. Azonban megpillantottam a holtam fekvő recepciós nő lábát. 

-Elkéstünk!- Jelentette ki James. 

-A kurva életbe!- Szidkozódott William. -Hagyjátok el ki kurva gyorsan a helyiséget! Most érkezett az épület elé kettő nagy Tek-es kocsi, és egy rakás kommandós indult felétek.- Ekkor lövések dördültek el. -Leszedünk amennyit tudunk!- 

-Mennünk kell Parancsnok!- Kiabálta James.

-Nem!- Vágtam rá. -Még itt vannak! Futás fel az emeletre!- Mutattam a célirányba, a mellettem guggolóknak. Azzal a lendülettel pedig felrohantunk. -Damian!- Kiabáltam a nevét a folyosón. 

-Melyik szobában lehetnek basszus!- Sziszegte Mia. 

-Szakaszvezető!- Kiabálta James. 

-Nézzetek be mindegyik szobába, majd vonuljatok fedezékbe!- Parancsoltam.

-Vettem!- Vágta rá Mia. Nagyon gyanús nekem, hogy már a recepciós is halott volt. Átvizsgáltam minden szobát, és rengeteg katonát holtan találtam. Az utolsó felé rohantam, amikor megjelentek mögöttem a Tekes katonák. 

-Álljon meg!- Üvöltött rám az egyik fekete ruhás kommandós, de én be akartam törni az utolsó ajtót is. Azonban az nyitva volt, és rögtön betértem rajta. Ami ott fogadott, attól elállt a lélegzetem is! -Mit csináltál vele?- Sziszegtem Alex-nek, aki a megkötözött, szájját betapasztott, eszméletét vesztett Damain mellett állt. A fegyveremet pedig rászegeztem.

-Vesztettél kicsi lány!- Kacsintott, és a fegyverét Damian fejéhez szegezte. 

-Parancsnok! Megtámadtak minket!- Kiabálta a recsegő Voki tokiba Oscar.

Eljön mindannyiunk életébe a nap, mikor egy hatalmas döntés elé kerülünk! Csak rajtunk áll hogy mit, miért és miképp teszünk! Mindig a leghelyesebb választást kell hoznunk, ugyanis a döntéseinkért felelősséget kell vállalnunk! S mint tudjuk, minden rossz vagy jó választás, következményekkel jár! 

Hagytam elsütni a fegyveremet, Alexander pedig a földre esett. -Ami jár, az jár Alex!- Suttogtam, végül egy injekciót vágtak a vállamba, amire persze számítottam. Lepillantott az említett testrészremre, majd tudatosult bennem, hogy a Kormány elkapott! Utolsó tekintetemet Damian-re szegeztem, és utat nyitottam könnyeimnek. -Örökkön örökké Szeretni foglak Damian!- Nyakamhoz tettem kezemet, mert a ruházatom alatt pihent, a tőle kapott nyaklánc. Ezt követően pedig minden elsötétült, és földet fogtam.